The ​Silkworm (Cormoran Strike 2.) 45 csillagozás

Robert Galbraith: The Silkworm Robert Galbraith: The Silkworm Robert Galbraith: The Silkworm Robert Galbraith: The Silkworm

When novelist Owen Quine goes missing, his wife calls in private detective Cormoran Strike. At first, she just thinks he has gone off by himself for a few days – as he has done before – and she wants Strike to find him and bring him home.

But as Strike investigates, it becomes clear that there is more to Quine's disappearance than his wife realises. The novelist has just completed a manuscript featuring poisonous pen-portraits of almost everyone he knows. If the novel were published it would ruin lives – so there are a lot of people who might want to silence him.

And when Quine is found brutally murdered in bizarre circumstances, it becomes a race against time to understand the motivation of a ruthless killer, a killer unlike any he has encountered before . . .

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Sphere, London, 2015
580 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780751549263
>!
Little, Brown Books, New York, 2014
464 oldal · ISBN: 9781408704028
>!
736 oldal · ISBN: 9780316410717

4 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Cormoran Strike

157 tag · 61 karc · Utolsó karc: 2020. szeptember 16., 22:19


Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

pat P>!
Robert Galbraith: The Silkworm

Annyira várom, mikor kezdenek el a sorozat rajongói gyűjteni egy autóra szegény Cormorannak… egy automatára, természetesen. Abban a nagy cudar angol télben, szegény meg a fél lábával… :)

Az Átmeneti üresedés óta tudván tudom, hogy J. K. Rowling nagyjából minden fontosat tud az emberről , és ráadásul elég jól meg is tudja írni azt a mindent. Tőlem ő aztán nyugodtan írhatna a semmiről is egyébként, avagy szépirodalmat is – de ha az emberekről mesélés közben még van kedve rittyenteni egy csavaros, bizarr krimit, hát lelke rajta, én azt is el fogom olvasni.

Nem vagyok egyébként biztos abban, hogy nem túlírt a regény – majd' 600 oldalon keresztül hideg van és havazik, Cormoran fájlalja a lábát és sántít, valamint férfiasan szenved a volt csaja miatt. No de lehet ezt unni egy percig is? Á, nem. Mint ahogy azt sem, hogy cirka tízszer összefoglalódik útközben minden, amit addig megtudtunk – az ilyen memóriagyengéknek, mint én, ez kimondottan hasznos.
Nagyon izgultam végig! Pedig (teljesen véletlenül) egészen hamar rájöttem, hogy ki a gyilkos – és ezt követően már csak 4238 fontos dolgon volt alkalmam meglepődni.

2 hozzászólás
brigi11 P>!
Robert Galbraith: The Silkworm

Nem volt ennek a könyvnek egy normális szerkesztője? Aki azt a felesleges 100-120 oldalt kivágta volna a könyvből? Mert az elején borzasztóan unalmas, tele ismétlésekkel. Elsőre is megértettem, hogy november van, esik az eső, sötét van, hideg van, karácsonyi készülődés van. Már az első részben is megértettem, hogy Cormorannak fáj a lába, de itt folyamatosan fájt, dörzsölte, vakarta, és még mindig fájt….azt pedig plána nem akartam sokszor elolvasni, hogy Cormoran Arsenal szurkoló. A detektív szál amúgy jó lenne. Az remekül van felépítve. Jók a karakterek, a hangulat is meg volt.Volt tippem a gyilkosra, de az indítékot nem tudtam kitalálni. Összeségében nem egy rossz könyv, de a felesleges részek miatt nekem gyengébb, mint az első rész.

5 hozzászólás
Gudmundur P>!
Robert Galbraith: The Silkworm

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, az első gondolatom az volt, hogy Rowling a The Cuckoo's Calling-gal – erős képzavarral élve – besétált a krimi világába, szétnézett, majd amikor rájött, hogy jól érzi ott magát, és szívesen is látják, a következő könyvéhez bekapcsolta a rakétákat és teljes sebességre kapcsolt.
Rowling nagyon ért a hangulatteremtéshez. Azt nem állítom, hogy a stílusáról az álnév ellenére is felismerném, de a The Silkworm-ban már megjelenik az a furcsán sötét, nyomasztó világ, amely a Harry Potter-sorozatot is jellemezte. A szereplők életszerűek, nem éreztem azt az enyhe közhelyességet, amit a sorozat első részében tapasztaltam a karakterek megalkotásánál.
Ami az izgalmas cselekményen kívül további pluszt ad a könyvnek, az a londoni városrészek bemutatása, és a finom irónia, fanyar humor, amivel Rowling a brit társadalmi csoportokat és életmódjukat bemutatja. Érdekes volt emellett egy író szemével rápillantani a szerzők, kiadók, szerkesztők világára; óhatatlanul is azt latolgattam, hogy mennyit merített a saját tapasztalataiból – ezt a „latolgatást” erősen motiválta az is, hogy a krimi alaptörténete szerint egy író azért kerül bajba, mert legújabb művének alakjait a kollégáiról mintázza.
Szerintem az írónő egyik legnagyobb erőssége a pszichológiai érzékenysége: ennek köszönhetően tudja a szereplőinek személyiségét és reakcióikat hitelessé tenni, ugyanakkor az olvasóit az orruknál fogva vezetni, s az utolsó pillanatig homályban tartani a gyilkos kilétét. Ebből a szempontból nagyon izgalmas volt a könyv, de számomra nem volt „letehetetlen”. Be kell vallanom, hogy túl hosszúnak találtam. Túl sok volt benne az „időjárás-jelentés” (a tél kellemetlenségeinek ismertetése minden fejezetben, fejezetenként többször), túl sok volt benne a „kocsmajelenet” (szinte minden fejezetben beült valaki egy kocsmába vagy étterembe), túl sok az információ a történet szempontjából felesleges mellékszereplőkről, a könyv vége felé pedig konkrétan van egy jelenet, amikor a szerző szavai szerint olyan csend van, hogy csak a hópelyhek halk neszét és egy szereplő lélegzetvételét lehet hallani – majd ugyanez a kép, más szavakkal leírva egy bekezdéssel később megismétlődik. Nekem ettől a részletességtől és az ismétlődésektől kicsit terjengős, nehézkes lett az egész, és elfáradtam, mire a tettes kilétére fény derült. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne remek krimi a The Silkworm – én hamarosan biztosan sort kerítek a harmadik részre is.

