Kristályszilánkok 5 csillagozás

Robert Clentar: Kristályszilánkok

NEKED MI A LEGHŐBB VÁGYAD?
Pénz?
Szerelem?
Egészség?
…? …?
Melyik tűnik a legelérhetetlenebbnek?

Ez a könyv az elérhetetlen vágyakról szól, melyek mozgásba hoznak és tartanak bennünket… Egy kristályról, aki évezredek alatt öntudatra ébredt. Ezzel azonban ráébredt arra is, hogy habár az időt álló teste miatt a léte örök, csak sodródni tud és mozgatva lenni. Mindennél jobban szeretne mozgóvá válni, hogy végre ne mások mozgassák őt, hanem ő irányíthassa a sorsát. Szeretne emberré változni, hogy léphessen, tehessen, érezhessen és… mozgásban ÉLJEN! A vágyát azonban még csak megosztani sem tudja senkivel se.

Kivel és hogyan kommunikálhatna ugyan egy kristály, ami/aki a messzi világűrből érkezett? Már az is lehetetlen, hogy az elérhetetlen vágyáról beszélhessen valakivel. Ráadásul a Földön mozgókat – az embereket – úgy érzékeli, hogy nem nyitottak az újra és a másra, egészen addig, amíg…

>!
Átjárók, 2015
280 oldal · ISBN: 9789631242324
>!
Átjárók, Budapest, 2015
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631240177

Kedvencelte 4

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

noraheincz>!
Robert Clentar: Kristályszilánkok

Számomra ez a könyv azt írja le, hogyan lehet a semmiből a mindenné válni. Fejlődés, tapasztalatszerzés, kiteljesedés. Ha kíváncsi vagy ezek a fogalmak mit rejtenek, mindenképpen olvasd el a könyvet! Fantasztikusan felállított cselekményvezetés, néhol meghökkentő gondolatmenetekkel. Ki gondolta volna, hogy egy kristály/kristályminőség mennyi mindent rejthet magában!

Cicagerinc>!
Robert Clentar: Kristályszilánkok

Ez a könyv az egyik legcsodálatosabb dolog, ami történt velem az életben.
Végigkövetjük egy kristály életét, és egyszeriben a mi életünk is nagyon átértékelődik, mindent máshogy látunk, egy mosoly lesz számunkra a világ, a másik ember pedig az univerzumunk.
Hatalmasat csalódtam ebben a könyvben, pozitív értelemben. Az első 50 oldal eléggé döcögősen indult, de aztán minden nagyon gyors folyásúvá vált, és teljesen magával ragadott a könyv. A történet, az üzenet, amit átadott, az a mély átérzés, amit közben éreztem, a szereplők, a kedvesség, a szeretet, a megértés, az elfogadás, a nyitottság… Egyszerűen el sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok azért, hogy végre sikerült egy könyvön is elsírnom magam!
Ha tudnék, visszamosolyognék.

klearan>!
Robert Clentar: Kristályszilánkok

Egyszerűen lenyűgözött ez a könyv! Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mit lehet kihozni egy olyan történetből, ahol egy kristály a főszereplő, mert még nem találkoztam hasonlóval. A regény első fele kicsit lassabb sodrású, de fokozatosan egyre izgalmasabbá válik, ahogy a főszereplő jelleme, lelkisége és gondolatvilága fejlődik. Nagyon érdekes, hogy hogyan vélekedik egy kristály az emberekről, a kapcsolatokról, az érzésekről, és ahogy keresi a válaszokat. Az első néhány fejezetet „embertelennek” éreztem. Olyan értelemben, hogy érződik, hogy nem egy hagyományos látásmódból kapjuk az információkat (talán ezért tűnik kicsit vontatottnak). Egy kristály szemén keresztül értesülünk mindenről, és ez nem mindennapi. Ahogy halad előre a történet egyre élvezetesebbé válnak a párbeszédek, belódulnak cselekmények, és egyre jobban fokozódik a kíváncsiság.
Ez a mű rádöbbentett arra, hogy még annál is fontosabb a kommunikáció, mint ahogy azt megéljük. A legnagyobb élményt az érzések kifejezése és a lelki folyamatok ábrázolása adta. Hihetetlen fejlődési utat jár be a főhős, aki olyan tartalmat ad a személyiségével a regénynek, ami páratlan. Jó ideje nem olvastam már ilyen regényt, ami ennyire mélyen érintett volna, és ennyi sok szép és bölcs gondolatot, és tovább gondolnivalót adott volna nekem.Úgy kerek egész, ahogy van, de csak akkor kapja meg az olvasó a katartikus élményt, ha végig olvassa.

spirit_dragon>!
Robert Clentar: Kristályszilánkok

Különleges nekem a könyv, mert a főszereplőnek, a lélekkel bíró kristálynak, példátlan karakterfejlődése figyelhető meg. Miközben kultúrák, és őt hordozók, használók tűnnek el mellőle.
Először csak figyelem van, mert eleinte csak az van a főszereplőnek. Aztán megjelenik a tudatosság, és a többé válás vágya. A mozgás vágya, hogy még többet fogjon fel a világból. Majd ahogy tudatosabb lények, és emberek közé kerül, megjelennek az érzések, méghozzá olyan szinten és mélységben, hogy férfi létemre könnyes lett néha a szemem.

