A ​nyolcadik nővér (Charles Jenkins 1.) 28 csillagozás

Robert Dugoni: A nyolcadik nővér

Charles ​Jenkins, a CIA volt tartótisztje válaszút előtt áll: családja van, úton a második gyereke – a biztonsági tanácsadó cége pedig a csőd szélére került. Egy nap felkeresi az otthonában a volt rezidentúravezetője, és egy kockázatos megbízást ajánl neki: egy fedőtörténettel utazzon el Oroszországba, és keresse meg azt az orosz ügynököt, akiről azt feltételezik, hogy sorban végez a „Hét nővér” néven ismert amerikai kémsejt tagjaival.

Mivel égetően szüksége van a pénzre, Jenkins elfogadja a megbízást, és elindul Moszkvába. Ám amikor megtalálja a gyilkosságok értelmi szerzőjének tartott ügynököt – az úgynevezett nyolcadik nővért – kiderül, hogy a nő nem az, akinek és aminek mondták.

Hiszen ebben a halálos macska-egér játszmában senki sem az.

Egy makacs orosz elhárítótiszttel a nyomában Jenkins vakmerően megszökik a Fekete- tengeren át, de azzal szembesül, hogy az ügynöksége magára hagyta. Miközben veszélyben forog a családja és a szabadsága, Jenkinsnek… (tovább)

Eredeti cím: The Eighth Sister

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634199380 · Fordította: Ipacs Tibor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
448 oldal · ISBN: 9789634199397 · Fordította: Ipacs Tibor

Kedvencelte 2

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mate55>!
Robert Dugoni: A nyolcadik nővér

Dugoni politikai thrillere a kortárs orosz és amerikai élet lenyűgöző bepillantásaival világít meg egy (irónia villanásokkal tarkított) történetet. Egy bírósági drámába vezető kémsztorit, amikor a hírszerzés sokkal veszélyesebb a saját alkalmazottjára nézve. A szerző számos, kevéssé ismert apróságokat közöl a mai Oroszországról, és kiemeli, az orosz uralom és az amerikai titkosszolgálat hosszú távú hatását az állampolgárai pszichéjére vonatkozóan. Noha ez fikció, sok kérdést felvet a kormány bizonyítékok elnyomásának képességével kapcsolatban is. Amikor Charles Jenkins (CIA volt tartótisztje) összehasonlítja az orosz és az amerikai biztonsági munkát, felismeri, hogy mindkettőnek megvan a maga intézményesített vadsága, és tudomásul veszi: „Bebizonyosodott, hogy nem bízhatunk senkiben.” És amikor a történet már-már kiszámíthatóvá válik, a narratíva drasztikus fordulatot vesz, olyan jogi drámává alakul át, amely Grisham legjobbjaira emlékeztet. Ahogy bemutatja az emberi lények legszomorúbb és leggyengébb sebezhetőségeit, eközben bebizonyítja, hogy elsősorban ez tesz minket erőssé. Hogy a szerző FBI-ról, CIA-ról, orosz hírszerzésről, titkos tevékenységéről stb. való ábrázolása igaz-e a valósághoz vagy sem, valószínűleg soha nem fogom megtudni, de nem is érdekel különösebben, mert továbbra is szilárdan hiszek abban, hogy a politikai thrillerek képesek hatékonyan foglalkozni ilyen „nagy” és összetett témákkal.

Csibice25>!
Robert Dugoni: A nyolcadik nővér

Remek kémregény, hozta az elvárásokat. Esendő főszereplő, aki elvállal egy utolsó küldetést, mivel pénzhiánnyal küzd. Illetve nem utolsó sorban azért, mert ezzel megmentheti pár ügynök életét. Időközben kiderül, hogy semmi és senki nem az akinek látszik, ebből adódnak a bonyodalmak, amelyek igazán izgalmassá teszik a regényt.
Első olvasásom volt az írótól, de nem az utolsó :)

PRicsmond>!
Robert Dugoni: A nyolcadik nővér

Első könyvem volt Robert Dugoni-tól, de nem az utolsó, az év egyik legkellemesebb meglepetése lett ez a könyv. Egy remekbe szabott kém-thriller amelynek szinte minden oldala bővelkedik izgalomban és feszültségben, ami teljesen beszippantja az olvasót és nem is ereszti az utolsó oldalakig.
Az Oroszországban működő amerikai kémsejt tagjait, amit csak „hét nővérként” emlegetnek a belsőbb körökben sorra kezdik el likvidálni. A CIA számára egyértelmű, hogy áruló van a soraikban, ugyanis valaki elkezdte feltárni a beépített ügynökök neveit. Charles Jenkins nyugalmazott CIA ügynök anyagi nehézségekkel küzd, éppen ezért kénytelen elvállalni azt a megbízást, hogy Oroszországba utazzon és megmentse a hét nővér még megmaradt tagjait, az áruló személyét pedig felfedje. Amikor már-már úgy látszik, hogy sikerül azonosítani azt a személyt aki felelős az áldozatok haláláért azonban nem várt fordulatot vesznek az események és a küldetés száznyolcvan fokos fordulatot vesz. Jenkins lelepleződik és amikor realizálódik előtte, hogy ő is az árulás részese lett, egy nem várt segítővel kénytelen menekülni ha életben akar maradni. Könyörtelen hajsza kezdődik, amelynek tétje már Jenkins élete, ugyanis tisztában van vele, ha elkapják és a Lefertovo-ba kerül onnan nem távozik élve.
A nyolcadik nővér egy nagyszerűen megkomponált kémregény, amelyben végig izgulhatunk főhősünkért. Tökéletes kikapcsolódást nyújt azoknak akik szeretik az akciót és a kémtörténeteket, valamint azoknak isakik szeretik a tárgyalótermi csatározásokat. (@colman Neked szerintem nagyon fog tetszeni, ne hagyd ki :D)

