Conan, ​a barbár (Conan) 63 csillagozás

Robert E. Howard: Conan, a barbár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vadászó párduc nesztelen járásával oson, tigrisként veti magát ellenfelére, és egy sarokba szorított farkas vadságával küzd a végsőkig. Minden mozdulatából, porcikájából roppant erő árad. Szilaj, féktelen, megszelídíthetetlen. A vadon gyermeke. Barbár. Arckifejezése nem vad és nem sötét, de parázsló kék szeme könnyen feléleszthető kegyetlenséget sejtet.
Ő Conan a barbár, egy kimmériai patkolókovács fia, aki bekalandozza a misztikus acheroni kultúra maradványain virágzó, történelem előtti hybóriai világot, és megvívja örök harcát a jámbor emberiségen élősködő, gonosz varázslókkal és a múlt elfeledett szörnyeivel.

Eredeti megjelenés éve: 1954

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Főnix Fantasztikus Könyvek Csokonai

>!
Csokonai, Debrecen, 1989
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630259990 · Fordította: Nemes István

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Conan


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Robert E. Howard: Conan, a barbár

Ha klasszikus kard és boszorkányság történetek olvasására vágyom, akkor szinte mindig ez a kötet kerül le a könyvespolcomról. Nem csupán a vitathatatlan nosztalgia miatt – hiszen ez volt az első Conan válogatás, ami magyarul megjelent, és még nem voltam 16 éves, amikor először olvastam –, hanem mert a sokadik olvasás után is ezek a novellák adják vissza legjobban azt a hangulatot, ami miatt én megszerettem a hyboriai világot.

Az ókori városállamoknak és kisebb-nagyobb birodalmaknak megfeleltethető királyságokból felépülő háttér. Az egzotikus, sok esetben a valós történelemből is ismert vallások isteneinek eltorzított kultuszai, és elkorcsosult velejéig gonosz varázsló-papjai. A nyüzsgő, mesebeli pompájú városok. A füstös, ricsajos tavernák, ahol patakokban folyik a bor, és valaki mindig hőzöngve meséli a hihetetlennél is hihetetlenebb kalandjait. A buján párálló dzsungelek, a néptelen sivatagok, vagy épp lakatlan szigetek rejtekén megbúvó romok, és a romok mélyén ott szunnyadó ősi gonosz. A bajba jutott, gyönyörű, ruganyos testű és dacos szépségek, a könyörtelen és elvetemült gazemberek, a fekete mágia titkába jártas mágusok és romlott boszorkányok, a sötét mélységekből megidézett szörnyetegek. S persze maga Conan, aki a gyökér nélküli hős, a mának élő szerencsevadász őstípusa a fantasyben. A magányos farkas, aki időnként a falka élére áll. Akinek civilizálatlan, nyers intelligenciája csak addig fékezi meg vadállati ösztöneit, amíg az a túléléshez szükséges. Aki nem retten meg senki emberfiától, nincs olyan túlerő, amely láttán meghátrálna. Akit csupán a mágia tölt el bizonytalansággal, de azt is legyűri és habozás nélkül veti magát harcba ellene.
Ezek együtt jelentik számomra a hyboriai világ esszenciáját. Ezek miatt jelentenek felhőtlen kikapcsolódást számomra ezek a történetek.

Aki egy-egy novella erejéig szívesen elmerül egy olyan világban, amelyben a gonoszok egyértelműen azok és még egyértelműbben legyőzhetőek, ahol a dolgok a történet végére elrendeződnek, és hajlandó megbocsátani az írónak azt a kamaszos lelkesedést, amellyel a főszereplőjét isteníti, igazán jól szórakozhat az olvasás közben.

