A ​selyemhernyó (Cormoran Strike 2.) 870 csillagozás

Robert Galbraith: A selyemhernyó Robert Galbraith: A selyemhernyó Robert Galbraith: A selyemhernyó Robert Galbraith: A selyemhernyó

Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná.

De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját.

És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott…

A selyemhernyó letehetetlen, fordulatokkal teli krimi, a Cormoran Strike-ról és eltökélt, fiatal titkárnőjéről, Robin Ellacottról szóló sorozat második kötete.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
GABO, Budapest, 2023
504 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635664801
>!
GABO, Budapest, 2023
504 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635664801
>!
GABO, Budapest, 2021
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634068006 · Fordította: Nagy Gergely

3 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Cormoran Strike

211 tag · 87 karc · Utolsó karc: 2024. március 15., 18:54


Enciklopédia 44

Szereplők népszerűség szerint

Cormoran Strike · Robin Ellacott · Daniel Chard · Elizabeth Tassel · Jerry Waldergrave · Leonora Quine · Matthew Cunliffe · Nina Lascelles · Owen Quine · Richard Anstis

Helyszínek népszerűség szerint

London · Svájc


Kedvencelte 68

Most olvassa 46

Várólistára tette 235

Kívánságlistára tette 218

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Amál P>!
Robert Galbraith: A selyemhernyó

És ismét elkövettem az a hibát, hogy nem figyeltem és egy sorozat második részét olvastam el először. Biztos, hogy egyes dolgokat jobban értettem volna, ha előtte elolvasom a Kakukkszót, de majd pótolni fogom. Ha nem tudtam volna, hogy kit rejt az írói álnév, a stílusból akkor is ki tudtam volna következtetni, hogy nőről van szó, és nem másról mint a Harry Potter történetek megalkotójáról. Számomra kicsit túlírt volt a történet, lehet hogy ha rövidebb, akkor jobban tetszik. Bár így is megadtam az öt csillagot, mert a hosszúsága ellenére is gyorsan haladtam vele, érdekelt, hogy mi lesz a vége.

Réka0128 P>!
Robert Galbraith: A selyemhernyó

„Az őrültek imádják a gyilkosságot. Van benne valami, ami megfogja őket. Kezdetnek például olyankor meghallgatják őket.”

A sorozat első kötete után kíváncsian vártam, hogy vajon a folytatás is megnyer-e majd magának. Szerencsére nem kellett csalódnom, mert ez a rész még az előzőnél is jobban tetszett. A Selyemhernyó sokkal durvábbra és véresebbre sikeredett, mint az első rész, de ezt egyáltalán nem bántam, csak nagyon meglepett. :D Egy igazán érdekes és izgalmas ügyet sikerült felépítenie a szerzőnek, ezáltal a cselekmény rendkívül lendületes és feszültséggel teli volt. A legnagyobb meglepetést az elkövető személye okozta, mert rá pont nem gondoltam a bizonyítékok alapján.
A mellékszereplők újfent okoztak némi fejtörést, mert eleinte nehezen jegyeztem meg, hogy pontosan ki kicsoda. Cormorant baromira csípem még mindig. :) Robin végre nagyobb szerepet kapott a nyomozásban, aminek nagyon örültem. Tetszik, ahogy kezdenek egyre jobban összecsiszolódni Strike-al. Robin vőlegénye, Matthew viszont cseppet sem szimpatikus, mert egy igazi tuskó.
Aki szereti a letehetetlen krimiket, és még nem olvasta ezt a sorozatot, az minél előbb kezdjen bele. :)

