A ​selyemhernyó (Cormoran Strike 2.) 482 csillagozás

Robert Galbraith: A selyemhernyó Robert Galbraith: A selyemhernyó Robert Galbraith: A selyemhernyó Robert Galbraith: A selyemhernyó

Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná.

De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját.

És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott…

A selyemhernyó letehetetlen, fordulatokkal teli krimi, a Cormoran Strike-ról és eltökélt, fiatal titkárnőjéről, Robin Ellacottról szóló sorozat második kötete.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
GABO, Budapest, 2018
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634066828 · Fordította: Nagy Gergely
>!
GABO, Budapest, 2015
504 oldal · ISBN: 9789634060437
>!
GABO, Budapest, 2015
504 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636899493 · Fordította: Nagy Gergely

Kapcsolódó zóna

!

Cormoran Strike

140 tag · 58 karc · Utolsó karc: 2019. május 12., 16:18


Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Cormoran Strike · Robin Ellacott · Daniel Chard · Elizabeth Tassel · Jerry Waldergrave · Leonora Quine · Matthew Cunliffe · Nina Lascelles · Owen Quine · Richard Anstis

Helyszínek népszerűség szerint

Svájc


Kedvencelte 55

Most olvassa 22

Várólistára tette 181

Kívánságlistára tette 192

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Sokkal jobban élveztem, mint az első részt. Itt már egyáltalán nem zavart az író kiléte, teljesen át tudtam élni az egészet, és így jobban is élveztem az olvasást.
Maga a történetszál is azonnal elnyerte a tetszésemet. Végig izgultam, hogy mi is történhetett valójában. Persze sejtettem, hogy Cormoran ezúttal is megoldja az esetet, de mégis izgultam. Galbraith ismét átvert, ezúttal nagyon komoly gyanúsítottam volt, de aztán mégis rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Nagyon jól alakította a szálakat.
Tetszik, hogy nem minden és mindenki tökéletes. Mindenkinek megvannak a maga gondjai és hibái, a karakterek ezáltal még szerethetőbbek.
Cormoran nagy kedvencem, jó, hogy egyre többször lemond mogorvaságáról, és Robint is egyre jobban és jobban ki tudom emelni, mint kedvelt szereplő. Jót tesz Cormoran karakterének is.
Az egyetlen, akivel továbbra sem sikerült „megbarátkoznom”, az Matthew. Fog ő még bonyodalmat okozni, úgy érzem…

4 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Még az is elképzelhető, hogy a jövőben egészen barátságos viszonyba kerülünk „Robert”-tel, a csinos, középkorú háromgyermekes, szőke írónővel. A selyemhernyó több szempontból is közelebb került hozzám, mint Cormoran Strike első története.
Elsőként is: a környezet kiválasztása. A londoni művészvilág, az írók és kiadók világa sokkal megejtőbb közeg számomra spoiler, mint a sorozat első kötetében megjelentett, kiütéskeltő, celeb-lakta, sznob, újgazdag környezet, a „drága-London” taszító világa.
Cselekményét tekintve szerencsére ez a kötet kissé setétebb hangulatúra sikeredett, mint a Kakukkszó. Ez pedig határozottan jót tett a regénynek és valószínűleg az én érdeklődésemet is könnyedebben fenntartotta a beteg lelkek sajátos körtánca, mint az első kötet tucat-karakterei. Kifejezetten jól állt neki, hogy a Bombyx mori történetét kicsit véresebbre, gyomorforgatóbbra kanyarította az írónő, mint a sorozat kezdő darabját.
Végül is, el kell ismerni: Joanne anyu parádésan jól ír. Ezt nem győzöm hangsúlyozni. A környezet, az érintett helyszínek leírása tagadhatatlanul szépen felépített, a dialógusok választékosak, minden ponton akkurátusan ügyel a részletekre, s a végkifejletet egyre professzionálisabb módon, a klasszikus brit detektív történetek mintájára, leginkább Agatha Christie hagyományait követve építi fel. Karakterei is egyre határozottabban megállják a helyüket a történetben és a főszereplők lassan „házibarát”-ként köszönnek vissza. Cormoran figurája ebben a kötetben már nem tűnik erőltetetten invalidus veteránnak, akit csúnyán meggyötört a „fattyúk szerencsétlen sorsa”. Egyre erőteljesebb és hihetőbb, hogy a karakter egy profi magánhekus, aki mellesleg még mindig vonszolja maga után a múltja nyűgeit. De végre már nyomoz. …és nem is akárhogyan! Az olvasó pedig végre erre koncentrál.
Szóval minden részlet abba az irányba terelne, hogy zsánerében közel tökéletesre sikeredettként értékeljem ezt a regényt.
De! Robert álnevű JKR-unk véleményem szerint minden egyes kötetet túlír egy kicsinyég. Valahogyan mindig kerül a könyvbe 100-150 olyan lapocska, ami sem a történetvezetéshez, sem a cselekmény körmönfonásához, sem pedig a háttér-sztori még teljesebb kibontásához nem lenne feltétlenül elengedhetetlen.
Összességében tetszett tehát ez a regény, de valahogy mégis olyan volt számomra, mint egy csini shar pei a kutyakiállításon: robosztus is, elegáns is, de valahogy mégis úgy tűnik, mintha a kifutóra lépés előtt, egy 2-3 számmal nagyobb öltönyt adtak volna rá az öltözőben.

