Kétperces ​szabály 33 csillagozás

Robert Crais: Kétperces szabály

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Két ​perc. Ennyi időd van. Ha túlléped, véged.
Max Holman mindig betartotta a kétperces szabályt.

Ám amikor egy bankrablás során az egyik ügyfél szívrohamot kap, eldobja a fegyverét és újraéleszti a férfit.
A jutalom … ? Tíz év börtön.

Max 48 évesen szabadul.
Fia – aki rendőr –, teljesen eltávolodik bűnöző apjától.
Max szabadulásakor tudja, nem sokat várhat már az élettől, egyetlen vágya, hogy újból felvegye a kapcsolatot fiával.

A sors azonban másképp dönt.
Fiát és három nyomozótársát előző éjszaka hidegvérrel meggyilkolják.

A hivatalos verzió szerint a gyilkosságért egy Juarez nevű bandavezér a felelős. Max a zavaros magyarázatot nem fogadja el, ki akarja deríteni a teljes igazságot.
De egyedül nincs esélye. Szüksége van egy bennfentesre.
Egyetlen embert ismer, aki szóba jöhet: Katherine Pollard FBI-ügynököt, aki annak idején rács mögé juttatta …

Robert Crais, a feszültségkeltés nagymestere, ismét… (tovább)

Eredeti cím: The Two Minute Rule

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Kelly, Budapest, 2008
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639667303 · Fordította: Zsolnai Lajos
>!
Kelly, Budapest, 2007
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639667303 · Fordította: Zsolnai Lajos

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

mate55 >!
Robert Crais: Kétperces szabály

Dacára annak, hogy Crais sem történetében, sem ötleteiben nem alkotott semmi eredetit és kimagaslót, mégsem lehet nyugodt szívvel rosszat mondani rá. Ebben a mesében, létrehozott egy teljesen hihető világot, egy félelmetes bosszút, halott rendőrök, mocskos zsaruk, és egy valószínűtlen romantika között. És ez a romantikus szál pedig szépen belesimul az előbb említettek mellé, nem giccsesen és nem is túltolva. Többször említettem már, hogy minek mindenbe valami romantikus bonyodalmat beleerőltetni, de ide belátom, hogy kellett. Max a főszereplő és az ő túléléséhez és sikeres bosszújához ez is kellett, hogy ne legyen magányos farkas és ne csak meneküljön, hanem küzdjön is, mert van miért. Az író magabiztos mesterségbeli tudás birtokában van, és ez úgy a cselekményvezetésben, mint a jellemek kidolgozásában egyértelműen a regénye előnyére szolgál. De szeretném kihangsúlyozni, hogy elég egészen egyszerűen belemerülni a történetbe, és élvezni azt.

gyuszi64>!
Robert Crais: Kétperces szabály

2023/96, könyvtár, 13/32 eddigi értékelés

Remek. Sodró lendületű, izgalmas, több fordulattal, viszonylag kevés erőszakkal. Igazi szórakoztató irodalom.
(Nálam mindig olvasásra behúzó, ha az átlagember/kisember küzd meg a nagyobbakkal (bűnözők, hatóság, politikai vagy gazdasági hatalom).)

A könyv gyenge pontja a fülszöveg: a főhős karakterének alapvonását mint poént legyilkolja, a humorhoz pedig semmi köze a regénynek.

chhaya>!
Robert Crais: Kétperces szabály

Mintha forgatókönyvet olvastam volna, a mozivásznon jól mutatna, bár csak egy alsó kategóriás akciófilmre lenne elég. A börtönből frissen szabadult elítélt valójában jó ember, ő igazán jó útra akar térni, de a csúnya gonosz rendőrök nem hagyják. Különben is meg kell bosszulnia a fia halálát, és ki a legalkalmasabb segítség erre, mint a volt FBI ügynöknő, aki letartóztatta. Sajnos többször untam, a fordulatosnak szánt nyomozás ellenére a cselekmény sokszor sablonos és kiszámítható, a cselekmény sem pörög úgy, mint kellene. Amúgy egyszeri olvasásra jó, gyorsan lehet vele haladni, és gondolkodni sem nagyon kell közben.

bmgrapes I>!
Robert Crais: Kétperces szabály

Úristen! Elvesztettem!
Hova lett?
Hova lett a humorérzékem?
Mivel a fülszöveg alapján ez egy humoros könyv :/
És persze fordulatos.
Aha.
Ízlések és…

colman>!
Robert Crais: Kétperces szabály

Alapjában véve nem volt rossz, valahogy mégis lassan haladtam vele. Talán mert nem volt annyira izgalmas. Pedig a nyomozás jóra sikeredett. Egy kicsivel több akció elfért volna benne.

nettikeee P>!
Robert Crais: Kétperces szabály

Adott egy bankrabló, akit lecsuknak 10 évre…
Szabadulásakor megtudja, hogy megölték a fiát. Senki máshoz nem fordulhat, mint egyetlen személyhez: ahhoz a nőhöz, aki lecsukta…
Nos, minden normális szerelem így kezdődik, nemde?

