Tengely (Pörgés-trilógia 2.) 125 csillagozás

Robert Charles Wilson: Tengely

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​vadonatúj világ – itt, a szomszédban!

A rejtélyes Feltételezettek faja hozta létre, és kötötte össze a Földdel. Építményük, az Átjáró lehetővé teszi, hogy az emberiség meghódítsa ezt a, külön az ő kedvéért létrehozott bolygót.

A telepesek birtokba is veszik a szárazföldeket, hogy használják, sőt kihasználják az ölükbe hullott kincseket.

Lise Adams tizenkét évvel korábban eltűnt apja után nyomoz. Török Findley világcsavargó ex-matróz. Kettőjüket egy üstököspor-eső hozza össze, amely meglepő módon apró gépezetekkel szórja tele a bolygót. Most Lise, Török, egy marsi nő és egy fiú, akit arra szántak, hogy fölvegye a kapcsolatot a Feltételezettekkel, a sivatag egy pontja felé igyekeznek, mely a hírek szerint hirtelen szörnyen idegenné vált… És rá kell döbbenniük, hogy valaki már megint manipulálja az időt.

A kanadai Robert Charles Wilson első magyarul megjelent regényével, a Pörgéssel egy csapásra berobbant a köztudatba. A Hugo-díjas műnek íme,… (tovább)

Eredeti mű: Robert Charles Wilson: Axis

Eredeti megjelenés éve: 2007

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2008
324 oldal · ISBN: 9789638773098 · Fordította: Sohár Anikó

Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Serno_au_Barca
Robert Charles Wilson: Tengely

Mielőtt nekikezdtem az olvasásnak csak legyintettem a negativ kritikákra. Az a Charles Wilson nem irhat középszert aki a Pörgést is megirta. Egyik abszolút kedvencemmé lépett elő a Pörgés, hogy aztán a Tengely lerombolja a Pörgés univerzumot.

Mi a legnagyobb problémám a Tengellyel? Olyan mintha egy remek mozifilm második részét már csak DVD-re adnák ki. Alacsonyabb a költségvetés amiből következik a silány diszlet és a gyenge szinészek.

Az első könyv szerethető főhősét elfelejthetjük. Kapunk helyette unalmas és kidolgozatlan karaktereket. Akik az első pár fejezetben még újdonságnak hatna, de aztán csak szenvednek és ismétlik önmagukat. Az itt bemutatott szerelmi történet közelében sincs a Pörgésben bemutatottnak. Az idegesitő kisgyerek egyáltalán nem kivánkozott ide. Legszivesebben átugrottam volna a kötelező gyermekmessiás részeket.

A történet nagyon lassan halad előre. Rengeteg az üresjárat. Utazás A pontból B pontba, közben unalmas párbeszédek rombolják az amúgyis siralmas illúziót. A könyv 90%-a tulajdonképpen sci-fi mentes szappanopera/kórházdráma. Aztán az utolsó felvonásban kapunk némi adalékot a Feltételezettek eredetéről és viselkedéséről.

Remélhetőleg a trilógia harmadik része feloldozást fog adni ekkora csalódás után.

>!
csartak MP
Robert Charles Wilson: Tengely

Tetszett, hogy nem a Földön játszódik, ügyesen felhasználva az első rész végén bedobott (felvezetett) átjárót. Equatoria különös világ, története egyből a modern korból indul. De ugyanakkor sok mindent átvett annak a nyomorúságából is. Ez az új világ főleg a kalandvágyóké és a felfedezőké. A történetet egyfajta világvége-hangulat járja át, hamueső, földrengés, menekülés váltakozik egymással. Közben a szereplők vizsgálódása, nyomozása, és az előző részből már megszokott érzés: a Feltételezett tevékenységgel szembeni bizonytalanság, hogy annyira keveset tudunk meg róluk. Főleg a miértekről, az okokról. De közben jól érezhető: ők nem emberi léptékkel gondolkodnak, nekik az ez emberi vizsgálódás teljesen mellékes, igazából nem is érzékelik. Aztán a végén kapott információhalmaz megadja az alapot a harmadik részhez.
Nekem legjobban a „Feltételezett-erdő” leírása tetszett, rendesen beindította a képzeletemet, és ha legyőzöm lustaságomat, még talán meg is valósítok valamit.