2 hozzászólás
gabiica P>!
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Sokkal jobban élveztem, mint az első részt. Itt már egyáltalán nem zavart az író kiléte, teljesen át tudtam élni az egészet, és így jobban is élveztem az olvasást.
Maga a történetszál is azonnal elnyerte a tetszésemet. Végig izgultam, hogy mi is történhetett valójában. Persze sejtettem, hogy Cormoran ezúttal is megoldja az esetet, de mégis izgultam. Galbraith ismét átvert, ezúttal nagyon komoly gyanúsítottam volt, de aztán mégis rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Nagyon jól alakította a szálakat.
Tetszik, hogy nem minden és mindenki tökéletes. Mindenkinek megvannak a maga gondjai és hibái, a karakterek ezáltal még szerethetőbbek.
Cormoran nagy kedvencem, jó, hogy egyre többször lemond mogorvaságáról, és Robint is egyre jobban és jobban ki tudom emelni, mint kedvelt szereplő. Jót tesz Cormoran karakterének is.
Az egyetlen, akivel továbbra sem sikerült „megbarátkoznom”, az Matthew. Fog ő még bonyodalmat okozni, úgy érzem…

4 hozzászólás
gesztenye63>!
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Még az is elképzelhető, hogy a jövőben egészen barátságos viszonyba kerülünk „Robert”-tel, a csinos, középkorú háromgyermekes, szőke írónővel. A selyemhernyó több szempontból is közelebb került hozzám, mint Cormoran Strike első története.
Elsőként is: a környezet kiválasztása. A londoni művészvilág, az írók és kiadók világa sokkal megejtőbb közeg számomra spoiler, mint a sorozat első kötetében megjelentett, kiütéskeltő, celeb-lakta, sznob, újgazdag környezet, a „drága-London” taszító világa.
Cselekményét tekintve szerencsére ez a kötet kissé setétebb hangulatúra sikeredett, mint a Kakukkszó. Ez pedig határozottan jót tett a regénynek és valószínűleg az én érdeklődésemet is könnyedebben fenntartotta a beteg lelkek sajátos körtánca, mint az első kötet tucat-karakterei. Kifejezetten jól állt neki, hogy a Bombyx mori történetét kicsit véresebbre, gyomorforgatóbbra kanyarította az írónő, mint a sorozat kezdő darabját.
Végül is, el kell ismerni: Joanne anyu parádésan jól ír. Ezt nem győzöm hangsúlyozni. A környezet, az érintett helyszínek leírása tagadhatatlanul szépen felépített, a dialógusok választékosak, minden ponton akkurátusan ügyel a részletekre, s a végkifejletet egyre professzionálisabb módon, a klasszikus brit detektív történetek mintájára, leginkább Agatha Christie hagyományait követve építi fel. Karakterei is egyre határozottabban megállják a helyüket a történetben és a főszereplők lassan „házibarát”-ként köszönnek vissza. Cormoran figurája ebben a kötetben már nem tűnik erőltetetten invalidus veteránnak, akit csúnyán meggyötört a „fattyúk szerencsétlen sorsa”. Egyre erőteljesebb és hihetőbb, hogy a karakter egy profi magánhekus, aki mellesleg még mindig vonszolja maga után a múltja nyűgeit. De végre már nyomoz. …és nem is akárhogyan! Az olvasó pedig végre erre koncentrál.
Szóval minden részlet abba az irányba terelne, hogy zsánerében közel tökéletesre sikeredettként értékeljem ezt a regényt.
De! Robert álnevű JKR-unk véleményem szerint minden egyes kötetet túlír egy kicsinyég. Valahogyan mindig kerül a könyvbe 100-150 olyan lapocska, ami sem a történetvezetéshez, sem a cselekmény körmönfonásához, sem pedig a háttér-sztori még teljesebb kibontásához nem lenne feltétlenül elengedhetetlen.
Összességében tetszett tehát ez a regény, de valahogy mégis olyan volt számomra, mint egy csini shar pei a kutyakiállításon: robosztus is, elegáns is, de valahogy mégis úgy tűnik, mintha a kifutóra lépés előtt, egy 2-3 számmal nagyobb öltönyt adtak volna rá az öltözőben.

8 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Robert Galbraith: A selyemhernyó

„Ötven oldal után Strike-ból kitört egy „nyald már ki a seggem”, félredobta a könyvet, és nekikezdett a lefekvés hosszadalmas folyamatának.”