ValerinLanz P>!
Robert Crais: Kétperces szabály

Nem volt rossz. AC írásaihoz képest hosszú, a Hannibálhoz képest viszont rövid. Tetszett az a szál, amit kitaláltak, és hihetőnek is tűnt, valamint a romantikát is jól adagolták, a két főszereplő pedig végig szimpatikus maradt. Ez főleg a nőnél lepett meg, mert a Hannibál esetében megutáltam a rendőrnőt. A cím viszont szerintem nem nagyon illett magához a történethez. Persze megtudtuk, hogy mit jelent, de egyáltalán nem erről volt szó a későbbiekben.

1 hozzászólás
hársvirág>!
Robert Crais: Kétperces szabály

Remek kis krimi. Nem folyik a vér, mégis izgalmas. És tetszett,hogy ebben a beállításban azt is mutatja,hogy a bűnözőnek is vannak igazi,mély érzései…Senki sem csak rossz vagy csak jó!

fiszi>!
Robert Crais: Kétperces szabály

Nem nevezném különösebben korszakalkotó könyvnek, de élvezhető volt, meglepő végkifejlettel, és izgalmas történetvezetéssel.

Katherine_Grey>!
Robert Crais: Kétperces szabály

Robert Crais igazi sikerszerző: nálunk is sokan ismerik regényeit, s az azokban feltűnő Elvis Cole-t, a cinikus és okos, egykori ranger magánnyomozót és munkatársát, a volt tengerészgyalogos Joe Pike-ot.
A Kétperces szabály azonban kivételes az életműben, mivel egyike annak a három regénynek, amelyben nem szerepelnek Crais álllandó hősei. Először a Reader's Digest rövidített változatában találkoztam vele, tetszett, izgalmasnak találtam – később azonban rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobbnak találom, mint a többi Crais-regényt.
Bármikor újraolvasható, izgalmas történet egy volt bankrablóról, aki éppen kiszabadulna tíz éves büntetése után, amikor fiát, aki közben rendőr lett, s akivel utoljára gyerekként találkozott, valaki meggyilkolja. Mi lehet az ügy hátterében? Vissza tud-e jutni egy bűnöző, volt elítélt a „normális” emberek világába? Tényleg öröklődik-e a „bűnöző vér”?
Crais remekül ábrázolja a főszereplő Max belső vívódásait ugyanúgy, mint izgalmas magánnyomozásának állomásait. Aki nem „lélegzetelállító” (lásd fülszöveg), hatásvadász krimit vár, hanem olyan izgalmas könyvet, amiben hihető a jellemábrázolás, megtalálta.
Érdekes könyv emberi kapcsolatokról, érzelmekről, jóvátehető és jóvátehetetlen döntésekről, ami egyúttal fordulatos, izgalmas krimi is.


Népszerű idézetek

Ninácska P>!

A bűnözőknek nincsenek barátai. Vannak társaik, cinkosaik, támogatóik, főnökeik és áldozataik, falazóik, kurváik, kitartóik, terjesztőik és egy sereg egyéb kapcsolatuk, akiket sakkban tarthatnak és akik sakkban tarthatják őket, éppen ezért egyikükben sem bízhatnak.

57. oldal

lamucat>!

A szabadság a választás és döntés lehetőségével járt, ez pedig sokszor rémisztőnek hatott, ugyanis minden döntés magában hordozta a hiba lehetőségét, és minden hibával nőtt a veszélye, hogy visszakerülnek a börtönbe.

190. oldal

Cicu>!

Sanders kétségbeesett tekintettel, száját eltakarva beszélt, nehogy a kamerák leolvashassák a szájáról, mit suttog. Súlyos üldözési mániában szenvedett, meg volt győződve róla, hogy lehallgatják a telefonját, elolvassák az e-mailjeit és még a női mosdót is bepoloskázták. Persze a férfi mosdóról is ugyanezt gondolta, de az nem aggasztotta annyira.

119. oldal

Cicu>!

A fűre tette a rózsákat. Ezerszer elpróbálta, mit fog neki mondani, ha újra találkoznak, de most már késő. Holman nem hitt a túlvilági létben, nem hitte, hogy most odafenn van és figyeli őt. Azért elmondta neki, a rózsákat és a bronztáblát bámulva.
– Egy rohadt szarházi voltam… Minden, amit a fejemhez vágtál, sőt, sokkal rosszabb. Fogalmad sincs, milyen rohadék voltam. Hálát adok az Istennek, hogy nem tudtad. De most nagyon szégyellem magam. Ha tudtad volna, talán lemondasz rólam, feleségül mentél volna valami rendes fickóhoz és vitted volna valamire. Bárcsak tudtad volna. Nem miattam, hanem miattad. Akkor talán nem kellett volna meghalnod.

