Én, ​Claudius (Claudius 1.) 166 csillagozás

Tiberius Claudius római császár önéletrajzából
Robert Graves: Én, Claudius Robert Graves: Én, Claudius Robert Graves: Én, Claudius Robert Graves: Én, Claudius Robert Graves: Én, Claudius Robert Graves: Én, Claudius

„Én ​Tiberius Claudius Drusus Germanicus, ez, az és amaz (mert nem akarom untatni az olvasót címeim végtelen sorával), akit egykor, nem is olyan régen, barátaim, rokonaim, munkatársaim ››Claudius, a hülye‹‹, ››Az a Claudius‹‹„ ››Claudius, a dadogó‹‹, ››Clau-Clau-Claudius‹‹, vagy legjobb esetben ››Szegény Claudius bácsi‹‹, néven emlegettek, most nekikezdek, hogy megírjam életem furcsa történetét legkorábbi gyerekkoromtól kezdve és évről évre folytatva, amíg csak el nem érem a változásnak azt a sorsdöntő pontját, amikor körülbelül nyolc évvel ezelőtt, ötvenegy éves koromban váratlanul bekerültem az ››arany veszély‹‹ sodrába, amelyből azóta se tudok kiszabadulni.” Így kezdi Claudius császár (szájával Robert Graves) a történetet, amelyet maga mesél el egyes szám első személyben.

A könyv felöleli Augustus, Tiberius és Caligula uralkodásának idejét, Caligula bukásával (meggyilkolásával) és Claudius császárrá kiáltásával ér véget. Claudius betekintést enged olvasóinak a kor… (tovább)

Eredeti mű: Robert Graves: I, Claudius

Eredeti megjelenés éve: 1934

>!
Európa, Budapest, 2009
428 oldal · ISBN: 9789630788458 · Fordította: Pálóczi-Horváth György
>!
Európa, Budapest, 2001
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630769042 · Fordította: Pálóczi-Horváth György
>!
Novella, Budapest, 1993
428 oldal · ISBN: 9637953450 · Fordította: Pálóczi-Horváth György

5 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Claudius


Kedvencelte 42

Most olvassa 11

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
sztinus P
Robert Graves: Én, Claudius

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

Amilyen döcögősen haladtam a közepéig, úgy sodort a lendület a végèig. Sőt, lehet, hogy leveszem a folytatást a polcról.
Mert száraz szöveg ez, bárhogyan is szèpítjük.
Tehát irodalmilag kevésbè, történelmileg sokkal inkább tudom értékelni. Bár rengeteg a szereplő, de sokan gyorsan meg is halnak:):(.
Igazán veszélyes lehetett az èlet akkoriban, főleg ezek mellett az arcok mellett.
Az erkölcsök pedig…az is veszèlyes volt.
Tény, hogy a Caligulás részekkel nagyon feldobta a cselekményt, és az adott csillagjaimat.

>!
dontpanic P
Robert Graves: Én, Claudius

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

Lehetne száraz ez a párbeszédektől szinte teljesen mentes, történelmi eseményeket egymás után daráló mű, de mégsem az. Igazából nem is tudnám megmondani, mi a titka, amitől ennyire élvezetes lesz – talán maga Róma és a történelem, de inkább Graves tehetsége.

Kamaszkoromban olvastam először, nem sokra emlékeztem belőle, talán csak két dologra, de azokra nagyon erősen. spoiler, és hát… Caligula. Caligulától félek.

Nagyon tetszik az, ahogy ábrázolja a karaktereket: Claudius nyilván elfogult, mert saját családtagjairól van szó, akiket vagy szeret, vagy nem, és ez át is jön abból, ahogyan ábrázolja őket, de mégis próbál a tárgyilagosságra törekedni. Miután már éppen elhisszük, hogy Lívia maga az ördög menyasszonya, csak odaszúrja egy félmondatban, hogy amúgy milyen jó uralkodó volt, és tulajdonképpen felvirágoztatta Rómát.

Ja és. Rómát látni kell.

