Conan, ​a kalandor (Conan) 28 csillagozás

Robert E. Howard: Conan, a kalandor

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Paták dübörögtek a rakpartra vezető utcán. Egy fekete lovas száguldott ki a házak közül, és olyan hirtelen rántotta vissza hátasa kantárszárát, hogy az riadtan felágaskodott. A kapitány dühösen felbömbölt, amikor a lovas leugrott a nyeregből és óriási szökkenéssel a gálya főfedélzetén termett.
– Ki hívta magát a hajóra?
– Induljanak már! – kiáltotta az idegen szilaj kézmozdulattal, hogy piros csöppek szóródtak a kartjáról szerteszét.
– Ki tudja fizetni az utat?
– Csupasz acéllal fizetek! – mennydörögte a láncinges férfi, és meglengette a hatalmas kardot, mely kékesen csillámlott a napban. – Cromra mondom, ember, ha nem indul el azonnal, a legénysége vérében fürösztöm meg ezt a gályát!
CONAN, a barbár elégedetten pillant a rakpartra özönlő üldözőkre, akiket sikerült maga mögött hagynia, és még nem is sejti, hogy élete hamarosan új fordulatot vesz, mert találkozik Bélittel, a Fekete Tengerpart kalózkirálynőjével, s olyan kaland várja, melyről eddig álmodni sem mert.

Eredeti megjelenés éve: 1992

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Könyvek Cherubion

>!
Cherubion, Debrecen, 1992
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637841032 · Fordította: Kornya Zsolt

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Conan


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Robert E. Howard: Conan, a kalandor

Szegény Robert E. Howard valószínűleg saját vágyait írta meg a Conan történetekben, ebben a miénknél sokkal egyszerűbb és kiszámíthatóbb világban, ahol halandó ember által is legyőzhetőek a gonosz démonok, a nők pedig mindig azonnal szerelemre lobbannak és a hős „acélos” karjai közé omlanak, szinte (vagy ténylegesen is) abban a pillanatban, amikor először meglátják. Olyanok ezek a kalandok, mint megannyi életre kelt Boris Vallejo festmény: a férfiak izmosak és könyörtelenek, a nők pedig tökéletes testű, ragyogó szépségek; mind teátrális pózokba merevedve. Nagy meglepetések nem várhatóak: Conan mindig győz, a nő mindig belé szeret, az eldobható mellékszereplők pedig egytől-egyig elhullanak… És mégis van egyfajta lírai szépség az egészben… Talán pont azért, mert ismeretes, milyen személyiség teremtette meg (magának?) ezt a világot.
…Azonban Kornya Zsolt igen barbár módon elbánt a szöveggel… Nemcsak helyesírás szempontjából: a szerkesztéssel is komoly gondok akadnak. (A sokszor nyakatekert szöveg mellett jellegzetes hiba pl., mikor láthatóan át akarta fogalmazni a mondatot, és kiemelt vagy hozzátoldott szavakat, ám a mondatelemeket elmulasztotta hozzáigazítani a változtatásokhoz.) Ezen fordítás láttán szerintem Conan úgy kettéhasítaná a kardjával, hogy megnyikkanni sem volna ideje!

Arokisz P>!
Robert E. Howard: Conan, a kalandor

Volt szerencsém Conanhoz már nagyon sokféle módon. Régi filmek és az új film révén, képregényekben, és most ezzel a könyvel kapcsolatban, és valahogyan még mindig vonzó ez a primitív és barbár légkör. Gyermekkoromban egy kósza képregényben találkoztam vele valahol először, fekete-fehér képi világban és azt gondolom még mindig ez illik hozzá a legjobban. Ennek a kiadásnak azért örültem, mert végre eredetiben olvashattam Robert E. Howard írását, még ha tele is van nyelvtani és szerkesztési hibákkal a könyv. De azért rakhattak volna annakidején egy rendes Boris Vallejo-képet az elejére, mint ahogyan manapság teszik is Fumax-éknál a gyönyörű kiadású Conan-képregényeikkel. Egyébként nagyon tetszett „A Fekete kör népe” regény-formátumban olvasva, előtte ugyanis képregényben találkoztam először ezzel a Conan-történettel, de bevallom ott nem minden volt teljesen világos a képek és a minimális szöveg alapján, itt most egy kicsit kiteljesedett a sztori.

Ndrew>!
Robert E. Howard: Conan, a kalandor

A sokszor előforduló silány fordítás meg a rengeteg helyesírási hiba ellenére jó kis könyv!


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Csak kevesen vagyunk azok, aminek látszunk.

57. oldal, A Fekete Kör népe (Cherubion, 1992)

Carmilla >!

Az én hazámban egyetlen éhezőtől sem tagadják meg az ételt, de ti, civilizált emberek bizonyára megkéritek az árát, ha ugyanolyanok vagytok, mint a többi hasonszőrű, akit eddig megismertem.

158. oldal, A végzet árnyéka (Cherubion, 1992)

Carmilla >!

Törjék csak a bölcsek, a papok meg a filozófusok a fejüket valóság és illúzió viszonyán. Én csak annyit tudok, hogy ha ez az élet káprázat, én úgyszintén az vagyok, tehát a káprázat számomra valóság.

33. oldal, A Fekete Tengerpart királynője (Cherubion, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: illúzió · valóság
Citrompor>!

Birodalmak buktak el, mikor a nők vékony, fehér keze a végzet húrját kezdte pengetni.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
1 hozzászólás
Carmilla >!

A nők akkor is szépítkezni akarnak, ha maga az ördög van a sarkukban.

167. oldal, A végzet árnyéka (Cherubion, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: nők
Carmilla >!

[…] Úgy érezte, mintha az Élet feneketlen vermeinek iszapjában tenyésző minden förtelem és istentelen undokság egyetlen kozmikus szennyhullámban csapna össze a feje fölött.

173. oldal, A végzet árnyéka (Cherubion, 1992)

Citrompor>!

– Sok istent ismertem meg. Aki tagadja a létezésüket, az éppoly botor, mint aki mindenben rájuk hagyatkozik.

33. oldal

1 hozzászólás
Carmilla >!

[…] Nem nagyon foglalkoztatják őket az ébrenlét percei, folyton csak álmodnának, halálszerű transzba meredve.

162. oldal, A végzet árnyéka (Cherubion, 1992)

Carmilla >!

[…] Olyan szép volt, akár a pokol jéggé fagyott lángja.

15. oldal, Ymir leánya (Cherubion, 1992)

Carmilla >!

A mágiát a siker táplálja, nem a kudarc.

99. oldal, A Fekete Kör népe (Cherubion, 1992)

Kapcsolódó szócikkek: mágia

Hasonló könyvek címkék alapján

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
George R. R. Martin: Kardok vihara
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs
John Flanagan: A Tölgylevelesek