Már sokszor megkérdeztem magamtól, miért engedek egy borító csábításának és miért nem nézek előbb utána, hogy nem e egy sorozat „közepét” kezdem el olvasni!!?? o.O
De szokásomhoz hívem…"most akarom és kész" elven elolvastam.
És persze, hogy egy második kötet…hogy az a….
Ezektől függetlenül még így is tetszett.
Végig izgultam az egész könyvet, és nagyon tetszik az író stílusa.
Ezért szépen a kívánságlistámon landol a sorozat…és végre elkezdem az első kötetével…

2 hozzászólás
KingucK P>!
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Hihetetlen, de most néztem vissza, hogy hónapra pontosan öt éve olvastam az első részt. Nem terveztem, hogy ennyi ideig várok, de az első kötet nagyon lassú lefolyású volt, és persze, mindig volt valami más.

A selyemhernyó sokkal mozgalmasabbra sikerült, és az első részhez képest meglepően durva a gyilkosság. A fő elemek maradtak, londoni hangulat, híres szereplők, ezúttal a könyvszakmában. Boríró (2015) alapján őszre számítottam, de egy kemény angliai telet kapunk, így aki mostanában tervezi pont aktuális lesz a téli időszakra hangulatfokozónak. Most nem várok olyan sokat a harmadik részre. Határozottam látom a fejlődést.

Bár már nem olyan lassan épülő a cselekménye, de azért még mindig azoknak ajánlom, akik szeretik a megfontoltan nyomozós krimiket!

maya75>!
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Megint az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár összességében tetszett a könyv, valahogy mégsem éreztem azt, hogy mennyire elvarázsolt… off
Az nagyon tetszik nekem, ahogy Cormoran Strike nyomoz, és lépésről lépésre felderíti az esetet, de valahogy megint kicsit hosszúra nyúlt a történet, 100 oldallal rövidebben ütősebb lett volna. A Bombyx mori nekem már a túl sok kategóriába esett, nem szeretek ennyire abszurd/morbid dolgokról olvasni, igazából sok minden volt túlságosan gyomorforgató ebben a könyvben, így nem érzem most a késztetést, hogy folytassam a sorozatot off.
Azért az meglepett, ahogy a szerző az írók/könyvkiadók világát ábrázolta, nem festett valami vonzó képet róluk, de simán elképzelhető, hogy pont így mennek a dolgok a valóságban is.
off

Milli88 P>!
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Ha az első részre 4,5 csillagot adtam, akkor A selyemhernyó mindenképpen megérdemli az 5 csillagot.
Mostanra teljesen el tudok vonatkoztatni attól, hogy ezt a könyvet és az egész sorozatot J. K. Rowling írta. Számomra ez már csak az utánozhatatlan Cormoran Strike sorozata.
Vitathatatlanul a legtrutymósabb krimi volt, amit eddig olvastam. Itt is rengeteg szereplőt vonultat fel az író vagyis írónő és a végletekig ment a fejemben a spekuláció, hogy vajon ki lehet a gyilkos. Persze most sem jöttem rá, de nem jártam messze az igazságtól.
Ismét tele van a könyv fordulatokkal, csomó kihallgatással és elejtett apró jelzésekkel, amik a végére összeállnak teljes képpé.

Cormoran és Robin továbbra is kedvenceim. Matthew (Robin vőlegénye) már annyira nem szimpi. Kíváncsian várom, hogy ez mennyiben fog változni a harmadik rész alatt.

Ja és már csak két könyv választ el a Rowling plecsnitől. :D

Nita_Könyvgalaxis>!
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Cormoran Strike keze is eléggé benne van abban, hogy minden vágyam, hogy eljussak Londonba.

Bár Rowling könyveiben nem a turistaváros jelenik meg, hanem inkább a kopottabb, komorabb arca Londonnak, én mégis minden alkalommal végtelenül beleszeretek, amikor olvasok róla. A pubok, a bűnös lelkek, akik az utcákat koptatják, a kitartóan szemerkélő eső is el tud varázsolni, hisz mennyivel izgalmasabb a tökéletlenség a tökéletességnél!

