Gonosz ​pálya (Cormoran Strike 3.) 729 csillagozás

Robert Galbraith: Gonosz pálya Robert Galbraith: Gonosz pálya Robert Galbraith: Gonosz pálya

Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne.
Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes.
Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost…

A Gonosz pálya pokolian okos bűnügyi regény, teli váratlan fordulatokkal, de egyben egy férfiről és egy nőről is szól, akik személyes és szakmai életükben is válaszúthoz érkeznek. Letehetetlen olvasmány.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
GABO, Budapest, 2023
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635666010 · Fordította: Nagy Gergely
>!
GABO, Budapest, 2021
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635660889 · Fordította: Nagy Gergely
>!
GABO, Budapest, 2019
566 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634068013 · Fordította: Nagy Gergely

3 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Cormoran Strike

211 tag · 87 karc · Utolsó karc: 2024. március 15., 18:54


Enciklopédia 42

Szereplők népszerűség szerint

Cormoran Strike · Robin Ellacott · One Direction

Helyszínek népszerűség szerint

London · Anglia · kocsma · repülőtér · Heathrow


Kedvencelte 55

Most olvassa 35

Várólistára tette 183

Kívánságlistára tette 179

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Ezek után senki ne mondja nekem, hogy közhely a „férfi szíve”, meg „az a bizonyos hozzá vezető út, a gyomrán keresztül”. Igenis hiszek benne. Szeretem, ha minőségi alapanyagokból, jól bevált recepttel, ízlésem szerinti fűszerezéssel főznek nekem. Az sem árt, ha a szakács alkalmanként megbolondítja a produktumot, valami újszerű, kreatív furfanggal, de nem ragaszkodom hozzá. Szeretem a jól bevált hazai ízeket is. Szeretem, ha pont annyi ideig rotyog a kondérban az ebéd/vacsora, ameddig kell, és olyan hőfokon kerül az asztalra, ami már nem égeti a számat, de még ki sem hűlt. Tehát szekánt egy ember vagyok a bűnügyi regények terén (is). Szóval egy ideje kerülgetjük már egymást Joanne asszonnyal (nem volt ez szerelem az első látásra), de most kiderült számomra, hogy milyen kiválóan tud főzni – még nekem is és ez alapjaiban változtatja meg kapcsolatunkat spoiler.
Számomra eddig a Gonosz pálya a sorozat egyértelműen legerősebb része. Ebben a kötetben a szerző szakított az AC fémjelezte klasszikus brit, már-már didaktikus és eddig jól bevált szerkezeti felépítéssel és ez a megoldás szokatlanul jól sikerült, nagyon passzolt ehhez a történethez. Megkeverte a nyomozati módszereket, sokkal személyesebbé tette a sztorit, egyfajta „élet-halál” küzdelemmé változtatta a cselekményt és kiélezte a szerepeket.

S visszatérve azokhoz a bizonyos alapanyagokhoz: végre olyan mértékben nyert teret a beteg, korcs, szadisztikus emberi lélek, az a bizonyos megfékezhetetlen állat az emberben, amelyről szívesen olvastam a csodaszép, szokás szerint rendkívül igényes környezet- és tájleírások közepette.
Végre sorozatgyilkos után nyomoztunk, ráadásul úgy, hogy vissza kellett menjünk egy kicsit Cormoran múltjába – abba a múltba, amely valóban érdekfeszítő és sok homályos részletet megvilágít, nagyban segít a nyomozó előéletében tátongó lyukak megfoltozásában. Tetszett, hogy a nyomozásnak ebben a folyamatában sokat utaztunk – és nem csak térben a gyönyörű brit szigeten, hanem főleg időben, a valaha volt katonai rendőr múltjában barangolva. Külön jól esett, hogy „Batman hű Robin”-ja is hiteles arcot kapott végre, a múltja igen konkrét felemlegetésével.
De ami a legnagyobbat ütött számomra ebben a regényben, az a csúnya, gonosz, pszichopata állat megszólaltatása volt. Nagyon ügyesen játszott a szerző azzal a lehetőséggel, hogy „real time”, aktív szerepet adott az elkövetőnek, és így az ő beteg elméje szemszögéből párhuzamosan követhettük a jelenben zajló eseményeket és egyben visszanyúlhattunk elabortált múltjába, félresikerült szociálizációjába is.