50. oldal

Cicu>!

Tizenkét perccel múlt el egész, mikor végül megérkezett. Először nem volt biztos benne, hogy ő az. Pollard annak idején csontos és szögletes, sovány arcú és rövid hajú volt, azóta pedig mintha testesebb lett volna, a haja a válláig ért és a bőre is öregebbnek tűnt. Jól állt neki a hosszú haj. Szalmaszínű zakót, bő nadrágot, sötét blúzt és napszemüveget viselt. Leginkább a mogorva arckifejezése árulta el. A szövetségi nyomozóknak egytől egyig ilyen volt az arca – kíváncsi lett volna, hogy tanítják-e nekik.

107. oldal

Cicu>!

Holman nézte, ahogy vezet, s tovább nőtt a bűntudata, hogy ezzel tölti a délutánját.
– Nézze, szeretném megint megköszönni, hogy ennyit fáradozik miattam. Nem akartam kellemetlenséget okozni azzal, hogy visszamegyek a házba.
– Szívesen. És felejtse el.
– Tudom, hogy egyszer már nemet mondott, de szeretnék fizetni magának valamennyit. Legalább a benzint, ha már nem hagyja, hogy az én kocsimmal menjünk.
– Akkor ha legközelebb tankolunk, majd maga fizet. Így már jobb?
– Nem akarom bosszantani, csak kellemetlenül érzem magam, hogy ilyen sok időt áldoz rám.
Pollard nem válaszolt.
– A férje nem bánja, hogy ilyen sok időt pazarol rám?
– A férjemet hagyjuk.
Holman érezte, hogy túlment a határon, úgyhogy visszakozott és nem szólt többet. Már az első találkozásukkor, a kávézóban észrevette, hogy nem hord gyűrűt, viszont említette, hogy vannak gyerekei, úgyhogy nem tudta hová tenni a dolgot, de már sajnálta, hogy szóba hozta.
Szótlanul hajtottak tovább. Amikor átmentek a folyón, Holman elnézett a 4. utca hídja felé, de túl messze volt. Legnagyobb meglepetésére Pollard megtörte a csendet.
– Nincs férjem. Meghalt.
– Sajnálom, hogy megkérdeztem. Semmi közöm hozzá.
– Valójában nem ilyen rossz a helyzet. Egy ideje külön éltünk. Épp váltunk, méghozzá közös megegyezéssel. – Pollard vállat vont, de nem nézett rá. – És maga? Van felesége?
– Richie anyjára gondol?
– Igen.
– Nem voltunk házasok.
– Jellemző.
– Ha mindent újra kezdhetnék, feleségül venném, de ez már így alakult. Csak a börtönben döbbentem rá, hol rontottam el.
– Vannak, akik sosem tanulnak, Holman. Maga legalább rájött. Talán még rendbehozhatja az életét.
Holman épp kezdett magába roskadni, amikor azonban Pollardra nézett, látta, hogy mosolyog.
– Nem tudom elhinni, hogy visszament megjavítani a ventillátorát.
Holman megvonta a vállát.
– Ez rendes dolog volt, Holman. Nagyon, nagyon rendes.
Lassan feltűnt előttük a Union-pályaudvar, s Holman azon kapta magát, hogy ő is mosolyog.

188. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság · válás
nettikeee P>!

Három óra huszonkettő volt, vagyis tizenhárom perc telt el azóta, hogy az a két feketébe öltözött, állig felfegyverzett balfácán becsörtetett a bankba. Az igazi profik tudták volna, hogy a „kétperces szabályt” nem szabad megszegni. Ha az ember bankot akar rabolni, két perce van rá, hogy eltűnjön a helyszínről. Csupán két perc kellett ahhoz, hogy a banki alkalmazottak beindítsák a felügyeletükkel megbízott biztonsági cégnél működő riasztót, illetve hogy a rendőrség értesüljön a rablásról. Onnantól kezdve minden egyes másodperccel nőtt az esélye, hogy elkapják az embert. Az igazi profik két perc után akkor is lelépnek, ha nincs meg a pénz. Lynn Phelps tudta, hogy ez a két fickó amatőr. Aki tizenhárom percig szarakodik egy bankban, azt előbb-utóbb elkapják.

11. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Nicholas Pileggi: Nagymenők
Harlan Coben: Az ártatlan
John Grisham: A magányos farkas
Melinda Leigh: Mondd, hogy sajnálod
Harlan Coben: Az ördög játszótere
James Ellroy: Gyilkos az úton
Stephen King: Coffey a halálsoron
J. D. Robb: Halálos menekülés