Imperium (Cicero 1.) 29 csillagozás

Robert Harris: Imperium

Amikor ​Tiro, az egyik római senator bizalmi embere egy hideg novemberi napon ajtót nyit egy halálra rémült idegennek, olyan eseményeket indít el, melyek végül a történelem egyik legnevezetesebb bírósági tárgyalásának, egy tárgyalóteremben játszódó izgalmas drámának a főszereplőjévé teszik gazdáját. A váratlan látogató szicíliai, s kiderül róla, hogy a szigetet kormányzó korrupt római helytartó, Verres önkényének lett áldozata. Tiro gazdája, az a bizonyos római senator nem más, mint Marcus Tullius Cicero, a fiatal jogász és a kiemelkedően tehetséges szónok, akit az isten is arra teremtett, hogy megragadja a legfőbb hatalmat, az imperiumot. Így kezdődik Robert Harris legújabb és legjobbnak tartott regénye. A pergő cselekményű és egyfolytában izgalmas történetet és a szereplőket Tiro szemével látjuk, és az ő fülével halljuk.
Ő vezeti be az olvasót a római politika erőszakkal és árulással megvert világába, tőle tudjuk, mit jelent az, ha egy jóravaló, könyörületes, mindazonáltal… (tovább)

Eredeti mű: Robert Harris: Imperium (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2006

Róla szól: Marcus Tullius Cicero

>!
GABO, Budapest, 2010
398 oldal · ISBN: 9789636894313 · Fordította: Módos Magdolna

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Marcus Licinius Crassus


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
mezei P
Robert Harris: Imperium

Érdekes. Izgalmas.

Marcus Tullius Cicero életét követhetjük nyomon ifjúkorától egészen 42 éves koráig, amikor a megengedett legalacsonyabb életkorban megszerezte a római consuli címet, „új emberként”, úgy, hogy nem volt tekintélyes családja, vagyona, fegyveres csapata. Erre sem korábban, sem később nem volt képes senki. És Cicero életén keresztül megismerhetjük az i. e. I. századi Rómát, bepillantást nyerhetünk politikai életébe, csatározásaiba. Láthatjuk, hogy a politika a ca. 2000 év alatt mit sem változott, hiszen emberek „csinálták” a múltban is, és most a jelenben is. Egyes jelenetek – gondolok többek közt a consuli szavazásra – félelmetesen aktuálisak manapság is.

A könyv olvasása közben jöttem rá, hogy miért is szerettem annak idején a történelmet. És a könyv olvasása közben jöttem rá arra is, hogy miért utáltam meg.

(Ui. Az olvasásom pikantériáját adja, hogy míg én a szobámban Ciceróról, praetorokról, consulokról, patríciusokról, néptribunusokról olvastam, addig a másik szobában a nagyobbik fiam tanult éppen római jogot. Belátom, én szórakoztam jobban. De bízom benne, hogy az ő fáradozásai hosszú távon kifizetődőbbek lesznek:) )

2 hozzászólás
>!
jehuka P
Robert Harris: Imperium

Robert Harris nem kisebb feladatra vállalkozott a trilógiával, mint, hogy a híres szónok és politikus Marcus Tullius Cicero életén és közéleti karrierjén keresztül mutassa be a válságát élő köztársaság kori Rómát annak minden politikai mocskával együtt. Nem állíthatom, hogy könnyen emészthető, olvasmányos regény, rengeteg nevet, eseményt és latin kifejezést sorakoztat fel. A követhetőség és élvezhetőség szempontjából nyilván előny, ha az olvasó rendelkezik némi ismerettel a korról és a politikai rendszerről, ettől függetlenül csak ajánlani tudom nem csak az ókori Róma és a történelmi regények szerelmeseinek, hanem azoknak is, akik egy izgalmas tárgyalótermi drámára vagy politikai thrillerre vágynának.
A regény narrátora Tiro, aki maga is létező személy, Cicero írnoka volt. Harris ezzel a fogással eléri, hogy külső szemlélőként lássuk az ifjú ügyvédet és szónokot, ugyanakkor az ő gondolatain és nézőpontján keresztül szemlélhessük az eseményeket és viszonyuljunk az egész korhoz, a római közélethez. Kicsit talán elfogult Cicero irányába, viszont mindenképpen egyedi vonás a többi, ezen időszakkal foglalkozó regényhez képest.
A regény legnagyobb erőssége, a válságban lévő köztársaság társadalmi és politikai viszonyainak részletes és érzékletes szemléltetése. Cselekménye két jól elhatárolható történetre osztható, ugyanakkor a két rész szervesen kapcsolódik leginkább a szereplők által. A hangsúly nem az árnyalt karakter ábrázoláson van, sokkal inkább a motivációkon. Harris felsorakoztatja a kor minden fontosabb személyiségét: Crassust, Pompeiust, Caesart, Catilinát, Lucullust, Varrot, és még sok más senatort, néptribunust, praetort és consult. Az igazat megvallva, kicsit nehéz volt követni, ki kinek a sógora/apósa/unokaöccse/támogatója/lekötelezettje. Jól lehatárolható viszont a kor két nagy politikai erejének a szenátorpártiaknak és a néppártiaknak a szembenállása (…)
Mindent egybevetve nagyon élvezetes olvasmány volt, különösen jogász szemmel. Nagy várakozásokkal vagyok a folytatás iránt (Lustrum), és mérhetetlenül sajnálom, hogy a trilógia harmadik részét (Dictator) kellő olvasottság hiányában már nem tervezik kiadni magyarul. Nagy kár, mert egy nagyon értékes sorozat befejezésével leszünk így szegényebbek.
Vágatlan, rendezői változat:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2018/03/hisztorik-robert…

