Lustrum (Cicero 2.) 23 csillagozás

Robert Harris: Lustrum

Az i.e.63-ban Rómában játszódó történet első kötetében, az Imperiumban Marcus Tullius Ciceró írástudó rabszolgája meséli el egy izgalmas bírósági per drámai történetét, amely kapcsán megismerhetjük a római közélet árulással teli világát a hatalomért folyó harcban.
A Lustrumban, amely egy megcsonkított gyermekholttest kapcsán elinduló bírósági tárgyalással kezdődik, folytatódik a szövevényes történet. Ciceró már consul, aki riválisaival, az ifjú Julius Caesarral, a gazdag Crassusszal, a pszichopata Catilinával és a politikai fanatikus Catóval szemben küzd a hatalom megszerzéséért. A küzdelemben minden eszközt felhasználnak, ha kell, bevetik a brutális római csőcseléket is.

Eredeti mű: Robert Harris: Lustrum (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2009

Róla szól: Marcus Tullius Cicero, Julius Caesar

>!
GABO, Budapest, 2011
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636894320 · Fordította: Módos Magdolna

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
mezei P
Robert Harris: Lustrum

A Lustrum pontosan ott folytatódik, ahol az Imperium befejeződött: Cicero consullá választásával. És bár ugyanolyan izgalmas, és lebilincselő volt, mint az első rész, mégis valahogy lassan haladtam az olvasásával. Mert hát történelmi regény ugyan, és Robert Harris kiválóan és cseppet sem unalmas módon mutatja be az i. e. I. századi Rómát, az ott élőket, vallási szokásokat, de elsősorban a politika, a politikai csatározások, manőverek domináltak. És Magyarországon 2018. áprilisában – bárhogyan is próbálja szűrni az ember – bőven kijutott ezekből mindenkinek. Mert hihetjük ugyan, hogy lehet más a politika, vagy azt, hogy győzhet a jobbik, akár azt is, hogy egy demokratikus koalícióban lehet együtt is kormányozni – a politika valójában semmit sem változott a 2000 év alatt: pontosan olyan, mint amilyen emberek gyakorolják. Lehet korrupt, lehet megvesztegethetetlen, manipulatív, idealista, kiábrándult, demagóg, erkölcstelen, erkölcsös, hazug, előítéletes, kétszínű, tisztességes, tisztességtelen, pénzéhes – és még sorolhatnám. Mindezeket megtalálhatjuk a mai magyar közéletben éppúgy, mint az i. e. I. századi Rómában. Cicero példáján is láthatjuk, hogy a hatalom hogyan változtatja meg az embert, hogy a legjobb szándékok ellenére is hogyan lesz a „haza atyjából” egy száműzött földönfutó.

Harris Cicero sorozatának harmadik, befejező kötete sajnos nem jelent meg magyarul, pedig valószínűleg egy, az eddigiekhez hasonlóan izgalmas, érdekes történetet kapnánk a Római Köztársaság bukásáról és Cicero életének tragikus végéről.

>!
jehuka P
Robert Harris: Lustrum

A Lustrummal folytatódik Robert Harris trilógiája, melyben Marcus Tullius Cicero életén és közéleti karrierjén keresztül mutatja be a köztársaság kori Róma egyre mélyülő válságát. A történet a híres szónok és politikus consullá választását követő öt év eseményeit beszéli el, akár csak az első rész esetében, személyi titkára, Tiro narrációjában. Feszültséggel teli alkotás tele érdekellentétekkel, konspirációval, gyilkossági kísérlettel, árulással, azaz továbbra is minden megvan benne, ami egy izgalmas politikai krimihez vagy egy jó történelmi regényhez elengedhetetlen.
Harris továbbra is igen szemléletes korrajzot nyújt. Tisztán kitűnik, a köztársaság intézményrendszerei már nem alkalmasak arra, hogy általuk hatékonyan irányítsák a Birodalmat. Minden a hatalom és a különböző tisztségek megszerzése körül forog, és a cél szentesíti az eszközt, legyen az megvesztegetés, szavazatok vásárlása vagy fenyegetés, erőszak. Ugyanakkor a politikai vakság állapota uralkodik (…)
Míg az Imperiumnál azt éreztem, nem a karakterábrázoláson van a hangsúly, a Lustrum legnagyobb értékének Cicero jellem-változásának bemutatását tartom. Míg az első kötetben alapvetően pozitív (feltörekvő, de tehetséges, erkölcsileg a kortársai fölött álló) figuraként ismerjük meg, ez a kép egyre inkább megváltozik (…)
A kötet olvasása közben az egyik legizgalmasabb kérdés az volt számomra, hogy a kérlelhetetlen politikai ellenfelekből, a mérhetetlen gazdasági hatalommal rendelkező Crassusból, a hadserege és hadi sikerei okán rettegett Pompeiusból és az ambiciózus konspirátor Caesarból hogy lesznek végül szövetségesek, milyen motivációk és egyezségek húzódnak meg a triumvirátus megalakulásának hátterében. Nagyon érdekes volt figyelni, hogy lavíroznak az aktuális hatalmi viszonyok forgatagában: hogyan alakul Crassus és Catalina egymáshoz való viszonya, milyen mesterkedések árán sikerül Pompeiusnak visszatérnie Rómába, illetve milyen alkuk árán szerzi meg Caesar Hispánia helytartóságát az addig lehetetlennek tűnő öt évre.
Összességében csak egy hajszállal maradt le az Imperiumtól, így egy tízes skálán 9 pontosra értékelem (4,5 csillag). Kicsit kevés volt a jogi csűrés-csavarás, a tárgyalótermi dráma, amit az első részben annyira szerettem, és a cselekményt sem éreztem annyira gördülékenynek, mint ott. Ettől függetlenül ismét egy nagyszerű regény-élménnyel lettem gazdagabb általa.
Vágatlan, rendezői változat: https://konyvesmas.blogspot.hu/2018/04/hisztorik-robert…

