Én azok közé az emberek közé tartozom, akinek Robert E Howard neve nem mondott eddig semmit. Egy csoportban láttam, hogy erről a könyvről beszélnek, gondoltam, miért ne, nézzük meg a könyvtárban.
Az antológia nagy hátránya még a szöveg: nekem túl sűrű, és egy idő után jojózik a szemem olvasás közben.
A novellák:
A keselyű árnyéka
Erről keveset tudok mesélni, mert keveset bírtam belőle olvasni. Valahogy ez a történelmi aspektus nem fogott meg.
A villefére-i erdőben és a Farkasfej
Vérfarkasos történet, ami számomra így leírva nagyon izgalmas volt, főként azért, mert egy „folytatásos” történet kerekedett ki belőle. Nagyon szórakoztató, és megvolt a maga hangulata is.
A tengeri átok
Az elképzelés nagyon tetszett. A tengerközeliség, és maga az átok valója is nagyon jó volt benne, izgalmas, élvezetes novella.
Rémület a halomtól
A legjobb novella szerintem az egész kötetben. Nem csak felfokozta a kedélyeket az író, de olyan csavarokat tett bele, ami miatt különleges, és mondhatom azt, 21. századi szemmel is élvezetes (és megdöbbentő) olvasni. Jól sikerült novella, imádtam.
A gyűrű kísértete
Ebben is az tetszett a legjobban, hogy nagyon fordulatos volt. Feljött egy lehetőség, aztán egy másik, a harmadik, és valami egészen érdekes, és furcsa keverék jön ki belőle. Kicsit úgy éreztem, nem csak a szereplőknek, de mintha nekem is megbomlott volna az elmém, annyira hatásos volt.
A halál borzalmas érintése
Nagyon élveztem a leírásokat, én is rettegtem a lámpafényben. Ebben is a fordulat adta meg a novella velejét, amitől azt mondom, hogy zseniális lett. Pont annyira félelmetes, amennyire az jó, olvasható, és szeretető.
Versek
Magával a versekkel nem volt bajom. Jók voltak, érdekesek, egy bepillantásnak jók voltak DE azért három verset egy novelláskötet végére rakni nekem picit felemás. Vagy lett volna több vers, vagy inkább ne. A versek nélkül is jó lett volna a kötet szerintem.
Összességében nem volt rossz élmény. A stílus nagyon tetszett, érdekes volt más szemszögekből történeteket olvasni, és volt annyira változatos, hogy ne unjam magam rajta. Egy próbát szerintem mindenkinek megérhet, akit érdekel a ’20-’30-as évek.