2 hozzászólás
Mafia I>!
Robert Galbraith: The Silkworm

Veszélyes területre téved Rowlng a Silkwormmal: álnéven ír egy íróról, aki írókról ír. Fikció? Az ember óhatatlanul is vissza akarja fejteni a szöveg mögött a gondolatot; vajon Rowling véleményét olvassuk pl. a blogolásról, vagy az Galbraith véleménye, esetleg tisztán Strike-é? Paródát olvasunk vagy tükröt?

Másrészről viszont a Silkworm még szórakoztatóbb, mint a kakukkos könyv volt, letehetetlenül izgalmas olvasmány.

szakriszt>!
Robert Galbraith: The Silkworm

Az első rész után szaladtam a könyvtárba a következő kettőért, de ezután leálltam. Jó volt a nyomozás, jó volt a magánéleti szám, de nem annyira, hogy elővegyem a harmadikat. A könyvkiadás világa élvezetesen van bemutatva. Nem jöttem rá, hogy ki a tettes. A Harry Potter angolja könnyen olvasható, ez sokkal nehezebb szöveg.

BZsofi P>!
Robert Galbraith: The Silkworm

Végre egy letehetetlen könyv!
(Vagyis esetemben hangoskönyv, aminek a hallgatása alatt minden pakolást elvégeztem a lakásban, amit terveztem, sőt olyat is, amire nem is gondoltam. :D)

2 hozzászólás
ideali_zed>!
Robert Galbraith: The Silkworm

Lényegesen jobb, mint az első kötet: Izgalmasabb, otthonosabban mozog a kialakított személyiségek között. A hiba? Mondhatnám azt, hogy az írónőre jellemző szándékolt misztikusság, ami egy varázsvilágban elmegy, de ennél a kriminél számomra erőltetettnek tűnik. Viszont az irodalmi életre vonatkozó fricskákat és Cormoran személyiségét értékeltem.

ms_moly>!
Robert Galbraith: The Silkworm

although I am interested in the charachters of Robin and Strike, the book was way too long and boring

Christinewinchester>!
Robert Galbraith: The Silkworm

A második résztől mindig tart az ember, de megint csak azt tudom írni, amit szerintem minden értékelésemben megemlítek, hogy nem csalódtam most sem Rowlingban.

Izgalmakban, rejtélyekben gazdag könyv volt. Én nem jöttem rá a megoldásra most sem időközben, szóval igencsak csattant a vége. A főszereplőket pedig még jobban megszerettem, kíváncsi vagyok a továbbiakra.


Népszerű idézetek

sepa I>!

But he knew no other way; it was part of a short but inflexible personal code of ethics that he had carried with him all his adult life: do the job and do it well.

101. oldal, 11. fejezet (Sphere, 2015)

Kaccc>!

‘How did you get her to talk?’ Culpepper asked as they set off together through the cold, past the motorbikes and lorries still arriving at and departing the market.
‘I listened,’ said Strike.

mariskaris>!

He gave her the name of the Danubius Hotel in St John's Wood and asked her to try to find out whether Owen Quine was staying there.
'How're the Hiltons going?'
'Badly,' said Robin. 'I've only got two left. Nothing. If he's at any of them he's either using a different name or a disguise – or the staff are very unobservant, I suppose. You wouldn't think they could miss him, especially if he's wearing that cloak."

psvianne>!

'Someone bloody famous', said the hoarse voice on the end of the line, 'better've died, Strike.'

(első mondat)

psvianne>!

'What did you get for your nephews?' Robin asked after a long silence.
'Camouflage gear and fake guns,' said Strike, whose choice had been entirely motivated by the desire to aggravate his brother-in-law, 'and I got Timothy Anstis a bloody big drum. They'll enjoy that at five o' clock on Christmas morning.'

380. oldal

Mónika_K>!

At five to eleven the towers of St Pancras appeared to Robin like a vision of heaven through the snow.

274. oldal


A sorozat következő kötete

Cormoran Strike sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jo Nesbø: The Snowman
Lee Child: Never Go Back
Paula Hawkins: The Girl on the Train
Arthur Conan Doyle: The Memoirs of Sherlock Holmes
Agatha Christie: At Bertram's Hotel
Agatha Christie: Dumb Witness
Tasmina Perry: The Pool House
Ruth Ware: In A Dark, Dark Wood
Stephen King: Finders Keepers
Karin Slaughter: Beyond Reach