Vörös ​Szonja és a keselyű árnyéka 20 csillagozás

Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka

A XX. század első évtizedeiben a korabeli fantasztikus irodalom zászlóshajója volt a Weird Tales magazin: ide írtak H. P. Lovecraft. Robert E. Howard, August Derleth, Seabury Quinn, Clark Ashton Smith, Robert Bloch, vagy kicsivel később Ray Bradbury.

Sorozatunkban szeretnénk bemutatni az – erre érdemes – ismeretlen szerzők írásait, valamint az ismert kedvencek magyarul még meg nem jelent egyes műveit – kezdve a kultikus Conan-történetek kitalálójával, Robert E. Howarddal.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A fantasztikus irodalom klasszikusai

>!
Attraktor, Máriabesnyő, 2017
170 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155601507 · Fordította: Kiss Sándor

Enciklopédia 2


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Razor SMP
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka

Az Attraktor korábbi Conan Doyle köteteinél már gyanakodtam, hogy ők a MesterMűvek farvizét akarják meglovagolni. Nos, ez a kötet megerősítette a feltevésem.
Kiállásában a kötet rendben van, itt-ott vannak lábjegyzetek (bár a java az első történetnél), ill. mindenhol meg van adva a történet eredeti címe és megjelenési éve. A fordítást korrektnek mondanám. Egy helyen volt csak, hogy egy nem odaillő szó kicsit kizökkentett az olvasásból, egyébként más problémám nem volt, bár összevetve A gyűrű kísértete korábbi fordítását és ezt, a régi valahogy választékosabbnak, hangulatilag jobban passzolónak tűnt.

No, lássuk a tartalmat:
A keselyű árnyéka: A kötet címadó írása 1529-be repít minket. A főszereplő Gottfried von Kalmbach, aki frissen szabadul I. Szulejmán „vendégszeretetéből” pár követ társaságában. A szultán azonban felismeri Gottfriedet, mint a férfit, aki megsebesítette őt Mohácsnál, így aztán kivégzési parancsot ad ki rá, miközben ő maga hadseregével elindul Bécs elfoglalására. Az iszákos lovag a törökök elől menekülve szintén Bécsbe jut. így hamarosan a város ostromának kellős közepén találja magát. Itt fut aztán össze ama bizonyos nőstényördöggel…
Ahogy látható, a történet nem kevés magyar vonatkozást tartalmaz (felbukkan pl. Zrínyi is), szóval ez már pluszpont. Egyébként hozta a szokott történelmi-Howard színvonalat, nekem nagyon tetszett, ráadásul végre megismerhettem az igazi, még nem fantasys Vörös Szonját.
A villefére-i erdőben: Ez a pár oldalas novella egy eltévedt utazó története, aki a helyiek figyelmeztetése ellenére későn indul útnak az erdőbe, és hamarosan egy érdekes útitársra tesz szert.
Alig pár oldalról van szó, így túl nagy meglepetéseket nem lehet várni, a végkifejlet sejthető volt. Vagy talán mégsem?
Farkasfej: Nos, mégsem. A helyszín ezúttal egy afrikai erődítmény, melynek ura évente egyszer meghívja a barátait és ismerőseit egy kis ünneplésre. Ide érkezik főszereplőnk ill. az előző novella főszereplője is. Hamarosan aztán különös körülmények közt hullani kezd a nép…
Ez a novella szépen csavart egyet az előző befejezésén, ráadásul a cselekménye sem volt teljesen kiszámítható, szóval tetszett.
A tengeri átok: Újabb rövidke, ezúttal egy boszorkánynak tartott öregasszonnyal és két, nem épp jóravaló matrózzal a középpontban.
A rövid terjedelem túl sok fordulatra nem tett szert, de hangulatilag rendben volt.
Rémület a halomból: A helyszín ezúttal Texas, ahol a gazdálkodni próbáló cowboynak feltűnik, hogy a szomszéd mexikói nagyon elkerül egy indián sírhalmot. Persze rákérdez a dologra, persze nem hallgat a figyelmeztetésre és kiássa a sírt és persze elszabadul valami randa dög. (Direkt nem lövöm le a poént, hogy mi.)
Ez újfent tetszett, ahogy szép lassan épült fel a cselekmény, bár a titokzatos lény leleplezése után már olyan sok feszültség nem maradt a sztoriban, hisz az összecsapás közte és a főszereplő közt borítékolható volt
A gyűrű kísértete: No, itt bukott a mutatvány. A kiadó koncepciója szerint magyarul még meg nem jelent műveket adnak itt közre. Ez viszont tavaly már megjelent az Azilum 2. számában, így aztán a történet – Az ifjú férjet a felesége egy hét alatt háromszor próbálja meg eltenni láb alól, amire ráadásul az asszony nem is emlékezik, így a férj a barátaihoz menekül. – túl sok meglepetést nem tartogatott, de másodjára sem volt unalmas. Plusz pontként ismét van magyar vonatkozás.
A Halál borzalmas érintése: A magányosan élő Adam Farrel elhunyt, és főszereplőnk, Falred vállalja magára a virrasztást. Persze nem túl mókás egy halott társaságában lenni, és Falred a történet előrehaladtával egyre jobban elveszti a realitásérzékét, no és lehet a józan eszét.
A kötetzáró novella ismét egy igen rövid mű, ma talán pszichológia horrornak mondanánk. Egynek nem volt rossz.
A három versről sokat nem tudok mondani, rövidek, gyorsan elolvashatóak, ennyi, nem vagyok egy nagy lírai elemző.

