A ​medvék – és én 109 csillagozás

Robert Franklin Leslie: A medvék – és én Robert Franklin Leslie: A medvék – és én

Egy ​fiatal aranyásó Kanadában, a végeláthatatlan erdőségekben, távol minden civilizációtól, aranyat mos a folyók hordalékából. Magányos élete közben három, néhány hónapos kis medveboccsal találkozik. A kis baribálok (amerikai feketemedvék) anyját egy vadász leterítette, s a magukra maradt kis állatok a fiatal aranyásóban vélték megtalálni védelmezőjüket, gondozójukat. A könyv tehát nem olyan medvebocsokról szól, amelyeket az ember vett magához, hanem olyan kis állatokról, amelyek maguk csatlakoztak az emberhez. A fiatal aranyásó csak egy nagy tál mézes kukoricakását tett az alá a fenyő alá, amelyre a bocsok felkapaszkodtak. Azok pedig ettől kezdve önszántukból csatlakoztak hozzá, hűséges kutyaként követték kunyhójába.
A könyv további 14 fejezete a legfontosabb események köré csoportosítva meséli el a kis feketemedvék sorsának alakulását az elkövetkező két évben. A „pótmama” – Joy Adamsonhoz hasonlóan – tudatos tervszerűséggel úgy irányította életüket, hogy felnövekedvén… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1975

Tartalomjegyzék

>!
Háttér, Budapest, 1992
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637455485 · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Theodore A. Xaras
>!
Gondolat, Budapest, 1981
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632810732 · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Theodore A. Xaras
>!
Gondolat, Budapest, 1979
278 oldal · ISBN: 9632808215 · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Theodore A. Xaras

Enciklopédia 2


Kedvencelte 37

Most olvassa 5

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

RosszQtya P>!
Robert Franklin Leslie: A medvék – és én

Én ezt a csodaszép történetet megkönnyeztem. Ezt most férfiasan bevallom.Ez van. Jack London biztos százszor szebben megírta volna, de ez a sallangoktól mentes, teljesen naturista, már-már naplószerű beszámoló ezekről a fantasztikus állatokról, és az ember kapcsolatáról velük, többet adott vissza mintha ezt egy profi író alkotta volna meg.
Ha tudnám, hogy ez volt az utolsó könyv, amit életemben olvastam, hát egy cseppet sem bánnám.

6 hozzászólás
ursus>!
Robert Franklin Leslie: A medvék – és én

Az egyik nagy kedvencem. Én már akkor el voltam varázsolva, amikor kiderült, hogy az író-főszereplő az egyetemi szemeszterek közti szünetben, mintegy nyári munka gyanánt, aranyat mos a kanadai rengetegben. Aztán üzen az egyetemre, hogy halaszt legalább egy évet, mert ugye van itt ez a három medvebocs, foglalkozni kéne velük… Letehetetlen, izgalmas, megható, szívszorító.

1 hozzászólás
Ibanez P>!
Robert Franklin Leslie: A medvék – és én

Ez a könyv már a negyedénél (na jó, az első két fejezetnél) megvett magának kilóra :-D Ééééén is akarok macikkal aludniiiiii! Na jó, bolhák és kullancsok nélkül. A stílus nagy klassz, gördülékeny, a főhős irigylésre méltó, hogy így el tudott vonulni a rengetegbe és önellátóan, szabadon élni. Szívesen csatlakoznék egy ilyen emberhez pár évre, hogy eltanulhassak mindent, kivéve talán a vadászatot. Persze szükség törvényt bont, de inkább megelégednék a betárazott konzervekkel, lévén nem eszem vadhúst, meg húst se sokat (illetve nem tudnám megölni, meg utána kibelezni az állatokat, nagyon sajnálnám). A három medve nagyon jó fej, mindegyik egy-egy egyéniség, nagyon fura volt, hogy az öreg medve a srácra bízta a kicsiket. Nem tudom, jó döntés volt-e, a végkifejlet tükrében spoiler. spoiler. Mindenesetre gyönyörű történet, egyszerűen nem is fér a fejembe hogy a vadászok hogy élvezhetik a pusztítást, ami „csak” egy bőrért, agancsért stb. megy (sose fogom megérteni).

4 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!
Robert Franklin Leslie: A medvék – és én

Érdekes, őszinte és szép történet. Még azoknak is ajánlható, akik nem nagy állatbarátok (mint én).