Hogy a történetről is szót ejtsek, számomra nem okozott csalódást A selyemhernyó. Örültem, hogy a könyvkiadás világába csöppentünk bele, és hogy az ott húzódó érdekek is megismerhetjük. Persze a végén mindig kiderül, hogy minden mögött az emberi természet húzódik meg, a vágyak, a félelmek, magyarul az érzések mozgatnak minket.

Cormoran Strike még mindig az egyik kedvenc nyomozófigurám, akiről tényleg el tudom képzelni, hogy London utcáit koptatja. Szeretem, ahogy Robinnal való kapcsolatuk szép lassan bontakozik, Rowling nagyon ért ahhoz, mennyire is bonyolultak tudnak lenni az emberi viszonyok.

Nagyon remélem, hogy hamarosan olvashatjuk a Carreer of Evilt magyarul. Micsoda csodás párosítás lenne, ha júliusban Londonban velem lenne ez a könyv. :)

5 hozzászólás
Csoszi>!
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Már az első kötet is nagyon tetszett, és bátran állíthatom, hogy a folytatás sem marad el mögötte. A történet lassan indul. Rengeteg a szereplő, és előfordul bizony jó néhány gyomorforgató jelenet. Az információt kis adagokban csepegteti. Cormoran és Robin most már összeszokott párost alkot, és a lány is nagyobb szerepet kap a nyomozásban. Olvasás közben sokszor elképzeltem, milyen izgalmas lenne egy magánnyomozó mellett dolgozni. A tettes személye és a gyilkosság végrehajtásának a módja meghökkentett. Kíváncsian várom a harmadik részt.


Népszerű idézetek

gybarbii>!

Strike pedig úgy gondolta, legbiztosabban úgy lehet elérni, hogy a titkos információk ne szivárogjanak ki, hogy nem mondjuk el őket senkinek.

470. oldal

10 hozzászólás
Rita_Sándor>!

Sose láttam még egyetlen valamirevaló írót sem, aki ne lett volna elcseszve kicsit.

110. oldal

cs_johanna>!

Ötven oldal után Strike-ból kitört egy „nyald már ki a seggem”, félredobta a könyvet, és nekikezdett a lefekvés hosszadalmas folyamatának.

49. oldal

mrsp>!

A népszerűség túlértékelt dolog.

154. oldal, 17. fejezet

ScarlettBlair>!

– Tudja, van, ami büszkeség, és van, ami már hülyeség

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Robin Ellacott
Ashtray_Heart>!

Ő volt az egyetlen nő Strike életében, aki, úgy látszik, nem kívánja jobbá tenni vagy igazgatni az életét. Tapasztalatai szerint a nők gyakran elvárták, hogy az ember megértse: az, hogy mennyire megveszekedetten próbálják megváltoztatni, csak azt jelzi, mennyire szeretik.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cormoran Strike
abby P>!

– Ó, hát manapság már mindenki ír – mondta Fancourt. – A fél világ regényeket ír, csak épp senki nem olvassa őket.

442. oldal

mrsp>!

Ha jobban megnézzük, minden születés puszta véletlen. Százmilliónyi spermium úszik vakon a sötétből – egészen hihetetlenül kicsi az esély rá, hogy valakiből pont az lesz, aki lesz.

15. oldal, 2. fejezet

mrsp>!

Mindenkinek joga van nyafogni.

405. oldal, 40. fejezet

Judit_56 P>!

– A legtöbb nő elvárta volna a virágot is.
– Én nem a legtöbb nő vagyok.
– Hát igen, ezt észrevettem

Kapcsolódó szócikkek: Cormoran Strike · Robin Ellacott

A sorozat következő kötete

Cormoran Strike sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Lucy Foley: Vadászparti
Daniel Cole: Hóhér
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Jo Nesbø: Hóember
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka
Malin Stehn: Boldog új év
Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent visz
Loreth Anne White: Sötétedik
Guillaume Musso: Angélique
Guillaume Musso: Az angyal hív