A ​Hold börtönében 85 csillagozás

Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

„Kis ​lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” E szavakkal lépett a Hold felszínére 1969-ben Neil Armstrong. Mintegy száz évvel később, egy újabb nagy ugrásnak köszönhetően immár iparosodott az egész égitest. Bányák és gyárak mindenütt, ám a megtermelt javak nem a telepeseket gazdagítják, minden a Földet illeti meg. Ez azonban természetes, a Hold ugyanis egy ideje gigantikus büntetőtelepként üzemel. Tökéletes börtön, hiszen aki néhány évet eltölt itt, a csekély gravitációhoz való alkalmazkodásnak köszönhetően már nem térhet vissza az anyabolygóra.
A „holdlakók” felnövekvő új nemzedékében aztán igény ébred a függetlenségre, arra, hogy a Hold a maga ura lehessen. A Föld kormányainak ez persze nem tetszik, úgy döntenek hát, akár erővel is megőrzik fennhatóságukat. Az elszabadult indulatok elkerülhetetlenül háborúba torkollnak.
Mannie, a félkarú komputertechnikus akaratán kívül keveredik bele a politikai játszmákba, amikor a Hold legnagyobb szuperszámítógépe… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1966

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638735782 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 7

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IMP>!
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Ha nem nézek rá, hogy ’66-os, évtizedekkel későbbre datáltam volna, erre mondják, hogy korát megelőző olvasmány volt. Szerettem ezt a kesze-kusza holdi világot is, és az elején a szuperszámítógép szerintem igenis VICCES, csak olyan elba..ott humorú, mint ma egyes standuposok. Most nagyon röviden, de tényleg: ez a könyv jó. Csak nem kell a friss megjelenésű hard SF-ekhez mérni, igényel egy kis toleranciát az olvasás.

B_Petra>!
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

TANSTAAFL (there is no such thing as a free lunch)
TANSTAAFL something advertised as being „free” will invariably have hidden costs.
Nos ennek a könyvnek meg is volt az ára, több szinte teljesen elvesztegetett unalmas óra. Abszolúte nem tetszett, de nagyon nem. Mindig adok újabb esélyt Heinleinnek, de hiába, sci-fi kultúra ide vagy oda, nem jó. Mivel szemben kapott Hugó dijat annó, nem tudom, de megnézem. Semmi sem tetszett, a szereplők, az MI, a kutúrájuk, a társadalmuk, a házassági szokásaik, a nyelv amit használ, a mesélés stilúsa, unalmas. Nem az a baj, hogy régi, hamem, hogy nem érdekelt, szinte belealudtam még az utlsó tiz oldalon is.
A csillagközi invázió sokkal jobb, ha már Heinleint olvasol inkább azt.

Gerof>!
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Konspirációs kisokos. Ha valaha földalatti mozgalmakban fogok részt venni, ez a könyv jó lesz útmutatónak. Heinlein pontról pontra végig vezet, hogyan vigyünk véghez forradalmat. Részletesen ábrázol, de egy csöppet sem untatott. Mindig csak annyi információt nyújt, ami elegendő, de még elég részletes. A mű alapján Heinlein stílusáról az volt a benyomásom, hogy pontos és világos, fölösleges dolgokkal nem traktált, magabiztos kézzel vezetett.
Persze ha megpróbáljuk megdönteni a regnáló hatalmat, nem árt, ha nekünk is segítségünkre van egy pajtási MI. Én nem vagyok az a fajta, aki hajlamos gépekhez kötődni, de ezt a Mike-ot (a szuperszámítógép neve) megkedveltem. Valószínűleg azért, mivel Heinlein meglehetősen emberivé formálta, így aztán én is át tudtam érezni főhősünk bensőséges viszonyát a géppel.
Ha már a számítógépeknél tartunk, érdemes megfigyelni, hogyan látta Heinlein a jövőjüket a 60-as évekből. Jól eltalálta, hogy minden fontosabb berendezést számítógép fog irányítani. Ez az, amiben pontos a prognózis. Ebben a regényben azonban fel se merül, milyen közönséges dolognak számít ma egy számítógép. Kevés számítógép van, csak a fontosabb helyeken lehet megtalálni őket, szórakozásra egyáltalán nem használják. Mosolyogtató pl., hogy mikor egy bank számítógépét rekvirálja mozgalom, akkor 200 munkás abakuszokat tologatva helyettesíti. Nyilván nem sokan képzelték akkoriban, hogy mostanra mindenkinek a farzsebében lesz egy kisebb komputer.
Az is látszik, hogy Heinlein nem tartózkodik a politikától, bár itt egyáltalán nem éreztem olyan didaktikusnak, mint a Csillagközi invázióban. Néha még a komolyságát is feladta, legalábbis ezt éreztem néhányszor, mikor La Paz professzor kabarét varázsolt a különféle meghallgatásokból, bizottsági megbeszélésekből stb. Szóval valamit mégis előre látott. :)

