Halálos ​fehér (Cormoran Strike 4.) 69 csillagozás

Robert Galbraith: Halálos fehér

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​zavart fiatalember, Billy felkeresi Cormoran Strike-ot, hogy a segítségét kérje egy bűnügy felderítésében, aminek azt hiszi, gyerekként tanúja volt. Strike-ot mélységesen felzaklatja a történet. Bár Billy nyilvánvalóan mentálisan beteg, és nem is emlékszik sok konkrét részletre, van benne és a történetében valami nagyon őszinte. Csakhogy mielőtt Strike alaposabban is kikérdezhetné, Billy rémülten elrohan.

Strike és Robin Ellacott (aki eredetileg a titkárnője volt, mostanra pedig a társa a nyomozóiroda vezetésében) igyekeznek a történet végére járni: az ide-oda kanyargó nyomozás pedig elvezeti őket London kis sikátoraitól a Parlament titokzatos legbelső irodáin keresztül egy gyönyörű, de vészjósló vidéki kúriáig.

Ráadásul a nyomozás labirintusában dolgozó Strike magánélete sem olyan egyszerű: újdonsült magánnyomozó-sztárként már nem tud olyan észrevétlenül dolgozni, mint valaha. Egykori titkárnőjével is bonyolultabb a viszonya, mint eddig bármikor. Robin már a… (tovább)

Eredeti mű: Robert Galbraith: Lethal White

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
GABO, Budapest, 2019
640 oldal · ISBN: 9789634068242 · Fordította: Nagy Gergely
>!
GABO, Budapest, 2019
640 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634067955 · Fordította: Nagy Gergely

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Cormoran Strike · Robin Ellacott

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 6

Most olvassa 56

Várólistára tette 124

Kívánságlistára tette 105

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
mate55
Robert Galbraith: Halálos fehér

Robert Galbraith (J K Rowling) nem véletlenül érezte az egyik legjobban megírt kötetének ezt a részét. Tudta jól, hogy olyan művet tett le az asztalra, ami meglepő katarzist tár az olvasók elé, újból megnyitva ezzel egy rég elfeledett irányt a krimi irodalom kedvelői számára. Miért? Mert „hajlandó volt ásni”. Mélyre. Mert rengeteg olyan apróságra, részletre kitér, ami mellett játszva elmehetnénk. Mert élvezettel félrevezet kóstolgatva a különféle helyzeteket, átvariálva a súlypontozást, becsalogatva az olvasót egy olyan labirintusba, amelyből csak a bravúros „útmutatásával” juthatunk ki. Igaz, nem lehet azzal vádolni, hogy „pörögne”, vagy nem boncolná lélektani pontossággal a karakterek összetett lelkivilágát. Míg a két főszereplőnk egymás iránti növekvő vonzalma a finom hasonlatokban vész el, ők maguk az angol tájban teszik ugyanezt, amit a jóisten is az elveszni vágyóknak talált ki. A közöttük kibontakozó kapcsolat számos kérdést vet fel, kezdve a két fél normálistól igencsak eltérő személyiségjegyeitől, a közöttük lévő egészen eredeti szerelem valódiságáig. Azt a (az előző részekből már megszokott) semmibe vezető kifutót használják, amit az írónő vigyázó tekintete kísér végig az útjukon. Nincs ilyen jó soruk az útjukba akadó szereplőknek: ők azok, akik a „menekülés utáni állapotot” testesítik meg, a leélt, elvesztegetett életeket, és mint ilyen, tele van sóvárgással, hazugsággal, torz lelkekkel, féltékenységi rohamokkal, kitörni készülő gyilkos hajlammal, amelyekkel Galbraith olyan magától értetődő bőkezűséggel bánik, hogy fel sem tűnik. Mindent összevetve egy olyan könyv, amelynek olvasására előismeretektől, kortól és nemtől függetlenül mindenkit előszeretettel sarkallok.