8 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Robert Galbraith: A selyemhernyó

„Ötven oldal után Strike-ból kitört egy „nyald már ki a seggem”, félredobta a könyvet, és nekikezdett a lefekvés hosszadalmas folyamatának.”

Már sokszor megkérdeztem magamtól, miért engedek egy borító csábításának és miért nem nézek előbb utána, hogy nem e egy sorozat „közepét” kezdem el olvasni!!?? o.O
De szokásomhoz hívem…"most akarom és kész" elven elolvastam.
És persze, hogy egy második kötet…hogy az a….
Ezektől függetlenül még így is tetszett.
Végig izgultam az egész könyvet, és nagyon tetszik az író stílusa.
Ezért szépen a kívánságlistámon landol a sorozat…és végre elkezdem az első kötetével…

2 hozzászólás
>!
Milli88 P
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Ha az első részre 4,5 csillagot adtam, akkor A selyemhernyó mindenképpen megérdemli az 5 csillagot.
Mostanra teljesen el tudok vonatkoztatni attól, hogy ezt a könyvet és az egész sorozatot J. K. Rowling írta. Számomra ez már csak az utánozhatatlan Cormoran Strike sorozata.
Vitathatatlanul a legtrutymósabb krimi volt, amit eddig olvastam. Itt is rengeteg szereplőt vonultat fel az író vagyis írónő és a végletekig ment a fejemben a spekuláció, hogy vajon ki lehet a gyilkos. Persze most sem jöttem rá, de nem jártam messze az igazságtól.
Ismét tele van a könyv fordulatokkal, csomó kihallgatással és elejtett apró jelzésekkel, amik a végére összeállnak teljes képpé.

Cormoran és Robin továbbra is kedvenceim. Matthew (Robin vőlegénye) már annyira nem szimpi. Kíváncsian várom, hogy ez mennyiben fog változni a harmadik rész alatt.

Ja és már csak két könyv választ el a Rowling plecsnitől. :D

>!
Csoszi
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Már az első kötet is nagyon tetszett, és bátran állíthatom, hogy a folytatás sem marad el mögötte. A történet lassan indul. Rengeteg a szereplő, és előfordul bizony jó néhány gyomorforgató jelenet. Az információt kis adagokban csepegteti. Cormoran és Robin most már összeszokott párost alkot, és a lány is nagyobb szerepet kap a nyomozásban. Olvasás közben sokszor elképzeltem, milyen izgalmas lenne egy magánnyomozó mellett dolgozni. A tettes személye és a gyilkosság végrehajtásának a módja meghökkentett. Kíváncsian várom a harmadik részt.