>!
sanchopanza
Robert Graves: Én, Claudius

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

Engem Graves átvert. A könyve lebilincselő, olvasmányos, sőt szerintem még izgalmas is. Már pontosan nem is emlékszem, hogy hol, de valahol nagyon az elején járhattam, amikor észrevétlenül és minden átmenet nélkül elhittem, hogy a két évezreddel ezelőtt élt Claudius szavait olvasom. A császárét, akit félreismertek, akit méltatlanul hülyének tartottak. Természetesen azonnal befaltam a második részt is. És jött a pofán csapás. Teljesen gyanútlanul belekezdtem Seneca „Claudius tökké válása” c. írásába. Most mi is van? Claudius egy vérszomjas idióta, vagy mi?!
Aztán innen-onnan gyűjtögettem információkat. Elég sok helyen olvastam,(Marczali Henrik: Nagy képes világtörténelem) illetve láttam, (History channel) hogy valószínűleg egy nem túl jelentős és nem is 100-as figura volt. Britannia meghódításához sem sok köze volt, csak a végére utazott oda díszpintynek. A könyv szerint ugye nélküle, illetve az esze nélkül lehet, hogy nem is sikerült volna, vagy legalábbis nagyobb emberáldozattal. Már nem emlékszem, hogy kitől, de valami ókori történetíró szerint: „Hogy a fenébe tudna valaki egy világbirodalmat jól kormányozni, ha a saját háza táján sem tud rendet tartani?” És hát elvette a történelem egyik legnagyobb szajháját, Messalinát, akit nem igazán tudott irányítani. A fent említett Marczali szerint ő volt az első római császár, aki a praetoriánusok hűségét pénzen vásárolta meg.
Most akkor tényleg egy szerencsétlen volt, akit a testőrség a függöny mögül rángatott elő, hogy uralkodót csináljon belőle?
A két Graves könyv nagy kedvencem, de én hinni akarom, hogy az igazi Claudius mesélte el nekem az életét sok-sok oldalon keresztül!

4 hozzászólás
>!
norka
Robert Graves: Én, Claudius

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

Nagyapám adta a kezembe kissé fellengzősen, szinte tesztként. Nem szerettem a történelmet és a történelmi könyveket.
Biztos volt benne, hogy nem jutok a végére. Én megvontam a vállam és elkezdtem, lesz ami lesz alapon.
A Claudius az Isten-t már én kértem el az öregtől és utána a fél könyvtárát kiolvastam.

>!
senhorita
Robert Graves: Én, Claudius

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

Nagyon megfogott a könyv, már napok óta az ókori Rómában érzem magam. Különösen tetszett az E/1 személyben való történetmesélés, mert így sokkal jobban Claudius lehettem és az ő szemüvegén keresztül láthattam a mérgezős, nagy-játékos Lívia nagymamát, az Augustus teszetoszaságát, lánya Julia tragikumát, de még mennyi drámát és igazságtalanságot, Tiberius császár uralkodását, Caligula őrültségeit, konzul lova pompáját és végül az összeesküvését, ami által Claudius kerülhetett a trónra.
Irodalmilag nem annyira érdekes ez a könyv, de a története annyira lebilincselő, hogy sokszor inkább választottam a napi 2-3 órát, csak had olvassam tovább.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmet, vagy aki a regényekben leginkább a cselekményekre fókuszál, mert itt aztán pörgős az élet. Ami nekem hiányzott, az egy olyan melléklet, amiben az író tisztázza, hogy van-e benne fikció és ha igen akkor mi, mert ennek hiányába teljesen elhihetünk mindent, mert igazából miért is ne lenne valóság.

>!
kaporszakall
Robert Graves: Én, Claudius

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

Graves legjobb történelmi regénye(i).

Ismertebb korról szól, mint ’A vitéz Belizár’, viszont kevesebb benne az ’urban legend’ és a pletykaízű elem is – köszönhetően az eredeti forrásmunkák színvonalának. Claudiusnál Tacitus a forrás (olvassátok őt magát is! érdemes), Belizárnál Prokopiosz: mekkora nem mindegy!

