Cormac ​Mac Art és a vikingek 27 csillagozás

Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

Róma ​bukása után vagyunk, az antik civilizáció összeomlása idején. A feudális Európa még csupán a történelem távoli ígérete: a brit törzsfő, akiről az utókor Arthur király legendáját fogja költeni, a valóságban véres kezű, írástudatlan rablóvezér. Az ókori romokon megtelepedő barbárok egymással marakodnak a gazdag koncon, a hátukban azonban fölbukkan egy új ellenség, az ő fajtájukból való, ám még náluk is ádázabb és félelmetesebb: a ködlepte északról kirajzanak rablóportyáikra a viking sárkányhajók. A harc a lételemük, nem kímélnek egyetlen népet sem: pogány istenek nevével az ajkukon dúlnak és fosztogatnak, olyan kapitányok vezénylete alatt, mint Hatalmas Tostig, Agyafúrt Hakon vagy Koponyahasító Wulfhere. Legveszettebb hírű főnökük azonban idegen közöttük, nem az ő vérükből származik: egy Írföldről száműzött kelta herceg, akit Cormac Mac Artnak hívnak, avagy melléknevén egyszerűen csak Farkasnak.

Az ő és sorstársai kalandjaiból nyújt válogatást ez a könyv, Robert E.… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: MesterMűvek: Klasszikusok, MesterMűvek


Kedvencelte 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Hanaiwa>!
Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

"All fled, all done so lift me on the pyre
the feast is over and the lamps expire"
Ez volt Howard búcsúüzenete amit az írógépében találtak az öngyilkossága után. Máig vitatják hogy mentálisan beteg volt-e, vagy eszméi, beállítottsága volt a háttere ennek a cselekedetének. Sokszor írta levelezésében hogy megöregedni nem akar, és a fiatalon elmúlást nevezik meg kritikusai Howard karakterei legfőbb építőelemének. Akárhogy is, valószínűleg ezzel a nézetével került legközelebb hogy megérthesse és írhasson az olyan népekről, mint a vikingek, és ezért ő máig a legjobb a dark fantasy megteremtésében. Alakjai Conan-tól Solomon Kane-n át CormacMac Art-ig megkerülhetetlenek, ha valaki a sötétebb hangulatú történelmi és fantasztikus irodalmat kedveli.
A Delta Vision Howard sorozata unikum, mert a hagyatékból előkerült részleteket is közreadja, és szöveghűen újraolvashatjuk a régebbi történeteket is. Főhajtás ezért a kiadónak!
Howardtól meg ha éltem volna akkor biztosan ezzel a versrészlettel búcsúzom:
"The steeds of Valkyrie arrive
to claim what is their own
in Valhalla Odin waits
for a man returning Home"

4 hozzászólás
ftamas>!
Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

Meglehetősen morgolódva álltam ennek a kötetnek. Ugyanis, amikor Howard kötetet olvasok, mindig az jut eszembe, hogy mi a francért nem Solomon Kane vagy Conan kötet jelenik meg. Valamint az, hogy ilyen tempóban az említett történetekig sose jutunk el.

A kötet eleje, amikor nem is novellákkal, hanem két töredékkel kezdődik a könyv, ugyancsak nem örültem, ugyanis ezek a részek inkább arra valók, hogy egy hosszabb történet egy fejezetei legyenek. Na és ezután érkeztem el arra a pontra, amikor beszippantott a könyv és ez mind igaz a Howardra és azokra is, akik kipótolták Howard történeteit. Innentől már elérték egy novellának a hosszát és a színvonal is remek volt.

Egy kivétel van. A tenger tigriseinek a folytatásával két író is megpróbálkozott. A második David Drake írása teljesen rendben van, de az első Richard Tierney írása nem méltó se Howarhoz, se a könyvhöz. Ez az írás amúgy rövid szerencsére.

Noro >!
Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

Eredetileg azért választottam ezt a kötetet a Conan testvérei alsorozat mintavételezésére, mert Cormac-történetet még nem olvastam ezelőtt. Ő ugyanis kimaradt abból a két régebbi Kornya-féle válogatásból, amelyekből a howardos műveltségem elsősorban táplálkozik: az Árnykirályokból és a Hősök korából. De így utólag azt mondhatom, hogy egyébként sem rossz választás, hiszen azzal a vad, elemi erővel bíró hőstípussal, amely Howard műveire jellemző, kevés történelmi toposz azonosítható jobban, mint épp a vikingek.

