A ​Hold börtönében 66 csillagozás

Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

„Kis ​lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” E szavakkal lépett a Hold felszínére 1969-ben Neil Armstrong. Mintegy száz évvel később, egy újabb nagy ugrásnak köszönhetően immár iparosodott az egész égitest. Bányák és gyárak mindenütt, ám a megtermelt javak nem a telepeseket gazdagítják, minden a Földet illeti meg. Ez azonban természetes, a Hold ugyanis egy ideje gigantikus büntetőtelepként üzemel. Tökéletes börtön, hiszen aki néhány évet eltölt itt, a csekély gravitációhoz való alkalmazkodásnak köszönhetően már nem térhet vissza az anyabolygóra.
A „holdlakók” felnövekvő új nemzedékében aztán igény ébred a függetlenségre, arra, hogy a Hold a maga ura lehessen. A Föld kormányainak ez persze nem tetszik, úgy döntenek hát, akár erővel is megőrzik fennhatóságukat. Az elszabadult indulatok elkerülhetetlenül háborúba torkollnak.
Mannie, a félkarú komputertechnikus akaratán kívül keveredik bele a politikai játszmákba, amikor a Hold legnagyobb szuperszámítógépe… (tovább)

Eredeti mű: Robert A. Heinlein: The Moon is a Harsh Mistress

Eredeti megjelenés éve: 1966

>!
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638735782 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 33


Kiemelt értékelések

>!
B_Petra P
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

TANSTAAFL (there is no such thing as a free lunch)
TANSTAAFL something advertised as being „free” will invariably have hidden costs.
Nos ennek a könyvnek meg is volt az ára, több szinte teljesen elvesztegetett unalmas óra. Abszolúte nem tetszett, de nagyon nem. Mindig adok újabb esélyt Heinleinnek, de hiába, sci-fi kultúra ide vagy oda, nem jó. Mivel szemben kapott Hugó dijat annó, nem tudom, de megnézem. Semmi sem tetszett, a szereplők, az MI, a kutúrájuk, a társadalmuk, a házassági szokásaik, a nyelv amit használ, a mesélés stilúsa, unalmas. Nem az a baj, hogy régi, hamem, hogy nem érdekelt, szinte belealudtam még az utlsó tiz oldalon is.
A csillagközi invázió sokkal jobb, ha már Heinleint olvasol inkább azt.

>!
Gerof
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Konspirációs kisokos. Ha valaha földalatti mozgalmakban fogok részt venni, ez a könyv jó lesz útmutatónak. Heinlein pontról pontra végig vezet, hogyan vigyünk véghez forradalmat. Részletesen ábrázol, de egy csöppet sem untatott. Mindig csak annyi információt nyújt, ami elegendő, de még elég részletes. A mű alapján Heinlein stílusáról az volt a benyomásom, hogy pontos és világos, fölösleges dolgokkal nem traktált, magabiztos kézzel vezetett.
Persze ha megpróbáljuk megdönteni a regnáló hatalmat, nem árt, ha nekünk is segítségünkre van egy pajtási MI. Én nem vagyok az a fajta, aki hajlamos gépekhez kötődni, de ezt a Mike-ot (a szuperszámítógép neve) megkedveltem. Valószínűleg azért, mivel Heinlein meglehetősen emberivé formálta, így aztán én is át tudtam érezni főhősünk bensőséges viszonyát a géppel.
Ha már a számítógépeknél tartunk, érdemes megfigyelni, hogyan látta Heinlein a jövőjüket a 60-as évekből. Jól eltalálta, hogy minden fontosabb berendezést számítógép fog irányítani. Ez az, amiben pontos a prognózis. Ebben a regényben azonban fel se merül, milyen közönséges dolognak számít ma egy számítógép. Kevés számítógép van, csak a fontosabb helyeken lehet megtalálni őket, szórakozásra egyáltalán nem használják. Mosolyogtató pl., hogy mikor egy bank számítógépét rekvirálja mozgalom, akkor 200 munkás abakuszokat tologatva helyettesíti. Nyilván nem sokan képzelték akkoriban, hogy mostanra mindenkinek a farzsebében lesz egy kisebb komputer.
Az is látszik, hogy Heinlein nem tartózkodik a politikától, bár itt egyáltalán nem éreztem olyan didaktikusnak, mint a Csillagközi invázióban. Néha még a komolyságát is feladta, legalábbis ezt éreztem néhányszor, mikor La Paz professzor kabarét varázsolt a különféle meghallgatásokból, bizottsági megbeszélésekből stb. Szóval valamit mégis előre látott. :)

