Mostanában azt vettem észre magamon, hogy ha ifjúsági regényt kell választani, sokkal szívesebben nyúlok a kicsit fiatalabb korosztályt megcélzó kötetekhez, mint az inkább elterjedtebb YA-könyvekhez. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a legnagyobb tehetség ahhoz kell, hogy valaki a fiatalabb, a könyvmolyság iránt még nem 100%-ban elkötelezett olvasókat szólítsa meg, hiszen ezek az élmények fogják megalapozni az egyén könyvekhez való viszonyát egész hátralévő életében. Nem mellesleg én is imádok újra és újra elmerülni varázslatos világokban és csodás kalandokban, ez az a műfaj, amiből szerintem soha nem fogok kinőni, és ezt nem is bánom. Kíváncsian vártam tehát a Könyvmolyképző Kiadó új sorozatának első kötetét, mely a számomra eddig ismeretlen Robert Beatty tollából került elő. Az már eleve szimpatikus volt, hogy a történet 1899-ben játszódik egy ódon birtokon, Észak-Karolinában. Itt ismerjük meg a tizenkét éves kislányt, Szerafinát, aki amióta az eszét tudja, az alagsorban él édesapjával, aki a gazdag Vanderbilt házaspár gépészeként dolgozik. Egy ilyen helyszín és légkör már eleve számos lehetőséget rejt magában, kísérteties hangulatot kölcsönözve a történetnek. Ez a fajta kísértetiesség csak tovább fokozódik, amikor a birtokon szép sorjában elkezdenek eltűnni a gyerekek, és úgy tűnik, az egyetlen, akinek sejtése van arról, ki állhat a dolog mögött, az Szerafina. Csakhogy a kislánynak édesapja megtiltja, hogy a felszínre merészkedjen, nem csak amiatt, nehogy a gazda vagy a háznép meglássa, hanem azért is, mert a környező erdő sok titkot és veszedelmet rejt. Hősnőnket persze nem kell félteni, kíváncsiságának és találékonyságának köszönhetően elkezd a rejtély nyomába eredni, ebben segítségére lesz a Vanderbilt házaspár unokaöccse, a kedves és jólelkű Braeden is.
Bevallom, a nagyszerű felütés és az ötletes háttérsztori ellenére sokáig féltem, hogy ez a regény nem fog igazán közel kerülni hozzám. Bár Szerafina szimpatikus volt, és a karaktere kellően rejtélyes ahhoz, hogy kíváncsi legyek a származására, valahogy az események és a leírás nekem kicsit lapos volt a könyv első felében. Éreztem, hogy az elemek tökéletesen a helyükön vannak, sok-sok érdekes karakterrel és történéssel, de valahogy hiányzott az az összekötő erő, ami igazán letehetetlenné tette volna a kötetet. Azt hiszem, egy kicsit erősebb világépítésre vágytam volna, ahol az ember minden oldalon érzi, hogy a szerző nagyon komolyan végiggondolt minden apró részletet és azok kapcsolódását, még akkor is, ha mi, olvasók ezt még nem látjuk át rögtön az elején. Szerencsére aztán a kötet második felében fordulópont következett, és amikor már kezdtem volna aggódni, hogy megmaradunk ezen a szinten, felgyorsultak az események, és a rejtélyek hátteréről is egyre többet tudtam meg. A középpontban egy titokzatos alak, egy fekete köpenyes férfi áll, és Szerafinával együtt én is egyre több mindenkire kezdtem gyanakodni, és kíváncsian vártam, mi fog kisülni az egészből. A történet tetőpontja már egészen szuperre sikeredett, az utolsó száz oldalt egyhuzamban kellett végigolvasnom, annyira izgalmas volt. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/11/szerafina-es-fe…