>!
Nita_Könyvgalaxis P
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Cormoran Strike keze is eléggé benne van abban, hogy minden vágyam, hogy eljussak Londonba.

Bár Rowling könyveiben nem a turistaváros jelenik meg, hanem inkább a kopottabb, komorabb arca Londonnak, én mégis minden alkalommal végtelenül beleszeretek, amikor olvasok róla. A pubok, a bűnös lelkek, akik az utcákat koptatják, a kitartóan szemerkélő eső is el tud varázsolni, hisz mennyivel izgalmasabb a tökéletlenség a tökéletességnél!

Hogy a történetről is szót ejtsek, számomra nem okozott csalódást A selyemhernyó. Örültem, hogy a könyvkiadás világába csöppentünk bele, és hogy az ott húzódó érdekek is megismerhetjük. Persze a végén mindig kiderül, hogy minden mögött az emberi természet húzódik meg, a vágyak, a félelmek, magyarul az érzések mozgatnak minket.

Cormoran Strike még mindig az egyik kedvenc nyomozófigurám, akiről tényleg el tudom képzelni, hogy London utcáit koptatja. Szeretem, ahogy Robinnal való kapcsolatuk szép lassan bontakozik, Rowling nagyon ért ahhoz, mennyire is bonyolultak tudnak lenni az emberi viszonyok.

Nagyon remélem, hogy hamarosan olvashatjuk a Carreer of Evilt magyarul. Micsoda csodás párosítás lenne, ha júliusban Londonban velem lenne ez a könyv. :)

5 hozzászólás
>!
klara_matravolgyi
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Csak ismételni tudom az első részhez írt értékelésemet. Igazi 'fejben' nyomozós, beszélgetős krimi, amit a lehengerlő stílusa tesz egyedivé. Nagyokat kacagtam a könyv szúrós humorán, nagyon gyorsan pörögtek a lapok. Letehetetlen. Nagyon örülök, hogy Robin nagyobb szerepet kapott ebben a részben, nagyon tetszik a közte és Cormoran között lévő kapcsolat finom kibontakozása, Matthew pedig egy igazi *nembeszélünkcsúnyán*.

>!
Zsuzsanna_Makai 
Robert Galbraith: A selyemhernyó

-Nekem kedves fiúnak tűnt.
-Ja, hát, magának agyrázkódása volt.

Nagyon tetszett, nagyon jó volt! Sokkal jobb volt, mint az előző rész, a Kakukkszó, ehhez képest az, amolyan előszónak, vagy ujjgyakorlatnak tűnik. Nagyon szerettem, hogy Cormoran, és Robin kapcsolata elindult valamerre, hogy elkezdtek igazán beszélgetni, kíváncsi vagyok, mi lesz velük. Matthew-t továbbra sem bírom, remélem, hosszabb távon nem lesz része Robin életének. Al-t is megkedveltem, nagyot nevettem a „Hamis képet festettünk neki arról, milyen izgalmas is dolgozni.”-n, igazából eléggé remélem, valamelyik következő könyvben Rokeby-nek is legyen szüksége Cormoranra.
Nagyszerűen sikerült Rowling-nak ez a könyve is, csak így tovább!

8 hozzászólás
>!
Navi P
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Már megint megvezetett Robert :)
Pedig olyan szépen felépítettem magamban, hogy ki és miért a tettes.
Erre egy határozott mozdulattal áthúzta a számításaimat R.
Egy író, akit úgy ölnek meg, ahogy az utolsó, még kiadatlan művében a főszereplőt.
Kiadatlan? Ki olvashatta akkor a kéziratot? És kinek lehetett indoka és lehetősége a gyilkosságra? Sok-sok kérdés és eleinte egyetlen válasz sem.
Aztán Cormoran és Robin szépen lassan elkezdik felgöngyölíteni az ügyet és kiderül, hogy szinte senki sem az, mint akinek mutatja magát.
Csak ajánlani tudom a krimi kedvelőknek.

