A ​medvék és én 78 csillagozás

Robert Franklin Leslie: A medvék és én Robert Franklin Leslie: A medvék és én

Egy ​fiatal aranyásó Kanadában, a végeláthatatlan erdőségekben, távol minden civilizációtól, aranyat mos a folyók hordalékából. Magányos élete közben három, néhány hónapos kis medveboccsal találkozik. A kis baribálok (amerikai feketemedvék) anyját egy vadász leterítette, s a magukra maradt kis állatok a fiatal aranyásóban vélték megtalálni védelmezőjüket, gondozójukat. A könyv tehát nem olyan medvebocsokról szól, amelyeket az ember vett magához, hanem olyan kis állatokról, amelyek maguk csatlakoztak az emberhez. A fiatal aranyásó csak egy nagy tál mézes kukoricakását tett az alá a fenyő alá, amelyre a bocsok felkapaszkodtak. Azok pedig ettől kezdve önszántukból csatlakoztak hozzá, hűséges kutyaként követték kunyhójába.
A könyv további 14 fejezete a legfontosabb események köré csoportosítva meséli el a kis feketemedvék sorsának alakulását az elkövetkező két évben. A „pótmama” – Joy Adamsonhoz hasonlóan – tudatos tervszerűséggel úgy irányította életüket, hogy felnövekedvén… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1975

Tartalomjegyzék

>!
Háttér, Budapest, 1992
278 oldal · ISBN: 9637455485 · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Theodore A. Xaras
>!
Gondolat, Budapest, 1981
260 oldal · ISBN: 9632810732 · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Theodore A. Xaras
>!
Gondolat, Budapest, 1979
278 oldal · ISBN: 9632808215 · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Theodore A. Xaras

Kedvencelte 26

Most olvassa 3

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
RosszQtya
Robert Franklin Leslie: A medvék és én

Én ezt a csodaszép történetet megkönnyeztem. Ezt most férfiasan bevallom.Ez van. Jack London biztos százszor szebben megírta volna, de ez a sallangoktól mentes, teljesen naturista, már-már naplószerű beszámoló ezekről a fantasztikus állatokról, és az ember kapcsolatáról velük, többet adott vissza mintha ezt egy profi író alkotta volna meg.
Ha tudnám, hogy ez volt az utolsó könyv, amit életemben olvastam, hát egy cseppet sem bánnám.

6 hozzászólás
>!
ursus MP
Robert Franklin Leslie: A medvék és én

Az egyik nagy kedvencem. Én már akkor el voltam varázsolva, amikor kiderült, hogy az író-főszereplő az egyetemi szemeszterek közti szünetben, mintegy nyári munka gyanánt, aranyat mos a kanadai rengetegben. Aztán üzen az egyetemre, hogy halaszt legalább egy évet, mert ugye van itt ez a három medvebocs, foglalkozni kéne velük… Letehetetlen, izgalmas, megható, szívszorító.

1 hozzászólás
>!
kratas P
Robert Franklin Leslie: A medvék és én

Véletlenül akadtam a könyvre, de bármi is vezérelt azon a napon a Kanada címkés könyvek nézegetésére, áldassék neve.
A történet arról szól, hogy egy aranyásó fiatalember örökbe fogad három fekete medvebocsot és minden erejével arra törekszik, hogy jól nevelje fel őket, aminek eredményeként vissza tudnak majd illeszkedni a természetbe. Ha lehetne választani, hogy melyik könyvbe szeretnék bekerülni, melyiket szeretném átélni, akkor ez biztos benne lenne a top 5-ben. Ahogy a szerző a természetről mesél, az a végtelen megbecsülés és tisztelet, amit a környezetével szemben tanúsít, az igazán felemelővé tett minden egyes percet, amikor a történetet olvastam. Voltak benne vidám percek, amikor a három csetlő-botló kis bocsról írt, drámai részek, mint amikor kigyulladt a környező erdő és tanulságos megfigyelések az állatok viselkedéséről. Kedvenceim a téli álomról szóló részek :)
Mindenképp újra fogom még olvasni, mert ez egy tiszta és jó szándékú ember jól megírt története. És a medvenevelés kalandos leírásán kívül sokat megtudtam a kanadai indiánok életéről, szokásairól és a természetvédelemről is.
spoiler.

>!
Emília5 
Robert Franklin Leslie: A medvék és én

Csodálatos könyv a természetről, az állatokról, az állatok csodálatos hűségéről és természetéről, az ember és az állat kapcsolatáról, és az emberi gonoszságról. Nem tudtam könnyek nélkül végig olvasni. Szépséges, megható, elgondolkodtató.