Azt azért sajnálom, hogy e novellák hősei ritkán kerülnek szembe a fekete mágiával, és azok sem épp a legerősebb írások, amelyekben igen. A misztikus vonal megjelenítése a könyv végében szereplő James Allison-történetekben sikerült a legjobban. A kötet eleji vegyesből viszont kiemelném A király szolgálatában című regény-töredéket: mindig is szerettem az olyan történelmi írásokat, amelyek túllépnek a tankönyvi kereteken és egymástól távol élő kultúrákat kapcsolnak össze egymással. Ebben az írásban vikingjeink az egzotikus Indiába látogatnak.
A válogatás gerincét adó Cormac-történetek (egy kivétellel, amely eléggé toldozott-foldozott darab) ízig-vérig valóságos történelmi háttér előtt játszódnak, ugyanakkor visszaadnak valamit a viking sagák hangulatából is. Ezt főleg dialógusaikkal érik el, amelyek a mai fülnek kissé körülményesnek hangzanak, de az adott közeg hangulatát nagyon feldobják. Kivétel ez alól az a bizonyos „első befejezés” a Tenger tigriseihez, amely az erőt és a lendületet valamiféle aprólékos precízkedésre cseréli, és szerintem nyugodtan ki lehetett volna hagyni úgy, ahogy van.

zamil>!
Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

Howard talán kevésbé ismert elbeszélései, töredékeit ismerhetjük meg e könyvből, bár én Cormac Mac Art történeteit már ismerem régebbről, nagy kedvenc is. Olyan érzésem van, hogy Gammell Howard ezen szereplőiből merítette karaktereit, hőseit. Nagy hasonlóság van közöttük.
A válogatás erőssége a Cormac Mac Art történetek.
A Róma bukásához kapcsolódó novellák jók, de nem kimagaslóak.
A James Allison történetek annyira nem tetszettek bár el kell ismernem, az alap ötlet amire építették nagyon sok lehetőséget rejtett volna, de nem aknázta ki az író. Töredékekbe maradt meg, kidolgozatlanul, mások által befejezve.

Azt kell mondjam, hogy egyre jobban tetszik a Mester Művek sorozat. Nagyon igényes és értékes számomra, remélem sok könyv jelenik meg a sorozatba.

Isley>!
Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

Cormac Mac Art sem marad el Howard egyéb hőseitől. A tény, hogy Wulfhere Hausakliufr személyében partnere is akadt, sajátos jellemvonásai mellett könnyen megkülönböztethetővé tette őt a többi hérosztól.

Az első részben található három novella mind jól sikerült darab. Hakon és Donn Othna is emlékezetes karakter. A király szolgálatában című novella, Othnával (Cormac Mac Art prototípusa) a főszerepben, kiegészülve egy viking társsal, hangulatában és történetvezetésében is erősen hasonult a második egység novelláihoz.

A második részt alkotó négy Cormac Mac Art novella kivétel nélkül mestermű. Sajnálatos, hogy az „A tenger tigrisei” címűt nem fejezte be Howard. A közölt idegen írók tollából származó befejezések közül a második hangulatában hasonlított ahhoz, amit vártam, de azért volt némi hiányérzetem. Az első pedig kissé lelketlen volt.

Az „A Félelem Kertje” című Allison-novella egy nagyszerű darab volt. Jó volt látni némi fantasztikus elemet is. A Cormac Mac Art történetek, leszámítva az „A förtelem szentélye” címűt, nélkülözték az ilyen motívumokat. A záró darab, amelynek csak a nyitóoldalait írta Howard, pedig meglepően jól sikerült, jóllehet soha nem hallottam még a pár oldalas szösszenetet novellává gyúró Robert M. Price-ról korábban.

Összességében egy nagyszerű könyv ez is. Howard itt bemutatott hősei mind szimpatikusak voltak. Az igazat megvallva a bevezetésben néhány szóval illetett Wulfhere-ben például igen kellemeset csalódtam. Nagyon kedvelhető harcos volt. Cormac Mac Art pedig hasonlóképp tetszetős volt, mint Bran Mak Morn!