Összességében ez egy nem rossz válogatás. Howardtól én eddig főleg fantasyt és történelmi novellákat, kisregényeket olvastam, így jó volt belepillantani a misztikus műveibe is.

>!
Attraktor, Máriabesnyő, 2017
170 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155601507 · Fordította: Kiss Sándor
2 hozzászólás
>!
Noro
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka

Az Attraktor kiadó mintha egy kissé túl komolyan vette volna, hogy ők most ponyvamagazinokat adnak ki: a kötet (füzet?) külalakja ugyanis messze elmarad az elvárható szinttől. Magát a borítót még elkönyvelhetnénk érdekes kísérletnek (na meg valószínűleg nem is került sokba), de az összkép inkább amatőrnek tűnik. A szöveggondozás viszont meglepően jó, jobb, mint amit a “nagy” zsánerkiadók többsége mostanság produkál. A fordítás talán nem átütő erejű, de abszolút korrekt. A könyv végi három rövid vers átültetése – már amennyire én a lírához értek (semennyire) – például kimondottan tetszett.

A keselyű árnyéka nem csak a kötet, de Howard teljes munkássága egyetlen Vörös Szonja-története. A szerző kétségkívül alaposan beásta magát az 1529. év magyar, osztrák és török viszonyaiba, így a Bécs ostroma előtt és alatt játszódó történelmi novella háttere igen meggyőző. (És ezzel 45 évvel megelőzte Tim Powerst, akinek The Drawing of The Dark c. fantasy regénye ugyanezen háttér előtt játszódik.) A cselekményszövéssel azonban egyáltalán nem voltam elégedett. Valójában meg voltam róla győződve, hogy a történet eredetileg folytatásokban jelent meg (ami nem igaz), annyira töredezettnek és hiányosnak találtam. (3/5 csillag)

A Villefére-i erdőben és a Farkasfej lazán összefüggő történetek, amelyekben a szerző a farkasember-mítoszokat dolgozza fel néhány apró, de annál érdekesebb változtatással. A hiányosságokat ismét csak a cselekményben látom: az első végtelenül egyszerű és kitalálható, míg a másodikat a sok fölösleges mellékszereplő jelenléte bonyolítja meg. (3,5/5 csillag, egyben)

A tengeri átok egynek jó rémtörténet, de nem találtam benne semmi kifejezetten említésre méltót. (3,5/5 csillag)

A Rémület a halomból (mármint halomsírból, az angol cím erre szerintem egyértelműen utal) a kötet egyik legerősebb darabja, ámbár ez sem egészen tökéletes. A vadnyugati horrortörténet bennem Lovecraftet idézi fel, a kissé hosszúra nyúló magyarázkodós rész dacára nem is rosszul. (4/5 csillag)

A gyűrű kísértete is hasonló húrokat penget, és különösen tetszett, hogy Howard (tőle szokatlan módon) egy a fekete mágiához konyító pozitív hőst is elhelyezett benne. Megint csak a kelleténél jóval több szereplő húzza le nálam az összképet, mert ez a sztori feszesebb is lehetett volna. (4/5 csillag)

