Kakukkszó (Cormoran Strike 1.) 86% 1234 csillagozás

Igazi bulvárkrimi, terjengős, csapongó, szószátyár, a nyomozás kínzó lassúsággal halad előre, cserében viszont mindent megtudhatunk a sekélyes celebvilágról. J. K. Rowling álnévbe burkolózva is nagyvonalúan, öntörvényűen kezeli a bűnügyi irodalom műfajának íratlan szabályait, ahol lényegretörő, szikár, feszes ritmusú cselekményt várnánk, ott nála túlburjánzó részletgazdagságot és fékezhetetlen mesélőkedvet találunk, indokolatlanul megnövelve ezzel a terjedelmet. A szereplőkhöz társulva kimerítő sétákat tehetünk London számtalan változatos helyszínén, amit én kifejezetten szerettem, és megkedveltem a szimpatikus nyomozópárost is, jól eltalált karakterüket éreztem a sorozat egyik fő húzóerejének. A befejezés pedig végre pörgősre, izgalmasra, remekbe szabottra sikeredett.
És vajon a mindvégig vegyes érzések, kételyek és bizonytalanság ellenére mit forgat a fejében a javíthatatlan, menthetetlen olvasó? Lehet, hogy talán mégis meg kellene próbálkozni a második kötettel.

Újraolvasás.

Ez egy egészen különleges krimi volt. Nagyon hamar sikerült elvonatkoztatnom arról, ki is írta ezt a könyvet, ami köszönhető annak, hogy a történet már az elején beszippantott. A történet nagy része beszélgetés volt az áldozathoz közel álló emberekkel, tehát lassan csordogál a történet, igazi krimi, nem egy hullákkal agyontűzdelt akciótörténet.
Nem ismerjük meg a nyomozó gondolatait az ügyről, nem beszéli meg a 'segédjével' a felfedezéseket. Az írónő csak csöpögteti elénk a jelentőséggel bíró információkat , de azt magunknak kell megpróbálni összerakni. Azért a végén nem marad elvarratlan szál, minden szépen le van zárva.

„A hazugságnak nincs értelme, csak ha az igazságot veszélyesnek érezzük."

Egy ideje már terveztem olvasni ezt a sorozatot, és tavaly végre be is szereztem az összes részt, ami eddig megjelent. Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a Robert Galbraith név mögött nem más rejtőzik, mint a népszerű Harry Potter sorozat szerzője, J. K. Rowling. Ezzel a kötettel az írónő bebizonyította, hogy nem csak fantasy műfajban alkot zseniálisan, hanem krimiszerzőként is megállja a helyét. Nem az a fajta krimi volt, amit megszoktam, hiszen itt egy magánnyomozó munkáját követhetjük nyomon. Kellett egy kis idő, amíg belerázódtam a sztoriba, mert a cselekmény elég lassan indult be, valamint a karaktereket is meg kellett szoknom. Nagyjából a felétől kezdtem sejteni ki állhat a gyilkosság mögött, azonban még így is sikerült Rowlingnak meglepnie.
Cormoran Strike nem éppen egy barátságos ember, de nekem mégis rendkívül szimpatikus a karaktere. Furcsa módon valamiért mindig vonzódom a maguknak való szereplőkhöz. :D Strike titkárnője, Robin egy talpraesett és okos nő, akit ugyancsak megkedveltem. Rengeteg mellékszereplő volt a sztoriban, úgyhogy eleinte nagyon oda kellett figyelnem, mert kevertem a neveket.
Van egy olyan érzésem, hogy a Cormoran Strike sorozat is legalább akkora kedvencem Rowlingtól, mint a Harry Potter. :)

Zseniális történet volt.
Nehezen szoktam meg az egészet, nehéz volt elvonatkoztatni attól, hogy ki is írta, és számomra mit is jelent az író.
De miután kizártam, rögtön rájöttem, mennyire jó is ez. A stílus lehengerlő, a leírások tökéletesek. Strike karaktere megnyerő, a zord külső mögötti jellem megfogja az olvasót, engem legalábbis ténylegesen lenyűgözött.
Szerettem Robin karakterét is, és örültem, hogy a történet során nagyobb szerephez is jutott, jók voltak a meglátásai és a viselkedése is.
Maga a szál is jól kivitelezettnek érződött. Apróságok vezették rá Cormorant a megoldásra, én végig a sötétben tapogatóztam, eszembe sem jutott, hogy a gyilkos az, aki. Várom a folytatást!