>!
Szeitz_Éva P
Robert Franklin Leslie: A medvék és én

Csodálatos történet ember és medve barátságáról. Az író említi a könyvben, hogy minden úgy történt, ahogy leírja, semmit sem írt le másképp, mint ahogy történt.
Idézet könyvből, ahol tökéletesen leírja miről is szól az egész:
„ A lelkiismeretemmel kötött eredeti alkuban, hogy felnevelem a medvéket, s aztán, amikor már képesek megállni a saját lábukon, visszaküldöm őket természetes környezetükbe, nem számoltam kellőképpen az állatok odaadó ragaszkodásával. Eleinte csaknem angolosan hiányzott belőlem minden érzelgősség, pusztán sajnáltam a három bájos, árva kis játékmackót, átmenetileg védelmet és táplálékot nyújtottam nekik, és igyekeztem megtanítani őket saját, természetes kötelességeikre. De aztán csodálatos engedelmességükből, tiszteletükből, bizalmukból, együttműködésükből és vonzódásukból olyan mély, kölcsönös barátság bontakozott ki, amely felülmúlt mindent, amit egyáltalán elképzelhetőnek véltem a bocsok örökbefogadásának idején.”
A könyv tele van leírásokkal a körülöttük élő állatokról, növényekről. A könnyezést nem lehet megúszni. Igazi kedvenc lett! Olvassátok.

>!
Háttér, Budapest, 1992
278 oldal · ISBN: 9637455485 · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Theodore A. Xaras
>!
Emmi_Lotta IMP
Robert Franklin Leslie: A medvék és én

Érdekes, őszinte és szép történet. Még azoknak is ajánlható, akik nem nagy állatbarátok (mint én).

>!
Gondolat, Budapest, 1979
278 oldal · ISBN: 9632808215 · Fordította: Sárközy Elga · Illusztrálta: Theodore A. Xaras
2 hozzászólás
>!
Hóvirág72
Robert Franklin Leslie: A medvék és én

Már jó pár éve, hogy könyvtári kiárusításon megvettem a könyvet „kemény” 50,- Ft-ért, és nem is értem, miért nem olvastam el eddig.
Gyönyörűen megírt történet a természetről, az állatokról. A könyv első feléből árad a béke, a pozitív energia. Ugyanúgy megnyugtat, mint amikor a természetben sétál az ember. A leírások olvasásakor szinte „hallottam” a víz csobogását, a madarak énekét.
A könyv főszereplői a három kis bocs, akiket az ember nevel fel. A kis mackók nagyon a szívemhez nőttek. Egyáltalán van olyan ember (nemcsak gyerekek), aki ne szeretné a medvéket? Mert nem csak bohókásak, elevenek, játékosak, hanem „csaknem olyan intelligensek, mint az emberek, de sokkal finomabb lelkűek.” (147. oldal)
Sajnos a könyvben megjelenik a hatalomért folyó harc is, az emberi gonoszság, az „aljas semmibevétele az élet fejlődésének.” (242. oldal)
Az utolsó 40 oldalt nem lehet megrendülés nélkül olvasni spoiler
Ha lehetne több pontot adnék, abszolút KEDVENC. Aki szereti a természet „magányát”, a csendet, az állatokat, azoknak kihagyhatatlan.

>!
hattori
Robert Franklin Leslie: A medvék és én

Emlékszem, amikor gyerekkoromban olvastam, annyira megtetszett, hogy le akartam kézzel másolni (könyvtárból vettem ki)

>!
kolika
Robert Franklin Leslie: A medvék és én

Örvendek, hogy a kezembe akadt ez a könyv. Nem szeretek, vadon élő állatok befogásáról, idomításáról olvasni, de ez más volt. A három medvebocsnak nem sok esélye lett volna az őket körülvevő rengetegben, hidegben, éhes nagyvadaknak kiszolgáltatva. A szerző megpróbálja felnevelni, s magától függetleníteni őket a későbbiekben, s hogy nem sikerül teljes mértékben, az nem rajta múlott.
A történetben nyomon követhetjük a szerző életét, a medvék felcseperedését, s sajnos tragikusabb eseményeket is. Nagyon sajnáltam, hogy ilyen negatív irányt vettek a történések.
A könyv kapcsán sok állattal megismerkedtem, vagy éppen felfrissítettem az ismereteimet. Jócskán olvasgattam a medvék környezetében felbukkanó állatokról és életmódjukról. Ezért eléggé elhúztam a kötet olvasását, de ez épp így volt jó.

>!
lucatami
Robert Franklin Leslie: A medvék és én

Nagyon megható történet volt. Szeretek medvékről szóló könyveket olvasni.
Ebben a könyvben nyomon követhettem a medvék növekedését, bohóckodásukat, ragaszkodásukat, életmódjukat és sajnos a tragikus eseményeket is. Sosem felejtem el Rozsdás, Poroska és Vakari történetét.


