A ​földrajz bosszúja 7 csillagozás

Miért a földrajz bosszúja? Mit bosszul meg a földrajz? Először is ezek a kérdések fogantak meg a fejemben. A földrajz (domborzat, távolság, magasság stb.) befolyása az emberiség életébe alapvetően a determinista felfogáshoz igazodik, azonban manapság sem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor a technológia révén már számos aspektusát le lehet küzdeni. A könyv szerzője ezen vonalon mozog.

Robert D. Kaplan a neorealistának nevezett irányzat képviselője. Ez nagyjából abból áll, hogy a részeket az egészből levezetve vizsgálja. Ennek kapcsán van a könyvnek néhány meredek következtetése erkölcsi szempontból. Igaz, a politika és az erkölcs a legritkább esetben konvergál egymáshoz. A világpolitikai folyamatokat tekintve egy emberi élet pláne semmiség, porszemek vagyunk mind, de ha egy nemzetközi hírű gondolkodó ezt könyvben leírva nyomatékosítja, az kicsit szíven ütő.

Amerika iraki kalandjának nem volt semmi ehhez hasonló végzetes következménye – katonai és gazdasági pozíciónk a világban, különösen Kelet-Ázsiában szilárd, és nem mutatja a gyengülés jeleit. Kevesebb mint ötezer katonát vesztettünk, harminckétezren súlyosan megsebesültek, ami iszonyatos ár, de nem az inváziós erők félmilliós nagyságrendjéhez képest. (399. oldal) Ma csak az udvar felét nyírtam le, de az egész udvarhoz viszonyítva jól állok. Főleg, hogy télen nem kell füvet nyírni. Amikor pedig fajokról beszél emberek esetében, néztem egy nagyot. Betudom annak, hogy elkalandozott.

Mackinder magterület- és Spykman peremvidék-elmélete fontos tételei a könyvnek. Két geopolitikai nagyágyú, akik már a nagy egészben gondolkodtak. Mackinder szerint aki uralja a magterületet – amely nagyjából egy ázsiai gócpont – az uralja a világot. Ez Oroszország területén található. Egyébként akkoriban a britek Oroszországot tekintették a legveszélyesebb ellenfélnek. Spykman szerint ezt a gócpontot körülvevő gyűrű a fontos geopolitikai szempontból, mondván, hogy ezt uralja, az uralja a magterületet is. A könyv első része ezeknek az elméleteknek az alapos bemutatása, és a múltban való szerepük és gyakorlati kiterjesztésük (pl. Lebensraum).
A második részben 21. századi valójában vizsgálja a területet, tehát az Európától Kínáig terjedő irdatlan szárazföldet, azon markánsan jelenlévő hatalmakat, népeket.
A harmadik rész az USA és a mexikói bevándorlás viszonyát vizsgálja.
Az ehhez nagyon hasonló A földrajz fogságában című könyv olvasmányosabb, ez viszont mélyenszántóbb. Illetve – bár ez nem negatívum – előbbi aktuálisabb, hiszen ez már 2012-ben íródott.

Impozáns és egyben fárasztó könyv Kaplan elemzése. Egyáltalán nem olvasmányos, kissé csapongó, ír mindenről. A könyvet két nagy részre lehet bontani: utóbb találomra kijelöl a mackinderi, Spykman,Mahan féle elméletek kereszttüzében bizonyos régiókat és ír róluk néhány igen unalmas és felületes beszámolót, előbb pedig részletesen bemutatja és illeszti a mai (2010-es) trendekhez Mackinder, Spykman,Mahan agytröszt társaság meglátásait (Világsziget, Rimland, tengeri hatalmak, „aki uralja a vilagszigetet az uralja a vilagot”…stb stb. Ez a rész egészen kiváló, mert egész szép keretet adott a témának,ami aztán kissé elnagyoltam lett tálalva. Igazság szerint az USA szempontjai szerint lett bemutatva a dolog, ez engem nem különösebben érdekelt (volna). Ebből a szempontból Tim Marshall könyve a témában jobb. Olvasmányosabb. Letisztultabb. Kaplan tudományosabb akart lenni, az elméletekkel magasan verné is Marshallt, így is gondoltam az első részig, de a mezsgye elég szűk lett. Menő érzés volt, amikor különböző korok szakijait vette elő és már én is olvastam az idézett könyvet (pl Huntington Kik vagyunk mi?).
Azok az „élménybeszámolók” viszont nem tetszettek, mikor megemlítette hogy „igen ott én is jártam és mit láttam/tapasztaltam” és már is megerősìti a gondolatmenetét. Hiányoltam sok jelentős országot, Európát sem vitte túlzásba (a nyugatit). Ellenben amik az USA szempontjából fontosak, azokról bőségesen ír ("közel-keleti négyszög", Kína, Mexikó).
A kiadás impozáns, mint mindig ha az AJTK.

