Misztérium 50 csillagozás

Robert Charles Wilson: Misztérium

Törökországi ásatások során különleges leletre bukkan egy amerikai régészcsapat: leginkább kődarabra hasonlít, de radioaktív sugárzást bocsát ki, és a fizikai paraméterei meghatározhatatlanok. Az USA kormánya azonnal benyújtja igényét a leletre, s egy michigani kisváros, Two Rivers közelében épült kutatólaborban kezdik el tanulmányozni. Az első tesztek lefuttatása során azonban végzetes hiba csúszik a számításokba, és egy hatalmas robbanás egyszerűen kiszakítja a várost a földi téridőből, egy párhuzamos univerzumba röpítve azt át mindenestül. Az új környezet hiába hasonlít megtévesztően egykori otthonukhoz, az idegen világba vetődött emberek a kapcsolatfelvételi kísérletek keserű kudarcai nyomán kénytelenek szembesülni azzal, hogy kis közösségük sem technikai színvonalát, sem társadalmi berendezkedését tekintve nem kompatibilis ennek a Földnek az elvárásaival.

Eredeti megjelenés éve: 1994

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2014
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155158773 · Fordította: Oszlánszky Zsolt
>!
296 oldal · ISBN: 9786155158803

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

zamil>!
Robert Charles Wilson: Misztérium

Végig a Kronolitok járt az eszemben olvasás alatt. Mikor végeztem elolvastam azt az értékelésem, és pont erre is ráillik, csak egy fokkal gyengébbnek találtam ezt a műt.
Jól indult a könyv, de valahogy nagyon hamar egysíkú lett, hétköznapi. Egyszerű lett valahogy, mint a kisváros ahol játszódik. A párhuzamos világ érdekes, de keveset tudunk meg róla, inkább a kisemberekre helyezte a hangsúlyt az író. Ebben a könyvben sem kapjuk meg a választ a miértekre, és ezért csalódott vagyok, igen is érdekelne mi, hogy történt. A végét mondjuk úgy ahogy sikerült normálisan lezárni, bár nem volt akkora csattanó, mint számítottam.
Végezetül itt is megemlíteném a borítót, ami passzol a könyvház, és tényleg szép lett.
Jól szórakoztam, de mély nyomokat nem hagy a könyv, én ennél többet várok egy sci-fi könyvtől, több tudományt, több kérdést, több feleletet, és több fantasztikumot.

Szentinel >!
Robert Charles Wilson: Misztérium

Azok közül a RCW regények közül, melyeket eddig olvastam, ez tetszett a legjobban. Simán seggbe rúgta a Bioszférát, a Kronolitokat és a Pörgést is. Ez a regény már nem csak érdekes és emberközeli volt, mint a Kronolitok, hanem már kifejezetten izgalmas is. Három nap elegendő volt a legyűréséhez, ami egész jó eredmény. A Pörgéssel majdnem egy hétig szenvedtem.

A Misztérium megerősített három dologban:
– A szervezett vallás és a politika valóban felesleges hústövis az emberiség nyakán. Ha pedig a kettő egyesül, kész az apokalipszis.
– Az emberi hülyeség a legpusztítóbb fegyver a világon. Az emberi könyörtelenség pedig még a hülyeségnél is veszélyesebb.
– Sosem voltam valódi sci-fi rajongó.

Amivel ez a regény megfogott a történetén kívül, az az alaphelyzet volt. Egy modern város bekerül egy viktoriánus – enyhén steampunkos – környezetbe, ahol a vallás miatt a tudomány nem tudott még felfejlődni. Az meg csak dob rajta, hogy nem a keresztény Isten az egyedüli istenkép ebben a világban.

Ami pedig eddig is tetszett Wilson munkáiban, az itt is képviselteti magát. A hiteles emberábrázolás, a dráma és a szívszorítóan emberi helyzetek keverése a sci-fivel a Misztériumban nagyon jól működik. A befejezés pedig megkoronázza a művet. Lezárja a történetet, ugyanakkor biztosítja a továbbgondolás lehetőségét.

Az egyetlen negatívuma, hogy a fejezetek váltakozásakor mindig más szereplők szemszögét látjuk, és pont a legizgalmasabb ponton fejeződnek be. Így át kell rágnunk magunkat egy-egy fejezeten, mielőtt még eljutnánk az izgalmas folytatásig. Szerencsére Wilson a regény utolsó negyedében úgy felgyorsítja az eseményeket, hogy az utolsó fejezetekben egyszerre ír több szereplőről. Ha az egész regényben ezt a mechanikát alkalmazta volna, megadtam volna a maximális csillagszámot. Viszont még így is kedvenc lett.