>!
szökött_csincsilla
Robert Harris: Lustrum

Sznob volnék a magam módján, legalább is ami az olvasást, az olvasmányok kiválogatását illeti. Úgy gondolkodom erről, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember ne a csúcsirodalomból szemezgessen.
Mégis, az IMPERIUM/LUSTRUM kötetek megvásárlásakor azt mondtam magamnak, hogy egy kísérletet megér, a szórakoztató irodalomba való átruccanás, hiszen Robert Harris Cicero életét feldolgozó két regénye politikai, konspirációs krimi elsősorban.
Nem is akármilyen.
Miközben az embernek az az érzése a regény olvasása közben végig, hogy Harris alig kukázott ki valamit, amit kutatásai során Ciceróról megtudott, addig a cselekmény pörgő, a párbeszédek pedig a fiktív részeknél is többnyire szórakoztatóak.
Korrupciós, és politikai ügyek, tárgyalási drámák, gyilkosságok és összeesküvések, olyan megelevenedett történelmi szereplőkkel, mint Crassus, Ceasar, Lucullus, vagy Pompeius.
A levert Spartacus-féle rabszolga-felkelésben résztvevő foglyok tetemei még le sem estek a keresztekről, amikor Cicero ambiciózus, fiatal jogászként bevádolja Szicília kormányzóját, hogy az önhatalmúlag sajátít ki vagyonokat, semmiz ki polgárokat és kereskedőket egyszerű haszonszerzésből.
nagyon izgalmas az Imperium elejét meghatározó ügy felgöngyölítése, Cicero kikezdhetetlen logikájának és szemfülességének hála.. Mire az első könyv egynegyedét kitevő ügy a végéhez közeledik, már pontos fogalmunk van arról, hogy milyen kaliberű szellemóriás ő, köszönhetően Tirónak, Cicero írnokának, és visszaemlékezéseinek.
A Consuli időszak politikai játszmái sem kevésbé izgalmasak, akár az Imperiumról, akár annak folytatásáról, a Lustrumról legyen szó.
Őszintén szólva jóval kevesebbet vártam Robert Harristől, féltem, hogy kínos, hosszadalmas, és nyúlós olvasmányélménnyel szegényedem, de ki kell jelentenem, önmagamhoz mérten rekord gyorsasággal faltam fel eme két nagyszerű könyvet, úgy, hogy mentálisan végig dolgoztatva voltam, eme „munkafolyamat” minden pillanata pedig nagyszerűen szórakoztatott.
Formai, esztétikai értelemben sem éreztem a regényt gyengébbnek, viszont a feszült, figyelmemet végig a markában tartó történet nem engedett el egy pillanatra sem.

Ennek fényében érthetetlen, hogy Robert Harris miért nem ismert, elismert író Magyarországon.

Hogy honnan veszem ezt?