>!
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638735782 · Fordította: Bihari György
>!
Isley
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

A Hold börtönében által felvetett téma sokkal kevésbé áll közel hozzám mint a Csillagközi invázió érdekfeszítő története, de még az Ajtó a nyárba is olvasmányosabb és izgalmasabb volt. Az elején meg is szenvedtem vele. Bár később sem vált sokkal olvasmányosabbá a könyv, viszont a Hold társadalmának bemutatása, a monogámia-poligámia vita kapcsán leírtak, a prof legjobb politikai berendezkedésről szóló monológjai sokat dobtak a regény színvonalán. Persze, utóbbi kapcsán elég furcsa volt belegondolni, hogy ugyanez a szerző írta a Csillagközi inváziót is. Az öntudatra ébredt robot ugyancsak a regény erősségei közé tartozik, ugyanis Mike egy remekül megrajzolt karakter volt, bár kiemelkedőnek inkább azt nevezném, amit a forradalom ügyében megvalósított, valamint a „humorérzékét”. :) A karakterek bár nem voltak rosszak, nem ő is ők voltak a regény fő erősségei. A prof, Manuel és Mike mellett csak Wyoh-t tudnám jól kidolgozottnak nevezni, a többi csak betöltötte szerepét, ami ki volt neki jelölve. A regény története egyébként erősen hasonlít Clarke bő egy évtizeddel korábban írt Földfény című könyvére, s talán az volt a legérdekesebb benne, hogy egy minden szempontból jelentős hátrányból induló közösség, miképpen tud egyenrangú féllé avanzsálódni egy olyan nagy ellenfél ellen mint a 11 milliárd lelket számláló Föld.

3 hozzászólás
>!
Shanara
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Határozottan vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban. Egy részről egy nagyon jól kitalált hátteret ismertem meg, másrészről a könyv nagy része bizony untatott. A Hold, mint börtön használata és az égitesten folytatott napi élet leírása teljesen elfogadható és logikus volt a számomra. Amire nem számítottam, hogy a könyv nagy része a forradalom szervezéséről és a függetlenségért vívott politikai csatározásokról fog szólni. Többször úgy éreztem, mintha nem is sci-fit, hanem valami értekezést olvasnék. A hosszas fejtegetések nem igazán tudtak lekötni. Még nagyobb hibának érzem, hogy a szereplőket sem igazán tudtam megkedvelni. Kivétel Mike.
Mindezek ellenére több olyan része van a könyvben elhangzott fejtegetéseknek, amelyeket időtállónak és jelenleg is aktuálisnak érzek, gondolok. A könyv vége pedig igazán eseménydúsra sikerült. (Mintegy kárpótlásul az előzményekért.)
Tetszett, ahogy a szerző bemutatja a kisebb számú női lakosság miatt kialakult társadalmilag elfogadott együttélései formákat. Voltak közöttük érdekes elképzelések. :) Nem tetszett viszont a rengeteg orosz kifejezés, illetve az, hogy nem kaptam magyarázatot a nagyon elterjedt használatukra.
Az első könyvem volt ez az írótól és díjazás ide vagy oda, bizony nem estem hasra a stílusától. Teszek majd később még egy próbát a műveivel. Egyet-kettőt már ki is néztem. Ha nem fognak bejönni, akkor nem fogok az életmű elolvasásához ragaszkodni.

4 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir P
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

A politikai dráma és a tudományos fantasztikum műfajának ötvözése furcsa eredményt is hozhat, ezúttal mégis kimondottan nagyszerűre sikerült. Heinlein érdekes történetet mutat be sci-fi környezetben, izgalmas és feszültséggel teli előadásmódja az utolsó oldalig élvezetes. Az elgondolkodtató részek nem szorulnak háttérbe, a különböző ideológiák ütköztetése és keveredése közben mélyebb mondanivalót is közöl, mint azt az egyébként lenyűgözően humoros alapötlet után sejtenénk. Karaktereinek egy része egészen hitelesen ábrázolt, mindannyian könnyen megkedvelhetőek – mindez hatványozottan igaz Mike-ra, az öntudatra ébredt számítógépre.
Heinleintől eddig még nem olvastam semmit, ám A Hold börtönében után még más művét is biztosan kezembe veszem, elvégre úgy tűnik, hogy érdemes.

