27. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Gonosz ​pálya (Cormoran Strike 3.) 261 csillagozás

Robert Galbraith: Gonosz pálya

Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne.
Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes.
Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost…

A Gonosz pálya pokolian okos bűnügyi regény, teli váratlan fordulatokkal, de egyben egy férfiről és egy nőről is szól, akik személyes és szakmai életükben is válaszúthoz érkeznek. Letehetetlen olvasmány.

Eredeti mű: Robert Galbraith: Career of Evil

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
GABO, Budapest, 2016
568 oldal · ISBN: 9789634063179 · Fordította: Nagy Gergely
>!
GABO, Budapest, 2016
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634062943 · Fordította: Nagy Gergely

Kapcsolódó zóna

!

Cormoran Strike

113 tag · 45 karc · Utolsó karc: 2017. október 9., 21:25


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Robin Ellacott · One Direction


Kedvencelte 16

Most olvassa 23

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 122


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Ezek után senki ne mondja nekem, hogy közhely a „férfi szíve”, meg „az a bizonyos hozzá vezető út, a gyomrán keresztül”. Igenis hiszek benne. Szeretem, ha minőségi alapanyagokból, jól bevált recepttel, ízlésem szerinti fűszerezéssel főznek nekem. Az sem árt, ha a szakács alkalmanként megbolondítja a produktumot, valami újszerű, kreatív furfanggal, de nem ragaszkodom hozzá. Szeretem a jól bevált hazai ízeket is. Szeretem, ha pont annyi ideig rotyog a kondérban az ebéd/vacsora, ameddig kell, és olyan hőfokon kerül az asztalra, ami már nem égeti a számat, de még kis sem hűlt. Tehát szekánt egy ember vagyok a bűnügyi regények terén (is). Szóval egy ideje kerülgetjük már egymást Joanne asszonnyal (nem volt ez szerelem az első látásra), de most kiderült számomra, hogy milyen kiválóan tud főzni – még nekem is és ez alapjaiban változtatja meg kapcsolatunkat spoiler.
Számomra eddig a Gonosz pálya a sorozat egyértelműen legerősebb része. Ebben a kötetben a szerző szakított az AC fémjelezte klasszikus brit, már-már didaktikus és eddig jól bevált szerkezeti felépítéssel és ez a megoldás szokatlanul jól sikerült, nagyon passzolt ehhez a történethez. Megkeverte a nyomozati módszereket, sokkal személyesebbé tette a sztorit, egyfajta „élet-halál” küzdelemmé változtatta a cselekményt és kiélezte a szerepeket.

S visszatérve azokhoz a bizonyos alapanyagokhoz: végre olyan mértékben nyert teret a beteg, korcs, szadisztikus emberi lélek, az a bizonyos megfékezhetetlen állat az emberben, amelyről szívesen olvastam a csodaszép, szokás szerint rendkívül igényes környezet- és tájleírások közepette.
Végre sorozatgyilkos után nyomoztunk, ráadásul úgy, hogy vissza kellett menjünk egy kicsit Cormoran múltjába – abba a múltba, amely valóban érdekfeszítő és sok homályos részletet megvilágít, nagyban segít a nyomozó előéletében tátongó lyukak megfoltozásában. Tetszett, hogy a nyomozásnak ebben a folyamatában sokat utaztunk – és nem csak térben a gyönyörű brit szigeten, hanem főleg időben, a valaha volt katonai rendőr múltjában barangolva. Külön jól esett, hogy „Batman hű Robin”-ja is hiteles arcot kapott végre, a múltja igen konkrét felemlegetésével.
De ami a legnagyobbat ütött számomra ebben a regényben, az a csúnya, gonosz, pszichopata állat megszólaltatása volt. Nagyon ügyesen játszott a szerző azzal a lehetőséggel, hogy „real time”, aktív szerepet adott az elkövetőnek, és így az ő beteg elméje szemszögéből párhuzamosan követhettük a jelenben zajló eseményeket és egyben visszanyúlhattunk elabortált múltjába, félresikerült szociálizációjába is.