13 hozzászólás
pwz I>!
Robert E. Howard: Conan, a barbár

Kell egy kis nosztalgia! :)
Nemrég a fantasy, mint műfaj hazai megjelenéséről volt szerencsém egy kis szösszenetet összeállítani az Atlantisz Magazin Moly-adatbázisba töltésének „tiszteletére”:
http://moly.hu/polcok/atlantisz-1-13-1990-91-teljes-sorozat
Ott került szóba Conan, „akinek” sokat köszönhet a magyar fantasy! :) Az egri Régiségvásárban az összefoglaló publikálásával egy időben, szinte napra pontosan „szembe is jött velem” az a bizonyos 1989-es első magyar kiadás – ráadásul grátisz ugrott a hátimba – úgyhogy úgy gondoltam, adózzunk eme szerencsés égi konstellációnak egy Conan olvasással! :D De aztán még ott motoszkált bennem egy emlék is. Valamikor régen, még a 80-as évek elején Apu hozott az NSZK-ból, az egyik kiküldetésről egy Conan de Barbar COMIC-Taschenbuch-ot, méghozzá a 11. részt. Tele remek Conan történettel. A suliban – még az általánosban – komoly Donald- és Turbó-rágó készlethez jutottam az említett képregénykönyv kölcsönzésével. Éssss megtaláltam!!!! Most nézem, 10 történet van benne, de egyiket sem R. E. Howard írta, de sebaj. A 82-es Swarzi-film után minden szavát ettük, még ha németül volt is! :D Amazon.de a barátod, ahol kiderül, hogy ezt 1983-ban adták ki! :)
http://www.amazon.de/Conan-Barbar-Comic-Taschenbuch-11-…
Ez a kis könyvecske azért volt jó abban az időben, mert a végén ott a térkép, ami segített eligazodni ebben a „történelem előtti korban”. Ma már a net fényesre nyalja a „szemünket” e téren! ;D
Ezek után neki is fogtam a könyvnek. Hamisítatlan Swarci-érzés! :) A film hangulatát adja vissza, pedig nem azok a történetek köszönnek vissza, mint a filmben. Határozottan tetszett, hogy itt rövid pórázra van engedve a cselekmény. Rövid kis epizódok Conan életéből, miközben az író végigvezet bennünket ezen a fantasztikus világon. Csak könnyed kikapcsolódásnak ajánlott. Mély tartalmat ne keress ott, ahol olyan nincs. Ez pedig pont ilyen! :D
* * *
Nem mellesleg, 1989-ben ezzel a könyvvel indult a Főnix Fantasztikus Könyvek-sorozat, ami Nemes István szerkesztésében nem másra vállalkozott, mint a fantasy műfaj hazai meghonosítására… Pont az Atlantisz Magazin indulása előtt és a Fantasy Magazin megjelenésekor ezzel a könyvvel nyitott a sorozat. Érdemes a könyv elején Nemes István sorozatszerkesztő A Főnix röptéről (Egy új sorozat elé) írását NEM átugorni! Pont a fantasy magyar megjelenéséről szól! :)

>!
Csokonai, Debrecen, 1989
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630259990 · Fordította: Nemes István
14 hozzászólás
NewL P>!
Robert E. Howard: Conan, a barbár

Első találkozásom Conan -al nem könyvben, hanem a ma már klasszikusnak is nevezhető Conan, a barbár (1982, főszerepben Arnold Schwarzeneggerel) című filmeposzban történt, ami ugyan nem volt túl jó (történet kvázi nulla), de viszont roppant látványos volt. Aztán a kezembe került az egyik Conanról szóló válogatás kötet, ami ugyan nagy falatokban unalmas, de pár novella olvasása után kis szünetet tartva roppant szórakoztatóak. Az ebben a kötetben szereplő novellák közül kettő a kedvencem, már többször olvastam őket, és nem tudom megunni, ezek pedig a Szülessen boszorkány és az Árnyak a holdfényben. Az író által teremtett figurák közül mindig is Conan volt a kedvencem, mert ugyan nem rendelkezik túlzott mélységekkel, de nosztalgikus érzésekkel tölt el. Arról nem beszélve, hogy nőként engem is megborzongat egy hatalmas erővel rendelkező, izmos, bronzbőrű, … stb. férfi alakja, ez olyan zsigeri szintű reagálás.

Nuwiel P>!
Robert E. Howard: Conan, a barbár

Valószínűleg még hosszú évekig kell várni, mire teljes lesz a Howard-életmű a Delta Vision MesterMűvek sorozatában, addig is kénytelen beérni az ember más kiadók Conan könyveivel. A négy MM könyv olvasása után már ismerős volt a világ, ahol a világ legismertebb barbárja kalandozik, derékig gázolva ellenségei kiontott vérében és belsőségeiben, oldalán, vagy épp a vállán egy tökéletes alakú, fenekű és mellű, és mindig lenge öltözetű hölgyeménnyel. Sablonosságuk és egy kaptafára készültségük ellenére van valami ezekben a történetekben, ami magával ragadja az embert, hogy ha nem is elvonási tüneteket mutatva, de kíváncsian várja a könyvet vagy filmet, amit még nem olvasott vagy látott a kimmériai kalandjairól.