>!
kvzs P
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Amikor a számítógép öntudatra ébred, és a forradalmat viccesnek találja.
Sci-fi-hez képest nekem néha kicsit sok volt a politika, de mivel a politikai drámákat is szeretem, ezért nem volt ezzel nagy gond. Nagyon tetszett Mike és az ő fejtegetései a humorról (főleg amikor a beszélgetést a viccekről fontosabbnak tartotta a -számára játék- forradalomnál).
Érdekes volt a lunai társadalom bemutatása, a társadalmi berendezkedések szembeállítása. Hiába vagyunk nagyon „fejlettek” és „toleránsak”, a könyvben bemutatott félreértések sajnos nálunk is mindennaposak. 30 éve íródott a könyv, 60 év múlva játszódik és mégis nagyon aktuális.

>!
pwz ISP
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Akinek bejön Asimov és A. C. Clarke, az valószínűleg otthonosan fog mozogni ebben a Heinlein által kreált miliőben, bár a politika talán hangsúlyosabb, mint a másik két sci-fi klasszikus írásaiban. Nekem bejön az is, ha az „akciót” három+egy ember beszélgetése teremti meg (+1 ember = számítógép, aki emberi öntudatra ébred). Egyébként olvastatja magát. Már vártam, hogy esténként mikor vehetem elő – egy könyvnél ez utóbbi igen fontos dolog :)!

3 hozzászólás
>!
darthred
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

A történet a hidegháború idején íródott, ez minden sorából visszaköszön, mi több: a szerző egy szimulációt is levezet, holmi nukleáris vaklőszerrel – nem véletlen, hogy háza alatt óvóhely volt!
Nézzétek, mi történik, ha csupán „ártatlan” szikladarabokkal bombázom a Földet! – figyelmeztet.
A regény szolgál néhány további érdekes meglátással, melyek manapság aktuálisabbak, mint valaha, mégis, úgy tűnik, nem vagyok kompatibilis Heinleinnel. A Csillagközi invázió után a „Hogyan csináljunk forradalmat?” holdbéli kézikönyve is untatott, megszenvedtem az elolvasásával még az egzotikus színhelye ellenére is. Talán az elbeszélő mód, talán a karakterek rideg, távolságtartó stílusa tette – még az MI volt a legemberibb –, hogy a szereplőkkel nemigen tudtam azonosulni, a cselekmény pedig túlontúl „darabos” volt.
A regény az utolsó harmadára azért belendül, látványos – a „szimuláció” ugye –, de ez már kevés az üdvösséghez. Elismerem a mű értékeit, valahogy mégis megfeküdte a gyomrom, és ehhez még hozzájön a fordítás „mai” nyelvezete.
Mindenesetre az Angyali üdvözletnek azért adok egy esélyt, de aztán útjaink Heinleinnel szépen el is fognak válni.

>!
vöri P
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Azt hiszem sikerült egy újabb sci-fi szerzőre rálelni, akitől mindenképp kell még olvasnom! Mind az alapötlet, mind a stílus egyaránt remek, még az aránytalanul sok politikai-stratégiai rész sem tudta kedvem szegni (bár ha választhatnék, legyen több tetrahedron és kevesebb politika!:). A karakterek szimpatikusak: a naiv főhős, az életre kelt számítógép, a bölcs prof, a szélsőséges Wyoh… és a „mellékszereplők” is :) Különösen ironikus az, hogy a börtöntöltelékből kinevelődő lunaiak mennyivel jobban megbecsülik a saját bolygójukat, mint száműzőik… Mindenképpen érdemes elolvasni! :)

>!
Profundus_Librum
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Heinlein könyve nagyszerű sci-fi klasszikus – rengeteg orosz (szláv?) kifejezéssel tarkítva –, ami többszöri (sokszori) olvasásra méltó! Dávid és Góliát harca hipermodern köntösbe bújtatva. Kifejezetten NEM csak sci-fi rajongóknak, hanem politológusoknak, különféle társadalomtudományok után érdeklődőknek, (politikai radikálisoknak/politikusoknak/kezdő diktátoroknak) egyaránt kötelező olvasmány.