Összességében igen jól szórakoztam a regény olvasása közben. JKR maga is kiemeli a „Köszönetnyilvánítás”-ban, hogy mennyire élvezte ezt a történetet megírni. Úgy érzem, hogy végre beérhet Cormoran és Robin alakja és a szerző is rátalálhat arra az egyedi hangra, ami már igazán Robert Galbraith-t, a profi bűnügyi regényírót fémjelzi majd a jövőben.
Ajánlom a könyvet, jó szórakozás. :)

2 hozzászólás
>!
gabiica P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Imádtam. Ezúttal kicsit sötétebb és jóval morbidabb történetet kaptam, mint a korábbi két kötet. Ezt egyáltalán nem bántam. Zseniális volt a történetszál, végig a sötétben tapogatóztam. Én igazából arra számítottam, hogy spoiler Végül is, örülök, hogy nem igazolódott be a gyanúm, ez így sokkal érdekesebb volt. Noha voltak támpontok, mégsem sikerült kitalálnom, hogy ki a tettes. Ezért kicsit mérges is vagyok magamra, de az nyugtat, hogy tényleg nagyon jól volt kialakítva a történetszál, az utolsó pillanatig nem lehettünk semmiben biztosak.
Emellett végig reménykedtem abban is, hogy spoiler Voltak apró reménysugarak, főleg spoiler, aztán sajnos ezek is elhalványultak. Matthewt még mindig utálom. A történet végén megtett lépése, mikor is spoiler Kíváncsi vagyok, hogy alakul a folytatás..

>!
Csoszi P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Nagyon vártam már, hogy olvashassam, és nem csalódtam. Imádtam! Ennyi beteg embert egy rakáson! Testképzavar (vagy inkább agyi defekt), családon belüli erőszak, pedofília, sorozatgyilkosság minden mennyiségben – sokszor csak úgy borzongtam, és szörnyülködtem, hogy mik vannak. Kis érdekesség, hogy ebben a részben a gyilkos gondolataiba is beleláthattunk. Külön örültem, hogy sokat megtudhattam Strike és Robin múltjából. Egyre jobban csípem mindkettőjüket. spoiler Matthew-t eddig sem kedvelem túlzottan. Ebben a könyvben pedig kifejezetten ellenszenvesnek találtam. Nem tudom, hogy készül-e a negyedik rész, de remélem, hogy mielőbb folytathatom a sorozatot.
Jó tanácsok leendő olvasóknak:
1. Csak akkor olvasd a könyvet, ha elegendő szabadidővel rendelkezel!
2. Amennyiben zavar a rengeteg káromkodás, jobb ha bele sem kezdesz!

6 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Fúú, ez nagyon durva volt, felért szerintem három skandináv krimivel, amiket pont ezek miatt a mocskos, perverz dolgok miatt nem olvasok. Rájöttem, ki a gyilkos, de a végén még tudott egyet csavarintani rajta a szerző, úgyhogy mégis kalapot kellett emelnem előtte. Azért kicsit levontam, mert habár végig leköti az embert, egy csöppet túlírt.

