38. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Gonosz ​pálya (Cormoran Strike 3.) 303 csillagozás

Robert Galbraith: Gonosz pálya Robert Galbraith: Gonosz pálya

Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne.
Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes.
Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost…

A Gonosz pálya pokolian okos bűnügyi regény, teli váratlan fordulatokkal, de egyben egy férfiről és egy nőről is szól, akik személyes és szakmai életükben is válaszúthoz érkeznek. Letehetetlen olvasmány.

Eredeti mű: Robert Galbraith: Career of Evil

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
GABO, Budapest, 2018
568 oldal · ISBN: 9789634066835 · Fordította: Nagy Gergely
>!
GABO, Budapest, 2016
568 oldal · ISBN: 9789634063179 · Fordította: Nagy Gergely
>!
GABO, Budapest, 2016
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634062943 · Fordította: Nagy Gergely

Kedvencelte 21

Most olvassa 24

Várólistára tette 115

Kívánságlistára tette 124

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Ezek után senki ne mondja nekem, hogy közhely a „férfi szíve”, meg „az a bizonyos hozzá vezető út, a gyomrán keresztül”. Igenis hiszek benne. Szeretem, ha minőségi alapanyagokból, jól bevált recepttel, ízlésem szerinti fűszerezéssel főznek nekem. Az sem árt, ha a szakács alkalmanként megbolondítja a produktumot, valami újszerű, kreatív furfanggal, de nem ragaszkodom hozzá. Szeretem a jól bevált hazai ízeket is. Szeretem, ha pont annyi ideig rotyog a kondérban az ebéd/vacsora, ameddig kell, és olyan hőfokon kerül az asztalra, ami már nem égeti a számat, de még ki sem hűlt. Tehát szekánt egy ember vagyok a bűnügyi regények terén (is). Szóval egy ideje kerülgetjük már egymást Joanne asszonnyal (nem volt ez szerelem az első látásra), de most kiderült számomra, hogy milyen kiválóan tud főzni – még nekem is és ez alapjaiban változtatja meg kapcsolatunkat spoiler.
Számomra eddig a Gonosz pálya a sorozat egyértelműen legerősebb része. Ebben a kötetben a szerző szakított az AC fémjelezte klasszikus brit, már-már didaktikus és eddig jól bevált szerkezeti felépítéssel és ez a megoldás szokatlanul jól sikerült, nagyon passzolt ehhez a történethez. Megkeverte a nyomozati módszereket, sokkal személyesebbé tette a sztorit, egyfajta „élet-halál” küzdelemmé változtatta a cselekményt és kiélezte a szerepeket.

S visszatérve azokhoz a bizonyos alapanyagokhoz: végre olyan mértékben nyert teret a beteg, korcs, szadisztikus emberi lélek, az a bizonyos megfékezhetetlen állat az emberben, amelyről szívesen olvastam a csodaszép, szokás szerint rendkívül igényes környezet- és tájleírások közepette.
Végre sorozatgyilkos után nyomoztunk, ráadásul úgy, hogy vissza kellett menjünk egy kicsit Cormoran múltjába – abba a múltba, amely valóban érdekfeszítő és sok homályos részletet megvilágít, nagyban segít a nyomozó előéletében tátongó lyukak megfoltozásában. Tetszett, hogy a nyomozásnak ebben a folyamatában sokat utaztunk – és nem csak térben a gyönyörű brit szigeten, hanem főleg időben, a valaha volt katonai rendőr múltjában barangolva. Külön jól esett, hogy „Batman hű Robin”-ja is hiteles arcot kapott végre, a múltja igen konkrét felemlegetésével.
De ami a legnagyobbat ütött számomra ebben a regényben, az a csúnya, gonosz, pszichopata állat megszólaltatása volt. Nagyon ügyesen játszott a szerző azzal a lehetőséggel, hogy „real time”, aktív szerepet adott az elkövetőnek, és így az ő beteg elméje szemszögéből párhuzamosan követhettük a jelenben zajló eseményeket és egyben visszanyúlhattunk elabortált múltjába, félresikerült szociálizációjába is.