>!
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638735782 · Fordította: Bihari György
mandris>!
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Miután túltettem magam azon, hogy a magyar fordítás valahogy nagyon nem akart megtetszeni, és volt egy olyan fordítási hiba, amelytől a hajam is égnek állt*, de aztán később vagy jobb lett a fordítás, vagy csak simán megszoktam, de a végére mégiscsak megtetszett a történet. Az olvasás során a holdlakókért izgulhatunk, akik függetlenedni szeretnének az őket kizsákmányoló földi hatóságtól, és ezt a függetlenedési küzdelmet követhetjük. A regény fő érdemének azt látom, hogy nagyon átgondolt, a részletek a helyükön vannak, és tényleg nem túlzás hard sci-finek tekinteni. Na jó, nem a clarke-i fajtából, de azért épp annyira hard, hogy elhiggyük, a legtöbb megoldás akár meg is valósulhatna. A cselekményt nem szándékozom az egekig dicsérni, de korrektül összerakott és lekötött. De azért Heinleintól számomra még mindig a Csillagközi invázió volt a meghatározóbb olvasmány. Felkészül: Angyali üdvözlet.

* Az eredetiben feltehetően az „is about to begin” szerepelhetett, amit a fordító nemes egyszerűséggel valahogy úgy fordított, hogy a „kezdetről fog szólni”.

CaptainV IP>!
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Részben vonzó, részben lapos, egy bizonyos szint alá sosem esik, noha egy bizonyos szint fölé sem ugrik. Pedig egyébként nem sok hiányzott hozzá, legalábbis én találtam benne jó dolgokat: Mike, az MI, az ív, amit bejárunk, Man marha érdekesen működő (bár a történeten belül nem akkora truvájnak számító) családja, és végül is Wyoh meg a prof karaktere, habár utóbbiak iránt kicsit már mérsékeltebb a lelkesedésem. De mindez a negyedéig-feléig volt bármilyen szinten izgalmas, azután minden belefulladt a forradalomszervezés unalmaiba. Gigászi erő kellett ahhoz, hogy koncentrálni tudjak a leírtakra, hősiesen bevallom, a második rész végén-harmadik elején csak végigszáguldottam. A szöveg érthetőségéért hálás vagyok, de a maga snasszságában az sem tudott olyasmit adni, ami miatt minden szóra egyformán kíváncsi lettem volna. Úgyhogy felemás ez az élmény, és lehet, hogy arról van szó, hogy a gondolat tetszett, ahogy elmesélte Heinlein, az nem.

Dominik_Blasir>!
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

A politikai dráma és a tudományos fantasztikum műfajának ötvözése furcsa eredményt is hozhat, ezúttal mégis kimondottan nagyszerűre sikerült. Heinlein érdekes történetet mutat be sci-fi környezetben, izgalmas és feszültséggel teli előadásmódja az utolsó oldalig élvezetes. Az elgondolkodtató részek nem szorulnak háttérbe, a különböző ideológiák ütköztetése és keveredése közben mélyebb mondanivalót is közöl, mint azt az egyébként lenyűgözően humoros alapötlet után sejtenénk. Karaktereinek egy része egészen hitelesen ábrázolt, mindannyian könnyen megkedvelhetőek – mindez hatványozottan igaz Mike-ra, az öntudatra ébredt számítógépre.
Heinleintől eddig még nem olvastam semmit, ám A Hold börtönében után még más művét is biztosan kezembe veszem, elvégre úgy tűnik, hogy érdemes.

