Starship ​Troopers 16 csillagozás

Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers Robert A. Heinlein: Starship Troopers

A science fiction tale told through the eyes of Starship Trooper Johnny Rico, from his idealistic enlistment in the infantry of the future, through his rigorous training to the command of his own platoon of infantrymen. His destiny is a galactic war of unlimited violence and destruction, in which he and his fellow troopers scour the metal-strewn emptiness of space to hunt down a terrifying enemy – an insect life form which threatens the very future of mankind.

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Science Fiction Masterworks angol

>!
Ace, New York, 2010
336 oldal · ISBN: 9780441783588
>!
Ace, New York, 2006
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 0441014100
>!
Ace, New York, 1997
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 0441783589

5 további kiadás


Kedvencelte 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Noro>!
Robert A. Heinlein: Starship Troopers

Újraolvasás 2022

Heinlein négy nagy művében négy, egymást gyakorlatilag kizáró társadalmi filozófiáért szállt (látszólag) síkra: a Kettős csillagban (1956) a demokráciáért, a Csillagközi invázióban (1959) a diktatúráért, az Angyali üdvözletben (1961) az egyén korlátlan szabadságáért, A Hold börtönében (1966) pedig az önszerveződő liberális államért. Mellesleg mind a négyért Hugo-díjat kapott. Engem régóta foglalkoztat a kérdés, vajon komolyan gondolta-e bármelyiket, vagy olyan bújtatottan művelte a szatíra műfaját, hogy még a kritikusait is átverte?

Bár e regénye a katonai SF egyik meghatározó alapműve, számtalan utánzójához nem sok köze van. Igen, zajlik benne valami háború, de erről tulajdonképpen nem sokat tudunk meg. A hangsúly magán a katonaságon, annak pszichológiai és társadalmi hátterén van. A történet azt meséli el, hogyan lesz egy különösebb célok nélkül élő fiatalból elkötelezett katona. (Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a mai napig alig jelenik meg olyan katonai SF, amiből kimaradna a kiképzés ábrázolása. Sajnos azonban a legtöbb szerző ezt valami kötelező gyakorlatként éli meg, míg Heinleinnél minden jelenete tele van mondanivalóval. Ezt talán csak az Örök háború és a Végjáték szerzője csinálta utána.) A háttérről, amely ezt a hadsereget kialakította, sokáig nem sokat tudunk meg, csak fokozatosan, a szereplők közötti filozófiai eszmecserékből derül ki, milyen alapokra épül a világállam politikai berendezkedése. Ezt a rendszert egyébként most sokkal kevésbé éreztem szélsőségesnek, mint amikor először olvastam a könyvet, még fiatalabb koromban. A hangsúly az én értelmezésemben egyáltalán nem a kirekesztésen van, hanem azon, hogy a magasabb rendű jogokat ebben a világban mindenkinek ki kell érdemelnie. A kényelmes élet itt mindenkinek jár, a magánéletébe senkinek nem szólnak bele, viszont a büntetések valóban elrettentőek, a demokratikus hatalom gyakorlása pedig nem alapjog, hanem dolgozni is kell érte. Mindazok a jelenségek, amelyekért a könyv szereplői elítélik a hagyományos demokráciát, és amelynek ellenében felépítették e jóindulatú diktatúrát, ma ugyanúgy jelen vannak az életünkben, mint a 60 évvel ezelőtti Amerikában. Heinleinre, a sci-fi disztópiák korai mesterére vall, hogy a való világban létező szélsőségeket egy ellentétes irányú szélsőséggel domborítja ki.

A Csillagközi… egy háborús regény, mégsem igazán cselekményközpontú. Még csak a háború végső kimenetelét sem ismerjük meg belőle. A legfontosabb részek egyszerű beszélgetések, filozofálgatások, maguk a csaták pedig szinte már a legunalmasabb jelenetek, amelyek főleg a csapatok elhelyezéséről, taktikai procedúrákról szólnak. De azért mégis Heinlein találta ki a szervopáncélt avagy erővértet, ezt a számítógép-vezérelt, egyszemélyes „tankot”, amelynek fontossága a katonai sci-fiben jóformán a hiperhajtóműhöz és a kibernetikus beültetésekhez mérhető.