Gratulálok, Wilson bácsi! Sikerült. =)

snowwolf P>!
Robert Charles Wilson: Misztérium

Jó könyv volt. Azért csak 4 csillag, mert tud ő jobbat is, és most nem a Pörgés trilógiára gondolok, hanem egy novellájára, amelyiket nagyon szerettem: Robert Charles Wilson: Utriusque Cosmi – Mindkét kozmosz (ford. Varró Attila), Gardner Dozois antológiájában jelent meg. https://moly.hu/reszolvasasok/77180

Profundus_Librum>!
Robert Charles Wilson: Misztérium

A kanadai – későbbi Hugo-díjas – szerzőnek ugyan viszonylag korai műve (a kötet 1994-ben jelent meg) a Misztérium, mégis sokat köszönhet neki. Két Philip K. Dick-díj jelölés után ezzel a művével végre el is nyerte a rangos díjat, ami ezáltal széles körben ismertté tette a nevét a science-fictiont olvasók előtt. Már ebben az írásában is jól megfigyelhető írói eszköztárának egyik legmeghatározóbb vonása – ami úgy tűnik, a kanadai sci-fi „írói-iskola” tagjainak (Wilson, Gibson, Sawyer) sajátja –, nevezetesen, hogy legyen könyvük témája bármennyire is tudományos (vagy akár elvont), a próza maradjon mindig olvasóbarát és közérthető. Ezért aztán ezeknek a könyveknek az olvasása igazi felüdülés, még akkor is, ha adott esetben a témája vagy a mondanivalója igen komoly.

A regényről annyit mindenképp meg kell még említeni, hogy a fontosabb nézőpont-karaktereket – a tanárt, a diákot és esetleg még a fiatal tudóst – leszámítva a szereplők elég kidolgozatlanok, sablonosak. Ez főleg igaz az alternatív világ „gonosz” alakjaira, akik mintha csak egy náci háborús filmből kerültek volna oda (vagy mondjuk a Fahrenheit 451 tűzőrségéből). Ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, biztos jobb a helyzet a főszereplők esetében, hiszen végletekig kidolgozott szereplőkről az ő esetükben sem beszélhetünk, ez nem az a regény, amit a szereplők érdekes személyiségjegyei vinnének el a hátán. Ettől eltekintve – és igen pesszimista hangvétele dacára/miatt (Olvasója válogatja, melyik a helyes válasz…) – azonban feltétlenül ajánlott olvasmány a kortárs science fiction könyvek rajongóinak épp úgy, mint a műfajjal csak most ismerkedők számára.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2014/10/robert-charl…

daney>!
Robert Charles Wilson: Misztérium

Felületes, összecsapott, sótlan, szagtalan, súlytalan. Talán jobb lenne neki, ha hozzá még láthatatlan is lenne. Ez jutott eszembe, mikor letettem az egyébként igen „jóképű” kötetet.
Azt gondolná a scifihez azért valamelyest szoktatott agyam, hogy a párhuzamos univerzumok igencsak hálás témája, valóságos aranybányája a műfajnak, amiből bármit ki lehet hozni, korlátlan mennyiségben.
Nos, ehhez itt nem volt meg az író fantáziája, szuperlatívuszok ide, szakmai díjak oda. Teljesen hiteltelen benne mind az „eredeti”, mind a „másik” világ, de különösen a kettő találkozása. Tele még ennél is hiteltelenebb karakterekkel.

Hogy ennek ellenére mégis kapott kettő csillagot, annak az az oka, hogy amúgy Wilson jól ír, még ezt a kihagyott óriási ziccert is viszonylag látványosan mutatja be. Legalább.

Párduc50>!
Robert Charles Wilson: Misztérium

Egy érdekes téma, alapkoncepciója izgalmas. A mese is nagyon jó, de valahogy a téma kifejtésének eszközei hagynak maga után kívánnivalót. A befejezés is elég kurta-furcsára sikeredett lehetett volna egy kicsit több magyarázat is (általában a könyvek problémája a túlmagyarázás, ennek nem. Talán a szerző sem tudja, mi is történt pontosan a kísérletet végző fizikusokkal). Érdekes a tudomány és a vallás bemutatása, ez teszi egy kicsit Dickivé. érzékelteti, vallási szempontból lehetnénk sokkal rosszabb helyzetben is, mint most… Ugyanakkor az egyik fő mondanivaló épp a tudomány és vallás (vagy hit?) magas szinten történő kapcsolata.

almodozom P>!
Robert Charles Wilson: Misztérium

Érdekesnek érdekes volt ez a könyv, a végén még gondolkodnom is kellett, hogy akkor most ki mit is csinál a honnanisjött darabkával. Szóval a befejezés minden, de nem sablonos. Ami zavart: 1. Egy izgalmas alaphelyzetből kihozott egy ömlengős pszichológiai elemzést. 2. A mi civilizációnk a létező világok legjobbika.