16 hozzászólás
>!
robinson P
Robert Galbraith: Halálos fehér

„Kezdd a történetet minél közelebb a végéhez!”
„Bánj úgy a vadidegen emberek – az olvasóid – idejével, hogy azok ne érezzék elvesztegetettnek az írásoddal töltött perceket.”
(Kurt Vonnegut)
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/05/halalos-feher.html

20 hozzászólás
>!
Amadea
Robert Galbraith: Halálos fehér

Két dolog biztos:
1. Soha ne piszkáld az arisztokraták lovait,
2. A gyenge teánál kiábrándítóbb dolog nincs.
(+1: a könyvelők nem kezelik az ügyfeleik pénzét.)

Olvastam pár negatív véleményt a Cormoran Strike-sorozat legújabb kötetéről, de inkább az előző rész miatt volt bennem némi félsz, mert úgy éreztem, Rowling nagyon elhúzza a gyilkos személye körüli találgatást és kicsit vontatott lett a regény vége.

Ebből okulva én nem is húzom tovább a szösszenetem lényegét: nekem tetszett a Halálos fehér. Lehet, hogy kritikusabb lennék vele szemben, ha nem lennék zombi és frissen, kipihentem vizsgálgatnám a cselekményt, de a jelenlegi álláspontom az, hogy baromi jólesett olvasni.:D

Rowling felnőttregényei számomra abszolút komfort-sőt, kabátkönyvek. Az Átmeneti üresedés az etalon, de Strike nyomában is jó haladni, és nem, engem nem untat a tizenhatodik tea-és sörfogyasztás leírása, hogy a Tottenham Court Roadon felbontották az utat és nehéz rajta haladni, hogy Strike kivasalta a legjobb öltönyét, ami olasz és még Charlotte-tól kapta stb. Plusz Rowling nagyon be tud vonni a nyomozásba – krimik esetében általában sodródom az árral és hagyom, hadd lepjen meg a szerző, de itt jólesett a rejtélyeken gondolkodni, mert abból aztán van bőven. Kicsit illúzióromboló belegondolni, hogy lehet, Rowling nem is egyedül rakja össze a könyveit – a köszönetnyilvánításban általában egy egész csapat szerepel. Biztos nem ő bújja egy hétig a könyvtári könyveket valami építészeti információmorzsa után –, ennél a könyvnél pedig különösen kíváncsi lettem volna, hogyan építette fel és mennyi ideig tartott, hiszen a saját bevallása szerint is bonyolult és a Halálos fehérrel párhuzamosan egy színdarabon és két forgatókönyvön is dolgozott. És három gyereke van, te jó ég.

Szóval ez egy elég bonyolult könyv, de ezúttal nem éreztem, hogy feleslegesen elnyújtja, vagy csak annyira gondolkoztam narancsleves dobozokon meg lovas képeken, hogy nem tűntek fel az esetleges hibák. Kifejezetten mérges lettem, amikor néhány kulcsmomentum annyival lett elintézve az olvasóknak, hogy Robinnak feltűnt pár dolog, Strike megkérdezte, mik azok, és Robin elmondta. Nem igazságos kizárni minket a nyomozásból, sose szerettem ezt a megoldást.