Végül A halál borzalmas érintése színtiszta horror-novella, amelynek inkább pszichológiai, semmint természetfölötti olvasata spoiler az érdekes. Lefekvés előtt kimondottan vérpezsdítő (vagy -fagyasztó) olvasmány. (5/5 csillag)

>!
Szilárd_Berke I
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka

A fordítás színvonalát* tekintve (*nem olvasva angolul az eredeti írásokat, nálam ez itt stílust, szókészletet, a szavak erejével történő hangulatfestést jelenti) míg az Árnykirályok egy igen emlékezetes kötet, a Vörös Szonja és a keselyű árnyéka a „jól megfelelt” szintet hozza nálam. A novellákra nem lehet panaszom: habár összességében középszerűek, mégis visszaadnak valamit abból, ami Howard esetében elvárható. A kalandok borzongatóak, heroikusak, nincsenek felesleges szünetek a narratívában, talán csak a befejezésük visszafogottabb esetenként, mint amit tőle korábbról megszoktam. Rajongóként kötelező darab, amúgy persze nem ez lesz az, ami újabb olvasókat szippant be a műfajba. És a borító, nos, a kötetben egyetlen ilyen hyboriai „Conan, a barbár” vagy a mozifilmről elhíresült „ágyékkötős” Red Sonja történet sincs. Mindenesetre a címadó kisregény érdekes volt a törökökkel, Bécs ostromával – egyértelműen elviszi hátán a kiadványt, csak emiatt is érdemes beszerezni.

2 hozzászólás
>!
Isley
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka

Ez a történelmi fikciók és misztikus történeteket felvonultató válogatás nagyon jól sikerült. Vörös Szonja története, a maga magyar relevanciáival és epikus történetével hatásos kezdésnek bizonyult. És a többi sem maradt el tőle! A Farkasfej igazi horrorsztori, egy-két meglepetéssel és drámával. A Rémület a halomból megint hatásos rémtörténetnek bizonyult, bár a végével nem voltam annyira kibékülve. Az ezt követő A gyűrű kísértete újabb horrorsztori, mindközül szerintem a legjobban eltalált: fekete mágia, misztikum, fordulatok és ötletes befejezés.

>!
Nevox
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka

Mindig is óriási kedvencem volt Howard, talán hamarabb kerültem általa kapcsolatba a fantasy-vel mint Tolkien mesternek köszönhetően. Elképesztő, hogy fiatal kora ellenére mennyire sokféle műfajban alkotott ilyen sok elbeszélést, novellát.
Ezen kiadás a Mesterművek nyomán keltette érdeklődést lovagolja meg és nem is rosszul, bár nagyon messze vannak a Kornya Zsolték által lefektetett minőségtől, mint a szöveg keletkezését illetően, mint a kötet szerkesztését, de azért érdemes megvenni. Vörös Szonjáról szóló történet a legerősebb és a leghosszabb a kötetben, nagyon hangulatos, és ebből is látzsik, hogy semmi köze nincs az eredetihez a filmnek, képregénynek. A többi sztori inkább horros, melyek közül kiemelkedik nekem A tengeri átok, de mindegyik kiváló írás, hozza a Howard színvonalat. Külön öröm, hogy mind a Keselyű Árnyéka, de a Gyűrű kisértete is hordoz magyar vonatkozást. Egyébként félelmetes, hogy Howard a harmincas években, Texasból ismerte a mohácsi csatavesztés körülményeit, szereplőit, az azt követő várzivataros éveket és Bécs ostromát, minden elismerésem. Aki szereti a harmincas évekbeli pulp-írókat, azoknak nagyon ajánlom, Howard rajongóknak meg kötelező.

>!
Molymacska P
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka

Én azok közé az emberek közé tartozom, akinek Robert E Howard neve nem mondott eddig semmit. Egy csoportban láttam, hogy erről a könyvről beszélnek, gondoltam, miért ne, nézzük meg a könyvtárban.

Az antológia nagy hátránya még a szöveg: nekem túl sűrű, és egy idő után jojózik a szemem olvasás közben.

A novellák:

A keselyű árnyéka
Erről keveset tudok mesélni, mert keveset bírtam belőle olvasni. Valahogy ez a történelmi aspektus nem fogott meg.

A villefére-i erdőben és a Farkasfej
Vérfarkasos történet, ami számomra így leírva nagyon izgalmas volt, főként azért, mert egy „folytatásos” történet kerekedett ki belőle. Nagyon szórakoztató, és megvolt a maga hangulata is.