>!
Gondolat, Budapest, 1979
278 oldal · ISBN: 9632808215 · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Theodore A. Xaras
4 hozzászólás
Gyöngyi69>!
Robert Franklin Leslie: A medvék – és én

Régi adósságom ehhez a könyvhöz értékelést írni, eddig mindig félbemaradt.
Ámulva olvastam Bob történetét az „örökbefogadott” bocsokkal töltött időszakról a kanadai őserdőben, ahol fogadalmat tett önmagának, hogy felneveli az árván maradt kölyköket, majd útjukra bocsájtja őket azok önállóvá válásakor. Épp csak az emberi gyarlóságot nem kalkulálta be, a közte és a kis állatok között kialakult ragaszkodást, ami megnehezíti az elengedést.
Bob feljegyzéseiből képet kaphatunk a mackók fejlődéséről, természetéről – nekem a regénynek ez a szála rengeteg rácsodálkozást adott, a gyönyörű természetleírások pedig elkápráztattak. Leírását olvasva életre kel szemünk előtt a vadon, nyomon követhetővé válik a természet átalakulása az évszakok váltakozásával, az erdőt pusztító tűz borzalmai, a közelükben felbukkanó félelmetes és vicces állatok szokásai, a madarak éneke.
Bob ritkán részesül abban a kiváltságban, hogy magányát emberekkel is megoszthassa. Időnként indiánok keresik fel, beszámolnak a politikai csatározásról, melyben az őserdő, s a benne lakó állatok sorsa a tét. Az indiánok segítik önként vállalt feladatában, élelemmel látják el Bobot, beszélgetéseikből megismerkedhetünk népük szokásaival, gondolkodásával. Sajnos azonban ott, ahol ember van, előbb-utóbb megjelenik a gonoszság és kapzsiság, mely nem kis hatással lesz hőseink életére is.
„A medvék és én” túlzás nélkül az a fajta történet, amit ha egyszer elolvas valaki, soha nem fogja elfelejteni. Köszönöm, hogy olvashattam, élmény volt!

2 hozzászólás
kratas P>!
Robert Franklin Leslie: A medvék – és én

Véletlenül akadtam a könyvre, de bármi is vezérelt azon a napon a Kanada címkés könyvek nézegetésére, áldassék neve.
A történet arról szól, hogy egy aranyásó fiatalember örökbe fogad három fekete medvebocsot és minden erejével arra törekszik, hogy jól nevelje fel őket, aminek eredményeként vissza tudnak majd illeszkedni a természetbe. Ha lehetne választani, hogy melyik könyvbe szeretnék bekerülni, melyiket szeretném átélni, akkor ez biztos benne lenne a top 5-ben. Ahogy a szerző a természetről mesél, az a végtelen megbecsülés és tisztelet, amit a környezetével szemben tanúsít, az igazán felemelővé tett minden egyes percet, amikor a történetet olvastam. Voltak benne vidám percek, amikor a három csetlő-botló kis bocsról írt, drámai részek, mint amikor kigyulladt a környező erdő és tanulságos megfigyelések az állatok viselkedéséről. Kedvenceim a téli álomról szóló részek :)
Mindenképp újra fogom még olvasni, mert ez egy tiszta és jó szándékú ember jól megírt története. És a medvenevelés kalandos leírásán kívül sokat megtudtam a kanadai indiánok életéről, szokásairól és a természetvédelemről is.
spoiler.

Emília5>!
Robert Franklin Leslie: A medvék – és én

Csodálatos könyv a természetről, az állatokról, az állatok csodálatos hűségéről és természetéről, az ember és az állat kapcsolatáról, és az emberi gonoszságról. Nem tudtam könnyek nélkül végig olvasni. Szépséges, megható, elgondolkodtató.

Sister>!
Robert Franklin Leslie: A medvék – és én

Lehetséges, hogy túlságosan szentimentális vagyok, de én bizony a három kismackó – Rozsdás, Vakari és Poroska – történetét kicsit megkönnyeztem. Nem csak azért, ami az emberi gazság miatt következett be*, hanem azért is, mert tisztán kiéreztem Bob minden egyes szavából, hogy számára is milyen felejhetetlen és gazdagító volt ez az időszak.

Három évet töltött el együtt a mackókkal, mialatt kvázi úgy viselkedett, mint egy anyamedve: megtanította a bocsoknak, hogyan szerezzenek maguknak eleséget még a fagy beálltakor is, figyelmeztette őket a váratlan veszélyhelyzetekre, és persze babusgatta, szeretgette őket, amikor a mackók igényelték a testi kontaktust. De amit eközben megtapasztalt, az minden várakozásán túltett! Ugyanis kiderült, hogy a medvék nem csupán játékosak, okosak és könnyen taníthatóak, de emellett olyan velük született jámborság lakozik bennük, ami lehetővé tette e páratlan barátság létrejöttét.