krlany IP>!
Robert E. Howard: Conan, a barbár

Láttam a filmet, láttam a sorozatot, és most kíváncsi voltam az eredetire is…
Egy szuperhős, a szuperhősök előtt, szuperhősi képességek nélkül. Ellenben izmos, bátor, nem puffasztott lufi, van erkölcsi tartása, a védtelenékért kiáll, és barbársága előbb vagy utóbb minden női szívet meghódít, mindenféle kütyük nélkül, karddal a kézben.
Egy legenda az Atlantisz elsüllyedése utáni időkből, de a piramisok születése előttről. És később e nép fiaitól származnak a vikingek… Nem is olyan rossz felmenők.
Nekem tetszik ez a nyers és varázslatokkal átitatott világ, tele a fura istenekben hívő népekkel… Conan alakja pedig magasan veri a Marvel-hősöket, csak kevésbé jó a marketingje. Igazából csak le kellene porolni, mert jó kis történetek ezek…

Citrompor>!
Robert E. Howard: Conan, a barbár

A történetek nagyon kiszámíthatóak voltak, a szereplők egysíkúak, a női karakterek irritálóak. Mégis, a világ, amit felépített kellően érdekes, és helyenként a részletekben említett ősi legendák engem Lovecraftra emlékeztettek. (Ha jobban belegondolok, akkor ez nem bizonyítható, csak egy szubjektív érzés volt olvasás közben.) Több helyen viszont a kiszámíthatóság ellenére is lélegzetvisszafojtva olvastam, annyira izgalmas volt. Szinte láttam magam előtt, ahogy Arnold Schwarzenegger marcona tekintettel kaszabolja az ellenfeleket. Nem egy tökéletes irodalmi alkotás, de engem nagyon jó hangulatomban talált. Soha rosszabb bolhapiaci szerzeményt. Olyan volt, mint egy belevaló heavy metal album, jó kikapcsolódás volt.

7 hozzászólás
MortuusEst>!
Robert E. Howard: Conan, a barbár

Mindig rizikós vállalkozás gyerekkori kedvenceket újra elővenni. (Kb. 10 évesen olvastam, no meg talán ekkor fordult elő utoljára, hogy kigyúrt felsőtestű izompacsirtákat bálványoztam.)
Nem szokott jól elsülni az ilyen újraolvasás. Most sem azt kaptam, amit vártam.
Le akartam nagyon sajnálni ezt a könyvet: (No meg kicsit ki is akartam oktatni az akkori magamat, elvégre milyen nevetséges, és infantilis dolog ilyen benga állatokért rajongani, nem?) nem ment. És még csak elfogult jóindulatra sem volt szükség hozzá.
Ez a könyv ugyanis most is szórakoztatott. Ennek az okát a műfaj boncolgatása közben véltem felfedezni. Ez ugyanis nem regény. Még csak nem is novellák fűzére.( Ahogy az előszó állítja.) Ugyanis több fontos novella-kritériumnak nem felel meg. Ezek inkább „epizódok”
(Mindenféle komolyabb kutatás híján persze.) Ez ugyanis az egyik első ’series’ lehetne, ha mozgóképes műfajról beszélnénk. Tisztára, mint egy HBO-s sorozat. A különálló történeteket egymástól függetlenül is lehet olvasni, ugyanis a szereplő személyén kívül még néhány közös panel-elem tartja össze. A kreált világ, a gyakran emlegetett országok és istenek: a díszlet közös. Ugyanakkor a főhős nem koherens személy. Minden történetben másmilyen ( attól függően, hogy az aktuális epizód: 1 epizód-1 kaland) mit kíván meg. Hol több nyelven beszélő, művelt. Hol agyatlan izomagy. Hol csavaros eszű szerencselovag. Hol hadvezér. Hol erkölcstelen vadember. Hol gáláns lovag. Sorolhatnám. Egy sorozatban nincs idő jellemekre. A mellékszereplők papírmasé figurák. Annyira érdekesek, ameddig a kaland megköveteli. Így az aktuális fő gonosz például csak bokszpartner. Ha így olvasom, akkor ezeket nem rovom fel hibának. Hiszen ilyen sorozatokat azért néz az ember, hogy arra a 45 percre kikapcsolja. (És nem gond, hogy az előző részben mg arról volt szó, hogy…)
A korrektség kedvéért azért meg kell jegyezni, hogy ha az úttörő jellegétől eltekintek, ma már nem menne el sorozatnak sem. Egy igazán jó sorozat ugyanis figyelne a fenti dolgokra.