2 hozzászólás
>!
Bélabá P
Robert Harris: Imperium

Marcus Tullius Tiro, Ciceró írnoka jóvoltából ismerhetjük meg az ügyvéd politikus életét. Érdekes, jól megírt könyv. Egy apró gondja van számomra, hogy kicsit sok politika szerepelt benne. Több római életképet, más érdekességet vártam előtte. Elég keveset tudhattunk meg Ciceró magánéletéről. A korszakra jellemző politikai játszmák, cselszövések szerepelnek a cselekményben. Már akkoriban sem volt különb a politikai elit, mint manapság. Lehet, hogy ügyvédek vagy jogászok még élveznék a pereket, a történetet, nekem kicsit sok volt. Ezzel együtt elismerem, hogy profi munka, csomó esemény valóságban is megtörtént. Megadom az 5 csillagot és 4,8 pontot.

7 hozzászólás
>!
szökött_csincsilla
Robert Harris: Imperium

Sznob volnék a magam módján, legalább is ami az olvasást, az olvasmányok kiválogatását illeti. Úgy gondolkodom erről, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember ne a csúcsirodalomból szemezgessen.
Mégis, az IMPERIUM/LUSTRUM kötetek megvásárlásakor azt mondtam magamnak, hogy egy kísérletet megér, a szórakoztató irodalomba való átruccanás, hiszen Robert Harris Cicero életét feldolgozó két regénye politikai, konspirációs krimi elsősorban.
Nem is akármilyen.
Miközben az embernek az az érzése a regény olvasása közben végig, hogy Harris alig kukázott ki valamit, amit kutatásai során Ciceróról megtudott, addig a cselekmény pörgő, a párbeszédek pedig a fiktív részeknél is többnyire szórakoztatóak.
Korrupciós, és politikai ügyek, tárgyalási drámák, gyilkosságok és összeesküvések, olyan megelevenedett történelmi szereplőkkel, mint Crassus, Ceasar, Lucullus, vagy Pompeius.
A levert Spartacus-féle rabszolga-felkelésben résztvevő foglyok tetemei még le sem estek a keresztekről, amikor Cicero ambiciózus, fiatal jogászként bevádolja Szicília kormányzóját, hogy az önhatalmúlag sajátít ki vagyonokat, semmiz ki polgárokat és kereskedőket egyszerű haszonszerzésből.
nagyon izgalmas az Imperium elejét meghatározó ügy felgöngyölítése, Cicero kikezdhetetlen logikájának és szemfülességének hála.. Mire az első könyv egynegyedét kitevő ügy a végéhez közeledik, már pontos fogalmunk van arról, hogy milyen kaliberű szellemóriás ő, köszönhetően Tirónak, Cicero írnokának, és visszaemlékezéseinek.
A Consuli időszak politikai játszmái sem kevésbé izgalmasak, akár az Imperiumról, akár annak folytatásáról, a Lustrumról legyen szó.
Őszintén szólva jóval kevesebbet vártam Robert Harristől, féltem, hogy kínos, hosszadalmas, és nyúlós olvasmányélménnyel szegényedem, de ki kell jelentenem, önmagamhoz mérten rekord gyorsasággal faltam fel eme két nagyszerű könyvet, úgy, hogy mentálisan végig dolgoztatva voltam, eme „munkafolyamat” minden pillanata pedig nagyszerűen szórakoztatott.
Formai, esztétikai értelemben sem éreztem a regényt gyengébbnek, viszont a feszült, figyelmemet végig a markában tartó történet nem engedett el egy pillanatra sem.