Miután utána olvastam Harrisnek, kiderült, hogy az Imperium/Lustrum nem egy kétkötetes életregény. Bizony, 2015.ben trilógiává bővült a sorozat, ugyanis megjelent Cicero életregényének harmadik kötete, Dictator címmel. Lelkesen rá is írtam a szerző műveit idehaza gondozó Gabo kiadóra, érdeklődve, hogy mikorra várható a sorozat befejező kötetének itthoni megjelenése. Sajnos azt a választ kaptam, hogy nem tervezik ezt, ugyanis Robert Harris művei nem fogynak jól kis hazánkban.
:(
Tényleg annyi de annyi felszínes szemét fut jól a hazai könyvpiacon, hogy gondolkodóba estem. De aztán mégis csak arra következtetésre jutottam, hogy ehhez nyilván promóciós hiányosságok is hozzájárulhattak. Hiszen jómagam egy mukkot sem hallottam R. Harrisről, amíg az Imperiumot a kezembe nem vettem.
Szóval én itt a magam részéről csak annyit tehetek, hogy meleg szívvel ajánlom a szerzőt, és ezt a páratlanul jól megírt, tartalmas regénypárt, és arra buzdítok mindenkit, akinek érdeklődését felkeltettem, hogy vásároljon a szerzőtől, mert nem jó az angolom, és rámenne egy évem, mire végigszótáraznám a Dictatort. :)
Abszolút kedvenc lett, térdre rogyok a mester előtt, ti pedig olvassátok, mintha semmi más dolgotok se volna! :))))

2 hozzászólás
>!
mate55
Robert Harris: Lustrum

A Lustrum az egyik legjobb történelmi regény amit olvastam. Nem könnyítette meg magának a dolgot az író az első rész megírása után, mivel ennek a korszaknak a szereplői is ismert emberek. A tényeket és a fantáziája által kigondolt történeteket ötvözi egymásba. Harrisnek ez az erőssége, a tökéletesen hiteles korfestés.

>!
Qedrák P
Robert Harris: Lustrum

A második rész legalább olyan remekül sikerült, mint az első, de indul azzal a hendikeppel, hogy az ott leírtakra támaszkodhat. Nem ez az első olyan történelmi regény, amelyet a római köztársasági rendszer bukásáról olvasok, de kétségtelenül ott van a legjobbak között, noha a különböző frakciók harcai teljesen másképpen festenek Cicero szemszögéből. Cicero jellemének árnyoldalai azért ebben a könyvben már kezdenek felszínre bukkanni, így Robert Harris sem úszta meg azt, hogy a köztársaság legnagyobb szónokának önnön fontosságába vetett hatalmas hitét gyengeségnek mutassa be. Persze felbukkannak a későbbi triumvirátus tagjai, ahogy Cato is, de a mellékszereplők közül talán Lucullus az, aki egy kisebb kiemelést kapott a szerzőtől. Furcsa látni amúgy, hogy Caesarral nemcsak mások, hanem a szerző sem igazán tudott mit kezdeni, hol pozitív, hol negatív színben tüntetve fel őt, közben pedig előre megjósolja üstökösszerű pályafutását. Egy szónak is száz a vége, aki köztársaságkori Rómáról akar regényt olvasni, annak bátran merem ajánlani ezt a könyvet.

>!
Mallinalli
Robert Harris: Lustrum

Valószínűleg a többség egyetért velem abban, hogy az egyik legnagyszerűbb témába vágó regényes mű Colleen McCullough sorozata, amelynek azonban van egy lényeges és megbocsáthatatlan hibája: az író beleszeretett Caesarba. Ettől ott nincs kibontva az a szál rendesen, hogy azért Caesar mégiscsak a fennálló rendet borította fel egyeduralma érdekében és függetlenül attól, hogy róla személy szerint mit gondolunk, ennek mégiscsak van egy fonák oldala. Ez a regény pontosan ezt mutatja meg Ciceron keresztül, mégpedig jól, olvasmányosan, hitelesnek tűnően. Aki szeret Rómába kirándulni, ne hagyja ki se ezt, se az előző kötetét.

