Már ​lángolt, amikor ráfeküdtem 66 csillagozás

Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem

Az okos, éles szemű és nagyszívű Fulghum sikerrerceptje látszólag egyszerű: esszéiben általában mindenki számára ismerős, hétköznapi dolgokat vesz szemügyre, de a maga egyedülálló látásmódját alkalmazza, s amit tapasztalataiból papírra vet, azt humor, bölcsesség, empátia színezi át. Legnagyobb varázslata -a receptet maga árulta el-, hogy „inkább értelmet keres az életben, mintsem hogy magát az élet értelmét keresné”. A „Már az óvodában megtanultam…” szerzőjének újabb tűnődései.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
140 oldal · ISBN: 9789632660004 · Fordította: Komló Zoltán
>!
Park, Budapest, 2001
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 963530594X · Fordította: Komló Zoltán · Illusztrálta: Barka Ferenc
>!
Park, Budapest, 2001
146 oldal · keménytáblás · ISBN: 963530577X · Fordította: Komló Zoltán

1 további kiadás


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Sárhelyi_Erika I
Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem

Férj, író, tanár, apa, lelkész, gyermek, utazó – de mindenekelőtt kíváncsi. Ő Robert Fulghum, akivel most ismerkedtem meg, és nagyon hamar összebarátkoztunk. Hogy miért? Mert remek a stílusa. Vicces. Meg bölcs is. És van neki szíve, meg az esze is a helyén van. Egy nyelven beszélünk, pedig én csak magyarul tudok. Mégis félszavakból megértettük egymást rögtön. És valahogy az az érzésem, ő mindenkivel kijön. Azt mondta, írt mást is, de nem akarta rám tukmálni. Aztán mégis az van, hogy már kajtatom a könyvét. Ki érti ezt….?

7 hozzászólás
>!
Boniii
Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem

Sokszor félelemmel tölt el és sokáig leköti gondolataimat, amikor nálam jóval idősebb embereknél tapasztalom, hogy nagyon sok dologról ugyanúgy vélekedünk; az általuk most megalkotott útravalóra én már évekkel ezelőtt rájöttem vagy aszerint élek régóta.
Ilyenkor kesernyés somolygás ül arcomra, a másképp gondolkodókkal való csintalan összekacsintás és a bágyadt pillák, hogy vajon biztos normális-e, ahogy élek és gondolkodom; vagy gondolataim és életfilozófiám a kézzel fogható koravénség avagy a boldog megnyugvás, hogy 20-30-60 év előnyöm van sokakhoz képest.
Örülök, hogy Fulghumnak sikerült az, ami keveseknek: többször is éreztem, hogy jé, nem vártam semmit, de az, amit ad éppen, több, mint amit várhattam, valamint a nem vagyok egyedül a bolondságaimmal, a fa tetejére való mászással, a foglalkozás random váltogatásával, és a klisés kérdések elhanyagolásával (legtöbbször a Hogy vagy?-ot csak attól kérdezem, aki nem nagyon érdekel).
Tetszett, hogy hozzám szólt és velem beszélgetett végig, mintha csak egy kanapén ülnénk, de rendes ember ez a Robert, sohasem éreztem, hogy túl közel kerülne, vagy egyfolytában vegzálna egy-egy kiszólással; mindemellett a sulykolást tőle sem kedveltem. Kedves Robert, majd én eldöntöm, hogy mit tekintek jótanácsodnak és kiválasztom, hogy melyiket szeretném megfogadni – anélkül is, hogy jól felhívnád rá a figyelmem.
A történetek pedig… hát olyanok, mint az élet. Van, ami unalmasabb, van, ami átlagosabb, az pedig, hogy melyik lesz viccesenironikusanmosolygós, csak attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek a vicc-irónia-cinizmus-szarkazmus fűszerkeverékből az életbe belepakolni.

2 hozzászólás
>!
tonks
Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem

Ehhh, az esszé nem az én műfajom…
Valamiért azt hittem amolyan Reader Digest szerű – mint lap alján levő frappáns mondások – történetecskék lesznek ebben a könyvben, valami olyan, ami akár el is gondolkodtat, de igazából pár félmondaton kívül más nem fogott meg a könyvben.

>!
esőember
Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem

Mesélni fog. Csak ennyit tudtam, hogy lesz ez a lelkész, és mesélni fog. De mégis miről? Mint kiderült, mindenről, bármiről, semmiről…
És igazak ezek a történetek? Kit érdekel, mert mosolyt csalt az arcomra vagy könnyeket; mert hallgatásra készetetett vagy elgondolkodásra; mert érzelmes volt vagy éppen megindító…

>!
HSzabolcs28
Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem

Valahol olvastam, hogy Az élet játéka kötelező kellene, hogy legyen. Ha az igen, akkor ez sokszorosan!

>!
csigacica
Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem

Érdekes volt, ennyi amit hirtelen tudok írni róla. Emésztendő!