Dávidmoly >!
Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

Igyekszem nem lelőni a poénokat.

I. Róma bukása
– Cím nélküli vers: a jobbik fajtából. Rendelkezik egyfajta komor lüktetéssel; lassan pufogó dobokat képzelek hozzá, sötét éjszakát, lassan felszálló, zsírral terhes füstöt, és leégett tüzek tompa fényét.
– Delenda est: kerekre csiszolt história, amely csattanója kitalálható ugyan, de nem magától értetődő; de többet nem is mondanék. Jó felvezetés a későbbi novellákhoz.
– A viking: Agyafúrt Hakon megvett kilóra; mindig is lelkesedtem a ravasz hősökért, akik előbb gondolkodnak, és csak aztán pofozkodnak. A töredék alapján nagy kár, hogy Howard sosem fejezte be: ez a viking még a legendás Bran Mak Mornnak is megakadt volna a torkán.
– A király szolgálatában: csonkában maradt történet, amely alaphelyzetét (egzotikus országba eljutó, ott szolgálatba álló barbárok) emlékeim szerint a szerző máskor is felhasználta. Mint oly sok töredék, ez is ott ér véget, ahol kezdene izgalmas lenni.

II. Cormac Mac Art
– Cím nélküli vers: Howard költészetének újabb sötét, kavargó gyöngyszeme. Kissé Poe lírájára emlékeztet: tagadhatatlanul erős hangulata miatt csak mértékkel ajánlatos fogyasztani, hogy a töménység ne okozzon csömört.
– Farkasok éjszakája: piktek és norvég és dán vikingek és egy gael herceg, a viking terjeszkedés vázlata, és egy epikus méretű mindenki-mindenki-ellen csata; kell ennél több? Egy jóféle akció-novellába aligha.
– A tenger tigrisei: egy novella kétféle befejezéssel (a második csavarosabb és jobb, az első inkább tűnik a Farkasok az éjszakában másolásának, különösen így utána), és egy kiváló mellékszereplővel a dalnok Donal személyében, aki az egyik kedvencem lett a kötetből. Úgy tűnik számomra, hogy Howardnak különös érzéke volt az emlékezetes költők ábrázolásához, lásd a Kull király és az ősök című kötetből Rindondót, az őrült kobzost.
– Véres menyegző: elrabolt hercegnő, szerelmes alvezér, titkos küldetésben járó kelta martalóc, és a csúcspontban egy borzalmas vérfürdő; úgy látszik, Howardnál ezek a vikingtörténetek állandó részei. Ez persze nem baj, sőt!
– A förtelem szentélye: ez a töredék még a kiegészítések nélkül is borzongató horrornovella, amely hatásosabb is volt az ismerős nevek felbukkanásáig.

III. James Allison
– Cím nélküli vers: ez nem hagyott bennem mély nyomokat. A kötet leggyengébb verse.
– A Félelem Kertje: ez inkább ősemberes, mint vikinges, és elég egyszerű darab, hosszadalmas előkészítés után rövid feloldással, de egynek mindenképpen jó.
– Sötét korszakok: újabb kiegészített töredék, egy évezredeken át húzódó bosszú és összecsapás. Jó írás, bár ez csak részben Howard alkotása.
– Sötét birodalmi induló: sötét erő és barbár lüktetés, azaz majdnem minden, amit szeretek Howard költészetében (de a melankolikus merengés, ami A király és a tölgy című versben, az nem is illene ide).

Összességében ez is egy jól sikerült darab, a MesterMűvek Howard miniszériájának talán eddigi legerősebb darabja (bár a Bran Mak Morn erős ellenfél, már csak az Árnyékkirályok és A föld férgei miatt is). Egyetlen bánatom a kötet viszonylagos soványsága, mert még elolvasgattam volna egy darabig.