>!
Csöre P
Robert Charles Wilson: Tengely

Első lendületből 4 csillagot adtam, de így utólag lehet, hogy kicsit túlértékeltem… Az előző rész ötleteihez, „tudományos” izgalmához képest ez a rész inkább egy kalandregény. Az egyes szereplők szálait szépen fűzi össze a szerző, még akkor is, ha igazán szimpatikus, maradandó alakítást nyújtó nincs közöttük.
Az új világ, Equatoria, sokban emlékeztet Amerikára (nem a mostanira): kalandorok, szerencsevadászok, menekülők, az anyavilág be- benyúló vaskeze, nem túl sűrűn lakott, sajátos belső renddel.
A történet igazából izgalmas fordulatot a hamuesővel, a Feltételezettek emlékeivel / növényeinek, tárgyainak megjelenésével vett. Innentől, vagyis inkább az összefüggések felfedezésétől, nagyobb érdeklődéssel olvastam.
A könyv csattanója messze elmarad a Pörgésétől, de tény, hogy érdekes ötlet, egy kicsit többet elmond a Feltételezettekről, mint amit az előző könyvből megtudtunk.
Na jó, marad a 4 csillag.

>!
Angele P
Robert Charles Wilson: Tengely

A Pörgés második része mélyebbre merül a sci-fi kategóriában, és mivel nem vagyok egy nagy sci-fi rajongó, ez már nem tetszett annyira, mint az első.

>!
Tiko P
Robert Charles Wilson: Tengely

A tudományról kicsit máshová helyeződik a hangsúly a folytatásban, de ezt nem bántam, mert több kalandot és szimpatikus szereplőket kaptunk! spoiler Török és Isaac is nagy kedvenceim lettek. Tetszett Equatoria világa és hogy kicsit többet tudhattunk meg a Feltételezettekről. A könyv végén a sivatagban megjelenő „növények” tetszettek a legjobban azt hiszem, nagyon ötletes volt a lezárás.

>!
Ibanez MP
Robert Charles Wilson: Tengely

Nem rossz, csak nagyon más, mint az első rész. Aki tudományos vonalú sci-fit vár, mint az első, az valószínűleg csalódni fog. Szerintem a szerelmi szál nem is erős ebben a részben, nincs túllihegve a dolog. Az Isaac-féle részek voltak a legjobbak, ahogy közeledtünk egyre jobban affelé, hogy megértsük, mi az ott a föld alatt és mi fog majd történni, szerintem nagyon izgalmas volt. Az eleje a történetnek inkább egy nyomozásos akció-kaland történetnek felel meg, aztán a második felében újra bejön a sci-fi vonal (inkább elméleti szinten) és egy kis thrilleres (hamueső, kinövő teremtmények, felfalás) beütéssel. Nekem tetszett az egész, szórakoztató könyv volt és kíváncsi vagyok, mi lesz a lezárása az egésznek.

>!
White13
Robert Charles Wilson: Tengely

Jöttem javítani a statisztikát. :)

Nem vitatkozom azokkal, akik azt állítják:
nem közelítette meg a Pörgést (jogos, de nem volt olyan rossz azért…)
nem tartalmazott csak nyomokban scifi elemeket (nem értek hozzá bevallom, mármint a sicfi minőségére vonatkozóan, a mennyiséget persze látom. :))

Nekem tetszett, és jól esett, bár én szeretem azokat a könyveket, amelyek lassú folyásúak, és nem csörtet az eseményektől. A karaktereket is kedveltem, bár a Pörgés szereplői izgalmasabbak voltak. Örültem volna, ha velük folytatódik a második rész, de Wilson nem így gondolta. :D

