Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az éjjeli vadász (Erika Foster nyomoz 2.) 170 csillagozás
A fullasztóan forró nyári éjszakán Erika Foster nyomozót egy gyilkosság helyszínére hívják. Az áldozatot megfojtották az ágyában; a csuklója összekötözve, a fejére műanyag zacskót húztak.
Néhány nappal később újabb holttestet találnak – pontosan ugyanolyan körülmények között. Foster és csapata olyan sorozatgyilkost keres, aki az utolsó pillanatig követi a kiszemelt prédát.
Az áldozatok mindegyike zárkózott, egyedülálló férfi.
Lehet valami közös a múltjukban?
Milyen kapcsolat fűzi őket a gyilkoshoz?
Erika az állását is kockára téve mindent elkövet, hogy elkapja az Éjjeli Vadászt, mielőtt az ismét gyilkolna. De lehet, hogy az elkövető nemcsak a leendő áldozatokat figyeli, hanem a nyomozónő is veszélyben van?
Eredeti megjelenés éve: 2016
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Libri Insomnia Libri
Enciklopédia 5
Szereplők népszerűség szerint
Erika Foster · Kate Moss · Isaac Strong · James Peterson
Kedvencelte 5
Most olvassa 7
Várólistára tette 49
Kívánságlistára tette 44
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Bármennyire is gondolom Erikát a krimik egyik királynőjének, négy csillagnál többet nem tudok most adni. Hiányoztak a fordulatok, a meglepetések, és az a „verd oda nekik kisanyám” érzés, amit a lázadó Erika miatt megszoktam az első részben.
Lám, tudok még örülni a sorozatgyilkosoknak is:) Nekünk, krimi-thriller rajongóknak egy szavunk sem lehet, hiszen menetrendszerűen érkeznek a könyvek, (még ha az időnkénti újrakiadásokat nem is számítjuk bele) akkor is bőven van mit olvasnunk. Sorozatkrimik esetében, pedig mindig izgalmas a második kötetet olvasni, hiszen az első, bemutatkozó rész sokszor csak felületes betekintést enged akár a sorozat teljes egészén végigvonuló összefüggő cselekményszálba, akár a fő karakterek jellemébe, vagy éppen általánosságban abba, hogy milyen is lesz igazából a stílus, hova kerülnek majd a hangsúlyok. Azt gondolom, ez a (Foster és csapata) második rész önállóan is olvasható (ritkán mondom ezt), mivel elegendő háttér áll rendelkezésre ahhoz, hogy betekintést nyerjünk a karakterekbe, anélkül, hogy ismernénk Erika Foster első nyomozását. Nem fog hatalmas hullámokat vetni a maga műfajában, de véleményem szerint egy korrekt regény mászott elő a mostanában sajnálatos módon felhígult műfajban. Bryndza könyve (majdnem) két, párhuzamosan futó szálon játszódik: miközben viszonylag korán feltárul előttünk a gyilkos kiléte és (többé-kevésbé) motivációja a nyomozás során, annál mélyebbre visz bennünket a múlt sötét erdejében. Személy szerint tartok attól, hogy Erika karakterét egy megszállott igazságkeresővé formálja Bryndza. Mert azt még elfogadom különcsége megnyilvánulásának, hogy nem tiltakozik a spoiler, de félek, hogy a bevezető történetben megfontolt és körültekintő nyomozónő helyett valami mást kapunk. Az igazi feszültséget hiányoltam belőle, amit sajnos a túl gyors cselekmény, s az állandó fordulat nem tett lehetővé. Azonban ennek köszönhetően nincsen üresjárat, ezáltal képes vagyok megbocsátani azt a középszerűséget amibe Bryndza minden erejével megpróbálta belefojtani ezt a nagyon „finoman” induló könyvet. spoiler
Kicsit szembe megyek az „árral”, mert nekem az előző része jobban tetszett. Nagyon hiányzott az izgalom ebből a részből. A gyilkos motivációja sem volt különösebben érdekes és a nyomozás sem. Annyira, de annyira lehetett tudni, hogy mikor mi fog történni, ki hogyan fog cselekedni. A szokásos fordulatok voltak benne, mind Erika részéről, mind a többi szereplő által. Nem éreztem a fejlődést , hogy ez egy második rész, most még rutinosabb lesz majd az író, inkább stagnál. Inkább azt éreztem, hogy olvasás közben már néha túl melegem volt. Egyébként az író nevéről meg mindig a volt osztályfőnököm jutott eszembe, pont így hívják, csak az nő.
A második Brindza krimi Erica Foster nyomozásával. De valahogy nagyon ismerős a story fő vonalaiban, hasonló az előzőhöz. Ezért kicsit klisészerűnek érzem a történetvezetést. Ugyanakkor nagyon olvasmányos, bár egy kicsit több feszültséget, izgalmat elviselt volna ez a krimi. Én megkedveltem Erika karakterét, becsülőm az igazságkeresését, sajnálom egyéni tragédiája miatt. Jószínvonalú írás, kikapcsolódásnak tökéletes.
Tetszik, hogy Erika nem adja fel, mégha ezzel az állását is kockáztatja.
Látszólag összefüggéstelen gyilkosságok, semmi nem kapcsolja össze az áldozatokat, csak az elkövetési mód.
Aztán az egyik áldozat miatt egy olyan embert tartóztatnak le, akit Erika szeret, s itt ássa bele magát igazán az ügybe.