5 hozzászólás
mandris>!
Robert A. Heinlein: Starship Troopers

A military sci-fi, vagyis inkább az idegen létformákkal való, agresszióba torkolló interakciók irodalmi reprezentációinak történetével való ismerkedésemet* (a Világok harca után mintegy 6 évtizedet ugorva) egy kisebb csalással folytatom**, ugyanis a Csillagközi inváziót (hol itt az invázió?) olvastam újra, ezúttal eredeti nyelven. Hiába a 61 év ugrás, még mindig csak 1959-ben járunk, vagyis nagyon is van létjogosultsága a padlón koppanó és ottfelejtett állkapcsoknak, mert ez a regény mostanában is íródhatott volna (ld. erővért, kaptártudatú ellenség).***
Nem szeretném magamat túlzottan ismételni,**** ugyanakkor a véleményem érdemben nem változott – maximum annyit, hogy ezúttal egy kicsit még jobban tetszett, talán mert már tudtam, mire számítsak, így nem vártam tőle mást –, így igyekszem röviden előadni.
A könyv rögtön egy nagy blöffel indít, hiszen azonnal egy csatába csöppenünk bele főhősünkkel. Aki először olvassa a könyvet, ízlésétől függően vagy örül, vagy nem, de feltételezi, hogy ez jön most: párszáz oldal hentelés. De nem. Másodjára már kevésbé meglepő módon, de abból túl sok nincs a könyvben, amit alapvetően nem is bánok, mert egy idő után szerintem telítődnék vele. Henlein, aki maga is katona, nem kis fába vágta a fejszéjét, mert nem egy pörgős katonai sci-fit akart írni, amelyben egymást érik a csaták, hanem az ókori Spárta updatelt változatát akarja eladni az olvasóinak mint minden lehetséges rendszer legjobbját. Bár nem éltem az ókori Spártában, és katona sem voltam, pláne nem háborúban, mindvégig megmaradt a szkepticizmusom Henlein érveivel kapcsolatban. Igaz, becsületére legyen mondva, hogy reálisan látta a valóságosan létező hadseregek és a katonai diktatúrák működésének problémáit, és a regényben igyekszik is összeszedni, és a maga módján reagálni az általa bemutatott korlátozott „katonai demokráciával” szemben felhozható ellenvetésekre. De ha eltekintünk az ideológiától, akkor a regény alapvetően a képzeletbeli jövő hadseregének működésébe, a katonák útjába enged bepillantani, az önként jelentkezéstől (besorozás már nincs többé) a kiképzőtáboron és az első bevetéseken át a tisztté válásig bezárólag. Ezek persze, érzésem szerint, úgy vannak tálalva, hogy bizonyítsák számunkra, hogy ezeken a lépcsőfokokon csak az tud végigmenni, aki valóban maximálisan kompetens, és akire bátran rábízhatjuk nem csak a saját és szeretteink életének megvédését, de pl. a költségvetésről és különböző szakpolitikákról folytatott vitákban való állásfoglalást is. Nos, nem tudom… A regényt mindenesetre szerettem.

* https://moly.hu/polcok/fajkozi-pofonok-polca
** Technikailag nem csalás, mert @vicomte megengedte az újraolvasásokat.
*** Mondom ezt úgy, hogy kortárs MSF-ből egyelőre még csak a Véneket olvastam, de azzal műszaki téren szerintem felveszi a versenyt. Jó, ebben szerepe van annak, hogy a ST a páncélzatot leszámítva nagyrészt hallgat, ami a fizikát illeti. Mondjuk ez a Vénekben sem annyira hangsúlyos. Úgyhogy erre a megállapításomra még majd visszatérek, ha elolvastam néhány további MSF-t.
**** Korábbi értékelésem a magyar fordításhoz: https://moly.hu/ertekelesek/2318801