1 hozzászólás
moordavid>!
Robert Charles Wilson: Misztérium

Robert Charles Wilson ha nem trilógiában, hanem egy-egy könyvben elmesélhető történetben dolgozik, akkor joggal számíthatunk egy atomstabil színvonalra, amit itt is maradéktalanul megkapunk.

A párhuzamos világ bemutatása nagyon ötletes, pláne a két világ technikai 'összefonódása' (Egy amerikai kisváros könyvtárában egyszerűen MINDEN van :-) ).

Virágszépe>!
Robert Charles Wilson: Misztérium

Érdekes, hagyományosan fantasztikus könyv, új ötletekkel, kérdésekkel. Egy kisváros teljes területe, lakossága átkerül egy párhuzamos világba, időbe, ahol katonai diktatúra, bigott vallási fanatizmus uralkodik. Adott a helyzet, lehetetlen az együttélés. Eltérő kultúrájú, szigorú vallású nép soha nem akar alkalmazkodni, viszont uralkodni annál inkább. Elgondolkodtató, hogyan viselkednénk, ha előre nem látható, váratlan helyzetbe kerülnénk. Valakiből a legjobbat, valakiből viszont a rosszat hozná a felszínre. Tetszett a történet, olvasmányos a stílusa, bár a szereplőkről szerettem volna többet is megtudni.

Till_Zoltán>!
Robert Charles Wilson: Misztérium

A vaknál is vakabb az, aki nem lát a szemétől. Ez a könyv sokkal nyitottabbá tette a világnézetemet. Persze jó kortárs íráshoz mérten semmilyen választ nem ad a kérdésre, hogy vajon Strern rábukkant erre a világra, vagy maga alkotta. A kvantumelméletnek van olyan olvasata, hogy minden szuperpozíció összeomlásakor kettéhasad az univerzum, így inkább az előbbire tippelnék, bár a könyv szereplői mintha az utóbbi véleményen lennének. Mindegy is.
Abban is megerősített a könyv, hogyha nem lett volna az egyház végig a középkorban az állam nyakán, az idei nyaralásomat nem a Balatonra, hanem inkább minimum a Marsra tervezgethetném. Ebben a párhuzamos univerzumban még erősebb a vallás, így még Amerika kolonizálása sem fejeződött be teljesen… Közben figyelemre méltó, hogy ezt a vallásközpontú rendszert pont azok működtetik, akik a legkevésbé hisznek az egészben.
De nem filozofálgatok inkább ezen :) Lényeg, hogy komoly társadalomkritika a könyv. Ez a lemaradott diktatúra a következménye annak, ha a tényeket igazítjuk az elmélethez és nem fordítva. Mindeközben pedig (kissé elnagyolt, de) szerethető karakterekkel találkozunk, van benne egy óvatos szerelmi szál, meg sok egyéb, ami egy könyvet érdekessé tesz számomra.


Népszerű idézetek

Virágszépe>!

A múlt ad életet a jelennek.
A termodinamika törvényei szerint semmi sem vész el, csupán átalakul. Az anyaméhben mind végigjárjuk az evolúció lépcsőfokait. Fajunk minden egyedének minden sejtjében ott él a kollektív történelem.

169. oldal (Metropolis Media, 2014)

mojo68>!

Az apósa annak idején óva intette a nőkkel kapcsolatban. Veszélyesek – vigyorgott sötéten. – Ami puha benned, azt megkeményítik, ami kemény benned, azt megpuhítják

mojo68>!

Úgyhogy az sem kizárt, hogy a valóságra nyíló ablaka egy kicsit… bepárásodott, de ugyan ki róhatná ezt föl neki?

moszat>!

A szerelem egyébként is múló érzés, és idővel óhatlanul kifakul. A testi vágy pedig csak múló fellángolás, amit az ember megtanul kezelni. Megteszi a szükséges lépéseket a kielégítésére, és amíg ezt diszkréten teszi, minden rendben is van. A gondok akkor kezdődnek, mikor valaki nem elég körültekintő – vagy nem hajlandó megtenni a szükséges intézkedéseket a testi gerjedelem kielégítésére. Akkor jön a melodráma és a vágy, hogy az ember megváltoztassa a történelmet, és átformálja a civilizációt, amiben él.

114. oldal

1 hozzászólás
Hellion>!

Isten minden dolgok gyökere, az Oszthatatlan egy, aki a Monádban lakozik.
Egyedül, csöndben.

11. oldal

Hellion>!

A holtak királysága azoké, kik ennen magukat adják a halálnak.

19. oldal

Hellion>!

Szabadítsatok meg az egyformaságban rejlő unalomtól és az unalomban rejlő magánytól! És ettől az átkozott esőtől!

59. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: Végítélet
Dean R. Koontz: Égi jel
Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás
Stephen King: A búra alatt
Peter Clines: 14
Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg
Dean R. Koontz: Az ősellenség
Richard Morgan: Valós halál