Én ajánlom mindenkinek, akinek tetszett az első rész, ne hagyja abba, bátran folytassa! :) és a 69% méltatlan ehhez a könyvhöz szerintem. :)

>!
Aliko P
Robert Charles Wilson: Tengely

Régestelen -régen egy messzi- messzi galaxisban, amikor a Pörgés trilógiát a kezembe véve a második kötethez értem valami eszement módon csalódtam a történet irányában és ez látszik is az akkori értékelésemen. Most megkövetem a szerzőt és reálisan feljavítom a pontozását a regénynek. Persze ebből is tanultam. Hogy mit? Azt hogy nem szabad első lendületből, érzelemből reagálni. Ez nem egy rossz mű csak messze nem olyan jó, mint az első része.

Szóval jöjjön a 2006 –os Hugo –díjas Pörgés második része a Tengely, ami színvonalában ugyan nem teljesen tudta hozni a nagy elődét, viszont több jó tulajdonságát átmentette annak. Vegyük csak az élvezetes írói stílust, a cselekményvezetés pörgősségét, a karakterek kidolgozottságát, vagy a nyelvezet finomságait. Egy, a kategóriájában nagyszerű alkotás ez. Egy klasszikus hard-sci alapokra építő, kicsit filozofikus, enyhén bizarr és apokaliptikus regény vagy mondhatni egy meglehetősen elmélkedő thriller.

A könyv cselekménye az első rész után 20-30 évvel NEM a Földön játszódik, hanem egy ahhoz hasonló bolygón, ahova a Feltételezettek egy átjárót nyitva kimenekítették az emberiséget. Egy furcsa világ ez ahol pl hamueső hullik. Sok minden megváltozott, de nehogy azt higgyük ám, hogy bármi is átértékelődött katasztrófa hatására. Ugyan már! Itt ugyan úgy viselkednek az emberek, mint oda haza. Nem csak egymás kiszipolyozása folytatódik, de megindul a verseny az ásványkincsekért és beindul a bolygó tönkretétele.. Szép új világ…

A történet főhőse Lise Adams, aki az apját keresve összefut Török Finley, repülőtaxissal. Majd megjelenik az első kötetből már ismert Diane Lawton is, Jön a Genomvédelmi Hivatal, a Feltételezettek hamuja, megismerjük Isaac-ot, aztán ott a szerelmi szál és a filozófiai részek hisz a fentebb felsorolt összetevők csak a felszínt jelentik. Az események mélyén megbúvó kérdések és az itt meg fogalmazott gondolatok a fontosak. Az elvek és a filozófia, amivel a regény tele van. A Feltételezettek istenszerű létének megértésére tett törekvések bemutatása, akik évszázadokra, ezredekre terveznek előre, olyan hihetetlen léptékben gondolkodva, amit az ember már nem érthet. Az isten mibenlétéről elmélkedik a szerző. Az összefonódásokat próbálja feltárni a világban ezzel, mintegy bizonyítékot keresve a felvetéseire. A negyedik létkor létrehozásának jogosságát, Isaac életébe való beavatkozás igazolhatóságát és a születés előtti módosítás erkölcsösségének kérdését vizsgálja a szerző. Morális és erkölcsii kérdéseket feszeget, teológiai vitát folytat önmagával és a lét -nem lét filozófiáját boncolgatja.

Egy jól megírt regény ez, egy önmagában is értékelhető alkotás. Egy tényleg érdekes hard –sci. Egy bizarr világban játszódó, nagyon jól kidolgozott karakterekre építő, pörgős cselekménnyel operáló mű, ami váratlan fordulatokkal kápráztatja el olvasóit és mindezt olvasmányos stílusban tálalja. Sajnos (nem sajnos) az előző rész annyira, de annyira jó volt és új és imádtam, hogy ahhoz képest ez a fasorba sincs. Na jó ez így nem igaz… Pont annyival rosszabb, hogy ezt már nem tudom úgy szeretni. Pedig, akartam…és nem rossz, de… Na de mint sorozat, verhetetlen!