>!
tonks
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Nesze neked öt csillag! Hú!
Valamiért ódzkodtam elkezdeni ezt a könyvet, pedig nagyon vártam a megjelenését, és Robert Galbraith eddigi munkássága is tetszett (Rowlingé meg pláne). A Selyemhernyónál írtam, hogy sok mindenben szintet lépett a Kakukkszóhoz képest, és megint csak ezt tudom mondani; őszintén szólva a Kakukkszót olvasva nem is gondoltam volna, hogy ennyire az emberi elme sötét rejtelmeibe akar elkalauzolni minket Rowling – most már úgy érzem, hogy távolodunk a szimplán szórakoztató krimi címkétől, ez a regény már nem olyan volt, mint amit jókedvedben elolvasol egy pihis hétvégén. Elég letaglózó olvasmány, egyszerre volt képes kicsit lehozni az életről és felpörgetni.
Strike-nál már a Selyemhernyóban világossá vált, hogy bőven egy érdekes karakter, remek főszereplő, és Robint mindig is imádtam, de most végleg felemelkedett a férfi mellé, sőt. Áhhh, nem hiszem el, hogy Rowling nem volt képes még egy bekezdést írni a könyv végére! Szóval igen, rendesen fenn vagyok a shippelés hajón, imádom a Strike-Robin párost. Nem csak azért, mert szurkolok nekik, hanem mert külön-külön is remek karakterek, okosak, emberiek, de szükségük is van valakire, egymásra. Nagyon tetszett a történet valóságos dinamikája, a Kakukkszóban ezt még hibának láttam (lám, mennyit változik az ember az évek során), de most annyira logikusak voltak a nyomozás fellendülései vagy megrekedt fázisai, és az emiatt értett frusztráció, plusz a munkába beleszóló magánügyek. (Bahh, Matthew, spoiler)
Még biztos elvakítja az elmém a friss élmény, de hirtelen nem is tudok jobb angol krimit mondani (könyvben, sorozatban a Happy Valley uralkodása örök), vagy jobb nyomozópárost.

u.i.: olvasás közben már a készülő sorozat színészei lebegtek a szemem előtt, és nagyon tetszett ez, alig várom, hogy nézhessük. No, meg a következő részt, remélem Rowling olyan megszállottan írja, ahogy én ezt most olvastam.

5 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Nekem ez a rész nem tetszett annyira, mint az előző, de nagyon jó volt ez is. /5☆, a másik pedig kedvencelve is lett/
Az előző részben sokkal jobban rá voltam mozdulva a Robin-Cormoran vonalra, mint ebben, mert ebben a könyvben túl direkt volt nekem, hogy minden nyíl abba az irányba mutat.
Mivel egy éve már, hogy Londonban lakom, tök fura volt úgy olvasni, h pl a sokat emlegetett Whitechapel, Bow, és Aldgate neveket, h ezen az útvonalon megyek dolgozni, vagy Walthampstow itt van 4 megállónyira tőlem, ez első Londonban játszódó könyv, amit tudom, h mi hol van.
Amikor Cameronként mutatkozott be, először le se esett, de valami fura volt, amin elgondolkodtam, majd elnevettem magam.

>!
Lénaanyukája P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Hát nem is tudom, mit mondjak. A három rész közül nekem talán ez volt a leggyengébb. Mintha csak azért lett volna ilyen hosszú, mert Rowling Galbraith nem tudta eldönteni, a négy gyanúsított közül melyiket tegye meg gyilkosnak, aztán a végére random választott egyet. Na jó, egy kis csavar azért lett a végére, de addigra már egy kicsit untam az egészet.
VISZONT. Az jön most: mikor a gyilkos monológjai nagyon jól el lettek találva, öt csillag. A Strike múltjából előbukkanó emberek közül Shanker nagyon édespofa, kéretik beleírni a többi részekbe is az elkövetkezendőkben. És a végére: eddig nem akartam, hogy Robin és Cormoran összejöjjenek, de most hirtelen úgy érzem, nekik egy párnak kellene lenniük. Kérem ezt is korrigálni a közeljövőben, ennek a csajnak nem egy ilyen nyálasszájú Matthew kell.

10 hozzászólás
>!
robinson P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Kegyetlen, de jó. A legjobb része a sorozatnak – nekem. Roberth-Rowling remekelt. Pedig sokáig csak a négy csillag körül mozgott, aztán…
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/08/gonosz-palya.html