Összességében igen jól szórakoztam a regény olvasása közben. JKR maga is kiemeli a „Köszönetnyilvánítás”-ban, hogy mennyire élvezte ezt a történetet megírni. Úgy érzem, hogy végre beérhet Cormoran és Robin alakja és a szerző is rátalálhat arra az egyedi hangra, ami már igazán Robert Galbraith-t, a profi bűnügyi regényírót fémjelzi majd a jövőben.
Ajánlom a könyvet, jó szórakozás. :)

2 hozzászólás
Réka0128 P>!
Robert Galbraith: Gonosz pálya

„Általában a legnyilvánvalóbb hazugságok közül is kiválogatható néhány aprócska igazságszemcse.”

Picit tartottam tőle, hogy két erős kötet után vajon ez a rész is tudja-e majd hozni a szintet, de végül nem kellett csalódnom. A Gonosz pálya nem egy tipikus krimi, mert a bűnügy a főszereplő magánnyomozó, Cormoran múltjához kapcsolódik. Nekem ez kifejezetten bejött, mert így még személyesebbé vált a történet. A könyv feléig viszonylag lassan csordogáltak az események, majd ahogy egyre több apró részletre fény derült, úgy fokozódtak az izgalmak a nyomozás során. Ebben a részben olyan súlyos témák kerülnek elő, mint a pedofília és a családon belüli erőszak, így néhol elég megrázónak és felkavarónak éreztem a történéseket. Különösen tetszett, hogy a gyilkos szemszögéből is voltak fejezetek, azonban a kilétére még így sem sikerült rájönnöm.
Érdekes volt végre mélyebben belelátni Cormoran és Robin múltjába, főleg Robinéba, mert róla elég komoly dolgok derülnek ki ebben a részben. Annak pedig nagyon örültem, hogy Robin szinte már egyenrangú partnerként vett részt a nyomozásban Strike mellett. Matthew-t továbbra sem csípem, és ez szerintem így is marad.
Az idei nyár egyik nagy kedvence lett nálam ez a sorozat, úgyhogy biztosan folytatni fogom. :)

2 hozzászólás
Csoszi>!
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Nagyon vártam már, hogy olvashassam, és nem csalódtam. Imádtam! Ennyi beteg embert egy rakáson! Testképzavar (vagy inkább agyi defekt), családon belüli erőszak, pedofília, sorozatgyilkosság minden mennyiségben – sokszor csak úgy borzongtam, és szörnyülködtem, hogy mik vannak. Kis érdekesség, hogy ebben a részben a gyilkos gondolataiba is beleláthattunk. Külön örültem, hogy sokat megtudhattam Strike és Robin múltjából. Egyre jobban csípem mindkettőjüket. spoiler Matthew-t eddig sem kedvelem túlzottan. Ebben a könyvben pedig kifejezetten ellenszenvesnek találtam. Nem tudom, hogy készül-e a negyedik rész, de remélem, hogy mielőbb folytathatom a sorozatot.
Jó tanácsok leendő olvasóknak:
1. Csak akkor olvasd a könyvet, ha elegendő szabadidővel rendelkezel!
2. Amennyiben zavar a rengeteg káromkodás, jobb ha bele sem kezdesz!