Egyszer a kedves azt mondta, hogy nagy tanulsága a Tűz És Jég Dala sorozatnak, hogy ne b…kodj ne húzz ujjat a nőkkel. Ez a Halálos fehérre is igaz, főleg Robin kapcsán; az első rész okos, de főként mellékszereplő titkárnőjétől eljutottunk oda, hogy Strike-kal egyenrangú szereplővé vált és ő a fejlődik többet a sorozat pár éve alatt, ahogy Rowling egyre több dolgot adott hozzá a karakteréhez, és nem a sablonos erős nő módon/stílusban, és nem is az agyafúrt-gyönyörű-de-halálos szinten mozog. Mi Robin a Kakukkszó elején? Egy nagyon szép, de bizonytalan lány, aki nem találja a helyét, és együtt él a jóképű, de már akkor se valami szimpatikus iskoláskori szerelmével. Kiközvetítik Strike cégéhez, ami más, mint a korábbi irodai helyettesítő munkái és ráérez a nyomozás ízére. Innentől folyamatos konfliktusokba keveredik a párjával, a családjával, Rowling pedig varázsló módjára (bocs) előhúz néhány múltbeli esemény a kalapból és kikristályosodnak Robin motivációi. A Halálos fehér idején ér a végére annak a kínnal teli folyamatnak, amikor képes nemet mondani és nem hátrál meg, hiába reszket belül. Abszolút életszerű karakter marad; nem lesz belőle Xena, se early Anita Blake, se Arya Stark, hanem hétköznapi ember, fél, küszködik, mardossa a kétely, fájnak a sebek, amelyeket a fiútestvérei és a most már istenesen seggfej, abuzív Matthew (az ő antifejlődése is életszerű, nem válik karakteridegenné) okoztak, de összeszorítja a fogát és állja a krízishelyzeteket, akkor is, ha legszívesebben elmenekülne. Látjuk az érem mindkét oldalát, ismerős érzelmekkel és ez teszi hitelessé.

Strike meg Strike, mogorva, biceg, leszokóban van a sült krumpliról és fáj a csonkja, szóval olyan strike-osan viselkedik – sajnos vagy sem, de ellopták tőle a show-t, viszont a reakciói alapján nem igazán bánja.

Még sokat lehetne elmélkedni a családon belüli sérülésekről (az arisztokraták különösen jól művelik a traumatizálást), az egyedülállók vs. házasok-gyerekesek szabadnapjairól, a szép nőkkel szembeni extra előítéletekről, meg mindenféle lószínekről.

>!
tonks
Robert Galbraith: Halálos fehér

A könyvek egy biztos mércéje az, hogyan viszonyulsz az oldalszámhoz: azt látod benne, hogy mennyit kell elolvasnod, vagy azt, hogy még mennyit lehet. Rowling Galbraith kalapja alatt is az utóbbi kategóriába tartozik nálam, most is lelkendeztem, hogy 640 sűrűn szedett oldal vár rám, amiben ott volt a főszereplők iránti elköteleződés mellett az is, hogy évekig kellett várni erre a kötetre, egy olyan függővég után, amit nehéz volt kiheverni.
Az elején azért megijedtem, mert a függővég feloldása, és úgy az egész prológus teljesen felb*szta az agyam (elnézést a szóért, de őszintén, csak ez tudja leírni, mit éreztem). A lehető legjobb dolog volt eztán a 2012-es londoni olimpiai játékok hangulatába teleportálni és ezután számomra helyreállt a történet. Ez a könyvsorozat mindig kihozza belőlem az érzést, hogy milyen jó lenne magánnyomozó lenni, úgyhogy újfent roppant izgalmasnak találtam minden részt, amiben Strike lába fáj, mert megerőltette és nem tud lemondani a sült krumpliról, megiszik egy sört egy érzékletesen leírt kocsmában, meg gondolkodik mindenféléről. De most kicsit arrébb kellett sántikálnia a reflektorfényből, hogy Robin lépjen a legelső helyre. Az első kötettől kezdve főhősnőnek tartottam a lányt és mindig ott volt Strike mellett, de ez a könyv most tényleg inkább róla szólt. Miközben Strike-al is történnek dolgok, a múlt most másképp kísérti meg, közben Robin az, aki a legtöbbet fejlődik a könyv során, minden téren. Ez olyannyira jól sikerült, hogy már-már a könyv kezdésében is meglátom az értelmet így utólag (keretes szerkezet fétisem van, na!). A munkában is most neki jutott a legizgalmasabb rész, remélem még látjuk őt efféle bevetéseken. Ami meg baromira meghatott, hogy Strike végig ott állt mellette biztos bástyaként, még akkor is, ha épp nem tudott semmit. Sokat gondolkodtam ezen, de úgy döntöttem, hogy örülök, amiért Strike könyv eleji kívánsága végül is teljesült a befejezésre.
Hogy magáról a krimiszálról is írjak valamit: nyilván egy 600+ oldalas krimiben nem gyorsan történnek dolgok, az egyik legnagyobb fordulat konkrétan a 300. oldal környékén bukkan fel. Imádtam olvasni és rakosgatni egymáshoz a darabkákat és mivel Strike-ék pénzért nyomoznak így gyűlnek is szépen a munkaórák. Kár, hogy ezúttal Rowling nem sok esélyt hagyott az olvasónak, hogy összerakja maga a darabkákat, mert olyan sok van belőlük, és pár szinte csak mellékesen, a legvégén derült ki. Zseniális lett a végeredmény, ahogy kiderült, kinek mi volt a szerepe az egészben.
Az biztos, hogy elég megosztó könyv lett most ez, @Könyvkuczkó negatív értékelésén konkrétan könnyesre nevettem magam, miközben nálam tényleg csak egy kicsi hiányzik, hogy a 4,5 csillag kikerekedjen. Most pedig megkezdem a szomorkodást, hogy megint évekig várhatunk egy új Cormoran Strike sztorira. Rowling inkább hagyja békén a HP világát, és koncentráljon erre.