Szerintem nagyon jó krimi akkor is, ha eltekintünk attól hogy ki írta. Cormoran Strike pedig olyan főhős aki követi a klasszikus krimik hagyományait. Ha tényleg egy Robert Galbraith nevű ember írta volna,azt mondanám hogy mostantól figyelem a könyveit. De nem mondom,mert már régóta úgy van.:-)

Az igazság az, hogy én egyszer már belekezdtem ebbe a könyvbe, csak mivel akkor nem fogott meg egyáltalán, félbe is hagytam. Jó, jó, az is igaz, hogy én egy kicsit bizony haragszom Rowlingra, amiért nem hoz ki még valamit nekünk a Harry Potter történetekből. Írt egy új HP-s színdarabot, na és? Az egy csomó emberhez nem jut el, akikhez egy könyv eljutott volna…na mindegy.
Nem nagyon szoktam olyan könyveknek, amiket félbehagyok második esélyt adni, de több dolgot figyelembe véve úgy gondoltam, hogy a Kakukkszó érdemel még egy esélyt:
– úgy általában szeretem a brit szerzők tollából származó dolgokat,
– több nagyon jó angol krimit is olvastam,
– jó értékeléseket olvastam a könyvről,
– és igen…attól, hogy egy kicsit haragszom Rowlingra, még szeretem, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit alkothatott ebben a teljesen más műfajban.
Folytatás:http://konyvutca.blogspot.nl/2015/12/robert-galbraith-k…

Kicsit lassan indul, de érdemes kitartani, mert a könyv második fele már rendesen pörög, ahogy egyre jobban előrehalad a nyomozás. Cormoran nekem az első pillanattól kezdve szimpatikus, bár abszolút nem úgy képzeltem el, ahogy a filmes borítón látható. :) És ugyanezt Robinról is elmondhatom. Jó fej csaj! :)
spoiler Néhol az én ízlésemhez mérten kissé sokat káromkodtak, de értem vagy legalábbis érteni vélem, mit akart ezzel a szerző kifejezni.
Jöhet a folytatás! :)

Valahogy úgy éreztem, hogy én ezt a könyvet szeretni fogom és végül igazam is lett.
A szereplők nyomokban kicsit klisések spoiler, de a cselekmény érdekes, lendületes.

Kicsit sokalltam a közel 550 oldalt, a 350-400. között meg is tört picit a lendület, de összességében nem vennék ki belőle semmit, így kerek a történet, ahogy van.

Picit Agatha Christie hatást éreztem a könyvön – nem tudunk semmit a nyomozó gondolatmenetéről, csak a végén derül ki, de akkor meg felmerül, hogy oké oké, ez így rendben, de mégis hogy jött rá? Zavarni nem zavart, de jobban szeretem, ha együtt tudok nyomozni kicsit a karakterekkel.

A gyilkos személye tulajdonképpen váratlan off, ötletes húzás volt az írónő részéről.

Lehet, hogy csak azért, mert tudom, hogy Galbraith Rowling álneve, mégis valahogy érezni véltem a Harry Potterben megismert stílusát.

Összeségében ez egy határozottan jó, szórakoztató, izgalmas krimi volt, aminek kíváncsian várom a folytatását.

Hát, nem élveztem annyira, mint vártam. Picit hosszú is nyúlt, ráadásul én az elejétől fogva arra gondoltam, hogy a gyilkos az az, aki végül lett. spoiler. A kötet felétől már egyre jobban erősödött a gyanúm, így nem volt számomra olyan izgalmas a dolog. Kicsit túl lett írva nekem a történet, lehet, hogy azért, mert sorozatként itt több szerepet kapott a főhősök bemutatása (?), ez majd a következő kötettel derülhet ki. Egy közepes kriminek mondanám, de semmi extra. Ráadásul volt benne zavaró rész is, például a végén spoiler

Tudom, most páran meg fognak kövezni, de nekem ez a könyv tetszett. :D

Nagyon fáj a fogam a Rowling plecsnire, ezért át kell rágnom magam a többi irományán is. Az Átmeneti üresedés döcögőssége után nagyon féltem, hogy ez a könyv hogy fog csúszni nekem?
Nem vagyok egy tapasztalt krimi olvasó, valószínűleg e miatt is tetszett ennyire. Nem kényszeresen, de az apró elejtett információkból próbálok rájönni, hogy ki a gyilkos, de itt az utolsó fejezetekig semmit sem sejtettem, pedig teljesen logikusan összeállt a végére minden.
Robin és Cormoran mindketten szimpatikusak és szerethetőek is.

Sokszor annyira beleéltem magam a történetbe, hogy azt álmodtam, hogy dohányzom, amit egyébként ugye a való életben nem teszek. De aztán rájöttem, hogy ebben a könyvben kb. szinte mindenki dohányzik a kihallgatások alatt. Szóval ja, a könyv hatására álomban dohányzó lettem. xD

Mint már említettem nagyon kell az a Rowling plecsni, de ezek után már nem annyira lesz nehéz elolvasni a maradék köteteket, legalábbis remélem. :D