Túl azon, hogy egy rendkívül személyes hangvételű beszámoló kerekedett ki mindebből, Bob a kanadai vadonról és az indiánokról is olyan alázattal és lelkesedéssel mesél, ami miatt ismeretlenül is a szívembe zártam őt.

*Az anyukája szavaival maximálisan, szívem és lelkem minden egyes darabjával azonosulni tudok: a nem létszükséglet miatti vadászatot mélységesen elítélem, sőt, azokat, akik ezzel az interneten is eldicsekednek, a pokol legmélyebb bugyrába taszítanám. köszönöm, hogy leírhattam

2 hozzászólás
davidnenita>!
Robert Franklin Leslie: A medvék – és én

Szerettem az író őszinteségét. Bár hősünk (szó szerint, mindenki hős számomra, aki állatokat ment) próbálta racionálisan, előre megtervezett ütem szerint nevelni a három rakoncátlan medvebocsot, lássuk be, ez nem igazán sikerült, és bizony elkövetett minden lehetséges hibát, amelyre az indiánok egyszerű, tiszta bölcsességükkel figyelmeztették. Én nem tudtam hibáztatni érte, hiszen amikor egy állat feltétel nélküli szeretetével és bizalmával ajándékoz meg valakit, nincs az a jóérzésű ember, aki ezt ne ragaszkodással viszonozná. És a mi hősünk bizony jóérzésű, igazi állatbarát, aki bármennyire is igyekezett, nem tudott a három szeretetbomba mackótól elszakadni, és megelőzni egyéni tragédiájukat. Nagyon megrázó volt az erdőtűzről olvasni. Az egész történet hol hihetetlenül szép és felemelő, hol szívenüt és végtelenül szomorú. De inkább csodálatos. Kedvenc lett!

3 hozzászólás
Aoimomo P>!
Robert Franklin Leslie: A medvék – és én

(…) „maga a természet is elrestelli magát, amiért egyik teremtményét olyan értelemmel ruházta fel, amely nem áll arányban felelősségérzetével.”

Minden ismerősöm tanúsítja, hogy abszurd módon tudok félni egy olyan faj minden képviselőjétől, amelynek egyetlen példánya sem él az egész országban, de éreztem, hogy ez a könyv nagyon jó lesz, így, medvéstül. Gyönyörű látképe ez a kötet Észak- Amerikának, rengeteg érdekes növény és madárfaj kerül benne említésre és már azt is tudom eszik-e vagy isszák az urzont (egyiket sem javasolnám kipróbálni, még a medvék is paráztak tőle a csónakban).
Hónapról-hónapra és évről-évre követhetjük végig az ikrek cseperedését, játékaikat, ballépéseiket Bob tolmácsolásában.
Nem semmi ez a pasi… a kunyhója küszöbén farkasok vonyítanak, míg bent, a 12 fokos házban három medve alszik téli álmot, ő meg próbál nem megfagyni.
spoiler nagyon örülök, hogy olvashattam, hogy megismerhettem a baribálokat ezen a három édes, ragaszkodó mackón keresztül és valamit még a grizzly-ről is tanulhattam – soha ne legyen szükségem erre a tudásra. Valamint rengeteget paráztam Bob helyett, például amikor fogadott gyerekei úgy döntöttek, hogy ellopják egy morcos, vén, hím szürkemedve elásott kajáját… és lebuktak.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a természetet, az állatokat vagy egyszerűen csak érdekli milyen lehet felnevelni három rosszcsont medvét a nagyon vadonban.


Népszerű idézetek

maneki_neko>!

Minden vadászat, ami nem a létfenntartást szolgálja, aljas semmibevétele az élet fejlődésének, és aki azt hangoztatja, hogy az Úr vad teremtményeinek lelövöldözése sportemberhez méltó cselekedet, ugyanolyan megvetést érdemel, mint aki bikaheccet, a medvetáncoltatást, kutyamérkőzést meg a kakasviadalt dicsőíti.

242. oldal

maneki_neko>!

Én apám mondani – jegyezte meg Varjúszem – könyv ellopni ember gondolatait, és adni helyette más ember gondolatát, akinek nem tudsz nézni szemébe.

252. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
pulse>!

Azt hiszem, egyedül a falevelek ismerik a szép halál titkát.

261. oldal, 11. fejezet - Kétélű szekerce (Háttér, 1992)

Goofry>!