Shanara>!
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Határozottan vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban. Egy részről egy nagyon jól kitalált hátteret ismertem meg, másrészről a könyv nagy része bizony untatott. A Hold, mint börtön használata és az égitesten folytatott napi élet leírása teljesen elfogadható és logikus volt a számomra. Amire nem számítottam, hogy a könyv nagy része a forradalom szervezéséről és a függetlenségért vívott politikai csatározásokról fog szólni. Többször úgy éreztem, mintha nem is sci-fit, hanem valami értekezést olvasnék. A hosszas fejtegetések nem igazán tudtak lekötni. Még nagyobb hibának érzem, hogy a szereplőket sem igazán tudtam megkedvelni. Kivétel Mike.
Mindezek ellenére több olyan része van a könyvben elhangzott fejtegetéseknek, amelyeket időtállónak és jelenleg is aktuálisnak érzek, gondolok. A könyv vége pedig igazán eseménydúsra sikerült. (Mintegy kárpótlásul az előzményekért.)
Tetszett, ahogy a szerző bemutatja a kisebb számú női lakosság miatt kialakult társadalmilag elfogadott együttélései formákat. Voltak közöttük érdekes elképzelések. :) Nem tetszett viszont a rengeteg orosz kifejezés, illetve az, hogy nem kaptam magyarázatot a nagyon elterjedt használatukra.
Az első könyvem volt ez az írótól és díjazás ide vagy oda, bizony nem estem hasra a stílusától. Teszek majd később még egy próbát a műveivel. Egyet-kettőt már ki is néztem. Ha nem fognak bejönni, akkor nem fogok az életmű elolvasásához ragaszkodni.

4 hozzászólás
Isley>!
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

A Hold börtönében által felvetett téma sokkal kevésbé áll közel hozzám mint a Csillagközi invázió érdekfeszítő története, de még az Ajtó a nyárba is olvasmányosabb és izgalmasabb volt. Az elején meg is szenvedtem vele. Bár később sem vált sokkal olvasmányosabbá a könyv, viszont a Hold társadalmának bemutatása, a monogámia-poligámia vita kapcsán leírtak, a prof legjobb politikai berendezkedésről szóló monológjai sokat dobtak a regény színvonalán. Persze, utóbbi kapcsán elég furcsa volt belegondolni, hogy ugyanez a szerző írta a Csillagközi inváziót is. Az öntudatra ébredt robot ugyancsak a regény erősségei közé tartozik, ugyanis Mike egy remekül megrajzolt karakter volt, bár kiemelkedőnek inkább azt nevezném, amit a forradalom ügyében megvalósított, valamint a „humorérzékét”. :) A karakterek bár nem voltak rosszak, nem ő is ők voltak a regény fő erősségei. A prof, Manuel és Mike mellett csak Wyoh-t tudnám jól kidolgozottnak nevezni, a többi csak betöltötte szerepét, ami ki volt neki jelölve. A regény története egyébként erősen hasonlít Clarke bő egy évtizeddel korábban írt Földfény című könyvére, s talán az volt a legérdekesebb benne, hogy egy minden szempontból jelentős hátrányból induló közösség, miképpen tud egyenrangú féllé avanzsálódni egy olyan nagy ellenfél ellen mint a 11 milliárd lelket számláló Föld.

3 hozzászólás
kvzs P>!
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Amikor a számítógép öntudatra ébred, és a forradalmat viccesnek találja.
Sci-fi-hez képest nekem néha kicsit sok volt a politika, de mivel a politikai drámákat is szeretem, ezért nem volt ezzel nagy gond. Nagyon tetszett Mike és az ő fejtegetései a humorról (főleg amikor a beszélgetést a viccekről fontosabbnak tartotta a -számára játék- forradalomnál).
Érdekes volt a lunai társadalom bemutatása, a társadalmi berendezkedések szembeállítása. Hiába vagyunk nagyon „fejlettek” és „toleránsak”, a könyvben bemutatott félreértések sajnos nálunk is mindennaposak. 30 éve íródott a könyv, 60 év múlva játszódik és mégis nagyon aktuális.

darthred>!
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

A történet a hidegháború idején íródott, ez minden sorából visszaköszön, mi több: a szerző egy szimulációt is levezet, holmi nukleáris vaklőszerrel – nem véletlen, hogy háza alatt óvóhely volt!
Nézzétek, mi történik, ha csupán „ártatlan” szikladarabokkal bombázom a Földet! – figyelmeztet.
A regény szolgál néhány további érdekes meglátással, melyek manapság aktuálisabbak, mint valaha, mégis, úgy tűnik, nem vagyok kompatibilis Heinleinnel. A Csillagközi invázió után a „Hogyan csináljunk forradalmat?” holdbéli kézikönyve is untatott, megszenvedtem az elolvasásával még az egzotikus színhelye ellenére is. Talán az elbeszélő mód, talán a karakterek rideg, távolságtartó stílusa tette – még az MI volt a legemberibb –, hogy a szereplőkkel nemigen tudtam azonosulni, a cselekmény pedig túlontúl „darabos” volt.
A regény az utolsó harmadára azért belendül, látványos – a „szimuláció” ugye –, de ez már kevés az üdvösséghez. Elismerem a mű értékeit, valahogy mégis megfeküdte a gyomrom, és ehhez még hozzájön a fordítás „mai” nyelvezete.
Mindenesetre az Angyali üdvözletnek azért adok egy esélyt, de aztán útjaink Heinleinnel szépen el is fognak válni.