>!
Jesper_Olsen
Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem

Majdnem 25 év után újraolvasva még mindig nagy élmény volt a könyv. Időnként könnyesre nevettetett, időnként elgondolkodtatott, néhány mondata kiírásra érdemesnek bizonyult. Lehet, hogy mindenkinek meg kellene írnia egyszer a saját hasonló jellegű könyvét?

>!
ousas
Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem

Robert Fulghummal egy idézet kapcsán találkoztam. Sajátos, érdekes stílusa van. Kisfiús gyermeki történetei, nagyon is felnőttes mondanivalóval, észrevétlen tanítanak. Mire is? Az életre. Arra hogy élni, és élvezni kell az életet. Időnk véges, és jól kell gazdálkodnunk vele. Kedves jól megírt történetei nekem kicsit amerikaiak. Ennek ellenére, élveztem minden sorát.


Népszerű idézetek

>!
Dün SP

Az embernek hinnie kell abban, hogy bármi megtörténhet.

43. oldal (Park, 1994)

4 hozzászólás
>!
Dün SP

Ha kétségeid vannak, bízzál azokban, akiket szeretsz – valamennyiükben.

102. oldal

3 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Jobb lenne a világ, ha többet aludnánk, vagy legalábbis több időt töltenénk az ágyban. Vannak emberek, akiket nem nagyon kedvelek, amikor ébren vannak, viszont egyáltalán nem zavarnak, amikor alszanak, és a nyáluk a párnájukra csorog.

48. oldal

>!
Psyche

Valamelyik bulvárlap közölte a hírt, amely pusztán abból állt, hogy az egyik kisvárosban riasztották a tűzoltókat, mert egy ház egyik emeleti ablakából füst gomolygott. A csapat behatolt a házba, ahol egy férfit találtak a füstölgő ágyon. Miután kimentették, a matracot pedig eloltották, feltették neki a kézenfekvő kérdést:
– Hogyan történt?
– Nem tudom. Már lángolt, amikor ráfeküdtem.

9. oldal

3 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Mi vagyunk a világ egyetlen teremtményei, kik sírni és nevetni egyaránt tudunk. Szerintem ez azért van így, mert mi vagyunk az egyetlenek, akik látják a különbséget a valóság és a lehetőségek között.

146. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) engem nem érdekel az élet értelme – ekkora halmazzal nem tudok mit kezdeni. Ami engem érdekel, az az életben rejlő értelem – napról napra, óráról órára, mindenben, amit csinálok.

49. oldal

>!
esőember

Nincs minek lenned.
És nincs mit tenned.
Nincs mit bírnod.
És nincs mit tudnod.
Nincs mivé lenned.
Mégis. Nem árt, ha tudod, hogy a tűz éget,
és ha esik, a föld nedves lesz…

137. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Időnként életemnek azokra a pillanataira gondolok, amikor észre sem vettem a szeretetet, amivel felém közeledtek. Egyik barátom ezt így nevezi: „térdig állni a folyóban, és közben szomjan halni”.

25. oldal

>!
Psyche

Nem kell megijedni. Nem kezdek el az unokámról mesélni. Mert ha még nem vagy nagyszülő, akkor nem igazán érdekel a dolog, ha meg már az vagy, akkor úgyis csak a saját unokádról akarnál mesélni nekem, aki természetesen nagyszerűbb srác az enyémnél, ami viszont engem nem érdekel.

>!
Evodia

Ki az aki felnőtt, független, önálló polgár akar lenni? Valamennyien lelkesedéssel emelnék fel kezüket. Azután pedig felsorolnám a következő, felnőttek által végzett dolgokat:
-a mosogató szűrőjét kipucolni,
-WC-t pumpálni,
-bekakáló és bepisilő babákat tisztába tenni,
-taknyos orrokat megtörölni,
-padlót feltörölni miután a baba kifröcskölte a spenótot,
-sütőket, zsírfogókat és serpenyőket kitisztítani,
-cicadobozt kiüríteni, kutyagumit összeszedni,
-szemetet kihordani,
-az ülepítőt kiszivattyúzni,
az utcán elütött hobbiállatokat eltemetni.
Elmondanám a végzősöknek, hogy akkor lesznek felnőttek, ha már mindezt képesek elvégezni.

57. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

P. J. Blumenthal: Kaspar Hauser testvérei
Susan Sontag: A betegség mint metafora
Jonathan Franzen: Diszkomfortzóna
Henry David Thoreau: A polgári engedetlenség iránti kötelességről / A gazdaságról
Kurt Vonnegut: Virágvasárnap
Edmund Wilson: Az élet jelei
Kurt Vonnegut: Halálnál is rosszabb
Carl Sagan: Milliárdok és milliárdok
Ralph Waldo Emerson: Az emberiség képviselői
Országh László (szerk.): Az el nem képzelt Amerika