Kissé ​elmosódva 173 csillagozás

Emlékeim a háborúból
Robert Capa: Kissé elmosódva Robert Capa: Kissé elmosódva

„A ​valóságot megírni mindig nagyon nehéz, így hát az igazság kedvéért megengedtem magamnak, hogy néha egy kicsit túllépjek rajta vagy egy kicsit eloldalazzak mellette. Ennek a könyvnek minden eseménye és szereplője a képzelet szülötte, de van valami köze az igazsághoz is.”

Ezekkel a szavakkal ajánlotta könyvét az olvasók figyelmébe 1947-ben a legendás fotóriporter, Robert Capa. Az eredetileg filmforgatókönyvnek készült írás valójában egy szerelmi történet, melyet át- meg átszőnek Capa második világháborús haditudósítói munkájának eseményei – pergő cselekményével, szellemes és humoros párbeszédeivel valóban filmvászonra kívánkozik. De sokat elárul az eleinte írónak készülő, világvándor fotósról is, akiről már életében tudták ismerői: bármily hihetetlen kalandokba keveredjék, bármennyire közel kerüljön is a halálhoz, számára a valóság még mindig nem elég érdekes. Vérbeli mesemondó volt, szellemes társalgó, csak úgy ontotta a remek sztorikat. Imádták őt a nők, hírességek… (tovább)

Eredeti mű: Robert Capa: Slightly Out of Focus

Eredeti megjelenés éve: 1947

>!
Park, Budapest, 2018
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633554760 · Fordította: Sárközy Elga
>!
Park, Budapest, 2013
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633550380 · Fordította: Sárközy Elga
>!
Park, Budapest, 2009
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635308446 · Fordította: Sárközy Elga

1 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Robert Capa · Ernest Hemingway


Kedvencelte 35

Most olvassa 21

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IMP
Robert Capa: Kissé elmosódva

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

Sosem ragadott igazán magával a Capa-mítosz. Azt viszont nagyon meg tudom érteni, ha valakit igen – a világhírű magyar fényképész a szakma legnagyobb egyénisége volt, hozzáállásával és mentalitásával eleve fotósok ezrei számára válhatna példaképpé, minderre pedig csak rátesz kalandos életútja, melynek során bőven kijutott neki a drámából, tragédiából és dicsőségből is. És talán a jellegzetes filmsztár-alkat is kellett ehhez: nézzétek csak meg, mekkora vagány néz vissza ránk a borítóról…

Szóval értem én a Capa-mániát, de ahogy legutóbb a Gerda Taróval folytatott viszonyából építkező spanyol regény sem érintett meg igazán, úgy a Kissé elmosódva is elsősorban háborús riportként érdekelt, egy szemtanú memoárjaként, és ha már úgyis Capa volt a szerző, kíváncsi voltam, mit tud ez a szöveg hozzátenni a misztikus Robert Capa képhez – tovább építi, elvesz belőle, esetleg pont hogy rajongójává tesz…? Végül egyik sem történt meg. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor egy picit többet vártam ennél, valami érzelmesebbet, őszintébbet, letaglózóbbat – de összevetve más írók háborús történeteivel, a Kissé elmosódva olyan, mint az ötvenes, hatvanas évek hollywoodi háborús filmjei a kortárs realista mozikhoz viszonyítva. Távolságtartó, tárgyilagos, és a Pircsivel kapcsolatos részeknél valahogy mesterkélt*, már-már ponyvaszerű. Fura mód maga a kiadvány néha mintha nem is törekedne arra, hogy mindezen javítson: a fotók például nem túl ütősek, és főleg a kötet elején nem is feltétlenül kapcsolódnak aktívan a szöveghez. Capa az angliai tartózkodásáról szóló epizódban ír a hajóútjáról, a légierőnél tett látogatásáról, Pircsiről, a megrendelésre varratott egyenruhájáról, de a képeken végig az angol átlagembereket látjuk viszont – tegyük hozzá, ezek az életképek jók, csak ha már maga Capa is fél oldalon át beszél egy konkrét fotóról, talán illett volna odatenni azt is. A fordítás ugyancsak furcsa – a francia ellenállót olykor partizánharcosként írják le, az amerikai fél-lánctalpast Brennek hívják, és egyszer egy felrobbant vitorlázóról szól a képaláírás, bár elképzelni sem tudom, mi tud felrobbanni egy vitorlázón… De ezek kevésbé jelentős apróságok, amik talán fel sem tűntek volna, ha az írás sodró lendülete magával visz, és folyamatosan leköt. De hogy ne tűnjek túl negatívnak: az olaszországi hadjáratról adott beszámoló például kimondottan élvezetes volt, Capa remekül adja át az ottani hadszíntér kiábrándult miliőjét.