Ennek fényében érthetetlen, hogy Robert Harris miért nem ismert, elismert író Magyarországon.

Hogy honnan veszem ezt?

Miután utána olvastam Harrisnek, kiderült, hogy az Imperium/Lustrum nem egy kétkötetes életregény. Bizony, 2015.ben trilógiává bővült a sorozat, ugyanis megjelent Cicero életregényének harmadik kötete, Dictator címmel. Lelkesen rá is írtam a szerző műveit idehaza gondozó Gabo kiadóra, érdeklődve, hogy mikorra várható a sorozat befejező kötetének itthoni megjelenése. Sajnos azt a választ kaptam, hogy nem tervezik ezt, ugyanis Robert Harris művei nem fogynak jól kis hazánkban.
:(
Tényleg annyi de annyi felszínes szemét fut jól a hazai könyvpiacon, hogy gondolkodóba estem. De aztán mégis csak arra következtetésre jutottam, hogy ehhez nyilván promóciós hiányosságok is hozzájárulhattak. Hiszen jómagam egy mukkot sem hallottam R. Harrisről, amíg az Imperiumot a kezembe nem vettem.
Szóval én itt a magam részéről csak annyit tehetek, hogy meleg szívvel ajánlom a szerzőt, és ezt a páratlanul jól megírt, tartalmas regénypárt, és arra buzdítok mindenkit, akinek érdeklődését felkeltettem, hogy vásároljon a szerzőtől, mert nem jó az angolom, és rámenne egy évem, mire végigszótáraznám a Dictatort. :)
Abszolút kedvenc lett, térdre rogyok a mester előtt, ti pedig olvassátok, mintha semmi más dolgotok se volna! :))))

1 hozzászólás
>!
Nefi P
Robert Harris: Imperium

Hát ez egy nehéz szülés volt. Kb. 3 hónapig olvastam ezt a remekművet. Mert remekmű a maga nemében, csak nekem nem volt hangulatom a sok névhez és sok eseményhez. Mindig kizökkentem és nehéz volt újra felvenni az események fonalát. Ezzel együtt megérte elolvasni.
Mélységes nagyrabecsülésem Robert Harrisnak, mert eddig két könyvét olvastam, de olyan történelmi kutatómunkát végez, ami nagyon ritka. Talán egy átlagembernek sok is. Nekem az Arhangelszk (Sztálni élt, él és élni fog) ehetőbb volt, de ennek is megvan a varázsa, főleg, ha valaki szereti az ókori Róma történetét és érdekli az, hogy mi előzött meg egy-egy nagy tettet vagy csatát. Ajánlom mindenkinek aki szeret elmélyülni ebben a korban. (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy érdemes azért net közelben lenni, hogy rákeressünk egy-egy személyiségre, eseményre, és megnézzük az ok-okozatot.)
Ciceró élete nem volt túl pörgős, mondjuk Ceasarhoz, vagy Pompeiushoz képest, de nagyon sok mindenben részt vett, és nagyon nagy tudással rendelkezett. A retorikai készsége pedig mai napig legenda.

2 hozzászólás
>!
Rohír
Robert Harris: Imperium

Zseniális könyv, melynek során betekintést nyerhetünk az ókori Róma politikai csatározásaiba. Mindent a legfelsőbb hatalomért, az Imperium-ért. Marcus Tullius Cicero (védő)ügyvédi beszédei, a római lakosok szemében való tündöklése mind-mind olyan alapvető kellékei a műnek, melyek nélkül a történet sivár és szürke lenne. Furcsa, hogy az akkori politikai csatározások mennyire hasonlítanak a maiakhoz, az viszont már kevésbé az, hogy: a politika igazából nem más, mint színház. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

>!
mate55 
Robert Harris: Imperium

Az író lényegre törő eseményekkel mutatja be, hogyan is volt egy olyan kiváló államférfinak a felemelkedése, mint Ciceró. Szerettem azokat a részeket, ahol az egyes számú elbeszélő, Tiro /Cicero rabszolgája/ szemszögéből látjuk a történetet. A fordítás is remek, csak gratulálni tudok Módos Magdolnának. Jöhet a folytatása. /Lustrum/

>!
Qedrák P
Robert Harris: Imperium

Rendkívül kellemes csalódás volt olvasni a könyvet. Rómás témában nehéz újat kitalálni, de bármilyen furcsa, Robert Harris volt az első, aki valamelyest szimpatikus figurává tette számomra Cicerót. Nagyon örültem, amikor visszaköszöntek a tanulmányaimból ismert fogalmak és nevek, és az egyes aktusokat a szerző nagyon is élővé tudta változtatni. Mindezek mellett azonban egyáltalán nem tartom egy könnyű olvasmánynak, de nem bántam meg egyetlen percet sem, amit az olvasásával töltöttem.