>!
gellerfigergo
Robert Harris: Lustrum

Robert Harris Cicero-trilógiájának első kötete, az Imperium végigvezette olvasóját a legendás szónok és államférfi felemelkedésének történetén, míg a Lustrumban következik a fordulat: Cicero életének legdicsőségesebb és legszégyenteljesebb pillanatai zajlanak a szemünk előtt. Klasszikus bukástörténetet látunk, ahol a hős csak részben hibáztathatja a külső körülményeket a vele történtekért, sorsát végül saját maga pecsételi meg. Cicero tragédiájában (nem szeretnék spoilerezni a római történelemben kevéssé jártas olvasók számára, szóval nem részletezem, miben áll ez) egy antik mitológiai sorstragédiákhoz hasonlóan szerepet játszik egy olyan eset, egy olyan lépés is, ahol a hős a rendelkezésére információk alapján a lehető legjobb döntést szeretné hozni, de ez végül katasztrófához vezet.
Ám talán még ekkor is lenne mód a menekülésre, ha Cicero képes lenne kezelni saját nagyszerűségét. Csakhogy nem képes erre, s az arpinumi új emberből lett „Haza Atyját” maga alá temeti vitathatatlanul kivételes államfői nagysága, személyének népszerűsége, tetteinek jelentősége. Mert bár hisz a köztársaságban, és a diktatúra szó hallatán is összerezzen, mégis egyre több dolgot szeretne irányítani, egyre kevésbé hallgat a nép szavára, nagyobb házra, több pénzre, saját (egyébként valóban kivételes jelentőségű) cselekedeteinek örök dicsőségére vágyik. A bukás pedig ettől kezdve elkerülhetetlen, különösen abban a Rómában, ahol a Háromfejű Fenevad, Caesar, Pompeius és Crassus ragadja magához a tényleges hatalmat, miközben a csőcselék folyamatosan vezért keres magának, és rendszerint meg is találja, előbb Catilina, később egy bizonyos szempontból még veszélyesebb ellenfél személyében – a háttérben pedig egy-egy ponton már feltűnik egy bizonyos Marcus Antonius…
Ezek után már aligha lesz meglepő az értékelésem: ez a könyv nagyon jó, bizonyos szempontokból még jobb, mint a szintén egészen kiválóra sikeredett első kötet. A legnagyobb erősségét talán a jellemek ábrázolása jelenti: Caesar alakjában már feltűnik a későbbi diktátor, nem lehet nem félni ettől a hihetetlenül nagyravágyó és épp annyira szemtelen, minden erejével a köztársaság lebontásán munkálkodó szenátortól. A Nagy Pompeius, a Szárazföld és a Tenger Őrzője éppoly kiismerhetetlen marad számunkra, mint magának Cicerónak. A már akkor is rettenetesen idejétmúlt, egy másik kort képviselő Catón néha elmosolyodunk, bármennyire is komoly sztoikusként védi szeretett Köztársaságát, Catilina demagógiája egyes pontokon már-már az olvasót is meggyőzheti igazáról, Clodia (Catullus Lesbiája) néhány jelenete is elég ahhoz, hogy érezzük, miért csábíthatja el kis híján a házastársi hűségben feltétel nélkül hívő Cicerót, a főhős jellemének összetettségéről és átalakulásáról pedig már szóltam fentebb.
Hogy egy kissé elcsépelt gondolattal zárjam: aki ismeri a római Köztársaság végnapjainak dicstelen történetét, annak azért kell elolvasnia ezt a könyvet, aki pedig nem vagy csak kevéssé, annak azért. Persze csak az Imperiumot követően…


Népszerű idézetek

>!
jehuka P

(…) esztelenség a hatalmat hajszolni, amikor az ember kiülhet a napra könyvet olvasni.

274. oldal

>!
mezei P

– …..a Metellusok ugyan nem Róma legrégibb vagy legkiválóbb nemzetsége, de mi vagyunk a legsikeresebbek, és ezt azzal értük el, hogy jottányit sem engedtünk ellenfeleinknek. Tudod, milyen állat látható a címerünkben?
– Elefánt?
– Úgy van, elefánt. Mégpedig azért, mert őseink legyőzték a carthagóiakat, és azért is, mert erre az állatra hasonlít leginkább a családunk. Az elefánt robusztus, lassan mozog, sosem felejt, és mindig diadalmaskodik.
– Igen, ugyanakkor meglehetősen ostoba, ezért könnyen el lehet ejteni.

342. oldal

>!
mezei P

…(Cicero szellemesen megjegyezte, hogy Rómát két consul igazgatja: Iulius és Caesar.)

372. oldal

>!
Chavenaghi

De egyebek közt azért szerettem, minden hibája ellenére, mert megvolt benne a bátorság legmegnyerőbb formája: a félelmeivel küszködő ember merészsége. Végtére is, hőssé válhat minden meggondolatlan oktondi, ha semmire sem tartja az életét, vagy képtelen felfogni a veszélyt. Csakhogy ha valaki tisztában van a kockázattal, kezdetben talán még meg is riad, ám aztán összeszedi minden erejét, és szembenéz velük – szerintem ez a hősiesség legdicséretesebb formája, és akkor reggel ez mutatkozott meg Ciceróban.

80. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tyll J. Pollman: Farkasok születése
Colleen McCullough: Az októberi ló I-II.
Steven Saylor: Caesar trónja
Conn Iggulden: Az istenek vére
Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij: Julianus Apostata
Marcellus Mihály: Északi vihar
Harry Sidebottom: Tűz és kard
Harry Sidebottom: Észak farkasai
Simon Scarrow: A praetorianusok
Marcellus Mihály: A trónbitorló