A kedvenc fotóm egyébként a Párizs felszabadulásakor, a place de l’Hôtel de Ville-en lőtt egyik kép lett, amin a német orvlövészek által megijesztett tömeg a földre lapul, kivéve néhány embert, akik kíváncsian nézelődni kezdenek. A megilletődött, kíváncsi férfi és a napszemüveges, vagányságot kimaxoló nő valami hihetetlen hangulatot ad a jelenetnek. (https://moly.hu/karcok/1069593)

Háborús riportként annyira nem nyűgözött le Capa írása, és hírnevéhez mérten a kiadvány is lehetett volna picit flottabb – de igazából így is 95 százalék, szóval nem érheti panasz a kiadót. Capa-kedvelőknek és fotósoknak abszolút kötelező, kihagyhatatlan anyag.

*Engem nagyon meglepett, hogy Robert a jelek szerint nem fényképezte le Pircsit – de az is, hogy a legtöbb neten elérhető életrajz egy félmondatnál többet alig szentel neki, pedig ebben a könyvben elég meghatározó személynek tűnik.

>!
Park, Budapest, 2013
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633550380 · Fordította: Sárközy Elga
3 hozzászólás
>!
Aigi P
Robert Capa: Kissé elmosódva

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

Addig mondogatták, míg elhittem, hozzám egy helyes barna hajú lány illene. Gyerekként, valami azóta is megmagyarázhatatlan oknál fogva, barnák fotóit vágtam ki a divatlapokból és mutattam meg, ha a rokonok, hamis érdeklődést színlelve, megkérdezték milyen lesz a feleségem, majd később utánuk fordultam meg az utcán és velük is randiztam. Annyira elhittem, fel sem merült, hogy ez másképpen is történhet. Aztán megjelent egy vörös hajú lány, kedvesen megcsóválta a fejét, összeszedte az előítéleteimet, masnival átkötötte és az egészet kivágta a kukába. És, hogy ezt miért írtam le? Mert az élet tele van meglepetéssel, és Capa ugyanezt tette most velem. Ugyanis a legritkább esetben olvasok életrajzi köteteket, nem is igazán szeretem őket és olyat, ami deklaráltan fikcióval átitatott, soha. Legalábbis eddig. És, hogy nem történt minden a leírtak szerint? Olvasás közben egy pillanatig sem érdekelt. Így, hogy a végére értem azt kell mondjam, most sem. Capa fantasztikus karakter. Végtelenül szórakoztató és rendelkezik, a szerintem egyik legfontosabb emberi tulajdonsággal, önirónikus. A képei érzékenyek, bensőségesek. Valósággal belebújik a történésekbe, eggyé válik a képen (akik leginkább a kor hangulatát festik meg) szereplők élményeivel, érzéseivel úgy, hogy egy pillanatra sem lesz tolakodó. A háború, a könnyed írói stílus ellenére is, borzalmas, de az élet, az bizony igazán élet még akkor is, ha két golyózápor között italozásba menekülve is vészelik át. Remélem lesz olyan idő, amikor a pesti vagányság újra ezt a nyitott, kíváncsi és szellemes talpraesettséget és nem a tartalmatlan, de annál öntudatosabb panel-kivagyiságot fogja jelenteni.