Holdranéző P>!
Robert E. Howard: Conan, a barbár

Egészen mostanáig abban a hitben éltem, hogy vagy szereti valaki a kard és varázslat fantasyt, vagy nem. Végülis a legtöbb dologgal így vagyunk – vagy szeretünk valamit, vagy nem szeretjük. De most kénytelen voltam rájönni, hogy jó, szeretem én a kard és varázslat fantasyt… csak nem így.
Azt nem tagadom, hogy szórakoztatóak és remekül előadottak ezek a rövid történetek – az ember szinte látja maga előtt a vérmocskos csatákat, a velejükig gonosz főgenyákat, a csattogó kardpengéket, az arany csillogását. Nem nehéz magunk elé képzelni a zord, férfias főhőst, sem a minden történetben megjelenő gyönyörű, lenge öltözetű nőket – akik vagy gyenge, a gonoszokkal szemben tehetetlen, pihegő szépségek, vagy, mint Salome, igazi nősténydémonok –, de ami az erőssége ennek a kötetnek, az a gyengesége is. Egészen pontosan az, hogy én ezt a duzzadó, minden egyes mondatot átitató maszkulinitást képtelen vagyok befogadni spoiler. Szóval igen, a bor, a vér és az arany maradhat – de ha választhatok, részemről inkább Red Sonjához és Vavyan Fable remekül verekedő kalandornőihez húzok, mint Conanhez.

makitra P>!
Robert E. Howard: Conan, a barbár

Igaz, hogy másfél évig tartott elolvasni, de jófajta cucc volt :) Persze a maga ponyva módján. Hiszen ebben a világban minden ellenség félelmetes, mindenki nagyon fekete-fehér, a férfiak erőszakosak, a nők pedig minden látszat ellenére gyengék, akik csak arra várnak, megmentsék őket.

De bevallom, az meglepett, hogy a főhősünket azért sikerült kicsit összetettebben ábrázolni, amellett ugyanis, hogy igazi férfiisten, még jó taktikus és rafinált gazember. A történetek jól bemutatják, hogyan válhatott az egyszerű zsoldosból végül is királlyá rettenthetetlensége, vakmerősége és józan esze által.

Mindenesetre nagyon élveztem a világleírást, a csatákat, a szemérmetlen hívsovinizmust, mert a Conan amolyan igazi bűnös élvezet, de a legjobb fajtából.

És mindenkinek ajánlom Basil Poledouris filmzenéjét, ami amellett, hogy tökéletesen passzol a történetekhez, önmagában is kiválóan megállja a helyét:

http://youtu.be/3UTBlatoJXA…

3 hozzászólás
kedaiyun>!
Robert E. Howard: Conan, a barbár

Ezzel a könyvvel ez volt a negyedik próbálkozásom, és most végre be is tudtam fejezni. Legalább 10 éve megvan, akkor vettem meg, amikor belelkesedtem a Conan, a pusztító c. film megnézése után, mert az nagyon tetszett, és gondoltam, el kell olvasni az eredetit is. (Plusz érdektelen információ: akkoriban még a „csak az eredeti az igazi mindenből”-sznob is voltam filmek és könyvek terén, mára ez elmúlt.) Elkezdtem, és nem folytattam. Ez háromszor is megismétlődött, és mindig valahogy a 30. oldal környékén vesztettem el az érdeklődésemet, egyáltalán nem kötött le. Valahogy könyvben a heroikus fantasy nem ragadott meg sose, filmben, játékban igen. Aztán tavaly megnéztem a Conan, a barbár-t is (a régit természetesen), ami szintén az egyik kedvencem lett, és akkor úgy döntöttem, teszek még egy próbát ezzel a könyvvel. Ha most is abbahagyom, akkor kész, ennyi volt, megállapítom, hogy ezt a könyvet nem nekem írták. Most jött el az igazság pillanata…
Munkába menet és onnan jövet jókat szoktam olvasni a buszon. És a Conan most lekötött, valahogy rá tudtam hangolódni erre a világra, miközben képek villantak be a filmekből is, habár egyik történetnek sincs köze hozzá. A világ, ahogy az utószóban is olvasható, egy elképzelt korszakban helyezkedik el, ahol a későbbi nagy kultúrák és birodalmak elődei találhatók meg. Az ókori Kelet egy kis középkori jelleggel, vagy az ókori Európa vidékei, és emiatt nem véletlenül ismerősek az istenek, népek nevei, amik hasonlóak, de kicsit mások is, mint a valóságban. Az egésznek olyan „mesés Kelet”-hangulata van, bazárokkal, harcosokkal, varázslókkal. Ez kifejezetten tetszett. A kötetben több történet szerepel, melyek egymástól teljesen függetlenek. Mindegyik szórakoztató, de egymás után olvasva feltűnik, hogy nagyjából ugyanaz a séma, csak más szereplőkkel: a főgonosz varázsló át akarja venni a hatalmat, egy bajba jutott hercegnő véletlenül Conanba botlik, aki segít neki, legyőzi a gonoszokat, esetleg csatajelenek, majd a lány Conan karjaiba omlik, és elsétálnak a távolba. Természetesen elég sok az eltérés, de a felépítés ilyesmi. A gonoszok szupergonoszok, a nők (a jók) mindig karcsú, ruganyos testű gyengéd vadmacskák, a férfiak izmosak, Conan pedig egy megtestesült félisten, aki mindig győz, és a vadsága vonzóan hat a nőkre. Mindig valamilyen gonosz varázslat áll a háttérben. Ma már ezek a heroikus fantasy klasszikus elemeivé váltak, de az 1930-as években, amikor íródtak, biztos újdonságnak számítottak.
Összességében tetszett a könyv, örülök, hogy elolvastam, és nem mondtam le róla teljesen. Talán el fogom olvasni a többi történetet is egyszer.