1 hozzászólás
>!
tinuviel89
Robert Galbraith: Halálos fehér

Talán eddig ez volt a legjobb rész. Izgalmas, hogy a történet „háttétzenéjét” a 2012-es londoni olimpia adja. Próbáltam kitalálni, hogy ki lesz a hunyó és miért, de a végén nem jött be a gondolatmenetem, ami nagyon jó, mert az írónő meg tudott lepni. Végül is egy jó trükköt alkalmazott, de nem írhatom le, hogy mit. Nehéz írni a történetről, és a cím igazi jelentését is csak a végén értettem meg. A magánéleti szálak is érdekesen alakulnak. Árnyaltabbá vált Robin jellemzése és nyomozónk jellemzése is. Érdekes szál, hogy már senki sem kattog Strike híres apján, ami az első három részben még sokszor volt téma.
Most még azt a hírt is megtaláltam 2011-ből, ami talán ötletet adhatott az írónőnek.
Mindenkinek jó olvasást!

>!
fukszia
Robert Galbraith: Halálos fehér

Ahogy minden könyve, ez is fantasztikus!
Jöhet a következő!

>!
augumaug
Robert Galbraith: Halálos fehér

Rowling jól összeszedte magát ehhez a már-már monumentális regényhez. Nem volt olyan közvetlen, hirtelen, mint az előző három rész, finomabbra hangolt, sok kis apróságból felépülő eseményfolyam.
A könyv felénél felmerült bennem a gyanú egy karakter irányába, bár akkor még rengeteg nüansznyi dolog nem derült ki, amiktől összeállt később a kép, de a gyanúm helyesnek bizonyult. Ez egyrészt jó adag elégedettséggel, másrészt minimális csalódottsággal töltött el, mert így a krimi-izgalomból kimaradtam.
Szerencsére azonban Rowling jóval többet nyújt, mint krimi: politikát, olimpiát, modern kori arisztokrácia-betekintőt, érzelmeket. Így bőven megérdemli a pozitív véleményt.
A minden fejezet elején megjelenő Ibsen-idézetek külön tapsot érdemelnek.

>!
Könyvkuczkó P
Robert Galbraith: Halálos fehér

QUITTER MAGAZIN 2019/ÁPRILIS

BRÉKING! BRÉKING! BRÉKING!
Egy szeretett páros feláldozása a szappanopera oltárán…
A Halálos fehér legnagyobb bűne a karaktergyilkosság!

ÉLETMÓD
Régi vevők cserbenhagyása újabb borítóverziókért! Mit tehetünk a pénztárcánk védelme érdekében?