6 hozzászólás
gabiica P>!
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Imádtam. Ezúttal kicsit sötétebb és jóval morbidabb történetet kaptam, mint a korábbi két kötet. Ezt egyáltalán nem bántam. Zseniális volt a történetszál, végig a sötétben tapogatóztam. Én igazából arra számítottam, hogy spoiler Végül is, örülök, hogy nem igazolódott be a gyanúm, ez így sokkal érdekesebb volt. Noha voltak támpontok, mégsem sikerült kitalálnom, hogy ki a tettes. Ezért kicsit mérges is vagyok magamra, de az nyugtat, hogy tényleg nagyon jól volt kialakítva a történetszál, az utolsó pillanatig nem lehettünk semmiben biztosak.
Emellett végig reménykedtem abban is, hogy spoiler Voltak apró reménysugarak, főleg spoiler, aztán sajnos ezek is elhalványultak. Matthewt még mindig utálom. A történet végén megtett lépése, mikor is spoiler Kíváncsi vagyok, hogy alakul a folytatás..

pribrgre P>!
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Strikenak már lassan annyi sérülése lesz, mint Harry Holenak. :))

2 hozzászólás
maya75>!
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Egyre jobban beszippant Cormoran Strike és Robin világa. :)
Bevallom, ennek a résznek az elején kicsit zavaros volt nekem, hogy a három gyanúsított közül mikor kiről van szó, de szép lassan kitisztult a kép. Nagyon örülök annak is, hogy Strike és Robin magánéletéről egyre többet tudhatunk meg, ezek a fejezetek különösen üde színfoltként hatottak a nyomozós szálak mellett.
Kezdem is a következő kötetet. :)

meseanyu P>!
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Fúú, ez nagyon durva volt, felért szerintem három skandináv krimivel, amiket pont ezek miatt a mocskos, perverz dolgok miatt nem olvasok. Rájöttem, ki a gyilkos, de a végén még tudott egyet csavarintani rajta a szerző, úgyhogy mégis kalapot kellett emelnem előtte. Azért kicsit levontam, mert habár végig leköti az embert, egy csöppet túlírt.

Milli88 P>!
Robert Galbraith: Gonosz pálya

„Az ember szinte bárhol megtalálhatja a szépet, ha hajlandó meglátni, csak a mindennapi csatározások közepette olyan könnyű elfelejteni ezt a teljesen ingyenes luxust.”

Hol is kezdjem? Egyre jobban szeretem a Cormoran Strike sorozatot, szinte már sajnálom, hogy csak egy olvasatlan rész van hátra.
Igazán üdítő volt számomra a kis változatosság, hogy váltott szemszögben írta Rowling a könyvet és beleláthattam a gyilkos fejébe is.
Jó néhány gusztustalan rész volt benne, főleg a spoiler momentumok. De ez is kellett hozzá, hogy igazán valóságos és gonosz gyilkost kapjunk.
Mint a többi rész során, itt is végig nagyon résen voltam és figyeltem, hogy vajon ki lehet a gyilkos, de most sem jöttem rá. Egy szereplőt biztosan ki tudtam zárni, de a maradék kettő közül nem tudtam dönteni. Megint zseniálisan le lett vezetve a megoldás szála. Shankert a durva kinézete ellenére egészen kedves karakternek gondolom, sőt meg merem kockáztatni, hogy a kötet végére szimpatikussá vált. Matthew (Robin vőlegénye) ha lehet, akkor még jobban lerontotta előttem azt a minimális rokonszenvet, amit eddig iránta éreztem. Cormoran és Robin kapcsolata volt, ami igazán lekötött a nyomozás mellett. A záró jelenet pedig annyira ütősre sikeredett, hogy alig várom, hogy kinyithassam a következő kötetet. Mázli, hogy bent volt a könyvtárban, így azonnal neki is láthatok. :D

klara_matravolgyi>!
Robert Galbraith: Gonosz pálya

Ez a rész betegebb volt jóval mint az első kettő, de nem is ezért tetszett ez a rész a legjobban, hanem a személyesebb hangvétele miatt. Végre jobban megismerhetjük Robin múltját, látjuk kibontakozni Cormoran-nal a kapcsolatát, és egy egészen felháborító és aktuális témába is belenyúl az írónő: spoiler. A stílus és az elbeszélés módja mit sem változott, ahogyan Matthew sem, akit szemernyivel sem sikerült jobban megkedvelnem.
A vége összetörte a szívemet :(

