Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az országúti Rém 10 csillagozás
„Ceruzát vett a kezébe, mint már annyiszor, és egy tiszta papírlapon újra felmérést készített a helyzetről. Eddig öt vagy hat oldalt piszkolt össze a macskakaparásaival. Először egy X-et vésett a lap közepére, utána piros ceruzával bekarikázta. Ez volt a gyilkos helye. Ismét a fekete ceruzát vette kezébe, és feljegyezte a lap szélére: Gátlástalan, de a viselkedése ésszerű.
Felül azt írta a papírral: Vasárnap, július 4., első merénylet, 18 halott, 24 sebesült; és alulra: Péntek, július 9., második merénylet, 6 halott, 11 sebesült.
Húzott egy vonást, és összeadta.”
Eredeti cím: Le serpent à lunette
Eredeti megjelenés éve: 1978
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Lényegében meglepetés volt ez a francia, falusi thriller.
Az mondjuk az én bajom, hogy még mindig nem rajongok a műfajért és nagyon kell az írónak valami „pluszt” nyújtania, hogy öt csillagot adjak. Az meg, hogy egy filmrendező egy erősen filmszerű regényt ír… nos az nem dob akkorát, bár tény, hogy sokat dob a történet olvasmányosságán.
Egy falusi „roncstelep”, amit egy „gyüttment”, akarom mondani bevándorló család üzemeltet, tényleg amolyan pörsenés a világ seggén. Főleg, ha az üzletmenetet, egy igazán mérgező, erőszakos apa irányítja…
…és egyszer csak egy őrült elkezd lövöldözni az országúton haladó autókra, ami a családot egyből a történések a nyomozás középpontjába rántja.
Nekem sok minden hiányzott, például rosszkor derült ki a Rém személye… Hogy ez most épp túl gyors volt, vagy túl lassú, azt nem tudom eldönteni. De inkább túl gyors, és vártam még egy csavart… nem jött.
Meg egy krimitől igazán nem várok mélyen ábrázolt karaktereket, de ezek a figurák valahogy félig lettek megrajzolva, amit egy film esetén a filmes eszközök biztos jól kiegészítettek volna… de ebből nem lett film.
Szóval a rejtélyt nem kaptam meg, a figurák amolyan majdnem jók, a falusi hangulat vagy életérzés, megint csak valahogy épphogy nem az igazi…
Egyébként a ritmusa, a felépítése, az olvasmányossága jó. Futott fejben a mozi… csak épp nem szabadult el.
2020/147. otthoni polc
Váratlan olvasmányélmény, így igazi meglepetés. A piacon vettem, beleolvastam, és ott is ragadtam a könyvnél.
Erős szociokulturális érzékenységgel megírt, egyéni hangvételű egzisztencialista regény. Gyenge a nyomozási szál és a cselekmény, a könyv erőssége a társadalmi környezetábrázolás. Nehezen tipizálható, nem olyan direkt, mint Wahlöö, inkább a Simenon-féle szociológiai krimikre emlékeztet, hangulati többletként pedig valami olyasmit képzeljünk el, mint a Zabhegyező-t az ifjúsági könyvek között. (Több motívumra is ráismerhetünk onnan, de szerintem ez a regény a felsorolt műveknél hatásosabb.)
Izgalom helyett tehát inkább irodalmi igényességet kapunk, ne várjunk egy mesteri nyomozást, szuper detektívvel. De a könyvet – különlegessége miatt – feltétlenül érdemes elolvasni.
Mj: A borítónak semmi köze sincs a regényhez.
Mj2: Az eredeti címnek semmi köze a magyar címhez. (Nincs itt valami tévedés?)
Szeretem azokat a könyveket, amelyek több szempontból íródnak, különösen amikor előre megjelöli az író, hogy éppen kinek hallom a gondolatait.
Bizony, Rém volt a javából.
Teljesen tisztán láttam magam előtt az eseményeket, a helyszíneket, magát a roncstelepet talán a legjobban.
Most vagy az én fantáziám működik rendesen, vagy az író fogta meg nagyon jól a dolgokat, bár azt hiszem az utóbbi az igaz.
Elég sokáig gondolkodtam, hogy ki lehet a Rém.
Alapjaiban sajnáltam az egész családot, mindenki sérült lelkileg, mindenkinek van valami fájdalma. Ez most nem gúny, hanem mozog most is a lelkem, ahogy visszagondolok rá.
Legjobban talán Gominát sajnáltam, de Martin sorsa is remegtette a lelkemet.
Nem néztem utána, de nem készült film ebből a történetből?
Nekem ez a krimi kellemes meglepetés volt – na nem annyira meglepetés, mert mindig is bírtam az efféle bűnügyi történeteket, már a Rakétában is faltam az ilyen folytatásos krimiket. Szokatlan környezetben játszódott, kicsit szokatlan volt maga a bűn is, nem volt túlhúzva és túlírva. Az írónak 270 oldalba belefért a könyv egésze tokkal-vonóval, csak azért nem nyújtotta túl, hogy meglegyen a kötelező 400 oldal penzum, nem tett bele felesleges magánéleti szálakat, mint az a mai krimikre oly jellemző. A szereplők meg nagyon szimpatikusak voltak, kivétel nélkül, különösen a kisfiú meg az énelbeszélő kamasz gyerek.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Brigitte Aubert: Az erdei halál 92% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Egy párizsi apartman 88% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Central Park 87% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Az írók titkos élete 87% ·
Összehasonlítás - Pierre Lemaitre: Téboly 86% ·
Összehasonlítás - Clémence Michallon: A csendes bérlő 79% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: A szajnai ismeretlen 75% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Mert többen nincsenek 96% ·
Összehasonlítás - Chris Carter: Halállista 95% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Tíz kicsi néger / Gyilkosság az Orient expresszen 97% ·
Összehasonlítás