Már ​lángolt, amikor ráfeküdtem 89% 80 csillagozás

Férj, író, tanár, apa, lelkész, gyermek, utazó – de mindenekelőtt kíváncsi. Ő Robert Fulghum, akivel most ismerkedtem meg, és nagyon hamar összebarátkoztunk. Hogy miért? Mert remek a stílusa. Vicces. Meg bölcs is. És van neki szíve, meg az esze is a helyén van. Egy nyelven beszélünk, pedig én csak magyarul tudok. Mégis félszavakból megértettük egymást rögtön. És valahogy az az érzésem, ő mindenkivel kijön. Azt mondta, írt mást is, de nem akarta rám tukmálni. Aztán mégis az van, hogy már kajtatom a könyvét. Ki érti ezt….?

Ehhh, az esszé nem az én műfajom…
Valamiért azt hittem amolyan Reader Digest szerű – mint lap alján levő frappáns mondások – történetecskék lesznek ebben a könyvben, valami olyan, ami akár el is gondolkodtat, de igazából pár félmondaton kívül más nem fogott meg a könyvben.

Sokszor félelemmel tölt el és sokáig leköti gondolataimat, amikor nálam jóval idősebb embereknél tapasztalom, hogy nagyon sok dologról ugyanúgy vélekedünk; az általuk most megalkotott útravalóra én már évekkel ezelőtt rájöttem vagy aszerint élek régóta.
Ilyenkor kesernyés somolygás ül arcomra, a másképp gondolkodókkal való csintalan összekacsintás és a bágyadt pillák, hogy vajon biztos normális-e, ahogy élek és gondolkodom; vagy gondolataim és életfilozófiám a kézzel fogható koravénség avagy a boldog megnyugvás, hogy 20-30-60 év előnyöm van sokakhoz képest.
Örülök, hogy Fulghumnak sikerült az, ami keveseknek: többször is éreztem, hogy jé, nem vártam semmit, de az, amit ad éppen, több, mint amit várhattam, valamint a nem vagyok egyedül a bolondságaimmal, a fa tetejére való mászással, a foglalkozás random váltogatásával, és a klisés kérdések elhanyagolásával (legtöbbször a Hogy vagy?-ot csak attól kérdezem, aki nem nagyon érdekel).
Tetszett, hogy hozzám szólt és velem beszélgetett végig, mintha csak egy kanapén ülnénk, de rendes ember ez a Robert, sohasem éreztem, hogy túl közel kerülne, vagy egyfolytában vegzálna egy-egy kiszólással; mindemellett a sulykolást tőle sem kedveltem. Kedves Robert, majd én eldöntöm, hogy mit tekintek jótanácsodnak és kiválasztom, hogy melyiket szeretném megfogadni – anélkül is, hogy jól felhívnád rá a figyelmem.
A történetek pedig… hát olyanok, mint az élet. Van, ami unalmasabb, van, ami átlagosabb, az pedig, hogy melyik lesz viccesenironikusanmosolygós, csak attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek a vicc-irónia-cinizmus-szarkazmus fűszerkeverékből az életbe belepakolni.

Mesélni fog. Csak ennyit tudtam, hogy lesz ez a lelkész, és mesélni fog. De mégis miről? Mint kiderült, mindenről, bármiről, semmiről…
És igazak ezek a történetek? Kit érdekel, mert mosolyt csalt az arcomra vagy könnyeket; mert hallgatásra készetetett vagy elgondolkodásra; mert érzelmes volt vagy éppen megindító…

Majdnem 25 év után újraolvasva még mindig nagy élmény volt a könyv. Időnként könnyesre nevettetett, időnként elgondolkodtatott, néhány mondata kiírásra érdemesnek bizonyult. Lehet, hogy mindenkinek meg kellene írnia egyszer a saját hasonló jellegű könyvét?

Valahol olvastam, hogy Az élet játéka kötelező kellene, hogy legyen. Ha az igen, akkor ez sokszorosan!

Érdekes volt, ennyi amit hirtelen tudok írni róla. Emésztendő!

Szórakoztató és elgondolkodtató. Mert jó nagy adag humor kell az élethez. És néhány ilyen könyv vagy ilyen ember, aki átsegít rajta. Legalább annyi önirónia van benne, mint amennyi jóízű nevetés a másikon, aki esendő, vagy hibázik. Hihetetlen mindennapi történetek.

Elűzi a bánatot! :)

Fulghum látszólagos butyutasága az áldottan együgyű Bolond vagy Bohóc képét idézi meg bennem. Többször is olvastam már tőle, ezt a könyvét is. Néha dobozba száműzöm, néha nagy örömmel veszem elő onnan, (ez történt ezen a karácsonyon), de ha belemélyedek mindig találok benne nagyon mély (bár szándékoltan együgyűen tálalt) gondolatot.

Jólesett most ez a könyv. Ezen az ünnepen Biblia és zsoltároskönyv helyett Müller Pétert és Robert Fulghum-ot olvastam. Szeretek jókat rötyögni megvilágosodás közben, így talán egyértelmű, melyik könyvet élveztem jobban. De ami a lényeg: mindkettőben találtam számomra fontos, szeretettel, ünneppel és emberiséggel kapcsolatos gondolatokat.

Hála érte.