Navi>!
Robert Galbraith: Gonosz pálya

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, jól meg lettem vezetve.
A vége felé sejtettem, hogy ő a tettes, de hogy ezt így kivitelezte, bakker. Tökéletes álca.
Robin pedig, mint nyomozó, le a kalappal, bár az utolsó húzása kicsit meredekre sikeredett.
De …. ez a magánéleti nyavalygás … nem tudom, remélem lesz ereje önmagává válni.
Lindát nagyon szerettem, jó anya.
Fordulatok, titkok és álcák … Azért a végére csak összejöttek a múlt árnyai.


Népszerű idézetek

Dia9117>!

Az ember szinte bárhol megtalálhatja a szépet, ha hajlandó meglátni, csak a mindennapi csatározások közepette olyan könnyű elfelejteni ezt a teljesen ingyenes luxust.

201. oldal, 23. fejezet

4 hozzászólás
mate55>!

– Sok férfinak nehéz elviselni, hogyha a társa jól kijön más férfiakkal.

101. oldal

little_Annie_Mary>!

Hell's built on regret.
[Megbánásból épült a pokol.]

38. oldal

Dia9117>!

Tisztán látta a leselkedő kockázatokat, úgy terültek el ott alatta, mint a sziklák, a viharos tenger a kötéltáncos talpa alatt.

496. oldal, 53. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Robin Ellacott
2 hozzászólás
robinson P>!

Robin úgy érezte, hogy a csend is meg-megremeg még egy ideig.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend
Judit_56 P>!

– Ezt magának hoztam.
Egy riasztó volt az, utcai támadások ellen.
– Már van ilyenem – húzta elő a kabátja zsebéből Robin, és megmutatta neki.
– Oké, de ez jobb – állt neki bemutatni Strike, mit tud az övé. – Legalább 120 decibeles vészjelzés kell, és ez még valami lemoshatatlan piros cuccot is spriccel a támadóra!
– Az enyém 140 decibeles.
– Szerintem akkor is ez a jobb.
– Ez most az a szokásos férfidolog, hogy ha maga választ valami szerkentyűt, az feltétlenül jobb, mint ami nekem van?

Kapcsolódó szócikkek: Cormoran Strike · Robin Ellacott
robinson P>!

Robin nem szándékozott elmondani Strike-nak ezt a történetet, de hát ma este minden fogadalmát elmosta az a kisebb alkoholtenger, amit éhes, kimerült testébe beletöltött.

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cormoran Strike · Robin Ellacott
mate55>!

Ahol vérontás van, ott mindig felbukkan az alkohol is.

117. oldal

Judit_56 P>!

– Maga meg mit keres itt? – nézett rá Robin. Meglepte, hogy két pohár bor után máris érzéketlen volt és nehezen forgott a nyelve.
– Magát keresem – felelte Strike.
– Honnan tudta, hogy…?
– Nyomozó vagyok.

Kapcsolódó szócikkek: bor
gybarbii>!

– Mi az? – kérdezte Strike az arckifejezése láttán.
– Semmi.
– Na, ne csinálja!
– Hát jó… és mi van, ha tényleg ott van?
– Ezen a hídon majd akkor megyek át, ha… nem fogom megütni! – felelte Strike, mintha kiolvasta volna a gondolatait.

421. oldal


A sorozat következő kötete

Cormoran Strike sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Cole: Rongybaba
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Lisa Jewell: A fenti lakók
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Lisa Jewell: A föld nyelte el
M. W. Craven: A bábuk tánca
Sharon Bolton: Halj meg kétszer!
Paula Hawkins: A lány a vonaton