2 hozzászólás
Bomarie>!
Robert Dugoni: A nyolcadik nővér

Kémregény, izgalmas akciójelenetekkel megtűzdelt thriller… a sztori első felében. A második felében azonban vált az író és egy tárgyalótermi drámát kapunk, amivel kissé visszavetette az olvasás lendületét.
Nekem az első része jobban tetszett – csak úgy peregtek a lapok a kezemben – és a végén, a köszönetnyilvánításban leírt személyes élményei.
Aki izgalmas és gyors cselekményű olvasmányra vágyik, annak jó választás lehet ez a történet.

BBetti86>!
Robert Dugoni: A nyolcadik nővér

A kémregény nem éppen az én zsánerem, de szerencsére Dugoni olyan cselekményt hozott, ami le tudott kötni engem is. Igaz, ebben szerepe volt a fordulatnak, amit különben a fülszöveg lelő. Még jó, hogy annyira rég olvastam, hogy nem emlékeztem rá…

A cselekmény egyszerűnek tűnik: Jenkins korábban CIA ügynök volt, tartótiszt. 20 éve visszavonult, de a családi cég a csőd szélén áll. Így beleegyezik, hogy egykori felettese elküldje Moszkvába, ahol csali lesz. Van 7 orosz ügynöknő, akiket most elkezdtek megölni. Charlie feladata a nő azonosítása, a nyolcadik nővéré, aki likvidálja az ügynököket. De aztán semmi nem megy egyszerűen, és hősünk folyamatában döbben rá, hogy ki mondott igazat, és igazából mibe keveredett.
Így a cselekményt két dolog adja: Charlie és társa menekülése Oroszországból, valamint egy tárgyalótermi krimit is kapunk, amelyben a férfi igyekszik elmondani az igazát, és leleplezni a titkokat szivárogtató árulót.

Jó a tempója, és a mellékszereplők bevonásával még egy kicsit sikerül gyorsabbá és színesebbé tenni. A kedvencem talán a hamis úti okmányok megszerzése és átadása volt, de akad benne más jó rész is.
A tárgyalótermi rész fogott meg különben kevésbé, bár azt a zsánert kifejezetten szeretem. Itt volt benne egy más színezet, ahogy spoiler Nem is állítom, hogy pontosan értem, mivel mit akartak elérni a tárgyalás során, mindkét oldalról. Itt is játszmáztak, sejtettek ki nem mondható igazságokat.

A szereplők között vannak hazafiak, jó barátok és egy összetartó csapat. Azt könnyű megnevezni benne, kik a történet hősei. A többiek esetében viszont szürke zónába lépünk. Vannak benne olyan szereplők, akik a másik rendszer emberei, de ettől ők maguk nem rosszak.
A szemben álló feleket is ezért nehezebb meghatározni. Végső soron Charlie kerül majd szembe az árulóval, és a látszattal, ami védelmezi. Igazság a csalások ellen. Itt is kényes mezsgyén halad a könyv. Annyira kényes műveletekről van szó, hogy felmerül, mit szabad és mit nem. Bár, az egyértelmű, hogy a rendes ember tönkretétele önös érdekből nem megengedhető. Dugoni úgy is alakítja a történet végét, hogy valamiképpen mindenki megkapja, amit erkölcsileg kiérdemelt.

Ha a szereplők kapcsán valakivel gondom volt, az inkább a szereplők kora miatt van. Jenkins a hatvanas évei elején jár, az orosz ügynök, aki elkapná, szintén idősebb férfi. Az ügynöknők is nyugdíjas korúak. Valahogy fura, hogy a kémjátszma ebben a történetben a nyugdíjasok játéka.
Pláne, hogy Charlie közben most alapít családot. A nagyfia 8-9 éves, a második gyerekével meg éppen terhes a felesége. Ok, tudom, hogy ma már kitolódik a családalapítás, de korából adódóan Charlie már inkább nagypapa kellene, hogy legyen, nem kisbaba édesapja. Vagy ezzel jelzi a szerző, hogy még van benne kakaó, és nyugodtan lehet aktív CIA ügynök hatvanon felül is?