1 hozzászólás
>!
Lazacc
Robert Capa: Kissé elmosódva

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

Óriási! Nagyon jó stílusban, könnyedén és nagyon jól olvashatóan írta meg a második világháborús emlékeit.
Az egész helyzet, amiben van szinte rejtői abszurd. Magyar állampolgárként akkreditáltatja magát az angol hadsereg mellé az államokból. Tipikusan magyaros észjárással ügyeskedi át magát a katonai bürokrácián, valahogy mindent el tud intézni, valahogy mindenhol belebotlik egy régi jó barátba/barátnőbe, akinek épp a megfelelő helyhez vannak összeköttetései, és valahogy mindig van nála néhány üveg whiskey/konyak/gin hajóskapitányok, pilóták, szállodaportások és gépíró kisasszonyok megvesztegetésére.

>!
dontpanic P
Robert Capa: Kissé elmosódva

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

Amikor pár hete megnéztem a Capa in Color kiállítást (még bő egy hónapig tart egyébként), teljesen magával ragadott a jelenség, amit Robert Capának hívnak. A személyiség, amit (szó szerint) kitalált magának, amit közvetített magáról, a tehetsége, a fotói, az írásai, a karizmája, ami még ilyen közvetett módokon is simán érzékelhető volt. Nagy ötlet volt a szervezőktől a kiállítás végére olvasósarkot kialakítani a releváns kötetekkel, mert az győzött meg végleg arról, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom.

Capa eredetileg írónak készült, és ez érződik is a könyvén. Lubickol az írásban, a történetek narrativizálásában, egy jó poén megfelelő helyen való leütésében. Nagyon élvezetes olvasmány, végig humoros és szemtelen, a megfelelő helyeken pedig hatásos. Az azért árnyalja a képet, hogy tulajdonképpen forgatókönyv alapnak készült, és érezhető is, hogy le vannak kerekítve, enyhén fiktivizálva vannak az események.

Végignézve a kiállítást, felmerült a kérdés, hogy mi visz rá egy embert, hogy önszántából újra és újra visszamenjen a háborúba, és kockára tegye az életét? A könyv nem ad erre választ, vagy ha ad is, az talán szintén egy lekerekített, fiktivizált válasz. Az azért világossá vált, hogy Capa sokszor inkább csak sodródott az eseményekkel, és jó ösztönökkel (legalábbis addig, ameddig…) hozta meg közvetlen döntéseit, amiken sokszor nem látott túl.

Nem tudom, mennyire hiteles látlelet ez a könyv a háborúról, mindenesetre nem rosszabb, mint egy jól megkomponált fénykép, amiről a mesteri fényképész pontosan tudja, milyen hatást fog kelteni. Az biztos, hogy ma reggel nyolckor én nem a héven ültem egy napfényes nyári reggelen, hanem egy hordó mögött bujkáltam a vízben Capával a normandiai partraszállás napján, miközben elesett katonák testei lebegtek körülöttünk. Na, az a rész van olyan erős, mint a legjobb fotói.

Capa igazi tehetség és egyéniség volt, talán erre mondják, hogy ezerből egy.

2 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Robert Capa: Kissé elmosódva

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

Valahogy úgy alakult, h évekig szemeztem ezzel a könyvvel, de mégsem olvastam el eddig.
A faszit mindig is imádtam, amióta olvastam Steinbeck Orosz naplóját, azóta meg csak még jobban. Nagyon jó arc lehetett, igazán sajnálom, h csak ennyi adatott meg neki. Belegondolni is szörnyű hány el nem lőtt kép, és hány el nem mesélt történet lehetett volna még.
Főleg így. Humorral.