2 hozzászólás
>!
balazsattila
Robert Harris: Imperium

Nagyon tetszett, érdekes könyv annak, aki szereti ezt a műfajt.


Népszerű idézetek

>!
Bélabá P

Pomponia fejfájásra panaszkodva lefeküdt. (Kijelentette, hogy a politika „unalmas”, amivel felbosszantotta Cicerót.
– Ilyen ostobaságot mondani! – háborgott egy alkalommal, amikor magunkra maradtunk. – Hogy a politika unalmas? A politika a formálódó történelem! Van-e még egy emberi tevékenység, amelyben így megmutatkoznának a lélek legnemesebb és leghitványabb vonásai? Vagy ami ilyen izgalmakat ígérne? Vagy amiben egyértelműbben megnyilvánulna erőnk és gyengeségünk? Unalmas? Aki így beszél, akár azt is mondhatná, hogy maga az élet unalmas!)

222, oldal

3 hozzászólás
>!
Bélabá P

A fórumon beszélni olyan – közölte Molon –, mintha futóversenyen vennél részt. Kitartás és erő kell hozzá.

18. oldal

>!
mezei P

– Nem a tehetség, hanem az állhatatosság juttatja az embert a csúcsra – mondta. (Cicero) – Róma tele van kallódó tehetségekkel. Csak az állhatatosság segít előbbre lépni a világban.

93. oldal

>!
shadowhunter1975 P

A hatalom fényűzéssel és számtalan örömmel jár, ám a tiszta kéz ritkán tartozik ezek közé.

14. oldal, Első rész - Senator (GABO, 2010)

>!
Nefi P

Luciusból teljességgel hiányzott a dicsvágy. Egyedül élt könyvekkel teli házában, egész nap csak olvasott és töprengett, ami igen veszélyes foglalatosság egy férfi számára, mivel tapasztalatom szerint rossz emésztéshez és mélabúhoz vezet.

91. oldal

>!
mezei P

Cato a várakozásoknak megfelelően rosszul fogadta a Lepida házasságáról érkező híreket. Szitkozódva járkált fel-alá, amiről Cicero újabb szellemessége jut eszembe: Cato a tökéletes stoicus, mindaddig, amíg minden rendben megy.

112. oldal

>!
mezei P

Beszámolómat az utolsó tekercsen feljegyzett történések után több mint két évvel folytatom. Félek, e kihagyás sokat árul el az emberi természetről, ha ugyanis azt kérdezné valaki: „Mondd, Tiro, miért hagysz ki ilyen hosszú időszakot Cicero életéből?”, azt kellene válaszolnom: „Azért, barátom, mert azok boldog évek voltak, és mi sem volna unalmasabb, mint boldogságról olvasni.”

207. oldal

>!
mezei P

Ez a nagy baj, Tiro, amikor katonák akarnak politikust játszani. Úgy képzelik, hogy elég kiadni egy parancsot, és máris mindenki engedelmeskedik. Képtelenek belátni, hogy végül annak esnek áldozatul, ami a legnagyszerűbb bennük, vagyis hogy nagy hazafiakként felül állnak a politika mocskosságán, mivel vagy távol maradnak a politikától, s ebben az esetben nem jutnak sehová, vagy beszállnak a dagonyázásba, és kiderül róluk, hogy éppolyan haszonlesők, mint bárki más.

232. oldal

>!
jehuka P

Hogy a politika unalmas? A politika a formálódó történelem! Van-e még egy emberi tevékenység, amelyben így megmutatkoznának a lélek legnemesebb leghitványabb vonásai?

222. oldal

>!
jehuka P

A dolgok természetéhez tartozik, hogy nem minden politikus válik naggyá.

40. oldal


A sorozat következő kötete

Cicero sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen McCullough: Fűkoszorú I-II.
Robert Graves: Én, Claudius
Harrison Fawcett: A Katedrális harcosai
Simon Scarrow: Vérhollók
Steven Saylor: Caesar trónja
Manda Scott: A kígyó látomása
Harry Sidebottom: A Borostyánút
Anthony Riches: Dicső halál
Marcellus Mihály: A veterán / Aquincum farkasa
Ben Kane: Spartacus – A felkelés