Népszerű idézetek

>!
Goofry P

Az Északi tél legimpozánsabb személyisége kétségtelenül a szél. A jeges sarki tenger felől Klondike fölött csapongó hóviharok süvítenek át, amelyek csontja velejéig megdermesztik az embert. De esetleg alig egy óra múlva meleg szél indul a Csendes-óceán felől észak felé és felolvasztja. Mindkét fajta szél képes arra, hogy elbűvölő kis dallamokat fütyörésszen naplemente idején, és vérfagyasztó üvöléssel iszonyatos gyilkosságok képzetét keltse az éjfél vak sötétjében. Soha nem a kanadai rengeteg hírhedett csendje éreztette, hogy magányban élek. A szél hitette el velem nemegyszer, hogy számkivetett vagyok, hogy sorsomra maradtam, elűztek, kitaszítottak a világból.
A szemet-fület gyönyörködtető csodák kiegészítéseképpen a tél üde, új illatokat is csempészet a levegőbe: az északi szél tiszta ózont hozott, a meleg déli szél a sós tenger leheletét. És mindketten a szinte töményen árasztották a fenyőgyanta meg a a tűlevelek mézének eddig lappangó illatát.

141. oldal

2 hozzászólás
>!
maneki_neko

Én apám mondani – jegyezte meg Varjúszem – könyv ellopni ember gondolatait, és adni helyette más ember gondolatát, akinek nem tudsz nézni szemébe.

252. oldal

>!
maneki_neko

Minden vadászat, ami nem a létfenntartást szolgálja, aljas semmibevétele az élet fejlődésének, és aki azt hangoztatja, hogy az Úr vad teremtményeinek lelövöldözése sportemberhez méltó cselekedet, ugyanolyan megvetést érdemel, mint aki bikaheccet, a medvetáncoltatást, kutyamérkőzést meg a kakasviadalt dicsőíti.

242. oldal

>!
poggi IP

– Egy indián nemigen tervezgethet a jövőről – mondta –, így hát élvezem a múltat és pokolian vigyázok a jelenemre.

Észak erdeinek fia, Vörösfenyő, p. 158

>!
sophie P

(…) ha az elefánt és az óriáskígyó mellett van még állat, amelyet jószerint lehetetlen semmibe venni, az a medve, (…)

23. oldal

>!
sophie P

Emberi lény nem remélheti, hogy pótolni tudná azt a gyengédséget, szeretetet, amellyel az anyamedve elhalmozza kicsinyeit. Civakodásukat csókokkal, becéző „szavakkal” intézi el, s a hátán szállítja el őket a medvék boldogságos csodaországába, ahol minden csupa jókedv, játék, csemege, nektár, és a kutya sem törődik a holnappal.

38. oldal

>!
Hóvirág72

A medvék csaknem olyan intelligensek, mint az emberek, de sokkal finomabb lelkűek. Náluk egyéni kérdés, kire emlékeznek, kit szeretnek, kit gyűlölnek.

147. oldal, 8. fejezet - Észak erdeinek fia, Vörösfenyő

>!
pulse

Azt hiszem, egyedül a falevelek ismerik a szép halál titkát.

261. oldal, 11. fejezet - Kétélű szekerce (Háttér, 1992)

>!
Ginny21

A felnőttek sznobizmusának minden ilyen megnyilvánulása alkalmával határozott gyanúm támadt, hogy csemetéik ezalatt merő rakoncátlanságból egy kis kavarodást rendeznek, mert amikor az anyák visszatértek a homokzátonyra, nekidühödött csipkedés és tollhuzigálás kezdődött, és tartott mindaddig, míg a meghitt kis közösség meg nem oldotta a leszármazási viszonyok gondjait, és meg nem határozta minden egyes pihegombóc hovatartozását.

116. oldal

>!
Hóvirág72

A három bocs szinte versengett egy kis egyéni kényeztetésért. Borzasztóan szerettek lefekvés után, vagy felkelés előtt hancúrozni egy kicsit az ágyban, kivált, ha az volt a szándékuk, hogy kicsikarjanak tőlem némi szügy-pocakgyömöszölést. Megtanulták, sőt szinte szertartásnak vették, hogy esténként felsorakozzanak amolyan kisebb felülvizsgálatra: a kullancsokat, vérszívó- és szőrtetveket, bolhákat, piócákat szedegettem ki bundájukból. Jólesett nekik az emberi kéz érintése, amely számukra táplálékot, biztonságot, gyengédséget jelentett, s olykor felvilágosítást is adott. Ritkán esett meg, hogy elkülönülve telepedtünk volna a tábortűz köré, többnyire szorosan összebújva üldögéltünk egy-egy farönkön, vagy támaszkodtunk valami sziklának, mintha közös ellenségtől tartanánk.

100-101. oldal, 5. fejezet - Távoli vadászmezők


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Punke: A visszatérő
Teknős Péter: Háború a vadonban
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Iny Lorentz: A fehér csillag
Liselotte Welskopf-Henrich: Tokei-ihto visszatér
Karl May: Az Ezüst-tó kincse
James Fenimore Cooper: Bőrharisnya
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő
Karl May: A Medveölő fia
Karl May: Az olajkirály