Összességében igen jól szórakoztam a regény olvasása közben. JKR maga is kiemeli a „Köszönetnyilvánítás”-ban, hogy mennyire élvezte ezt a történetet megírni. Úgy érzem, hogy végre beérhet Cormoran és Robin alakja és a szerző is rátalálhat arra az egyedi hangra, ami már igazán Robert Galbraith-t, a profi bűnügyi regényírót fémjelzi majd a jövőben.
Ajánlom a könyvet, jó szórakozás. :)

2 hozzászólás
>!
gabiica P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Imádtam. Ezúttal kicsit sötétebb és jóval morbidabb történetet kaptam, mint a korábbi két kötet. Ezt egyáltalán nem bántam. Zseniális volt a történetszál, végig a sötétben tapogatóztam. Én igazából arra számítottam, hogy spoiler Végül is, örülök, hogy nem igazolódott be a gyanúm, ez így sokkal érdekesebb volt. Noha voltak támpontok, mégsem sikerült kitalálnom, hogy ki a tettes. Ezért kicsit mérges is vagyok magamra, de az nyugtat, hogy tényleg nagyon jól volt kialakítva a történetszál, az utolsó pillanatig nem lehettünk semmiben biztosak.
Emellett végig reménykedtem abban is, hogy spoiler Voltak apró reménysugarak, főleg spoiler, aztán sajnos ezek is elhalványultak. Matthewt még mindig utálom. A történet végén megtett lépése, mikor is spoiler Kíváncsi vagyok, hogy alakul a folytatás..

>!
Csoszi P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Nagyon vártam már, hogy olvashassam, és nem csalódtam. Imádtam! Ennyi beteg embert egy rakáson! Testképzavar (vagy inkább agyi defekt), családon belüli erőszak, pedofília, sorozatgyilkosság minden mennyiségben – sokszor csak úgy borzongtam, és szörnyülködtem, hogy mik vannak. Kis érdekesség, hogy ebben a részben a gyilkos gondolataiba is beleláthattunk. Külön örültem, hogy sokat megtudhattam Strike és Robin múltjából. Egyre jobban csípem mindkettőjüket. spoiler Matthew-t eddig sem kedvelem túlzottan. Ebben a könyvben pedig kifejezetten ellenszenvesnek találtam. Nem tudom, hogy készül-e a negyedik rész, de remélem, hogy mielőbb folytathatom a sorozatot.
Jó tanácsok leendő olvasóknak:
1. Csak akkor olvasd a könyvet, ha elegendő szabadidővel rendelkezel!
2. Amennyiben zavar a rengeteg káromkodás, jobb ha bele sem kezdesz!

6 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Fúú, ez nagyon durva volt, felért szerintem három skandináv krimivel, amiket pont ezek miatt a mocskos, perverz dolgok miatt nem olvasok. Rájöttem, ki a gyilkos, de a végén még tudott egyet csavarintani rajta a szerző, úgyhogy mégis kalapot kellett emelnem előtte. Azért kicsit levontam, mert habár végig leköti az embert, egy csöppet túlírt.