A Tacitusnál ki nem fejtett hézagokat jó ízléssel, arányosan tölti fel, és tulajdonképpen többet nyújt a címénél (főleg ebben az első kötetben): elmeséli Augustus principátusának utolsó éveitől kezdve Tiberius és Caligula uralkodását is (hiszen Claudius korai és érett évei ezekre az időkre esnek). Kissé talán démonizálja Augustus feleségét, Liviát, akit minden méreg- és szarkeverők ősanyjaként, Medici Katalin és Lucrezia Borgia előfutára gyanánt mutat be.

Claudius személyében egy régi római értelmiségit ábrázol, aki igyekszik a háttérben (és ezáltal életben) maradni, és véletlen folytán neki jutott uralkodói hatalmat inkább tehernek mint lehetőségnek tekinti. A két regény közti különbség viszont szembetűnő: az első kötetben még intelligens és óvatos (habár kissé nehézkes) Claudius a második kötetben fenemód hiszékennyé válik: ezt a lélektani váltást nem sikerül a szerzőnek igazán hitelesen ábrázolni.

A két regény olvasásához érdemes az Augustus-ház genealógiai táblázatát a kezünk ügyében tartani.

>!
Mallinalli
Robert Graves: Én, Claudius

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

Az egyetlen, ami nem tökéletes ebben a regényben, az a fordítás, vagy talán nevezzük szóhasználatnak: nagyon sok olyan szót lefordít vagy valamiképpen magyarosít, ami minimális műveltség után vagy ismert, vagy ha nem is ismert, a szövegkörnyezet alapján a jelentése kikövetkeztethető lenne. Gondoltam, végigmegyek a római történelmen regényesen és Colleen McCullough terjedelmes sorozata után fogtam bele másodjára ebbe (elsőre is tetszett), így különösen zavart, hogy a több ezer oldalon megszokott kifejezéseknek valami bénának ható magyar megfelelője jelölte az ismert dolgokat.
De hát ez legyen a legnagyobb baja! (Ez is.)
Amikor a sztori eljut Caligulához, no, onnantól igazán hátborzongató. És hát Livia…

>!
Almost_Zed
Robert Graves: Én, Claudius

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

Igazából – a címmel ellentétben – nem is annyira Claudusról szól, ő csak mellékszereplő, mesélő, hanem a római kor egy részének nagy tablója Augustus, Tiberius és Caligula uralkodásáról.
Megvan itt minden, ami ezen időszakra jellemző: állandó leszámolások, dekadencia, az őrület kiteljesedése, ami Caligulával éri el tetőpontját. Aprólékosan mutatja be az elit ténykedését, a birodalmon belüli csatározásokat. A bennfentes mesélő mindvégig fenntartotta a figyelmemet, annyi minden történik pár évtized alatt, hogy nincs sok alkalom unatkozni. Talán még jobb lehetne, ha nem lenne túlságosan tárgyilagos a beszámoló.

>!
Soós_Norbert
Robert Graves: Én, Claudius

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

Tiszta fikciónak túl hű a korabeli forrásokhoz, minden részletében azonban persze nem lehet történelmileg hitelesként kezelni, de nem is ez a rendeltetése. Akár így is történhettek a dolgok… Kellemes könyv.

>!
Che P
Robert Graves: Én, Claudius

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

Tinédzserkorom egyik kedvence. Kiválóan sikerült próbálkozás a történelmi tények hézagainak fantáziával történő kipótlására.


Népszerű idézetek

>!
Amadea

– Furius nagybátyám szokta mondani, hogy az okos vezér az, aki okos embereket választ ki maga köré – mondta Camilla. – Ugye te már nagyon bölcs vagy, Claudius?
– Tökéletes hülyének tartanak, és minél többet olvasok, annál hülyébbnek gondolnak.

97. oldal (Gondolat Kiadó)

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

>!
Almost_Zed

Hispániából küldöttség érkezett egyszer, panaszkodni, hogy már négy éve kormányzó nélkül vannak, s a legutóbbi kormányzó tisztviselői szemérmetlenül kiszipolyozzák a tartományt. Tiberius így szólt:
– Csak nem akartok új kormányzót? Az új kormányzó új tisztviselői kart hozna magával, és még rosszabbul járnátok. Elmondok nektek egy történetet. Történt egyszer, hogy egy súlyosan sebesült férfi feküdt a csatatéren, és várt a sebészre, hogy bekötözze, mert a sebét ellepték a legyek. Egy könnyebben sebesült bajtársa meglátta a legyeket, és el akarta őket hessegetni. „Ne, ne”, kiabálta a súlyosan sebesült, – „ne tedd ezt! Ezek a legyek már majdnem teleszívták magukat a véremmel, és nem csípnek annyira, mint eleinte. Ha elűzöd őket, helyükbe rögtön éhesebbek jönnek, és akkor végeznek velem.”