Andrea_Kovács_2>!
Robert A. Heinlein: Starship Troopers

Alighogy a sci-fi létjogosultságot szerzett magának, mint teljes értékű irodalmi tematika, egyik oldalhajtása, a military sc-fi már követte is az önállóság útján. A katonai témákat központba helyező sci-fi irodalmi “alfaj” jellemzői közé azonban nem csupán a bátorság, áldozatkészség, kötelességtudat és bajtársiasság ábrázolása tartozik. A tematikának megfelelően a tudományos-fantasztikum köpönyege mögé bújva, csillagközi űrhajók fedélzetére, és bolygóközi szövetségek közé vitték a jelenkor problematikáját a szerzők. A sok esetben igen komoly társadalomkritikai mondanivalót tartalmazó regények a rendszer elleni lázadás, a háborúellenesség egyik lehetséges kifejezőeszközévé váltak.
Ahogy nálunk a keleti blokkban a Sztrugackij fivérek szatírája tette nevetségessé az uralkodó rendszert, addig tőlünk nyugatra, a militarista szemléletet hol támadta – hol pedig védte-, a science-fiction eme különleges, és talán sokakat meglepő módon nem csupán férfiak által kedvelt vállfaja.

A korai Chesney, Wells, Piper művek után Robert Heinlein Starship Trooperse jelentette az igazi mérföldkövet a military sc-fi “életében”.
Johnny Rico útja során az Olvasó szembesülhet mindazzal, amit gyűlöletesnek találhat a politikában, háborúban. A pofátlan, ám hatékony kormánypropaganda által mesterségesen generált első számú közellenség-szindróma minden bizonnyal nem ismeretlen a felnőtt generációk olvasói előtt.

Mind nyugaton, mind a keleti blokkban számos példa akadt rá, s a történelem sajnos a mai napig újabb-, és újabb adalékokkal szolgál arra nézvést, hogy egy-egy jól megválasztott “marketingfogással” hogyan lehet ezrek, százezrek kezébe fegyvert nyomni, hogy önként, és dalolva induljanak a frontra vélt, vagy valós ellenségképpel a szívükben.

Emellett a katonaság eszközei, és brutálisan egyszerű filozófiája már-már elfogadhatónak tűnik.
Na, de ennyit moralizálás éppen elég, lépjünk tovább.
Heinlein zsenialitása többek között abban nyilvánul meg, hogy hibátlan, és kristálytiszta logikával felépített története során a legliberálisabb Olvasó is maga győződik meg arról, hogy mindazon szörnyűség ellenére amit a szerző “kitalált” egy katonai diktatúra mennyivel élhetőbb, és igazságosabb társadalmat képes irányítani, mint a demokrácia.

A történetet a Möbius Kiadótól kaptuk meg magyar fordításban, és az sem a közelmúltban történt… szerintem bőven aktuális volna az új kiadása.

A könyv alapján készült film minden erénye ellenére sajnos meg sem közelíti a könyv minőségét. A Klendathu bogarai, mint tökéletesen démonizált első számú közellenség trancsírozzák az embereket, s a forgatókönyv nagyrészt e téma körül forog. A társadalomkrtikai mondanivaló sajnos elsikkad valahol egy kettétépett gyalogos holtteste, és és egy másik szerencsétlen meglékelt koponyája között félúton.

Érdekes módon a film egyik legszimpatikusabb, és leghitelesebb karaktere az a Dizzy Flores, aki az eredetiben egyrészt meghal még a könyv elején, másodrészt pedig egyáltalán nem nő.
De megbocsátjuk a filmmékerek döntését, hiszen Dina Meyer kisasszony értő tolmácsolásában egy valóban tökös, mégis ízig-vérig nőies nő/katona képet kapunk, ami őszintén szólva jólesően egyensúlyozza Denis Richards szép mosolyú, ám végtelenül hangsúlytalan Carmen Ibanezét.
Összességében nézve a Csillagközi Invázió című film azért mégis csak egy nézhető kreálmány, picit több csonkolással, vérrel, és gusztustalansággal, mint amit az érzékenyebb lelkületű – és gyomrú-, néző esetleg el tud viselni, viszont arra mindenképpen alkalmas, hogy felkeltse a figyelmet a könyv iránt, ha esetleg az egyszeri néző még nem olvasta volna a ma már irodalmi klasszikust.