>!
tonks
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Nesze neked öt csillag! Hú!
Valamiért ódzkodtam elkezdeni ezt a könyvet, pedig nagyon vártam a megjelenését, és Robert Galbraith eddigi munkássága is tetszett (Rowlingé meg pláne). A Selyemhernyónál írtam, hogy sok mindenben szintet lépett a Kakukkszóhoz képest, és megint csak ezt tudom mondani; őszintén szólva a Kakukkszót olvasva nem is gondoltam volna, hogy ennyire az emberi elme sötét rejtelmeibe akar elkalauzolni minket Rowling – most már úgy érzem, hogy távolodunk a szimplán szórakoztató krimi címkétől, ez a regény már nem olyan volt, mint amit jókedvedben elolvasol egy pihis hétvégén. Elég letaglózó olvasmány, egyszerre volt képes kicsit lehozni az életről és felpörgetni.
Strike-nál már a Selyemhernyóban világossá vált, hogy bőven egy érdekes karakter, remek főszereplő, és Robint mindig is imádtam, de most végleg felemelkedett a férfi mellé, sőt. Áhhh, nem hiszem el, hogy Rowling nem volt képes még egy bekezdést írni a könyv végére! Szóval igen, rendesen fenn vagyok a shippelés hajón, imádom a Strike-Robin párost. Nem csak azért, mert szurkolok nekik, hanem mert külön-külön is remek karakterek, okosak, emberiek, de szükségük is van valakire, egymásra. Nagyon tetszett a történet valóságos dinamikája, a Kakukkszóban ezt még hibának láttam (lám, mennyit változik az ember az évek során), de most annyira logikusak voltak a nyomozás fellendülései vagy megrekedt fázisai, és az emiatt értett frusztráció, plusz a munkába beleszóló magánügyek. (Bahh, Matthew, spoiler)
Még biztos elvakítja az elmém a friss élmény, de hirtelen nem is tudok jobb angol krimit mondani (könyvben, sorozatban a Happy Valley uralkodása örök), vagy jobb nyomozópárost.

u.i.: olvasás közben már a készülő sorozat színészei lebegtek a szemem előtt, és nagyon tetszett ez, alig várom, hogy nézhessük. No, meg a következő részt, remélem Rowling olyan megszállottan írja, ahogy én ezt most olvastam.

5 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Nekem ez a rész nem tetszett annyira, mint az előző, de nagyon jó volt ez is. /5☆, a másik pedig kedvencelve is lett/
Az előző részben sokkal jobban rá voltam mozdulva a Robin-Cormoran vonalra, mint ebben, mert ebben a könyvben túl direkt volt nekem, hogy minden nyíl abba az irányba mutat.
Mivel egy éve már, hogy Londonban lakom, tök fura volt úgy olvasni, h pl a sokat emlegetett Whitechapel, Bow, és Aldgate neveket, h ezen az útvonalon megyek dolgozni, vagy Walthampstow itt van 4 megállónyira tőlem, ez első Londonban játszódó könyv, amit tudom, h mi hol van.
Amikor Cameronként mutatkozott be, először le se esett, de valami fura volt, amin elgondolkodtam, majd elnevettem magam.

>!
Lénaanyukája P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Hát nem is tudom, mit mondjak. A három rész közül nekem talán ez volt a leggyengébb. Mintha csak azért lett volna ilyen hosszú, mert Rowling Galbraith nem tudta eldönteni, a négy gyanúsított közül melyiket tegye meg gyilkosnak, aztán a végére random választott egyet. Na jó, egy kis csavar azért lett a végére, de addigra már egy kicsit untam az egészet.
VISZONT. Az jön most: mikor a gyilkos monológjai nagyon jól el lettek találva, öt csillag. A Strike múltjából előbukkanó emberek közül Shanker nagyon édespofa, kéretik beleírni a többi részekbe is az elkövetkezendőkben. És a végére: eddig nem akartam, hogy Robin és Cormoran összejöjjenek, de most hirtelen úgy érzem, nekik egy párnak kellene lenniük. Kérem ezt is korrigálni a közeljövőben, ennek a csajnak nem egy ilyen nyálasszájú Matthew kell.

10 hozzászólás
>!
robinson P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Kegyetlen, de jó. A legjobb része a sorozatnak – nekem. Roberth-Rowling remekelt. Pedig sokáig csak a négy csillag körül mozgott, aztán…
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/08/gonosz-palya.html