Népszerű idézetek

maneki_neko>!

A tegnap isteneiből lesznek a holnap ördögei.

18. oldal

selfmadehell>!

– Mitra előtt egyenesen kell állni, nem pedig hason csúszni, mint a féreg, vagy állatok vérével csöpögtetni össze az oltárát.

19. oldal

maneki_neko>!

De nem minden ember keresi a nyugalmat és a békességet; vannak, akik viharos hévvel a vérükben születnek, a vadság és vérszomj nyugtalan hírnökével, és nem ismernek más utat…

106. oldal

Hush_Campo>!

– Mitra óvjon bennünket! – tört Amalric. – Ez Conan, az északi! Az összes gazemberem közül a legféktelenebb! Már rég felakasztottam volna, ha nem ő lenne a legjobb kardforgató, aki valaha is láncinget öltött…

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Conan
Hush_Campo>!

…Rövid és boldog életet szeretnék, szoktam mondani… és Gégemetsző Conannal, mint parancsnokommal életem valószínűleg boldog is lesz, meg rövid is.

30. oldal

selfmadehell>!

Istár átka ezekre a szűzi életű reformerekre, akik bezáratják a csapszékeket! Az emberek inkább aludjanak, mint vedeljenek, mondják… igen, úgy jobban tudnak dolgozni és harcolni uraikért! Beszari eunuchok, nem mások!

23. oldal

Hush_Campo>!

Már rég nem volt hercegnő, csupán egy rémült lány. Büszkesége lehulltával szemérmetlen csupaszon maradt. Eszeveszett félelmében ahhoz futott, akit a legerősebbnek látott. A nyers erő, amely korábban taszította, most vonzotta őt.

35.

Hush_Campo>!

Conan a közelben álló sziklára telepedett, és térdére fektette pallosát. A kék acélpáncélján megcsillanó tűzfényben ő maga is acélszobornak látszott – az egyelőre tétlen, dinamikus erő szobrának: nem pihent, csak pillanatnyilag mozdulatlan volt, várta a jelet, hogy mikor lendüljön újra félelmetes akcióba. Arcvonásait a rajtuk játszó tűzfény olybá tüntette fel, mintha valami árnyékszerű, mégis acélkemény anyagból lennének kifaragva.
Mozdulatlan volt, ám szeme vad fénnyel parázslott. Nem csupán vadember volt; része a vadonnak, az élet megszelídíthetetlen eleme; ereiben farkasfalkák vére csörgedezett; agyában az északi éj tündöklő mélye lappangott;szíve lángoló erdő tüzével lüktetett.

35.

Kapcsolódó szócikkek: Conan
Hush_Campo>!

agyában az északi éj tündöklő mélye lappangott

35.

Gerel>!

A Szakadékban nem volt élet, csak az, mi észben nem testesült meg – kongott. – Nem volt sem fény, sem mozgás, sem hang. Csak az életen túli és inneni vágy vezérelt és hajtott felfelé vak, érzéketlen, meghatározhatatlan utamon. Korokon és korokon keresztül másztam, át a sötétség újabb és újabb bugyrain…
[…] Látta mint mászott ki korszakokkal ezelőtt az Éjszakából és a Szakadékból, hogy magára öltse a megfogható univerzum anyagát.

169. oldal

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Marion Zimmer Bradley (szerk.): Kardok és boszorkányság I.
Mark Lawrence: Úti testvérek
Ursula K. Le Guin: Ursula K. Le Guin összes Szigetvilág története II.
Alexandra Bracken: Sötét idők
Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos
Philip Athans (szerk.): A Vihartorony
Robert Silverberg (szerk.): Legendák
Stewart Wieck (szerk.): Antológia
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Veszélyes amazonok
Mary Janice Davidson – Laurell K. Hamilton – Charlaine Harris – Angela Knight – Vickie Taylor: Karó