Ildiko_Lengyak>!
Robert A. Heinlein: Starship Troopers

Nem olvastam el előre a fülszöveget, és az íróról is csak minimális mennyiségű információm volt, mégis egész másra számítottam. Hogy csalódás volt-e a könyv? A legkevésbé sem. Remek társadalomkritika, és annak ellenére, hogy a cselekmény nem pörgős, mégsem untatott a sztori.

leventesan>!
Robert A. Heinlein: Starship Troopers

O jajj mar megint Heinlein! Ket konyv utan meg most sem tudom hova tenni ezt az irot. Mindket konyveben boncolgat neha olyan dolgokat melyek miatt agyonvernem egy zsak krumplival, de valahogy mindig sikerul neki mentenie. Az nem kifejezes hogy nem ertek eggyet a karakterei vilagnezetevel, de megis van valami magaval ragado azokban a perspektivakban amiket a jovokepe megteremtesehez hasznal. Ami talan a legtobbet elarulja az irorol es a konyveirol az az, hogy ket konyv utan amiket nem elveztem felhotlenul, meg mindig akarok tolle olvasni.

Ez a konyv egy militans utopia. Ha veletlenul valaki latta volna a filmet azt gyorsan verje ki a fejebol, mert a cimet leszamitva semmi hasonlosag nincs a ketto kozott. Itt egy feletebb erdekes politikai es katonai rendszerbe kapunk betekintest egy ujjonc szemevel. Karakterek szinte nem leteznek a konyvben, csupan azert vannak hogy egy egy dialogussal vagy monologgal segitsenek megertetni a rendszert minnel aprolekosabban. Talan ez zavart a legjobban a konyvben. Mindenki tulsagosan keplekeny volt, nem alakultak ki igazan szeretheto vagy legalabb erdekes karakterek. Ez pusztan addig volt zavaro mig ebbol az utopikus vilagkepbol nem kaptunk eleget ahoz hogy elvezzuk reszleteiben. Ezutan mar sokkal szorakoztatobbnak tunik a konyv.

Osszessegeben teljesen ez a konyv sem nyugozott le de olyan gondolatokat boncolgat melyekkel meg sehol mashol nem talalkoztam.

Redgreg>!
Robert A. Heinlein: Starship Troopers

Egy modern középkor, a nemesi köztársaságok idealizált újjáéledése. Nehéz róla írni, hiszen nem egyszerűen regény, hanem egy filozófiai mű. Ma már sok megmosolyogtató, azóta túlhaladott gondolat van benn, de pont, mert filozófia, az alapgondolatai ma is megállják a helyüket. Legalábbis ezt írtam volna, amikor először olvastam el. De valami megragadott benne, és újraolvasásra ösztönzött. És így évekkel később már másként látom. A problémák amiket felvet, valóságosak. A teljes szabadság árát most kezdjük törleszteni, a nagyvárosi parkok valóban kezdenek veszélyes helyekké válni, és ki tudja talán tényleg a Federáció a jövő?

Aerandir>!
Robert A. Heinlein: Starship Troopers

Merészen egyensúlyozott az érdekes, jó, szellemes és a meglehetősen sablonos határán. A történet ugyanis hihetetlenül közhelyes, láttam már történelmi, hajózós, modern, 100-200 évvel korábbi, de sci-fi verzióban is. Bár lehet, hogy csak én vagyok műveletlen és nem értem a műfajt, és ennyi erővel nyavalyoghatnék a krimiken is, hogy mindig gyilkosság-nyomozás-gyanúsítgatás-kétségbeesés-megvilágosodás a séma. De itt valahogy mégis jobban zavart, hogy a cselekmény egy könnyen felismerhető vázra épült, ehhez viszont hozzátartoztak a szereplősablonok, így végül az író tevékenységét csak nagyon nehezen lehetett felfedezni.
Valószínűleg nem ez volt a fő célja, de számomra a morális elmélkedések mentették meg a könyvet. Ezek miatt lett egyedi, és ezek között volt néhány tényleg elgondolkoztató is. A katonai-technikai része nem tetszett különösebben. Kicsit összecsapottnak tűnt, annak ellenére, hogy néha már nem tudtam követni a rangokat meg a hivatali utakat.
A stílusával általában meg voltam elégedve, gyakran kifejezetten szellemes volt. Viszont a to buy it, to buy a farm és minden más lehetséges változatának oldalankénti ismétlése nem töltött el valami nagy örömmel. Nem rémlik, hogy korábban hallottam volna ezt a kifejezést, mindenesetre nem okozott problémát a megfejtése, főleg a 128. előfordulása után. Nem tudom, ezzel mi volt a célja a mesternek, mert különben nem tűnt se ilyen korlátoltnak, se túlzottan lazának a narrátor, hogy semmi más szinonimát ne tudjon vagy ne akarjon használni.