>!
cseri P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Nagyon felfejlődött ebben a sorozatban Rowling, emlékszem, az első részt mennyire untam, a másodikban pedig a fő kifogásom Strike hajának eposzi jelzője volt, de lehet, hogy olvasta az értékelésemet, mert ebben a könyvben ez egyszer sem jelent meg szerencsére.
Jobban tetszett, gördülékeny volt, és annyira letehetetlen, hogy tegnap reggel még a felénél se tartottam, most meg már el van olvasva, holott egybként 7-tól 8-ig bevásárolni akartam, vagyis volt egy ilyen tervem, de elég hamar elvetettem. Nem igazán lehet a vásárlásra koncentrálni, ha egyszer az ember nem tudja, ki a gyilkos.
Önmagában az, hogy spoiler, az szerintem közepesen jó ötlet. De mégis van benne valami, amitől az embernek leesik az álla a végén. Egyszer olvastam egy olyan elméletet, hogy minden krimiben el vannak rejtve a nyomok, és ha mondjuk többször újraolvasgatná az ember, csak a vége nélkül persze, és közben többet gondolkodna rajta, akkor rájönne. Előbb-utóbb.
Na de hát pont ez az, hogy ki bírja újraolvasgatni?! Meg lassan, meg elgondolkodva, ugyan már. Na ez a szerencséjük a krimiíróknak. Így erre se lehetett rájönni, pedig.
És hát Strike meg Robin… spoiler

>!
Nikymeria P
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Nagyon szeretem Cormoran világát, remélem jó sok rész lesz még.
Lassan haladtam, nem volt időm rendesen nekiülni egy könyvnek. Ugyanakkor most annyira nem is kapott el a krimi. Pedig az előző részeket villámgyorsan elolvastam.
Egyre jobban kedvelem Strike-ot, Robint. Egyre jobban nem Matthew-t. Shanker haláli figura, kérek még! :D
Engem jól megvezetett Rowling, az utolsó 100 oldalon kezdtem kapisgálni én is, ki az igazi gyilkos. Ez a testképzavaros dolog is elég beteg. Nem tudom, honnan szedi az ötleteit az írónő, de mindig rácsodálkozok. Ezért is a kedvencem Potter óta, kb 16 éve. :D

>!
GABO, Budapest, 2016
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634062943 · Fordította: Nagy Gergely

Népszerű idézetek

>!
Dia9117

Az ember szinte bárhol megtalálhatja a szépet, ha hajlandó meglátni, csak a mindennapi csatározások közepette olyan könnyű elfelejteni ezt a teljesen ingyenes luxust.

201. oldal, 23. fejezet

>!
mate55 

– Sok férfinak nehéz elviselni, hogyha a társa jól kijön más férfiakkal.

101. oldal

>!
robinson P

Robin úgy érezte, hogy a csend is meg-megremeg még egy ideig.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend
>!
little_Annie_Mary

Hell's built on regret.
[Megbánásból épült a pokol.]

38. oldal

>!
robinson P

Robin nem szándékozott elmondani Strike-nak ezt a történetet, de hát ma este minden fogadalmát elmosta az a kisebb alkoholtenger, amit éhes, kimerült testébe beletöltött.

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cormoran Strike · Robin Ellacott
>!
Dia9117

Tisztán látta a leselkedő kockázatokat, úgy terültek el ott alatta, mint a sziklák, a viharos tenger a kötéltáncos talpa alatt.

496. oldal, 53. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Robin Ellacott
2 hozzászólás
>!
robinson P

Kiült az arcára az a lény, aki mélyen benne élt, valami olyan teremtmény, ami semmi mást nem akart, csak kinyilvánítani, ő uralkodik.

54. oldal

>!
mate55 

Nem sikerült teljesen lesikálnia magáról a lány vérét.

(első mondat)

>!
mate55 

Ahol vérontás van, ott mindig felbukkan az alkohol is.

117. oldal

>!
Lénaanyukája P

Robin nem tudta, mit mondjon. Már korábban is eszébe jutott, milyen érzés lehet vajon, ha az ember anyjának epikusan szerteágazó szexuális életéről bárki kedvére olvasgathat az interneten.

Kapcsolódó zóna

!

Cormoran Strike

123 tag · 50 karc · Utolsó karc: 2018. május 29., 12:23


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Cormoran Strike · Robin Ellacott · One Direction


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Darynda Jones: Második sírhant
Alexander McCall Smith: Zsiráfkönnyek
Erle Stanley Gardner: A baglyok nem pislognak
Ignacio Cárdenas Acuna: Egy vasárnap rejtélye
Philip Kerr: Halálos március
Sara Paretsky: A testművésznő
Raymond Chandler: Visszajátszás
Agatha Christie: Zátonyok közt