UTAZÁS
A Maldív-szigeteken mégsem a kalózok jelentik a legnagyobb veszélyt…
A tengeri baktériumok káros hatásai az alapvető emberi kapcsolatokra brit tudósok szerint

FENG SHUI
Színek szerinti rendezéssel elkerülhető a sorozatba nem illő folytatások elrejtése…
Az esküvői csokrok stabilitása a templomban létfontosságú

SZERELEM, SZEX, GYENGÉDSÉG
“Mit tegyek még, hogy a főnököm végre az irodaajtónak döntsön?”
“A szánalom az új afrodiziákum!”
“Hogyan szereljem le azt a törtető szukát?”

ÖTLETBÖRZE
Ha túlírt a krimi: “Lapozzatok a 394. oldalra!”
Tuti tippek arra, hogyan kerüljük el az esküvői katasztrófát

PSZICHOLÓGIA
Kierőszakolt szerelem: tagadás vagy mazochizmus?
Az elfojtás megoldás: ötből négy baltás gyilkos ezt ajánlja!
Mikortól válik nevetségessé az “Én tudom, mi a jó nekem!” kártya a kezünkben?

DIVAT:
A férjem ízlése meghatározó avagy a gyűrű mellett sutba dobhatom a designer darabjaimat
A színes kontaktlencse önbizalmat adhat!
Hogyan illesszük az egyéniségünkhöz a sebhelyeinket?

KÖNYV:
Kirobbanó siker a Cormoran Strike és az elszabadult hormonok!
Robin szerepe sokkal nagyobb, mint Batman gondolta volna…

ASZTROLÓGIA / JÓSLAT
Galbraith lesz az ötödik kötet szadista szociopatája?
Vajon a brexit elmossa az utolsó kötetet?
Hogyan lesz esküvői talizmánból rossz ómen, avagy a hattyú halála

HOGYAN
Bűnös élvezetek nyomában avagy öt indok, miért olvassuk mégis tovább a sorozatot… (Mert hát úgyis elolvasom…)
Könnyelműség vagy optimizmus a csalódás utáni újabb vásárlás?
Hogyan tartsuk életben a reményt?

UPDATE a könyv befejezése után: Szemüveget az írónak! (vagy a szerkesztőnek)
Komolyra fordítva a szót, szerintem rettenetesen túlírt és ezt nem csak a cselekményre értem, hanem a barokkos körmondatokra, tele lényegtelen információkal, jelzőkkel, amikből olykor igen nehezen sikerült kifarolni. Pl.: „A fákkal szegélyezett, hosszú, fedett, sekély medencékből álló díszítmények ragyogó higanycsíkokként csillogtak a júniusi napsütésben.”
A karaktereket számomra elrontotta az író a műdráma érdekében viszont a cselekményt és a nyomozást/bűntényt is túlbonyolította, helyenként hiteltelenné is tette, így egyszerűen sok(k) volt már a könyv.
Kár érte, kiváló ügynök lehetett volna…

15 hozzászólás
>!
Rainee
Robert Galbraith: Halálos fehér

Igen, igen, igen. Megcsinálta. Csak szuperlatívuszokban tudok erről a könyvről megnyilvánulni. Fantasztikus, csodálatos, lerakhatatlan. Izgalmas, erdekes, eredeti, csavaros, meglepő, letaglózó. És most először nem találtam ki a tettes személyét. Az indítek szerepelt a tipptáramban. Határozottan megbocsájtom a Gonosz pályát. :) És remélem, h szakít időt a forgatókönyvek, és darabok között még pár Robin és Cormoran könyvre. *.*