>!
Roszka 
Robert Capa: Kissé elmosódva

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

Olvasva ezt a könyvet, szinte úgy tűnik a háború nem is állt másból a számára, mint kártya, pia, nő.
Egyszerűen olyan jól megírt visszaemlékezés, olyan könnyed, mintha feledni akarná a borzalmakat és az olvasóival sem ezt osztja meg igazán. Inkább az emberi kapcsolatokat, érzéseket, bátorságot és gyávaságot, szóval mindent, ami emberi.
Talán a képei is ezért lettek olyan jók!

>!
tonks
Robert Capa: Kissé elmosódva

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

Robert Capa most már hivatalosan is a kedvenc magyarom. Letehetetlen ez a könyv.

1 hozzászólás
>!
Ildó P
Robert Capa: Kissé elmosódva

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

Nem nagyon van olyan ember, akinek Robert Capa neve ne mondana semmit. Leginkább a fotói ismertek, az hogy ő maga milyen ember volt, kevésbé. Legalább is számomra mindenképp. Nem is tudtam eldönteni első benyomás alapján, mennyire is szimpatizálok én vele.
Ez a könyv jobban rávilágít a személyiségére, ugyanis ízig-vérig olyan, mint ő maga. Olyan laza, pimasz, humoros. Egy életművész, aki sodródik, szerencsét próbál, sokszor komolytalankodik, mégis életveszélyes helyzetekben állja meg a helyét.
A kötet eleje kissé vontatott volt, majdnem elveszett a bürokratikus útvesztőkben, de valahogy mindig akadt számára egy kibúvó. Egészen élete utolsó percéig szerencsének mondhatta magát.
Mindenképp emlékezetes marad számomra, hogy a normandiai partraszállásról írt beszámolóját épp az esemény évfordulója körül olvastam, valami egészen átszellemülten, totálisan a sorok hatása alatt. Igazán sajnálatos, hogy az erről készült 106 fotója közül mindössze csak nyolcat sikerült úgy ahogy megmenteni.
A könyvben sajnos kevés képről tudunk meg közelebbit, kevésnek ismerjük meg a történetét. Nem bántam volna, ha ez kissé részletesebb. Azt sem bántam volna, ha ez a Pircsi- szál rovására megy inkább. Vagy az alkoholizálásról szóló részletes beszámolókéra.
Egy biztos, a képei mellett nem lehet elmenni, és szerencsére a Mai Manó Ház blogja is sokat foglalkozik a híres haditudósító fotográfusról. Ezekből is sok mindent megtudhatunk róla, és sok, a könyvben nem látható képét ismerhetünk meg.
http://maimanohaz.blog.hu/search…
Azt viszont, hogy én mennyire szimpatizálok vele mint ember még mindig nem tudom eldönteni. A munkássága lenyűgöz, a vagánysága, humora tetszik, ugyanakkor vannak kevésbé szimpatikus vonásai is. Azt mindenesetre sajnálom, hogy ilyen rövid élet jutott neki, sok mindent mutathatott volna még nekünk.

6 hozzászólás
>!
klaratakacs +SP
Robert Capa: Kissé elmosódva

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

Robert Capa egy rocksztár habitusú riporter-fényképész, aki regényben írta meg saját 2. világháborús emlékeit, mint az utószó rámutat, eredetileg forgatókönyvnek készült. Van is benne igazi pesti humor, jég hátán is megélő furfangos magyar, egymást marcangoló szerelem és persze a háború, minden mocskával, kegyetlenségével és realitásával, egy fényképész szemével nézve. Igaz a könyvben szereplő képek nem mindig pontosan a szöveghez kapcsolódnak, de mindegyiket hosszasan lehett nézegetni, elemezgetni.
Robert Capa ide-oda vetődik Európa hadszínterein, versengve-latolgatva hol találhat jobb témát, nagyobb szenzációt, közben iszik, pókerezik a rettegést levezetendő. Szerintem másképp nem is bírta volna ép ésszel.
A humora és a róla készült fényképek alapján teljesen megértem azokat a nőket, akik bomlottak utána, de az biztos, hogy a vele való együttélés elviselhetetlen lehetett volna.