>!
cseri P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Nagyon felfejlődött ebben a sorozatban Rowling, emlékszem, az első részt mennyire untam, a másodikban pedig a fő kifogásom Strike hajának eposzi jelzője volt, de lehet, hogy olvasta az értékelésemet, mert ebben a könyvben ez egyszer sem jelent meg szerencsére.
Jobban tetszett, gördülékeny volt, és annyira letehetetlen, hogy tegnap reggel még a felénél se tartottam, most meg már el van olvasva, holott egybként 7-tól 8-ig bevásárolni akartam, vagyis volt egy ilyen tervem, de elég hamar elvetettem. Nem igazán lehet a vásárlásra koncentrálni, ha egyszer az ember nem tudja, ki a gyilkos.
Önmagában az, hogy spoiler, az szerintem közepesen jó ötlet. De mégis van benne valami, amitől az embernek leesik az álla a végén. Egyszer olvastam egy olyan elméletet, hogy minden krimiben el vannak rejtve a nyomok, és ha mondjuk többször újraolvasgatná az ember, csak a vége nélkül persze, és közben többet gondolkodna rajta, akkor rájönne. Előbb-utóbb.
Na de hát pont ez az, hogy ki bírja újraolvasgatni?! Meg lassan, meg elgondolkodva, ugyan már. Na ez a szerencséjük a krimiíróknak. Így erre se lehetett rájönni, pedig.
És hát Strike meg Robin… spoiler

>!
Nikymeria P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Nagyon szeretem Cormoran világát, remélem jó sok rész lesz még.
Lassan haladtam, nem volt időm rendesen nekiülni egy könyvnek. Ugyanakkor most annyira nem is kapott el a krimi. Pedig az előző részeket villámgyorsan elolvastam.
Egyre jobban kedvelem Strike-ot, Robint. Egyre jobban nem Matthew-t. Shanker haláli figura, kérek még! :D
Engem jól megvezetett Rowling, az utolsó 100 oldalon kezdtem kapisgálni én is, ki az igazi gyilkos. Ez a testképzavaros dolog is elég beteg. Nem tudom, honnan szedi az ötleteit az írónő, de mindig rácsodálkozok. Ezért is a kedvencem Potter óta, kb 16 éve. :D

>!
GABO, Budapest, 2016
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634062943 · Fordította: Nagy Gergely

Népszerű idézetek

>!
Dia9117 

Az ember szinte bárhol megtalálhatja a szépet, ha hajlandó meglátni, csak a mindennapi csatározások közepette olyan könnyű elfelejteni ezt a teljesen ingyenes luxust.

201. oldal, 23. fejezet

>!
mate55 P

– Sok férfinak nehéz elviselni, hogyha a társa jól kijön más férfiakkal.

101. oldal

>!
robinson MP

Robin úgy érezte, hogy a csend is meg-megremeg még egy ideig.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend/csönd
>!
little_Annie_Mary

Hell's built on regret.
[Megbánásból épült a pokol.]

38. oldal

>!
robinson P

Robin nem szándékozott elmondani Strike-nak ezt a történetet, de hát ma este minden fogadalmát elmosta az a kisebb alkoholtenger, amit éhes, kimerült testébe beletöltött.

171. oldal

>!
Dia9117

Tisztán látta a leselkedő kockázatokat, úgy terültek el ott alatta, mint a sziklák, a viharos tenger a kötéltáncos talpa alatt.

496. oldal, 53. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Robin Ellacott
2 hozzászólás
>!
robinson P

Kiült az arcára az a lény, aki mélyen benne élt, valami olyan teremtmény, ami semmi mást nem akart, csak kinyilvánítani, ő uralkodik.

54. oldal

>!
mate55 P

Nem sikerült teljesen lesikálnia magáról a lány vérét.

(első mondat)

>!
mate55 P

Ahol vérontás van, ott mindig felbukkan az alkohol is.

117. oldal

>!
Lénaanyukája P

Robin nem tudta, mit mondjon. Már korábban is eszébe jutott, milyen érzés lehet vajon, ha az ember anyjának epikusan szerteágazó szexuális életéről bárki kedvére olvasgathat az interneten.


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I.
Darynda Jones: Második sírhant
Alexander McCall Smith: Zsiráfkönnyek
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története II.
Erle Stanley Gardner: A baglyok nem pislognak
Ignacio Cárdenas Acuna: Egy vasárnap rejtélye
Philip Kerr: Halálos március
Sara Paretsky: A testművésznő
Raymond Chandler: Visszajátszás
Agatha Christie: Zátonyok közt