Az Északi tél legimpozánsabb személyisége kétségtelenül a szél. A jeges sarki tenger felől Klondike fölött csapongó hóviharok süvítenek át, amelyek csontja velejéig megdermesztik az embert. De esetleg alig egy óra múlva meleg szél indul a Csendes-óceán felől észak felé és felolvasztja. Mindkét fajta szél képes arra, hogy elbűvölő kis dallamokat fütyörésszen naplemente idején, és vérfagyasztó üvöléssel iszonyatos gyilkosságok képzetét keltse az éjfél vak sötétjében. Soha nem a kanadai rengeteg hírhedett csendje éreztette, hogy magányban élek. A szél hitette el velem nemegyszer, hogy számkivetett vagyok, hogy sorsomra maradtam, elűztek, kitaszítottak a világból.
A szemet-fület gyönyörködtető csodák kiegészítéseképpen a tél üde, új illatokat is csempészet a levegőbe: az északi szél tiszta ózont hozott, a meleg déli szél a sós tenger leheletét. És mindketten a szinte töményen árasztották a fenyőgyanta meg a a tűlevelek mézének eddig lappangó illatát.

141. oldal

2 hozzászólás
poggi IP>!

– Egy indián nemigen tervezgethet a jövőről – mondta –, így hát élvezem a múltat és pokolian vigyázok a jelenemre.

Észak erdeinek fia, Vörösfenyő, p. 158

Gyöngyi69>!

Hármas bocsikrek táplálása, gondozása ötven százalékkal nehezebb, mint a kettős ikreké, mert jóval kisebbek és érzékenyebbek. A három közül egy rendszerint beteges, a másik szeszélyes, a harmadik esetleg annyira igényli a túlzott gondoskodást, hogy végül már szembe se tud nézni önállóan ezzel a medve-medvének farkasa világgal. A hármas ikrek nagyságában, színében, szokásaiban többnyire szembetűnően megmutatkoznak bizonyos természetes különbségek, amelyek a kettős ikreknél jóformán észrevehetetlenek.

19. oldal

sophie P>!

Emberi lény nem remélheti, hogy pótolni tudná azt a gyengédséget, szeretetet, amellyel az anyamedve elhalmozza kicsinyeit. Civakodásukat csókokkal, becéző „szavakkal” intézi el, s a hátán szállítja el őket a medvék boldogságos csodaországába, ahol minden csupa jókedv, játék, csemege, nektár, és a kutya sem törődik a holnappal.

38. oldal

Hóvirág72>!

A három bocs szinte versengett egy kis egyéni kényeztetésért. Borzasztóan szerettek lefekvés után, vagy felkelés előtt hancúrozni egy kicsit az ágyban, kivált, ha az volt a szándékuk, hogy kicsikarjanak tőlem némi szügy-pocakgyömöszölést. Megtanulták, sőt szinte szertartásnak vették, hogy esténként felsorakozzanak amolyan kisebb felülvizsgálatra: a kullancsokat, vérszívó- és szőrtetveket, bolhákat, piócákat szedegettem ki bundájukból. Jólesett nekik az emberi kéz érintése, amely számukra táplálékot, biztonságot, gyengédséget jelentett, s olykor felvilágosítást is adott. Ritkán esett meg, hogy elkülönülve telepedtünk volna a tábortűz köré, többnyire szorosan összebújva üldögéltünk egy-egy farönkön, vagy támaszkodtunk valami sziklának, mintha közös ellenségtől tartanánk.

100-101. oldal, 5. fejezet - Távoli vadászmezők

Hóvirág72>!

A medvék csaknem olyan intelligensek, mint az emberek, de sokkal finomabb lelkűek. Náluk egyéni kérdés, kire emlékeznek, kit szeretnek, kit gyűlölnek.

147. oldal, 8. fejezet - Észak erdeinek fia, Vörösfenyő

Ėva71>!

Ha egyszer rázendítettek halk horkolásukra, már nemigen moccantak meg reggelig, mikor is finoman, de módszeresen bökdösni kezdtek az orrukkal jelezvén, hogy ideje ellátogatni a vidrák zugába. De nem emlékszem, hogy valaha is szándékosan felébresztettek volna. Az első amit minden áldott nap ébredéskor megláttam, a három ragyogó, barnássárga szempár volt, amint némán, gyengéden bámultak az arcomba.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Punke: A visszatérő
William Byron Mowery: A bosszú nyomán
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
W. B. Mowery: A szerencsevadász
Farley Mowat: A sarkvidék Robinsonjai
H. Birney: Egy rejtélyes fiatalember I-II.
Max Brand: A keményöklű cowboy I-II.
John Hamlin: Kaland a lávamezőn I-II.
Charles Alden Seltzer: A jóbarát bűne I-II.