3 hozzászólás
>!
szofisztikáltmacska
Robert Galbraith: Halálos fehér

Nem tudok kevesebbet adni, bármennyire is idegesített néha.
Később majd bővebben kifejtem.
Update:
Anno a Gonosz pálya lett a legnagyobb kedvencem a meglévő három kötetből, és kíváncsian vártam, hogy vajon a szerző folytatni fogja-e a harmadik részben érezhetően főszereplő-központúvá váló történetvezetést. Már néhány fejezet elolvasása után világossá vált, hogy a kérdésemre határozottan igen a válasz, később pedig kiderült, hogy a Halálos fehér jóval nagyobb részben szól Cormoranről és Robinról, illetve az ő kapcsolatuk alakulásáról, mint a bűnügy(ek) felderítéséről. Hogy ez mindenkinek tetszeni fog-e, abban nem vagyok biztos, én mindenesetre elégedett mosollyal fejeztem be a könyvet, ugyanis határozottan kijelenthető, hogy ez volt az eddigi Cormoran Strike regények közül a legösszetettebb. Minden szempontból.
A szerző olyan mértékben csűri-csavarja az egészet, hogy ember legyen a talpán, aki végül kitalálja a ki és a miért kérdését a vége előtt. A ki még talán megtippelhető, de az indíték és a motiváció… Na az teljesen kizárt, annyira félrevisz, annyira sok lehetséges opciót megvillant az olvasó előtt, hogy talán a legnyilvánvalóbb nem lesz gyanús. Vagy legalábbis nekem eszembe sem jutott.
Fogalmam sincs, miért tetszik ennyire egy krimiben, hogy boncolgatjuk a szereplők érzelmi- és szerelmi életét, de ebben a könyvben ez egyáltalán nem volt ellenemre, sőt!
Jó kis könyv lett ez, kár tagadni. Itt-ott túlírtnak éreztem, de utólag visszatekintve mindennek volt oka, a cím is értelmet nyert a végére, úgyhogy hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem vagyok elégedett. Nagyon is az vagyok, még ha ez már nem is teljesen az a vonat, amire felültem a Kakukkszóval annak idején.
Jóval bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/04/22/robert_g…


Népszerű idézetek

>!
mate55

Mert hát mi is a pénz? A szabadságot jelenti, a biztonságot, az örömöket, egy új
lehetőséget…

363. oldal

>!
robinson P

Volt valami a férfi arckifejezésében, amitől egy kő alól kinéző kígyó jutott eszébe.

>!
mate55 

Időnként, tudja, az ember azonnal érez valami kapcsolatot…olyat, amit más emberekkel évek alatt sem tudna kialakítani…

468. oldal

>!
mate55 

Persze, van, hogy az ember nem áll fel, még akkor sem, ha rettenetesen bánnak vele.

463. oldal

>!
robinson P

Csodálatos dolog, ha az embernek adatik egy reménysugár, amikor már minden veszni látszott.

>!
robinson P

– A leggyakoribb kocsmanév. Azt mondta, a Fehér Ló benne van a tíz leggyakoribb között.
– Ja… hát, vagy a Vörös Oroszlán, vagy a Korona, már nem emlékszem, melyik.

>!
mate55 

Az élettől megtanulta, hogy az ember hatalmas, erős szeretetet érezhet a látszólag legértéktelenebb társ iránt is, és ez végül is akár vigaszként is szolgálhat mindenkinek.

471. oldal

>!
mate55

Ha ez a két hattyú hajlandó lenne egymás mellett úszni a tó sötétzöld vizén, egész pályafutásom legcsodásabb képe lehetne, gondolta az esküvői fotós.

(első mondat)

>!
robinson P

A férfivécé szagtalan és makulátlan volt, ahogy Strike egy ilyen flancos vidéki kastélyszállóban várta is.

>!
robinson P

– Ma van a rohadt házassági évfordulónk, és még arra sem vagy képes, hogy visszavedd a gyűrűidet? – kiabált vele Matthew. (…)
Aznap este egymásnak háttal aludtak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Darynda Jones: Második sírhant
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Alexander McCall Smith: Az első női detektív iroda
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kígyónyelvű asszonyok
Erle Stanley Gardner: A baglyok nem pislognak
John Dickson Carr: Mutatvány a sötétben
Lee Child: Éjféli szállítmány
Philip Kerr: Halálos március
Ignacio Cárdenas Acuna: Egy vasárnap rejtélye
Sue Grafton: B mint betörő