>!
Zsola 
Robert Charles Wilson: Tengely

Nem kell ezt túl ragozni. Az emberünk írt két folytatást egy olyan regényhez, ami nem igényelte. Viszont nem kell finnyáskodni sem hiszen ezt úgy tette, hogy végül is jól sült el. Bár egy kicsit elmarad mind a két folytatás a Pörgés színvonalától, azért szerethető, élvezhető és jó mind a kettő! Szerintem ez nem is három rész csak kettő. Külön venném a Pörgést és külön a Tengely-Örvény párost. A Tengely azért sikerült gyengébre szerintem, mert fel kellett építeni egy új koncepciót, új szereplőket kellett bevezetni és mindezt úgy, hogy az olvasó tényleg úgy érezze hogy a Pörgésnek a folytatását olvassa. (azért ez nem 100%-ig sikerült). Nekem is kicsit döcögős volt a Tengely, a vége is lehetett volna valahogy színesebb hihetőbb. A „feltételezett növényeket” amelyek ellepik a sivatagot pedig jobban leírhatta volna. (de lehet, hogy nekem nem volt hozzá elég fantáziám, hogy elképzeljem őket)
Az Örvény viszont majdnem annyira jó mint a Pörgés. Zseniális és grandiózus végkifejlettel. Itt aztán a tudománnyal karöltve szárnyra kap a fantázia…
Tehát a két folytatás külön-külön nem, egyben viszont méltó folytatása a Pörgésnek.

>!
Mortii
Robert Charles Wilson: Tengely

A Pörgés után nagyon vártam ezt a kötetet. Sajnos nem volt olyan jó mint az elődje.
Unalmasnak nem mondanám, mert azért mindig volt esemény, de nem pörgött úgy a cselekmény ahogy vártam.


Népszerű idézetek

>!
darkfenriz 

Az emlékezet úgyszintén a gépek tulajdonsága. Egy modern telefonnak nagyobb a memóriája, mint némelyik emlősállatnak.

278. oldal

>!
csartak MP

A hamu levelek helyett gömb alakú gyümölcsöt termő szárak erdejévé változtatta magát. A szárak, többféle színűek, de túlnyomóan ciánkékek, hat vagy akár kilenc méterre emelkedtek a levegőbe és olyan közel helyezkedtek el egymáshoz, hogy egy embernek oldalra kellett volna fordulnia, hogy átférjen köztük. A golyóbisok, melyek a lombozatot alkották, változatos méretűek voltak: a gömbakváriumtól a strandlabdán át az akkoráig, amibe bemászhatott volna egy ember és felállhatott volna benne anélkül, hogy beveri a fejét. Egymáshoz szorultak, lágyan engedve, ahol érintkeztek, és egy csaknem tömör, de átlátszó tömeget hozva létre. A napfény, ami átjutott rajtuk, tompa volt és változatosan színjátszó.

289. oldal

>!
Amperszag

Diane, hát tényleg felnőtt odakint a csillagok között az a dolog, amiben olyan nagyon hinni akartál?

>!
hankman I

Az apja a pörgés előtt nőtt fel és mesélt neki a csillagokról „amilyenek régen szoktak lenni”, mielőtt a Feltételezettek elvonszolták a Földet néhány milliárd évnyire, le az idő folyón.

33. oldal

>!
Csirik_Adrienn

Amire nem emlékszünk, azt újra fel kell fedezzük.

325. oldal


A sorozat következő kötete

Pörgés-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Simmons: Hyperion
Jack Campbell: Vakmerő
Octavia E. Butler: Hajnal
Joan Slonczewski: Ajtó az óceánba
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Larry Niven: Gyűrűvilág
Jeff Carlson: Fagyott égbolt
Andy Weir: A marsi
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Thomas N. Scortia – Frank M. Robinson: A Prometheus-válság