A tengeri átok
Az elképzelés nagyon tetszett. A tengerközeliség, és maga az átok valója is nagyon jó volt benne, izgalmas, élvezetes novella.

Rémület a halomtól
A legjobb novella szerintem az egész kötetben. Nem csak felfokozta a kedélyeket az író, de olyan csavarokat tett bele, ami miatt különleges, és mondhatom azt, 21. századi szemmel is élvezetes (és megdöbbentő) olvasni. Jól sikerült novella, imádtam.

A gyűrű kísértete
Ebben is az tetszett a legjobban, hogy nagyon fordulatos volt. Feljött egy lehetőség, aztán egy másik, a harmadik, és valami egészen érdekes, és furcsa keverék jön ki belőle. Kicsit úgy éreztem, nem csak a szereplőknek, de mintha nekem is megbomlott volna az elmém, annyira hatásos volt.

A halál borzalmas érintése
Nagyon élveztem a leírásokat, én is rettegtem a lámpafényben. Ebben is a fordulat adta meg a novella velejét, amitől azt mondom, hogy zseniális lett. Pont annyira félelmetes, amennyire az jó, olvasható, és szeretető.

Versek
Magával a versekkel nem volt bajom. Jók voltak, érdekesek, egy bepillantásnak jók voltak DE azért három verset egy novelláskötet végére rakni nekem picit felemás. Vagy lett volna több vers, vagy inkább ne. A versek nélkül is jó lett volna a kötet szerintem.

Összességében nem volt rossz élmény. A stílus nagyon tetszett, érdekes volt más szemszögekből történeteket olvasni, és volt annyira változatos, hogy ne unjam magam rajta. Egy próbát szerintem mindenkinek megérhet, akit érdekel a ’20-’30-as évek.

>!
bfg3 P
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka

Igencsak elszántan vadásztam erre a könyvre, hiszen a DeltaVision oly' lassan halad a MesterMűvek sorozat újabb köteteivel. Sajnos ez csak azt eredményezte, annál nagyobb a csalódás. Egyik értéke, hogy felvillant valamit Howard egyéb zsánereiből: van benne tengerésztörténet, egyszerű jelenkori horror, western (bár ez már befigyel az Allison-ciklusban is), és az írott történelem korabeli kalandregény, ahová a MesterMűvek válogatása csak igen sokára ér majd el.
Nem is ezzel van a baj, hanem a művek színvonalával. Egy Howrdhoz hasonló körülmények közt alkotó, ráadásul termékeny írótól persze nem lehet elvárni, hogy minden darabja mestermű legyen – na de ezek némelyikénél még a Conan-novellák alja is jobb volt.
Két fénypontja van a kötetnek: az egyik A Halál borzalmas érintése, amely, ha nem is egetrengető, de jól teremt atmoszférát, és a csavar még egy Agatha-krimit is felidézett.
A keselyű árnyéka viszont igazi meglepetés. Egy dolog, hogy egy jól megírt, élvezets történelmi kaland, Howard színvonalához képest meglepően sokrétű karakterekkel. De tudjátok, hol játszódik ez? Főleg Magyarországon és Bécsben, nem sokkal a mohácsi csata után, Bécs első török ostromában! spoiler És még magyarok is vannak benne! Tudtátok, hogy Zrínyi Miklós, a későbbi szigetvári hős ott volt Bécs ostromában, amit a legkülönfélébb népek képviselői legalább akkora hősiességgel és véráldozattal védtek meg, mint évtizedekkel később Egert? De előkerül Szapolyai, Ferdinánd főherceg, Nagy Szulejmán, Hürrem szultána, Ibrahim nagyvezír, Salm gróf, Bécs főparancsnoka, és még a Portához küldött követek (Laszky Jeromos, Hoberdanecz János) is valóságos történelmi személyek. Egy-két romantikus túlzástól (meg persze a fiktív főszereplőktől) eltekintve a történelmi háttér megdöbbentően pontos. Le a kalappal a Howard kutatómukája előtt.
Ami pedig a fantasy-rajongóknak csemege: ebben szerepel az eredeti Vörös Szonja (mellesleg Hürrem kitalált testvére), akit később a Marvel képregényírói „helyeztek át” Conan mellé. Láncig-bikini helyett (ami teljesen használhatatlan) pisztolyokkal, szablyával és bíborvörös köpennyel rendelkezik, és igencsak belevaló csaj :D

>!
gater
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka

Nagyon szuper gyűjtemény volt, fura volt Howardtól nem Conant, Kull vagy Solomon Kane történetet olvasni. Le a kalappal!