Bencsik_Julianna>!
Robert Clentar: Kristályszilánkok

Nagyon szép és tanulságos a könyv. Ehhez hasonló történettel még nem találkoztam, ezért is volt számomra különleges élmény az olvasás. Az emberi élet nehézségei kicsit más megvilágításba helyeződnek, ami elgondolkodtatja az embert. Nekem különösen a könyv második fele tetszett, akkor jobban tudtam azonosulni a főszereplővel. A történet motiváló hatású, és szerintem az a fő üzenet, hogy bármit képesek vagyunk elérni, még a lehetetlent is.
A mély gondolatok miatt az érettebb gondolkodású fiataloknak, illetve bármilyen korosztályú felnőttnek ajánlom, illetve azoknak, akiknek kiemelten fontos egy regényben a karakterfejlődés. A főszereplő ugyanis nagyon hosszú utat jár be térben és időben egyaránt, ami szépen formálja a jellemét is.


Népszerű idézetek

átjárók KU>!

…hogy egy szilánk ezt meg tudja élni, el kell jutnia az önálló fejlődésében odáig, hogy elkezdjen gondolkodni saját magáról.
    Ahogy én is haladtam előre az életemben, a szilánkjaim egyre több háttérinformációval rendelkeztek már alapból, így számukra könnyebbé vált minden, mert emlékképeket kaptak. Igaz, nem tudták még megtölteni érzéstartalommal, és nem gondolkodtak el az elején róluk (szerintem), de mindenképp úgy gondoltam, hogy amihez nekem ezer év kellett, nekik a töredéke is elég lesz.

63. oldal, I/4. fejezet - Igazságok

1 hozzászólás
Bencsik_Julianna>!

– Nem, nekem nincs nevem. A névnek akkor van szerepe, ha valakiktől meg kell tudni különböztetni magad, miközben tudnod kell azonosítanod is a többieket. Én viszont egyedül voltam mindig. Nem volt szükségem névre.

34. oldal - 2. fejezet: Új kezdet

Bencsik_Julianna>!

– … Míg nekem az idő is megkövült, ti versenyeztek az idővel.
– Nem tudom, hogy te hogyan vélekedsz az időről. Sőt, azt se mondhatom bizonyossággal, hogy más ember hogyan gondolkodik róla, de azt tudom, hogy én hogyan élem meg. Múlik. Ráadásul elég gyorsan. Amíg fiatal vagy, azt hiszed, tiéd a világ. Nem érzékeled az időt, mert öröknek tűnik minden. Nem érdekel a holnap, mert túl sok holnap áll előtted. De ahogy a leendő holnapokból egyre több tegnap lesz, átértékelődik a dolog.
– Az időnek a súlya egyenes arányban nő azzal, ahogy a tapasztalataid súlya is?

37. oldal - 3. fejezet: Tágulás

spirit_dragon>!

Nem tudtam mosolyogni, de az öröm egyre jobban felszínre került bennem, Sara pedig kirobbantotta azzal, hogy:
– Ha tudnál, visszamosolyognál. Tudom.
Az örömbomba robbant. Elfordultam, a kezeimbe rejtettem az arcom, úgy sírtam. Azokban a pillanatokban nem tudtam magamról. De ez az önkívületi állapot most nem abból az eszeveszett őrületből fakadt, mint amit tizen éve a hormonjaim generáltak. Azok ösztönök voltak, ez viszont színtiszta érzés volt… örömérzés…

243. oldal 3. rész Átfolyások c. fejezet

klearan>!

– Évek óta, a megismerkedésünk óta játszod a színjátékot, talán most már elmondhatod. – Frank felsóhajtott. – Valakinek neked is beszélned kell arról, ami benned van. Nem kell mindig erősnek lenned. … Nekem nem fáj ennek a tudatosítása. Hiába jöttem rá, hogy Raslen nem személyként és barátként, hanem értékes adathordozóként tekint rám, nekem fontos volt a személye. Sokat tanultam tőle. És tőled is. Emberi fogalommal szólva, a barátomnak tekintettem őt, akárcsak téged. Te vagy az első mozgó, akivel tudtam beszélgetni, és ez nagyon sokat jelent nekem, akármi is mozgatott téged a háttérben.

90. oldal, I/5 fejezet - Hazugságok


Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Lucy
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Csurgó Csaba: Kukoricza
László Zoltán: Nagate
Bán Mór: Az ezeréves háború
Stephenie Meyer: A burok
Ann Aguirre: Helyőrség
Melissa Landers: Elidegenítve
Robert N. Charrette: Keresd a magad igazát