2 hozzászólás
>!
bokrichard
Robert Galbraith: A selyemhernyó

Az első kötet után éreztem, hogy lesz ebből még valami. És igen, nem kell csalódnom a megérzéseimben. Rowling a krimi műfajba történő kikacsintgatása fejlődő tendenciát mutat. Na azért nem teljesen, de szemmel láthatót mindenképpen. Író ír íróról, egész pontosan Arthur Miller után szabadon „egy író halálá”-ról. Az elején csak írói válságból való menekülésnek tűnő, később egyre betegebb, undorítóbb részletekkel operáló történet most sokkal inkább haladt, mint az ezt megelőző kötetben, igaz, még mindig sok az átkötő nyavalygás, szenvelgés, lamentálás, de ez is csökkent a korábbihoz képest. Strike és Robin kapcsolata is fejlődik, egyre kétértelműbbé, bonyolultabbá válik, ami mindenképp izgalmas. Sok a név, sok a könyv a könyvben analógia, nyilván mert erre épül a megoldás, de kicsit azért nehéz követni. De a kíváncsiságom csak nőttön nő, mert a fejlődés szembeötlő, és talán ez a legjobb „nem HP” próbálkozás, amit olvastam eddig.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Rita_Sándor

Sose láttam még egyetlen valamirevaló írót sem, aki ne lett volna elcseszve kicsit.

110. oldal

>!
cs_johanna

Ötven oldal után Strike-ból kitört egy „nyald már ki a seggem”, félredobta a könyvet, és nekikezdett a lefekvés hosszadalmas folyamatának.

49. oldal

>!
mrsp

A népszerűség túlértékelt dolog.

154. oldal, 17. fejezet

>!
ScarlettBlair P

– Tudja, van, ami büszkeség, és van, ami már hülyeség

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Robin Ellacott
>!
Szédültnapraforgó

– Emlősök vagyunk, akiknek szex kell, társ kell, akik az életben maradás, a szaporodás okán keressük a védelmező családi csoportot. A lehető legprimitívebb okokból választjuk az úgynevezett szerettünket…

>!
Aurore

[…] legbiztosabban úgy lehet elérni, hogy a titkos információk ne szivárogjanak ki, hogy nem mondjuk el őket senkinek.

470. oldal, 46. fejezet (Gabo, 2015)

5 hozzászólás
>!
abby

– Ó, hát manapság már mindenki ír – mondta Fancourt. – A fél világ regényeket ír, csak épp senki nem olvassa őket.

442. oldal

>!
mrsp

Ha jobban megnézzük, minden születés puszta véletlen. Százmilliónyi spermium úszik vakon a sötétből – egészen hihetetlenül kicsi az esély rá, hogy valakiből pont az lesz, aki lesz.

15. oldal, 2. fejezet

>!
gybarbii

Jobb, ha lélegzel, amíg még lehet,
Holtan nem ihatsz többet eleget.

John Fletcher:
A véres testvér

144. oldal

>!
Ashtray_Heart

Ő volt az egyetlen nő Strike életében, aki, úgy látszik, nem kívánja jobbá tenni vagy igazgatni az életét. Tapasztalatai szerint a nők gyakran elvárták, hogy az ember megértse: az, hogy mennyire megveszekedetten próbálják megváltoztatni, csak azt jelzi, mennyire szeretik.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cormoran Strike

A sorozat következő kötete

Cormoran Strike sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jo Nesbø: Hóember
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Lee Child: Nincs visszaút
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Agatha Christie: A kutya se látta
Tasmina Perry: Ház medencével
Stephen King: Aki kapja, marja
Karin Slaughter: Bőr
Agatha Christie: Bűnszövetkezetben
Paula Hawkins: A víz mélyén