328-329. oldal (Gondolat Kiadó, 1965)

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

1 hozzászólás
>!
Amadea

A katona különös fajta. Olyan durva, mint a pajzsok bőrözete, olyan babonás, mint egy egyiptomi, és olyan érzelgős, mint a szabin nagymamák.

200. oldal (Gondolat Kiadó)

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

>!
Amadea

– Igen – mondotta –, túlságosan gyengéden bántam velük. Mától kezdve jottányit sem engedek. Ezentúl hajthatatlan szigorúság lesz a jelszó.
Kemény elhatározására azáltal is emlékeztette magát, hogy minden reggel szörnyű arcokat vágott a tükörbe, és fürdőszobájában, amelynek jó visszhangja volt, hatalmasakat ordított.

363. oldal (Gondolat Kiadó)

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

>!
Amadea

Caligula ezután levelekben jelentette be a szenátusnak, hogy Isten lett, és elrendelte, azonnal építsenek neki egy nagy templomot Jupiter temploma mellett, »hogy fivérem, Jupiter szomszédságában lakhassam«. A templomban tömör aranyból az életnagyság háromszorosában felállítatta tulajdon szobrát, és mindennap új ruhát adatott rá.
Nemsokára azonban összeveszett Jupiterrel, és többen hallották, amikor dühösen fenyegette:
– Ha nem tudod belátni, hogy ki az úr itten, akkor összecsomagollak, és elküldelek Görögországba.
Jupiter erre úgy látszik bocsánatot kért, mire Caligula így szólt:
– Oh, tartsd csak meg nyomorult Capitoliumodat. Én átmegyek a Palatinus-dombra. Sokkal szebb a fekvése. Ott magamhoz méltó templomot építtetek, te kopott, öreg, hasbeszélő kókler.

370. oldal (Gondolat Kiadó)

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

>!
senhorita

Én, Tiberius Claudius Drusus Germanicus, ez, az, és amaz (mert nem akarom untatni az olvasót címeim végtelen sorával), akit egykor, nem is olyan régen, barátaim, rokonaim és munkatársaim „Claudius a hülye”, „Az a Claudius”, „Claudius a dadogó”, „Clau-Clau-Claudius” vagy legjobb esetben „Szegény Claudius bácsi” néven emlegettek, most nekikezdek, hogy megírjam életem furcsa történetét legkorábbi koromtól kezdve és évről évre folytatva, amíg csak el nem érem a változásnak azt a sorsdöntő pontját, amikor körülbelül nyolc évvel ezelőtt, ötvenegy éves koromban váratlanul belekerültem az „arany veszély” sodrába, amelyből azóta se tudok kikászálódni.

(első mondat)

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

Kapcsolódó szócikkek: Claudius
>!
Nemo00

– Miért? – kérdeztem, és kiürítettem újra a poharat. A társalgás olyan volt, mint amilyent az ember álmodni szokott – őrületes, de érdekes.

Huszonnegyedik fejezet

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

1 hozzászólás
>!
Almost_Zed

Tiberiusnak kedvenc szárnyatlan sárkánya volt, Caligulának pedig kedvenc lova. Ezt a lovat eredetileg Porcellusnak (malackának) hívták, de Caligula nem találta ezt elég méltóságteljesnek, és elkeresztelte Incitatusnak, ami „nagysebességűt” jelent. Incitatus sohasem vesztett versenyt, és Caligula annyira szerette, hogy először állampolgárrá nevezte ki, aztán szenátort csinált belőle, később pedig konzulnak jelölte. Mindenki tudta Rómában, hogy Incitatus négy év múlva konzul lesz. Incitatus külön házat és szolgákat kapott. Márvány hálószobája volt, mindennap friss szalmából vetettek neki ágyat, elefántcsont vályúból ette a zabot, és aranyedényből ivott. Hálószobája falait híres festők képei díszítették. Amikor megnyert egy versenyt, akkor Caligula meghívta vacsorára, de a szenátor úr ilyenkor is inkább zabot evett, nem szerette a drága halakat és húsokat, amikkel Caligula kínálgatta. Nekünk pedig legalább hússzor egymás után kellett innunk az egészségére.