Piszkálom, de nem volt ez rossz könyv. A fordító korrekt munkát végzett, kémregényhez képest nagyon világos, érthető a szöveg is. A cselekményben van akció és izgalmas, haladnak az események benne. A szereplők is kedvelhető alakok, annak ellenére, hogy a többséget öregellem a cselekményhez képest.

Dzsiaj>!
Robert Dugoni: A nyolcadik nővér

Robert Dugoni nem ismeretlen szerző itthon, más kiadónál már jelentek meg könyvei. Most azonban az Agave egy új karakterét hozta el a hazai olvasóknak egy viszonylag friss, a tengerentúlon 2019-ben megjelent kötet képében, amely a Goodreadsen jelenleg az impozáns 4.06 csillagon áll. Mivel ez nagyon jó értékelésnek számít a könyves IMDB-n és a hazai kiadót is nagyra tartom, egyértelmű volt a vétel, hogy aztán a végső verdiktnél egy kicsit vakarjam a fejem.

Ami komoly pozitívum, hogy a Nyolcadik nővér nagyjából az elejétől a végéig pörög, ritkán ül le a cselekmény, és olyankor sem sokáig. Dugoni kifejezetten a kötet közepe felé van elemében, amikor főhőse, Charles Jenkins ismeretlen országokon és tájakon kényszerül menekülésre. Nagyon ritka, hogy egy „üldözéses jelenet” ennyire hosszan, mégis konstansan jól, magas adrenalinszinten zajlik.

Ami már valamivel nagyobb gondot jelentett, hogy Dugoni kétszer is műfajt cserél menet közben, és egy lassan induló, klasszikus kémregényből kiindulva nagyobb sebességbe kapcsol egy üldözéses akcióthriller erejéig, hogy a végén visszaváltson egy valamivel alacsonyabb fokozatba, és tárgyalótermi krimiként zárjon. Ugyan ez utóbbi is tartogat csavarokat és végig leköti az olvasót, számomra eléggé zavaró volt, hogy pont a főszereplőjét teszi zárójelbe ez a rész, és egy addig abszolút mellékkarakterként felbukkanó ügyvéd, David Sloane viszi a prímet (aki nem mellesleg számos egyéb Dugoni könyv főszereplője, szóval még crossovert is kapunk).

És igazából itt veszik el egy kicsit Dugoni, aki mintha nem tudta volna eldönteni, hogy mit is szeretne írni, így hátha alapon kicsit mindenbe belenyúlt. Még egy sehová sem vezető „whodunit”-krimi szálat is belebegtetett, ami azért szomorú, mert pont ebben éreztem volna még potenciált. Összességében merész vállalás, és egészen zseniálisan is elsülhetett volna, de a Nyolcadik nővér végül azért mégiscsak becsúszik egy kicsit a közmondásos padok közé.

Sokat segíthettek volna az emlékezetes karakterek, de sajnos ezek többsége a főszereplővel az élen bántóan kétdimenziós és jellegtelen. A főellenség figurájában ott van ugyan a lehetőség valami átütőre, de a könyv kétharmadánál, épp az említett műfajváltásnak köszönhetően kispadra kerül, ahonnan már nem is igazán tér vissza.

Összességében egy végtelenül tisztességesen és profin megírt regény az olvasó jutalma, amit kábé 2-3 nap alatt kivégez, legvégül azonban joggal érezheti úgy, hogy Dugoni elengedte kicsit a kezét. Ennek megfelelően a Nyolcadik nővér sosem fog bármilyen műfaj klasszikusává válni, és egy-két hét alatt viszonylag könnyen elfelejtjük.


Népszerű idézetek

mate55>!

– A Gorkij park – mondta. […]
– Nagyon jó! Úgy vélem, a maguk Martin Cruz Smithe írta.

78. oldal

mate55>!

Zarina Kazakova kilépett Belij Dom, az orosz Fehér Ház üvegajtaján, és kikukucskált a Moszkvát fojtogató, ólomszürke égre.

(első mondat)

PRicsmond>!

Zarina kifogástalanul öltözködött, és mindkét orosz nemzeti sport hidegen hagyta: nem dohányzott, és nem vedelt mértéktelenül, főleg vodkát nem.

BBetti86>!

Önök legfőképpen azért felelősek, hogy kiderüljön az igazság. Ám az igazság néha bonyolult. De nem kellenek hozzá csicsás grafikonok, ábrák vagy számítógépes technológia. – Sloane a táblára nézett. – Néha az igazság egyszerű és világos. Néha ott van a szemünk előtt. Néha az igazság fekete-fehér.

429. oldal


A sorozat következő kötete

Charles Jenkins sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Steve Berry: A Romanov-jóslat
Jason Matthews: Az árulás palotája
J.D. Barker: A hívás
Linda Castillo: A halál szava
Stephen King: 11/22/63
Colleen Hoover: Verity
Stephen King: 11.22.63
Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent visz
Harlan Coben: Az erdő
Stephen King: Mr. Mercedes