Értékelések 14

ftamas>!
Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

Meglehetősen morgolódva álltam ennek a kötetnek. Ugyanis, amikor Howard kötetet olvasok, mindig az jut eszembe, hogy mi a francért nem Solomon Kane vagy Conan kötet jelenik meg. Valamint az, hogy ilyen tempóban az említett történetekig sose jutunk el.

A kötet eleje, amikor nem is novellákkal, hanem két töredékkel kezdődik a könyv, ugyancsak nem örültem, ugyanis ezek a részek inkább arra valók, hogy egy hosszabb történet egy fejezetei legyenek. Na és ezután érkeztem el arra a pontra, amikor beszippantott a könyv és ez mind igaz a Howardra és azokra is, akik kipótolták Howard történeteit. Innentől már elérték egy novellának a hosszát és a színvonal is remek volt.

Egy kivétel van. A tenger tigriseinek a folytatásával két író is megpróbálkozott. A második David Drake írása teljesen rendben van, de az első Richard Tierney írása nem méltó se Howarhoz, se a könyvhöz. Ez az írás amúgy rövid szerencsére.

Hirdetés
Noro>!
Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

Eredetileg azért választottam ezt a kötetet a Conan testvérei alsorozat mintavételezésére, mert Cormac-történetet még nem olvastam ezelőtt. Ő ugyanis kimaradt abból a két régebbi Kornya-féle válogatásból, amelyekből a howardos műveltségem elsősorban táplálkozik: az Árnykirályokból és a Hősök korából. De így utólag azt mondhatom, hogy egyébként sem rossz választás, hiszen azzal a vad, elemi erővel bíró hőstípussal, amely Howard műveire jellemző, kevés történelmi toposz azonosítható jobban, mint épp a vikingek.

Azt azért sajnálom, hogy e novellák hősei ritkán kerülnek szembe a fekete mágiával, és azok sem épp a legerősebb írások, amelyekben igen. A misztikus vonal megjelenítése a könyv végében szereplő James Allison-történetekben sikerült a legjobban. A kötet eleji vegyesből viszont kiemelném A király szolgálatában című regény-töredéket: mindig is szerettem az olyan történelmi írásokat, amelyek túllépnek a tankönyvi kereteken és egymástól távol élő kultúrákat kapcsolnak össze egymással. Ebben az írásban vikingjeink az egzotikus Indiába látogatnak.
A válogatás gerincét adó Cormac-történetek (egy kivétellel, amely eléggé toldozott-foldozott darab) ízig-vérig valóságos történelmi háttér előtt játszódnak, ugyanakkor visszaadnak valamit a viking sagák hangulatából is. Ezt főleg dialógusaikkal érik el, amelyek a mai fülnek kissé körülményesnek hangzanak, de az adott közeg hangulatát nagyon feldobják. Kivétel ez alól az a bizonyos „első befejezés” a Tenger tigriseihez, amely az erőt és a lendületet valamiféle aprólékos precízkedésre cseréli, és szerintem nyugodtan ki lehetett volna hagyni úgy, ahogy van.