>!
betufuggo
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka

A könyv hét történetet,és három verset tartalmaz.A legelső ,egyben címadó írás a leghosszabb:eltérően a címét kölcsönző Arnold Schwarzenegger- Brigitte Nielsen filmtől,ez Bécs 1529-es ostroma idején játszódik,és szerintem jobb,mint a filmváltozat.A második történet „A villefére-i erdőben"címet viseli,egy laza történet ,tulajdonképpen a következő írás előzményének is felfogható.A kötet következő ,hosszabb írása a” Farkasfej",ez Afrika nyugati részén játszódik,a nagy földrajzi felfedezések,és a gyarmatosítás idején.A negyedik történet „A tengeri átok” egy rövid laza írás,mely azonban elég sötét hangvételű.A soron következő,ötödik történet,a „Rémület a halomból” egy farmer félelmetes kalandját meséli el,amikor egy ősi sír kiásásába kezd.A hatodik írás,"A gyűrű kísértete" már modern környezetben játszódik,és Magyarország említése miatt is érdekes,bár nem túl izgalmas.A hetedik írás,"A Halál borzalmas érintése" inkább hangulata miatt mondható izgalmasnak-ezt is,mint a legtöbb,a könyvben szereplő írást,ajánlott éjszaka olvasni,akkor nagyon ütni fog.A könyvben van még három vers is,ezek elég rövidke darabok,viszont érdekesnek mondhatók. A kötet legfőbb érdeme,hogy a benne szereplő írások kiválóan adják át Robert E,Howard stílusát.A rövidke válogatáskötet mindazonáltal nem a legjobb írásokat tartalmazza,de rajongóknak,és gyűjtőknek érdekes lehet.A kezdők pedig inkább valamelyik Conan- kötettel indítsanak,azok sokkal jobban vannak megírva.

>!
galu
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka

Novellákról nem nagyon tudok véleményt mondani, így összefoglalóként csak két dolgot jegyeznék meg.
Az első, hogy nem Howard legjobb írásai, de úgy tűnik ő egy bizonyos szint alá nem tud kerülni. A gyűjtemény mindben írásában találtam egy-két dolgot, amin lehetett volna javítani, de egy sem akadt, amit időpocsékolásnak tartanék. A csillagozást is így kell érteni, a saját életművében közepes, de azért jó pár szerző irigykedhet így is.
A második, hogy számomra még új az Attraktor válogatása, sokáig elriasztott a low budget borító. Szerencsére a fordításon ez nem látszik, szép munka!

Van pár tanulság is:
– Howardtól én főképp fantasyt és horrort olvastam, kellemes meglepetés, hogy mennyire tájékozott volt a Mohács utáni magyar-német viszonyokkal kapcsolatban. Kisebb túlzások persze vannak, de alapjaiban azért rendben van. (elég sok arra utaló jel van, hogy ha nem vet véget életének, sokkal ismertebb író lett volna, főleg történelmi témában. Van jó pár olyan Conan novella is, amiről csak a telepesek-apacsok felirat és némi kiegészítés hiányzik, hogy történelmi kalandregény legyen.)
– a képregényekből ismert, láncbikinis barbár Vörös Szonja sokkal érdekesebb figura, mint Howard eredeti bécsi nőstényördög karaktere
– vigyáznom kell ezekkel a magyarul még nem kiadott szlogenekkel. Ez már a harmadik eset, hogy csalódás ért, mikor hozzájutottam a várva várt íráshoz. (mostanában a másik két ilyen Dumastól a Vörös Szfinx, és Hammettől a Férfi, aki Spade-nek hívtak volt)


Népszerű idézetek

>!
Noro

Ódonságtól álmos, bágyadt házak pislognak
A patkány-rágta, elfeledett, céltalan utakra –
De lopva, ólálkodva mily torz alakok osonnak
A vén sikátorokban, ha véget ér a Hold égi útja?