TANSTAAFL!

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/06/robert-heinl…


Népszerű idézetek

>!
Shanara

Az asszonyok döbbenetes teremtmények: kedvesek, jók, szelídek – és sokkal vadabbak nálunk.

205. oldal (Metropolis Media, 2010.)

Kapcsolódó szócikkek: nők
>!
Shanara

– Goszpogyin – mondta LaJoie –, használt korábban egy különös szót. Mármint számomra volt különös.
– (…) Milyen szóra gondolsz?
– (…) „Tankcsapda” vagy valami ilyesmi.
– Ja, „tantstaafl”? Ez azt jelenti, hogy „nincs ingyen ebéd”. És nincs is – tettem hozzá rámutatva egy INGYEN EBÉD feliratra a terem falán –, különben ezek az italok feleennyibe kerülnének. Arra emlékeztettem, hogy ami ingyen van, az hosszabb távon sokba kerül, vagy kiderül, hogy nem is ér semmit.
– Érdekes filozófia.
– Ez nem filozófia, ez tény. Ha kapsz valamit, azért így vagy úgy, fizetned kell.

177. oldal (Metropolis Media, 2010.)

>!
Shanara

Valamikor ifjúságomban az mondta egyszer a prof:
– Manuel, ha szembenézel egy problémával, amelyet nem értesz, próbálkozz egy olyan részével, amelyet megértesz, aztán ismét nézz szembe vele! – Olyasmit tanított, amit ő sem értett valami jól – matematikát –, de valami sokkal fontosabbra tanított meg: egy alapelvre.

405. oldal (Metropolis Media, 2010.)

>!
darkfenriz P

Egy másik alkalommal az „időről” vitatkoztak. A greenwichi időnek természetesen nincs köze a lunaihoz. De miért is kellene hogy legyen, amikor mi a föld alatt éltünk? Mutassanak nekem egy holdlakót, aki képes két héten át aludni, hogy aztán két hetet dolgozzon!

222. oldal

>!
darkfenriz P

Ez valami ősi ösztön lehet az emberben: megakadályozni másokat abban, amiben örömüket lelnék. Szabályok, törvények – mindig másoknak! Ez valami sötét zárvány, még azelőttről, hogy lemásztunk a fáról, és elfelejtettünk megszabadulni tőle, amikor két lábra álltunk.

223. oldal

>!
Diosz P

A régi kínai mondás szerint „a hal nincs tudatában a víznek”, és én sem voltam tudatában mindennek, amíg először el nem mentem a Terrára, és még akkor sem jöttem rá, mekkora vakfolt van a holdlakóknál a „hazafiságnak” nevezett helyen, amíg részt nem vettem abban a vállalkozásban, amely ennek az érzelemnek a felélesztését szolgálta.

126. oldal

>!
darkfenriz P

– Mi a fene! Hathatósnak tűnik. Mi lett a végeredmény? Adam kifejezéstelen arccal válaszolt. – Nyolcvanhat százalék jutott a mi jelöltjeinknek. Megközelítőleg erre számítottam. („Megközelítőleg”, a bal mű-karomra! Pontosan erre számítottál, Mike, te vén vaskereskedés!)

317. oldal

>!
Shanara

Minden korban alkalmazkodni kell a népi mitológiához. Valamikor a királyokat felkenték valamilyen istenség nevében, így az volt a fő gond, hogy a megfelelő személyt kenje föl az istenség. Manapság ez a mítosz a „népakarat”…, de ez felszínes változás.

314. oldal (Metropolis Media, 2010.)

>!
darkfenriz P

Becsukta az ajtót. Nem akartam megbántani a szegény seggfejet. Ez csak kis része annak a politikának, hogy mindenkit olyan rosszkedvűvé tegyünk, amennyire csak lehetséges. Nehéznek találta az Igazgatónak végzett munkát; én elviselhetetlenné akartam tenni.

138. oldal

>!
vöri P

Összegányolták neki a „Művészeti, tudományos és szakértelmiségi minisztériumot”, szóval egy ilyen léggömbhámozdát.

380. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma V.
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma IV.
Frank Herbert: A Dűne
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
Orson Scott Card: Végjáték
Dan Simmons: Hyperion
Isaac Asimov: Asimov teljes science fiction univerzuma VI.
Isaac Asimov: Robottörténetek I-II.
Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom