Robins immár klasszikusnak számító könyvének kiadása a legteljesebb mértékben hiánypótló munka, hiszen a nyelvtudomány történetéről átfogó, tankönyvként is használható művek eddig nem álltak rendelkezésre magyar nyelven.
A kötet hét fejezetben tárgyalja a nyelvtudomány történetét az ókori görögöktől a generatív grammatika felléptéig. Különös erénye a feldolgozásnak, hogy tárgyát széles művelődéstörténeti keretben mutatja be, és ezzel párhuzamosan a nyelvtudomány mindenkor megújuló szemléletéből a bölcselet egyéb területeinek szempontjából is fontos eredményeket hangsúlyozza.
A könyvet, mely nemcsak nyelvészeknek, hanem a humán tudományok más területein munkálkodó szakembereknek, egyetemi, főiskolai hallgatóknak is nélkülözhetetlen segédkönyveként szolgál majd, a magyar nyelvtudomány történetét bemutató áttekintés egészíti ki.
A nyelvészet rövid története 2 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris iniciálé Osiris
Enciklopédia 9
Szereplők népszerűség szerint
Leonard Bloomfield · Noam Chomsky · Sir William Jones
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 4
Népszerű idézetek
A következő mulatságos történetet pedig Benjamin Jowett, az oxfordi Balliol College neves mestere mesélte el: amikor beszélgetés közben arra terelődött a szó, hogy a püspöknek vagy a bírónak nagyobb-e a hatalma, valaki úgy vélte, hogy a püspöknek, mert azt mondhatja: „Légy kárhozott!”, míg a bíró legfeljebb azt mondhatja: „Légy felakasztva!” Igen ám, válaszolta erre Jowett, de ha a bíró azt mondja, hogy légy felakasztva, fel is leszel.
260. oldal, 9. fejezet - A huszadik század második felének nyelvészete
Alaptalan elképzelései hivatalos támogatást élveztek, és számos más orosz tudós jobbnak látta, ha nem bírálja, sőt dicsőíti Marr kijelentéseit, amíg aztán 1950-ben Sztálin elrendelte az egész marrista építmény ledöntését, egyebek mellett rámutatva, hogy a nyelv nem függhet a gazdasági berendezkedéstől, mivel ugyanaz az orosz nyelv egyaránt jól szolgálta a forradalom előtti kapitalista és a forradalom utáni kommunista társadalmat – úgy látszik, ez a nyilvánvaló dolog korábban senkinek sem jutott az eszébe.
224. oldal, 8. fejezet - A huszadik század első felének nyelvészete
Bizonyos korlátozott szakszókészletek (például a kémia szakkifejezései) kivételével annak a – valamennyire is teljesnek mondható – elemzése, hogy mit jelent egy szó vagy egy mondat az anyanyelvi beszélőnek, hatalmas mennyiségű és bizonytalanul körvonalazott nyelven kívüli tudás bevonását teszi szükségessé, és olyan személyes érzékletek, észleletek, gondolatok, érzelmek, remények, félelmek stb. figyelembevételét, amelyek szükségszerűen személyesek is maradnak, amelyekhez csak az érintett személy tud közvetlenül hozzáférni és amelyeket másokban csakis annak alapján lehet feltételezni, amit mondanak róluk vagy pedig az általános viselkedésük alapján. Ez a magyarázata annak a borúlátó megjegyzésnek, amelyet Bloomfield A nyelvben tesz: „A jelentések megadása a nyelvészet gyenge pontja”, valamint azoknak a keserves körülírásoknak, amelyeket még az olyan teljesen hétköznapi és mindenki számára érthető szavak esetében is, mint éhes és szomjas, szükségesnek lát ahhoz, hogy csakis olyan jelenségekre utaljon, amelyek valóságosan vagy legalább potenciálisan nyilvánosak és minden megfigyelő számára hozzáférhetők: „Éhes volt; azaz egyes izmai összehúzódtak és bizonyos folyadékok választódtak ki benne, elsősorban a gyomrában” és „Szomjas is volt; vagyis kiszáradt a nyelve és a torka.”61
231-232. oldal, 8. fejezet - A huszadik század első felének nyelvészete
Bloomfield tehát a saját fogalmai szerinti tudós volt: azt gondolta, hogy a nyelvésznek azzal kell foglalkoznia, amit a tudományosság követelményeinek szem előtt tartásával képes megvizsgálni, s eközben nyilvánosan megfigyelhető adatokon végzett, nyilvánosan ellenőrizhető műveleteket szabad csak végrehajtania. Ez volt az a személyiségtípus, amit tudósként szántszándékkal magára öltött, de saját privát személyiségével mindez egyáltalán nem vágott egybe. Emberként ugyanolyan érzékeny, művészi hajlamú, irodalomkedvelő és általában ugyanolyan nagy műveltségű volt, mint akárki más, és feltehetően jóval inkább, mint a legtöbb ember.