Az elkövetővel mi már sokkal hamarabb találkozunk, mint Erikáék, s valahol még meg is lehet érteni a dühét, de nem így kellett volna levezetni.
A kapitányi kinevezés … hányhatnékom van. Valamelyik könyvben remélem elteszik láb alól a delikvenst.
2020/30. könyvtár
Érdekes Bryndza stílusa. A regény elsősorban adminisztrációs krimi, de viszonylag hamar megismerjük a tettest, és kapunk egy folyamatos másik szemszöget. A másik fő jellemző a nyomozást vezető személyes-munkahelyi-rendszerbeli nehézségeinek hangsúlyozása. A szlovák Erika nehezen jut egyről a kettőre, meg kell küzdeni minden előrelépésért, és kivel-mivel? Az egyik főnöke utálja (mellesleg szakmailag inkompetens), a másik főnöke gerinctelen, egy társnyomozó kitúrja a párhuzamos nyomozásból, a gyanúsítottak/tanúk megalázzák a nyomozókat, állandóan kurtítják az erőforrásokat (személyek, pénz és technika). Ami teljesen szokatlan, felmentegetik majd visszateszik az ügyekre, hát nem tudom.
Mindenesetre nagyon indulatkeltő a folyamatos akadályoztatás (alkalmanként ellenszurkolást érez az olvasó), a nyugodt munkavégzés manapság csaknem állampolgári jog, lásd pl. a skandináv krimiknél. Ebben különleges ez a sorozat (vagy a szerző), egy részt még biztosan elolvasok.
4 csillag ahogy az előző rész is. Nem mondanám rá, hogy rossz vagy gyenge, de nem is lehet az emlékezetes krimik közé sorolni, amikre évek után is azt mondja az ember, hogy mindenképpen el kell olvasni.
Kikapcsolódásnak mindenképp jó, bár nem olyan alacsony az oldalszám, de könnyen lehet vele haladni. Szuper a borító, a cím, a fülszöveg, csak az átütőerő hiányzott ebből a történetből.
Én már az első részben is megkedveltem a fő szereplőket, velük itt sincs probléma, viszont az ilyen sorozatgyilkosos alaptörténetből sokkal többet ki lehet hozni. Erika az éjjeli vadászként elkeresztelt sorozatgyilkost üldözi, aki szomorú és nyomorúságos élete hozadékaként elhatározza, hogy megbünteti azokat akik életét megbélyegezték.
Nekem legjobban a feszültség hiányzott ebből a regényből, bár vannak olyan részek ahol izgulhatunk a szereplőkért, de igazi feszültség keltésre nem volt képes az író, nem vezeti úgy az orránál fogva az olvasót, mint Nesbo, de legalább nincs olyan vérgőzös gyilkosság mint Chris Carter könyveiben.
Aki elolvasta az első részt, az mindenképp olvassa el ezt is mert nem rosszabb attól, de újdonságot nem ad ez a könyv. Kíváncsi leszek, hogy a következő kötet miről fog szólni, szerintem Erika férjének gyilkosát kellene előhúzni a háttérből az írónak, hogy végre átszakadjon a gát és maradandót tudjon alkotni.
A második rész is megnyert magának. Még azt is elkönyveltem ez után a rész után, hogy talán jobban tetszik, mint a Lottie Parker sorozat.
Ebben a kötetben az író a valahol a negyedénél lelövi a gyilkos kilétét, és ezután a macska-egér játékot olvashatjuk, ennek ellenére végig élvezetet nyújtott a könyv olvasása. Isaac barátja már az első „találkozásnál” unszimpatikus volt és hát volt egy tippem rá vonatkozóan, ami szerencsére be is következett.
Erika megérzései továbbra is jól működnek, kár, hogy néha süket fülekre találnak. Nagyon sajnáltam a végén, de azért kaptam egy frászt is, hogy akkor most mi lesz a következőkben. Mondjuk a Petersonnal való iszogatást tovább vihetné az író, igazán ráférne a csajszira egy kis lazítás.
Népszerű idézetek
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom,
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok,
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál.
54., 312. oldal
– Sajnálom, de itt nem lehet dohányozni… egészségügyi és biztonsági okokból – szólalt meg az egyik közeg, egy fekete hajú srác.
– Nos, akkor menjen ki, és szívjon friss levegőt, mi pedig vigyázunk, nehogy felgyújtsuk a berendezést – dugott egy szálat Erika a szája sarkába, aztán megkínálta Danutát.
197. oldal, 33. fejezet
…ha mindenkit letartóztatnánk, aki azt mondja, hogy húzzak a picsába, a börtönök nem bírnák a tömeget.
A sorozat következő kötete
Erika Foster nyomoz sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- John Marrs: The One – A tökéletes pár 90% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll – Csinos új babácska 89% ·
Összehasonlítás - M. J. Arlidge: Üsd, vágd 89% ·
Összehasonlítás - Lisa Jewell: A fenti lakók 87% ·
Összehasonlítás - Sharon Bolton: Halj meg kétszer! 84% ·
Összehasonlítás - Paula Hawkins: A lány a vonaton 79% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás - Angela Marsons: Törött csontok 92% ·
Összehasonlítás - Robert Galbraith: Gonosz pálya 92% ·
Összehasonlítás - Søren Sveistrup: A gesztenyeember 91% ·
Összehasonlítás