merydorka>!
Robert A. Heinlein: Starship Troopers

A film, miért hagyta ki a lényeget? Nagyon jó társadalom kritika! nagyon tetszett a könyv!

iquexy P>!
Robert A. Heinlein: Starship Troopers

Elképesztő. Gondoltam, hogy jó, különben nem emlegetnék az emberek, de ez nem csupán jó. Nem egy szimpla háborús könyv; Heinlein egy egész világot teremtett és népesített be. És az egész elképesztően jó leírása egy elképzelt társadalomnak, és hasonló minőségű kritikája a jelenleginek. És persze irodalmilag sem utolsó.

visouver>!
Robert A. Heinlein: Starship Troopers

Egyszerre beszel politikarol es a katonak sajat erzeseirol es elmenyeirol. Annak ellenere, hogy a tavoli jovoben jatszodik, folyamatosan visszhangzik benne az iro sajat elete, es tapasztalata (feltetelezem) az amerikai hadseregben.

Foleg a haboru miertjere fokuszal, a moralis es filozofiai hatteret tarja fel annak, hogy egyes emberek miert hajlandoak az eletuket adni masokert. Amikor nem egy katona autobiografikus beszamolojat hallgatjuk, akkor egy politikai filozofia oran ulunk, ahol Heinlein egy katonasag altal dominalt utopiat vazol fel. Bar ketlem, hogy a valosagban ilyen jol mukodne ez a rendszer, megis ezek voltak a kedvenc reszeim a konyvbol.


Népszerű idézetek

iquexy P>!

We would be „temporary third lieutenants” – a rank as necessary as feet on a fish […] If anybody ever saluted a third lieutenant, the light must have been bad.

240. oldal (Ace, New York, 2010)

visouver>!

Violence, naked force, has settled more issues in history than has any other factor.

visouver>!

Fact was, little Carmen was so ornamental that you just never thought about her being useful.

visouver>!

You! I’ve just awarded you the prize for the hundred-meter dash. Does it make you happy?"
„Uh, I suppose it would.”
„No dodging, please. You have the prize — here, I’ll write it out: ‘Grand prize for the championship, one hundred-meter sprint.’ ” He had actually come back to my seat and pinned it on my chest.
„There! Are you happy? You value it — or don’t you?”

I was sore. First that dirty crack about rich kids — a typical sneer of those who haven’t got it — and now this farce. I ripped it off and chucked it at him.

Mr. Dubois had looked surprised. „It doesn’t make you happy?”

„You know dam well I placed fourth!”

„Exactly ! The prize for first place is worthless to you… because you haven’t earned it. But you enjoy a modest satisfaction in placing fourth; you earned it.”

visouver>!

This very personal relationship, ‘value,’ has two factors for a human being: first, what he can do with a thing, its use to him… and second, what he must do to get it, its cost to him. There is an old song which asserts that ‘the best things in life are free.’ Not true! Utterly false! This was the tragic fallacy which brought on the decadence and collapse of the democracies of the twentieth century; those noble experiments failed because the people had been led to believe that they could simply vote for whatever they wanted… and get it, without toil, without sweat, without tears.

szam42>!

Sajnos, az emberek csak akkor képesek levonni a tanulságokat a történelmi leckékből, ha a történelem már a házuk ajtaját döngeti.

169. oldal, XI. fejezet (N & N, 1998)

szam42>!

Meglehetősen különös élmény először hallani a skótduda zenéjét, és egy kezdő dudás, aki a közeledben gyakorol, igencsak megviselheti az idegeidet. Olyan, mintha egy macskát tartana a hóna alatt, és időnként beleharapna a farkába.

107. oldal, VI. fejezet (N & N, 1998)


Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: Ender's Game
Orson Scott Card: Ender's Shadow
Steve Perry: Nightmare Asylum
James S. A. Corey: Cibola Burn
John Scalzi: Old Man's War
John Scalzi: Redshirts
John Scalzi: The Last Emperox
Alan Dean Foster: Aliens
Isaac Asimov: Foundation
Aldous Huxley: Brave New World