361. oldal (Gondolat Kiadó, 1965)

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

>!
esztinyunyi

Anthenodorus méltóságteljes öregúr volt, kedves, fekete szemmel, horgas orral és a legpompázatosabb szakállal, amely valaha is emberi állat díszített. Nagy, dús hullámokban a derekáig ért, és olyan fehér volt, mint a hattyú tolla. …. Anthenodorus lassan és ritmikusan szokta volt simogatni a szakállát társalgás közben, mondta is, hogy attól nő olyan dúsan. Ujjai hegyéből láthatatlan tűzmagok ugrálnak elő, mondotta, és ezek táplálják a szakállát. Ez tipikus sztoikus tréfálkozás volt az epikureusok spekulatív filozófiája rovására.

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

>!
Almost_Zed

(…) másnap csatára gyűjtötte össze seregét a tengerparton. Elől volt az íjasok sora, aztán a germán előőrsöké lándzsákkal, azután a római haderő, végül a gall hátvéd. A lovasság a két szárnyra került, ugyanide kerültek a harcigépek, az ostromgépek, a catapultok és a faltörő kosok. Senki sem tudta elképzelni, hogy mi történik most. Caligula belovagolt a tengerbe, amíg a víz Penelope térdéig nem ért, és elkiáltotta magát:
– Neptunus, öreg ellenség, védekezz! Halálos párbajra hívlak ki. Aljasul elpusztítottad apám flottáját, ugye? Nos, próbálj velem újat húzni, ha merészelsz.
Ekkor éppen egy kis hullám haladt el mellette. Feléje csapott a kardjával, aztán megvetően nevetett, megfordította lovát, és nyugodtan kilovagolt a partra.Itt általános támadást fúvatott, az íjasok nyilaztak, a dárdások dárdát vetettek, a lándzsások elhajították lándzsájukat, a gyalogság egészen derékig belábolt a vízbe, és kaszabolta a kis hullámokat, a lovasság kétoldalt bevágtatott a vízbe, és egy darabig be is úsztatott, a kőhajítógépek hatalmas köveket hajigáltak, a faltörő kosok nekiszegezték fejüket a hullámoknak, s közben Caligula hajóra szállt, és oly távol, hogy a kövek, nyilak, dárdák, lándzsák el nem érhették, megállt a hajóval, és a legképtelenebb átkokkal illette Neptunust, majd nagyokat köpött a tengerbe. Neptunus kísérletet sem tett védekezésre, egy katonát megcsípett egy tengeri rák, egy másikat pedig megszúrt egy kardhal.
Caligula végre takarodót fúvatott, és felszólította embereit, töröljék le a vért kardjukról, és szedjék össze a zsákmányt. A zsákmány a tengerpart fövenyén heverő sok kagyló volt. Minden egyes katonának tele kellett szednie sisakját, aztán a tengerparton felhalmozni a sok kagylót. A kagylókat kiválogatták, ládákba csomagolták, és Rómába küldték, hogy a soha nem hallott győzelemnek bizonyítéka is legyen.

384-385. oldal (Gondolat Kiadó, 1965)

Robert Graves: Én, Claudius Tiberius Claudius római császár önéletrajzából

2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Robert Graves: Claudius, az Isten És felesége, Messalina

Claudius sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
John Williams: Augustus
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete
Marguerite Yourcenar: Hadrianus emlékezései
Marcus Aurelius – Cassius Dio Cocceianus: Marcus Aurelius elmélkedései
Falus Róbert: A Római Birodalom
Catherine Salles: Hétköznapi élet a római császárok korában
Steven Saylor: Caesar diadala
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?