Arkham

>!
lzoltán IP

     Egy aprócska falu szalmatetős viskójában, nem messze a Dunától, egy szakadozott köpennyel letakart bálán egy alak hortyogott egészségesen. A lovag volt, Gottfried von Kalmbach, aki az igazak és az alkoholmámor álmát aludta. (…)

17. oldal, A keselyű árnyéka - 2. fejezet

>!
lzoltán IP

     – Az Ördög átka legyen rajtad, John Kulrek! Verjen meg az Isten, és ne leljen nyugalmat a lelked soha, az idők végezetéig! Lássál olyan dolgokat, amiktől kiégnek a szemeid és a lelked! Halj véres halált és sorvadozz a pokol lángjain milliónyi és milliónyi esztendőt! Megátkozlak a tenger és a föld, a szikla és az ég, a mocsári démonok, az erdei szellemek és a dombok koboldjai nevében! És te – bökött vékony ujjával a hátráló, sápadt Ferdeszájúra –, te magad fogod John Kulrek halálát okozni, ő pedig a tiéd! Elviszed John Kulreket a pokol kapujába, ő meg elvisz a bitófa tövébe! A homlokodra rakom a halál pecsétjét, John Kulrek! Rettegésben fogsz élni és rémületben fogsz meghalni valahol messze, a hideg, szürke tengeren! De a tenger nem fogja elnyelni a lelked, mint az ártatlanokét, hanem kiveti hitvány tested a homokra! Igen, John Kulrek – beszéde vadságától a szélhámos társaság képére fagyott a részeg vigyor –, a tenger bömböl azokért, akiket nem hajlandó befogadni! Hó borítja a dombok tetejét, John Kulrek, de még mielőtt elolvadna, a hullád itt fog heverni a lábaim előtt. Akkor majd leköpöm, és nyugalmat lelek.

103-104. oldal, A tengeri átok

>!
lzoltán IP

     Az öreg Adam Farrel holtan hevert abban a házban, ahol már legalább húsz éve lakott. Zárkózott, elhanyagolt, magányos fickó volt, barátok nélkül, halála pillanatában is csak két ember volt vele.
     Dr. Stein felállt a székéből és kipillantott az ablakon a leszálló alkonyra.
     – Szóval itt akarja tölteni az éjszakát? – kérdezte társát.
     A Falred nevű férfi beleegyezően bólintott.
     – Persze, természetesen. Azt hiszem, rajtam kívül senki sem vállalkozik rá.
     – Felesleges, primitív babonaság ez a virrasztás – jegyezte meg a doktor az induláshoz készülődve –, de talán a tisztesség mégis megkívánja, hogy meghódoljunk a hagyomány előtt. Azért még kérdezősködöm, hátha találok valakit, aki csatlakozna önhöz.

153. oldal, A Halál borzalmas érintése

>!
lzoltán IP

(…) hamarosan Gottfried is a Karnthner-toronyban találta magát, bár azt nem igazán tudta volna megmondani, miként került oda. Amit onnan látott, egy pillanat alatt kijózanította. A török tényleg Bécs alá vonult. A mezőt teljesen belepték a sátrak: egyesek szerint volt vagy harmincezer, s megesküdtek arra is, hogy a Szent István katedrális tornyából sem látni a végüket. A Dunán négyszáz hajó sorakozott, s hallotta, hogy néhányan az osztrák flottát kárhoztatják, amiért az tehetetlenül vesztegel jóval fentebb, mivel hajósaik, akiket már régóta nem fizettek ki, egyszerűen nem voltak hajlandók velük elindulni. Azt is hallotta, hogy Salm Szulejmán követeléseit mind válasz nélkül hagyta.
     Mármost talán jó szándékból, talán a gyaur kutyák iránti megvetésből, a Leghatalmasabb Török seregei rendezett sorokban masírozgattak az ősi falak tövében, s még nem álltak neki az ostromnak. A látvány a legszilajabbakat is megrémítette. A lebukó nap fénye tűzszínűvé varázsolta a tündöklő sisakokat, drágaköves szablyamarkolatokat és lándzsahegyeket. Mintha valami acélfolyam hömpölygött volna lassan Bécs falai alatt.

27. oldal, A keselyű árnyéka - 3. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.
Neil Gaiman: Tükör és füst
Neil Gaiman: Törékeny holmik
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban
H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu
H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt
H. P. Lovecraft: Zarándokút Kadathba
Edgar Allan Poe: Elfeledett történetek / Forgotten Tales