>!
virezma P
Robert Capa: Kissé elmosódva

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

Néhány éve láttam egy kiállítását (azóta még egyet, a Capa Központban), és nagyon megfogott. Nem tudom megmondani, hogy miért, mert filmben például nem köt le a háborús tematika. Engem nem Ryan közlegény érdekel, hanem Malena.
Nem akarok okoskodni, mert nem is értek a fényképészethez, egyszerűen kisugárzása van Capának is, és a képeinek is. A könyv pontosan olyan vagány, sármőr férfi alakját rajzolja ki, amilyennek a borítókép mutatja. Számos legenda övezi, és sok igaz történetet is ismer az utókor, például Hemingway haverja volt, meg Ingrid Bergman szeretője, mennyire menő már!
A fentieken túl nagyon szórakoztató a könyv, de úgy, hogy a könnyedsége valahogy még jobban aláhúzza a háború borzalmait. Féltem, hogy szenzációhajhász sztárkönyv lesz, de pozitívan csalódtam. Jól megírt, szerkesztett és fordított könyv remek fotókkal (nagy részét már ismertem). Nagyon megjött a kedvem egy újabb kiállításhoz és az Orosz naplóhoz, sőt még a Háború és békéhez is (hogy miért, az kiderül a könyvből).


Népszerű idézetek

>!
Dora

A derekam köré egy gázálarcot, egy felfújható mentőövet, egy rohamásót meg egy csomó egyéb szerkentyűt szereltek, én pedig a karomra vetettem méregdrága Burberry esőköpenyemet. Nem akadt nálam elegánsabb partra szálló sehol az egész halpiacon. (1944. június 6. D-Day Omaha Beach, Normandia)

140. oldal

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

>!
csillagka P

Hét nappal később értesítettek, hogy a „Könnyű Vörösről” készült képeimnél jobbat senki sem csinált a partraszállásról. De a sötétkamrában dolgozó technikus izgalmában túl forróra kapcsolta a szárítót, úgyhogy az emulzió a londoni irodavezető szeme láttára olvadt le a filmről. Így aztán 106 felvételemből mindössze csak nyolcat tudtak megmenteni. A hőtől életlen fotók alatt közölt szöveg szerint Capának túlságosan remegett a keze.

149. oldal

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

22 hozzászólás
>!
volna

És ha a fiam a történetnek ezen a pontján félbeszakítana a kérdéssel – Mi a különbség a haditudósító és minden más egyenruhás között? –, azt felelném neki, hogy a haditudósítónak több pia, több csaj, több fizetés és nagyobb szabadság jut, mint a katonáknak, ezért a játék bizonyos szakaszában szabadságában áll megválasztani a tartózkodási helyét. Ilyesformán tehát vállalhatja a gyávaságot is, és vele azt az életfogytiglan tartó kínszenvedést, hogy még csak ki sem végezték érte.

139. oldal

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

>!
csillagka P

A partraszállás óta két nap telt el, az ital a Calvados nevezetű normandiai almapálinka volt, az összejövetel pedig nem egyéb, mint a franciáknál szokásos halotti tor, amelyet az én emlékezetemre tartottak. Halálom híréről egy őrmester számolt be, aki a saját szemével látta a vízben sodródó holtestemet, a nyakamban lógó kamerákkal. Mivel negyvennyolc órára nyomtalanul eltűntem, hivatalosan is holttá nyilvánítottak, és a rólam írt nekrológokat éppen az imént hagyta jóvá a cenzor.
Szomjas szellemem hirtelen materializálódása méla undorral töltötte el a barátaimat, már csak kárba ment érzelmeik miatt is, és bosszúból bemutattak Calvadosnak.

150. oldal

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

3 hozzászólás
>!
vvn_e

(…) ez a háború leginkább egy öregedő színésznőhöz hasonlít: egyre veszedelmesebb és egyre kevésbé fotogén.

56. oldal

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

>!
Baki P

Semmi, de semmi értelme nem volt már, hogy reggelenként kikecmeregjek az ágyból.

(első mondat)

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

>!
vvn_e

Leírtam, hát hogy a nevem Robert Capa, születtem Budapesten, de Horthy tengernagy és a magyar kormányzat nemigen rajongtak értem, igaz, én sem rajongtam értük soha, ráadásul mióta Hitler magához csatolta Magyarországot, a magyar konzulátus vonakodik ugyan kijelenteni, hogy nem vagyok magyar, de azt sem hajlandó igazolni, hogy magyar vagyok, én pedig mindaddig, amíg Magyarországon Hitler az úr, elszántan tagadom is az utóbbit;

16. oldal

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

Kapcsolódó szócikkek: Horthy Miklós · Robert Capa
>!
krlany I+SMP

A láthatáron egy pont jelent meg, ami kis idő múlva fényjeleket kezdett villogtatni. A jelzőszolgálatos halálosan komoly képpel közvetítette az üzenetet.
– Őfelsége hadihajója a Harvester érdeklődik, Uram, hogy módjában áll-e a rendelkezésükre bocsátani némi sört.
– Közöld velük, hogy jöjjenek érte.
A romboló elegáns kanyarokkal kikerülte a konvoj néhány hajóját, majd vígan mellénk pöfögött. Hídján az angol kapitány állt egy megafonnal.
– Őszintén meglepődtem, Uram, hogy minden hajóját épségben látom a vízen.
– Engem is meglep, hogy a Haditengerészet járművét sörhiányosan látom ugyanott.
– Kifogytunk a torpedókból, Uram, s kénytelenek voltunk a sörös hordóinkat kilőni, hogy végezzünk a friccekkel.

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

Kapcsolódó szócikkek: sör
>!
volna

Az utolsó fegyverrel tüzelő utolsó katona nemigen különbözik a legelsőtől. Mire a róla készült felvétel eljut New Yorkba, már egyik újság sem kíváncsi egy közönséges fegyverrel lövöldöző közönséges baka képére. De hát a fiúnak olyan nagyon fiatal, tiszta, nyílt ábrázata volt, és a fegyvere még most is a fasisztákat pusztította. Kiléptem hát az erkélyre, és két méterről lencsevégre kaptam az arcát. Elkattintottam a gépet, ez volt hetek óta az első felvételem – és az utolsó a fiú életében.
A tüzér feszült teste hangtalanul elernyedt, összecsuklott, és bezuhant a lakásba. Az arca semmit sem változott, kivéve azt a parányi lyukat a két szeme közt. Tarkója alól terjedni kezdett a vértócsa, és a pulzusa sem lüktetett tovább.
Az őrmester megtapogatta a csuklóját, aztán átlépett a testén, és megragadta a gépfegyvert. De fölösleges volt már tüzelnie, az embereink mind átjutottak a hídon.
A kép, amelyet készítettem, az utolsó katonát ábrázolta, akinek meg kellett halnia. Az utolsó napon sokszor a legderekabbak halnak meg. De az életben maradtak gyorsan felejtenek.

230. oldal

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

>!
vvn_e

Nem mertem segítségért kiabálni, hiszen magyaros kiejtésem jóvoltából kiváló céltábla lettem volna mindkét harcoló fél számára.

76-77. oldal

Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból

9 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Patricia Highsmith: Remegő szívvel
Len Deighton: Aranyváros
Jean Villain: A Pireneusoktól a Fokföldig
J. Nagy László: A Magreb-országok története a 20. században
Váncsa István: Lakoma
Ewan McGregor – Charley Boorman: A hosszabb úton Afrikába
Raffaella Piovan: Tunézia
Tatjana Alisch: Tunézia
Neil Wilson: Tunézia
Michael Tomkinson: Tunézia