johnjsherwood I>!
Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

Howardnak már a Conan-történetei közül is azok jöttek be a legjobban, amelyek tartalmaztak valami természetfölötti elemet, így ebből a kötetből is két ilyen novella tetszett leginkább, egy Cormac Mac Artos és az először publikált Allison-novella. Ezek egyébként – azzal együtt, hogy a Cormac-sztoriból Howard csak a bevezetést és a zárást írta meg – stiláris és hangulati szempontból is a legjobb írásai között vannak szerintem; egyre inkább úgy érzem, hogy Howard akkor írt a legjobban, amikor az érzelmek (indulatok) mellett a borzongató képeket alkotó képzeletét is szabadon engedte. Ami az összhatást illeti, a kötet rövidsége ellenére is jobban tetszett, mint a Bran Mak Morn történetek, talán mert a háttér kevésbé sötét, és a szereplőkből süt az élni akarás (bár kedvenc szavajárásuk kb. a „jó nap ez a halálra” megfelelője), épp ezért örültem volna, ha több ilyen történet is kikerült volna Howard tollából. Az idegen szerzők betoldásai meg sem közelítik az ő legjobbjait.

Virág_Balázs_Face I>!
Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

Nagyon jó ez a kiadás és ez a sorozat! Király, hogy bőséges előszó van hozzá, hogy minden novellát jegyzetek előznek meg, így tágítva az ismerethorizontot kedvenc íróink egyikéről. A töredékek olvasása után jön a szomorúság, amit a befejezetlenség vált ki, mert mi is lehetett volna a vége. Cormac kalandjaihoz volt már szerencsém nem rég, az újonnan megismert James Allison törtciklus pedig szintén elégedett hümmögésre adott okot, már csak azért is, mert Jack London ihlette. Howard a férfiasság írója, s élvezet olvasni egy olyan korban, amikor ezek a tulajdonságok kiveszőben vannak az emberekből, legyen szó a való világról vagy az irodalmiról.

Razor SMP>!
Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

Rövidke, ám tetszetős kötet.
A Cormac Mac Artot szerepeltető történetek különlegesek azon szempontból, hogy Cormac Howard többi hősétől eltekintve nem magányos farkas típus – Conan csak ideig-óráig volt egy-egy rabló vagy kalózcsapattal, hadsereggel, Solomon Kane egyedül üldözte a gonoszt, stb. –, hanem mindig Wulfherével együtt hajózik, harcol és fosztogat. Sajnálatos is, hogy ilyen kevés történet született a duó főszereplésével.
A Howard-miniszériában először egyes töredékek más szerzők által írt befejezései is közlésre kerültek. Hogy ezek mennyire tetszenek az egyes olvasóknak, azt ki ki döntse el maga, én mindenesetre jó ötletnek tartom, így mégis kapnak egyfajta (vagy mint jelent kötetben A tenger tigrisei kétfajta) befejezést.

Profundus_Librum>!
Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

A viking hajósok rettentő fizikumú vademberek voltak, a vas gyermekei. Vadságukkal talán csak eredendő becsületességük és a zsákmány szeretete ért fel. Cormac Mac Art állandó társa, Koponyahasító Wulfhere sem lóg ki ebből a sorból. Amit megkedveltünk Howard eddig megismert hőseiben, Conanban, atlantiszi Kullban vagy a pikt Bran Mak Mornban – az acélkeménységű rendíthetetlenséget, az állandó szembeszállást a legnagyobb nehézségekkel, a pragmatikus gondolkozást, magyarul, hogy bátor, hősies tetteik sokszor példaként állhatnak előttünk –, azt a mostani novellafüzérben szereplőktől is maradéktalanul meg fogjuk kapni. (Aki pedig nagyon komázza a „vikinges történeteket” – mint én –, annak különösen fognak tetszeni.)

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.com/2013/05/robert-e-ho…


Népszerű idézetek

RandomSky>!

…nem a falak és a tornyok teszik a a várost (…), hanem a nép, ami lakja.

120. oldal

Noro >!

– Mondom, hogy nem birodalom! Délibáb, ábránd csupán! Kalózok vagyunk, semmi több!

Delenda est, első mondatok


Hasonló könyvek címkék alapján

Ian Whates (szerk.): Legendák
Marion Zimmer Bradley (szerk.): Kardok és boszorkányság I.
Sarah J. Maas: The Assassin's Blade – Az orgyilkos pengéje és más történetek
Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Magánvégtelen
Kleinheincz Csilla (szerk.): Rejtélyes tűz
Cressida Cowell: Így lehetsz kalóz
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja
Peter V. Brett: A Nagy Bazár / Brayan Aranya és más történetek
Raoul Renier: Setét álmok
Kornya Zsolt (szerk.): Kráni krónikák