A könyv első felén meglehetősen unatkoztam, ez a sok elmélet és azok körbejárása… nem annyira kötött le. Azt hittem, olyan lesz, mint Tim Marshall könyve, ehhez képest csalódás volt.
A második fele már jobban lekötött, de lehetett volna kicsit szűkebbre szabni az egyes területek elemzését, ezzel párhuzamosan pedig a kimaradt részekről meg írni valamennyit. Mert így kimaradt komplett Dél-Amerika, Afrika és Nyugat-Európa is, hogy Ausztráliáról már ne is beszéljek.
Cserébe kaptunk ilyen kis rövid sztorikat, ahol arról dicsekszik a szerző, hogy „igen, ott én is jártam”. De ezek ilyen másfél mondatos „sztorik” amúgy, szóval ebben is csalódáskeltő volt.
Amely területekről meg bővebben beszélt, sokszor inkább történelemlecke volt, sem mint a földrajzi adottságok elemzése.

Akit érdekel a geopolitika mint szakterület, illetve a történelmi események földrajzi aspektusai (akár laikusként is), annak Tim Marshall: A földrajz fogságában című könyve mellett ez egy másik alapmű. Mindkettő alapállása az, hogy a földrajzi tényezők nagyon nagy hatással vannak a világ eseményeire, és könyvük végig e mellett való érvelés.
Marshall könyve sokkal olvasmányosabb, Kaplan talán nehezebben érthető és követhető, viszont szakmailag megalapozottabb (illetve sokkal inkább alátámasztja a mondanivalóját elméletekkel, a könyv első fele gyakorlatilag csak erről szól). De lényegüket tekintve hasonló a két könyv: végigveszik a Föld fontosabb régióit, és bemutatják, milyen földrajzi szempontok „determinálják” az egyes országok viselkedését.

Hiánypótló a magyar kiadás, kár, hogy csak ilyen későn került rá sor, mert az azóta eltelt 7-8 év alatt annyi minden történt már, hogy sok megállapítása már nem aktuális (illetve olvasás közben folyamatosan emlékeztetnem kellett magam, hogy "igen, amikor ezt írta, akkor ez és ez az esemény még nem történt meg). Így sem veszít az értékéből, csak más szemmel kell olvasni.

Ez a könyv a geopolitikáról szól, és annak értelmezéséről. Próbáltam elcsípni, hogy Kaplan miként definiálja a geopolitika fogalmát, és végül sikerült a 175. oldalon. Nem definíciószerűen, de leírja, hogy a világpolitika földrajzi értelmezése.
Rövid előszó után példák és elméletek sokasága után rátér a geopolitikailag fontos kontinensekre, országcsoportokra, és történetiségében ragadja meg, hogy alakult ki a mai világpolitika. Az olyan helyek, amik nem kerülnek a napi hírek közé, azok nem rúgnak labdába. Így Afrika Szaharától délre eső része, Közép- és Dél-Amerika, Ausztrália alig jelenik meg a szövegben.
Igyekszik nem részrehajló lenni, de látszik hogy az Amerikai Egyesült Államok szemszögéből nézi a dolgokat. Sokat foglalkozik a tágabb értelemben vett Közel-Kelettel, és itt Amerika szerepével. A megtörtént beavatkozást, vagyis az iraki és afganisztáni kalandot Vietnám-analógiának nevezi, ha nem történt volna beavatkozás, akkor a München-hasonlat lett volna érvényes. Mind a kettő vesztő, de a szerző szerint Amerikának mindenképpen kellett valamit csinálni, bár a beavatkozást 5000 katonája bánta. Európával kapcsolatban arra lettem volna kíváncsi, hogy a nemzetállamok szükségessége vagy idejét múlta mellett teszi-e le a voksot. Ügyesen megkerüli a problémát.
Közvetlenül az arab tavasz után látja, hogy az egészből csak káosz lett, ahogy az iraki háború után is. Érdekes, hogy elképzelhetőnek tartja az iszlám demokráciák létrejöttét. Igaz, hogy mifelénk meg népi demokrácia járta, olyan is volt.
A könyv címe arra utal, hogy a világpolitikában, és különösen a katonapolitikában a földrajzi helyzetet figyelembe kell venni. Még a mai technikai felszereltség sem tudja kiküszöbölni az ebből fakadó nehézségeket. Honi használatra azt javasolnám, hogy adjuk vissza a földrajz becsületét az oktatásban!