Népszerű idézetek

Shanara>!

Az asszonyok döbbenetes teremtmények: kedvesek, jók, szelídek – és sokkal vadabbak nálunk.

205. oldal (Metropolis Media, 2010.)

Kapcsolódó szócikkek: nők
Shanara>!

– Goszpogyin – mondta LaJoie –, használt korábban egy különös szót. Mármint számomra volt különös.
– (…) Milyen szóra gondolsz?
– (…) „Tankcsapda” vagy valami ilyesmi.
– Ja, „tantstaafl”? Ez azt jelenti, hogy „nincs ingyen ebéd”. És nincs is – tettem hozzá rámutatva egy INGYEN EBÉD feliratra a terem falán –, különben ezek az italok feleennyibe kerülnének. Arra emlékeztettem, hogy ami ingyen van, az hosszabb távon sokba kerül, vagy kiderül, hogy nem is ér semmit.
– Érdekes filozófia.
– Ez nem filozófia, ez tény. Ha kapsz valamit, azért így vagy úgy, fizetned kell.

177. oldal (Metropolis Media, 2010.)

Shanara>!

Valamikor ifjúságomban az mondta egyszer a prof:
– Manuel, ha szembenézel egy problémával, amelyet nem értesz, próbálkozz egy olyan részével, amelyet megértesz, aztán ismét nézz szembe vele! – Olyasmit tanított, amit ő sem értett valami jól – matematikát –, de valami sokkal fontosabbra tanított meg: egy alapelvre.

405. oldal (Metropolis Media, 2010.)

darkfenriz>!

Egy másik alkalommal az „időről” vitatkoztak. A greenwichi időnek természetesen nincs köze a lunaihoz. De miért is kellene hogy legyen, amikor mi a föld alatt éltünk? Mutassanak nekem egy holdlakót, aki képes két héten át aludni, hogy aztán két hetet dolgozzon!

222. oldal

darkfenriz>!

Ez valami ősi ösztön lehet az emberben: megakadályozni másokat abban, amiben örömüket lelnék. Szabályok, törvények – mindig másoknak! Ez valami sötét zárvány, még azelőttről, hogy lemásztunk a fáról, és elfelejtettünk megszabadulni tőle, amikor két lábra álltunk.

223. oldal

Diosz P>!

A régi kínai mondás szerint „a hal nincs tudatában a víznek”, és én sem voltam tudatában mindennek, amíg először el nem mentem a Terrára, és még akkor sem jöttem rá, mekkora vakfolt van a holdlakóknál a „hazafiságnak” nevezett helyen, amíg részt nem vettem abban a vállalkozásban, amely ennek az érzelemnek a felélesztését szolgálta.

126. oldal

darkfenriz>!

– Mi a fene! Hathatósnak tűnik. Mi lett a végeredmény? Adam kifejezéstelen arccal válaszolt. – Nyolcvanhat százalék jutott a mi jelöltjeinknek. Megközelítőleg erre számítottam. („Megközelítőleg”, a bal mű-karomra! Pontosan erre számítottál, Mike, te vén vaskereskedés!)

317. oldal

Shanara>!

Minden korban alkalmazkodni kell a népi mitológiához. Valamikor a királyokat felkenték valamilyen istenség nevében, így az volt a fő gond, hogy a megfelelő személyt kenje föl az istenség. Manapság ez a mítosz a „népakarat”…, de ez felszínes változás.

314. oldal (Metropolis Media, 2010.)

darkfenriz>!

Becsukta az ajtót. Nem akartam megbántani a szegény seggfejet. Ez csak kis része annak a politikának, hogy mindenkit olyan rosszkedvűvé tegyünk, amennyire csak lehetséges. Nehéznek találta az Igazgatónak végzett munkát; én elviselhetetlenné akartam tenni.

138. oldal

vöri P>!

Összegányolták neki a „Művészeti, tudományos és szakértelmiségi minisztériumot”, szóval egy ilyen léggömbhámozdát.

380. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Dan Simmons: Hyperion
Martha Wells: Mesterséges sors
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Marissa Meyer: Cinder
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 347.
Kim Stanley Robinson: Vörös Hold
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Arthur C. Clarke: Az éden szökőkútjai