Nine ​Elms réme (Kate Marshall 1.) 90% 144 csillagozás

Amikor a múlt felüti gonosz fejét, valamiféle sötét, önzetlen gyönyörrel. Bryndza néhány igazán dermesztő pillanatot kínál, amelyek kiemelik az emberi természet sötétségét és romlottságát, valamint azért néhány finomabbat is, amely hidegrázás mellett a könnyedséget képviselik. Míg a kettő közötti dinamika nyilvánvaló rábólintása Thomas Harris: A bárányok hallgatnak című könyvére, (ez inkább utalás, tisztelet, mint utánzás) az ebből fakadó ismerősség érzése hamis biztonságérzetbe ringathat minket. Kate Marshall (egykor kiváló nyomozó) egyetemi kriminológiai oktató, – a határozottság és a törékenység (alkoholista) vonzó keveréke – aki megmutatja, hogy a múltunk megsebzésének nem kell feltétlenül legyőznie minket. Megtanulta kezelni érzelmeit, de magánéleti pillanataiban ugyanolyan sérülékeny, mint bármelyikünk. Ebben a történetben nemcsak másokat, hanem saját magát is meg kell mentenie (a tehetséges kutatási asszisztensével, Tristan Harperrel) az ördögien utánzó sorozatgyilkostól. Bryndza határozottan ért ahhoz, hogy arányosan, egymással párbeszédbe léptetve vonultassa fel ezt a kegyetlen sablon témát (az undorító tartalom ellenére visszafogottan) úgy, hogy az egész ne fulladjon káoszba. Joggal kelt olyan érzetet, mint egy sorozat bevezető része, (és minden bizonnyal ez is volt a célja) megteremteni az alapokat és felkészíteni az olvasókat a folytatásra.

Robert Bryndza, Erica Foster sorozata után, megteremti Kate Marshall karakterét. A történet tizenöt évvel korábbi eseménnyel indít, amikor az ígéretes, fiatal nyomozónő élete, a Nine Elms-i rém leleplezésével darabokra hullik. Az író nem bonyolítja túl, annyi információt szolgáltat, amennyi feltétlenül szükséges. Kate most egy egyetemen kriminológiát tanít, de élete újra felborul, amikor feltűnik a színen a másolós gyilkos, újra meg kell küzdeni démonjaival, asszisztensével magánnyomozóként nyomába ered, és elkezdődik a küzdelem az életben maradásért. A történet sötét, a gyilkos szörny módszere gyomorforgató, bemutatja az emberi természet romlottságát.

Bár a történet felveszi a versenyt az író előző sorozatával, azért Kate Marshall mégsem Erika Foster. :)

Erika Foster után egy második női nyomozó karakter, Kate Marshall életébe nyerünk bepillantást ebben a Robert Bryndza kötetben. Fordulatos, izgalmas írás, nem nélkülözi a drámaiságot. A szerző különleges, szinte lírai érzékenységgel ír helyenként hőse lelki megpróbáltatásairól. Kerestem az okát ennek az igazán erőteljes empatikus képességnek, s rájöttem: a szerző női szerepben él egy férfi párkapcsolatban – innen táplálkozhat magas fokú érzékenysége, amely előnyére válik írásainak. Ez a számomra új bűnügyi sorozat is jól indult, beszippantott a történet, éjjel egyig olvastam a kötetet, míg végeztem. Csak ekkor tudtam letenni. Jó írás!

Nem egy Erika Foster, de kezdésnek nem volt rossz. Nagyon penge észjárása van a nyomozónőnek, ez a része igencsak tetszett, úgyis fogalmazhatnék, hogy azok a szürke agysejtek elég aktívak. De a karakter annyira nem szimpatikus. Azért az elején megtett tippem elég jól bejött, de ez nem vett el belőle, igazság szerint inkább csak felcsigázott, hogy vajon hova fog fejlődni a sorozat és hogy fog alakulni a továbbiakban Kate Marshall élete. Talán a következő kötet már jobban beránt.

Engem nem győzött meg! Elnagyolt karakterek, rosszul ábrázolt sorozatgyilkosok, mert mindketten iszonyat bénák voltak, cselekmény szövés……..mit is írjak erre, több sebből vérzett az is.
Én úgy gondolom, még dolgozhatott volna minden részleten, tessék-lássék módon írt egy másik női főszereplős könyvet. Nekem Erika sem szimpatikus, itt Kate sem lett az.
Na, hát jó szívem van, megpróbálom a következő részét, és majd meglátjuk javul e.

Eljött az ideje, hogy megismerkedjem végre Robert Bryndzával is. Úgy döntöttem, az új sorozatával kezdek.

Az ex-nyomozó Kate (most egyetemi kriminológia oktató) és asszisztense Tristan egy régi megoldatlan eltűnési eset kapcsán kezd magánnyomozásba, míg a rendőrség a Nine Elms-i kannibál feltételezett másolóját keresi.
Ezernyi kérdés és nyom alapján lehet elindulni mindegyik esetben. Rengeteg a zsákutca. Nem lehet tudni elsőre melyik információ bizonyulhat fontosnak. Minden jelentéktelennek tűnő részletet ki kell bogozni, mert lehet, hogy éppen az egyik zsákutcának bizonyuló mellékszál lesz mégis, amiből kibontakozik a megoldás.
Épp ezért olyan, mintha jó ideig semmi sem történne. Nagy csavarok nincsenek benne, a gyilkos kiléte is elég időben kiderül, mégis izgalmas a történetvezetés, és a két külön nyomozás egybefonódása.
Mindezek mellett kellemesen beteg az egész történet. A Nine Elms-i kannibál esetei, az anyjához fűződő viszonya, a másoló gyilkos kiléte és indítéka.
Bírtam a szereplőket. A klisés problémáik ellenére is tudtak egyediek, emberiek és ezáltal szerethetőek lenni.
Kíváncsi leszek, hogyan alakul a sorsuk a továbbiakban a magánéletükben is, és hogy milyen ügy kerül az újdonsült magánnyomozó párosunk asztalára a következő részben.
off

Jól indult, de aztán elvesztettem az érdeklődésem. Nagyon kimódoltnak, erőltetettnek, és sokszor hihetetlennek éreztem a történetet, s emellett az én ízlésemnek túlságosan durva volt. Nem szeretem, amikor a személyes mozgatórugók, az emberi kapcsolatok taglalása helyett a gusztustalan, beteges részek alapos taglalásával akarja fenntartani a figyelmet az író. Persze minek olvas krimit, aki ennyire finnyás!
Kate személyiségének kidolgozása felszínes, és a nyomozói alkoholprobléma Harry Hole karakterének megalkotása óta már egy lerágott csont. Az asszisztenssé avanzsált Tristan karakterét teljes homály fedi.

Nem tartom egy jól sikerült könyvnek!

Hát ez nem volt rossz. Szeretni fogom az Író könyveit. Király volt a gyilkos, a „másoló”, a miértek. Nagyon tetszett. Szegény Kate jól belenyúlt. Megszerettem. A társát Tristant is, néhol megmosolyogtam a reakcióit. Remélem jó kis sorozat lesz ez. Volt benne „betegség” bőven, spoiler .

Kate Marshall sorozatindító része végig pörgős, fenntartja az olvasó figyelmét.
Tetszett a főszereplő és a segédjének a kapcsolata, érdekesek voltak a börtönben játszódó részek, milyen (megérdemelt) bánásmódban részesülnek az elítéltek.