232. oldal
Sir William Jones maga is nagy érdeklődést tanúsított és keltett a szanszkrit, a perzsa, az arab és más olyan nyelvek fonetikai átírásának problémái iránt, amelyeknek hosszú hagyományra visszatekintő írásbeliségük és nem latin betűs írásrendszerük volt. Disszertáció az ázsiai szavak latin betűs helyesírásáról című művében nagyra értékelte a devanágari (szanszkrit szótagírás) és az arab írás fonológiai érdemeit sz angol betűírással szemben. Legtöbb kortársával ellentétben világosan különbséget tett a betű és a hang között, és élénken tiltakozott az „öt angol magánhangzóra” való pedagógiai utalások ellen.14
216-217. oldal, 8. fejezet - A huszadik század első felének nyelvészete
Sztálin elrendelte az egész marrista építmény ledöntését, egyebek mellett rámutatva, hogy a nyelv nem függhet a gazdasági berendezkedéstől, mivel ugyan az orosz nyelv egyaránt jól szolgálta a forradalom előtti kapitalista és a forradalom utáni kommunista társadalmat – úgy látszik, ez a nyilvánvaló dolog korábban senkinek sem jutott az eszébe.
224.
Rousseau a nemes vademberről álmodott, akit még nem rontott meg a tulajdon és a polgári államberendezkedés; ezzel összhangban írt „szabadságot sugárzó nyelvek”-ről; „ezek zengő, lüktető, dallamos nyelvek, s a rajtuk szóló szava nagy távolságból is kivehető. A mi nyelveink kanapén üldögélés közbeni duruzsolásra vannak szabva.”
148-149. oldal
Ismét az az érzésünk támadhat, hogy a nézeteltérés olyan fogalmakban volt kifejezve, amelyekhez ma nem folyamodnánk; de, akárcsak a természet-közmegegyezés vita esetében, ez is része volt annak a szövegkörnyezetnek, amelyen belül a görög és a latin nyelvtan vizsgálata folyt, és a történelmi beleérzőképesség hiányára vall, ha valaki az egész kérdést azzal utasítja el, mint Classen, hogy még egy ásítást sem ér meg.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Molnár József – Simon Györgyi: Magyar nyelvemlékek ·
Összehasonlítás - Szentgyörgyi Rudolf: A tihanyi apátság alapítólevele ·
Összehasonlítás - É. Kiss Katalin – Gerstner Károly – Hegedűs Attila: Kis magyar nyelvtörténet ·
Összehasonlítás - Szende Aladár: A magyar nyelv tankönyve középiskolásoknak ·
Összehasonlítás - Ács Péter – Baksy Péter: A központi skandináv nyelvek történetének vázlata a reformációtól a 20. századig ·
Összehasonlítás - Ács Péter – Baksy Péter: A központi skandináv nyelvek történetének vázlata a kezdetektől a reformációig ·
Összehasonlítás - Bárczi Géza – Benkő Loránd – Berrár Jolán: A magyar nyelv története ·
Összehasonlítás - D. Mátai Mária: Nyelvünk élete ·
Összehasonlítás - Balázs Géza (szerk.): Érettségi témakörök, tételek – Magyar nyelv ·
Összehasonlítás - D. Bartha Katalin: A magyar szóképzés története ·
Összehasonlítás