A ​Galaxis polgára 40 csillagozás

Robert A. Heinlein: A Galaxis polgára

„- Kilencvenkilences tétel – jelentette be a kikiáltó –, egy fiú.”
Attól a gyűlöletes naptól kezdődően, amikor a sargoni rabszolgapiacon Baslim, a nyomorék koldus megvásárolta,Thorby élete gyökeresen megváltozott.
A szokatlanul kedves bánásmód hatására a fiú megszerette a bölcs öreg embert, aki sok értékes dologra megtanította…
Ám Baslim váratlanul meghal, s Thorby menekülve hagyja el Sargon bolygóját, beáll a galaxist járó szabadkereskedők közé, számtalan civilizációval kerül kapcsolatba, emberi és idegen létformákkal egyaránt, s végül felfedezi a döbbenetes igazságot az életével és életcéljával kapcsolatban…

Eredeti mű: Robert A. Heinlein: Citizen of the Galaxy

Eredeti megjelenés éve: 1957

>!
Phoenix Könyvek, Debrecen, 1992
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637457259 · Fordította: Nemes István

Enciklopédia 4


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
Robert A. Heinlein: A Galaxis polgára

Ígéretesen indul a regény, egy rabszolgasorban tengődő fiúcska egy furcsa öregemberhez kerül, aki annak ellenére, hogy látszólag egy nincstelen, nyomorék koldus, előélete számos titkot rejteget. Az öreg felneveli, és sok dologra megtanítja a fiút, megalapozza benne azt a tudást, ami később hasznára válhat.
A fiú élete később felpörög, több helyre is elkerül, a szerencse már nem hagyja el, mindenütt kedvezően befogadják, és mindegyik helyen további hasznos ismereteket szerez.
Az univerzum jól felépített, a kereskedőcsaládok hierarchiája, és családi viszonyai is érdekesek. Több bolygóról kapunk fantáziadús leírást, köztük a Losian bolygó nem emberforma lakóiról, akiknek furcsa közlekedési és étkezési szokásaik szórakoztatóak voltak.
A vége kicsit olyan lett, mintha már az író nem akart volna foglalkozni a történettel, nagy vonalakban, életképekben közli az eseményeket, pénzügyi manipulációkat. Csak elképzelni tudjuk, hogy főhősünk tényleg igazi „galaxis polgárává” vált, aki folytatja a nevelőapja küzdelmét a rabszolgaság visszaszorítása érdekében.

2 hozzászólás
>!
Razor SMP
Robert A. Heinlein: A Galaxis polgára

Kellemes meglepetés volt ez regény. Bár a fülszöveg alapján túl sok mindenre nem gondoltam, de bíztam benne, hogy Heinlein, mint a sci-fi egyik nagy klasszikusa, a Csillagközi invázió után sem hagy keserű ízt a számban. Nos, ez bejött, ugyanis pár fejezet után már érdeklődve olvastam az öreg Baslim rejtélyes ténykedéséről, majd spoiler után szó szerint és átvitt értelemben is kitárult az univerzum a kereskedők világának köszönhetően. Egyedül a kötet végi gazdasági machinációs részt nem éreztem teljesen kidolgozottnak, az némileg összecsapottnak tűnt, de ettől eltekintve ez egy kellemes, klasszikus sci-fi, amit jó szívvel tudok ajánlani a lassabb, csatamentes olvasmányok kedvelőinek.

>!
Phoenix Könyvek, Debrecen, 1992
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637457259 · Fordította: Nemes István
3 hozzászólás
>!
zamil P
Robert A. Heinlein: A Galaxis polgára

Jól indul a könyv a Sargon bolygón történtek részletesen, érdekesen le vannak írva. Mondhatom faltam ezeket az oldalakat, de sajnos később vesztett a könyv lendülete. Ahogy a cselekmény elhagyta a kiindulópontot Sargont, úgy lett egyre érdektelenebb. Sajnos a végén a Földön játszódó rész se tudta, megmenteni, főleg, hogy ahogy már többen leírták összecsapott, félbehagyott érzést hagy maga után a mű.
Nem mondom, hogy nem volt jó, de több volt benne, mint ami kijött.

>!
pwz ISP
Robert A. Heinlein: A Galaxis polgára

Klasszikus, 50-es évekbeli amerikai sci-fi. A sci-fi Nagy-Triójának, vagyis az Asimov-Clarke-Heinlein hármasnak mindegyik tagja átesett ezen az időszakon, amikor a ma young adult-nak nevezett korosztályt megcélozva írtak különböző történeteket. Ami Asimovnál az Űrvadász-történetek, Clarke-nál a Dan Dare-történetek, vagy éppen a Delfinek szigete, az Heinlein-nél az ifjúsági, vagy fiataloknak szóló sci-fi. Ebből készült egyesek szerint 12, mások szerint 13. Utóbbi lenne a Csillagközi invázió, vagyis a Starship Troopers.
A Heinlein juveniles történetek nem kapcsolódnak egymáshoz, inkább csak különböző élethelyzeteket mutatnak be az olvasóknak. A történetek főhősei jellemzően fiatalok, ők vannak a cselekmény középpontjában. Így van ez a „sorozat” 11. darabjában, A Galaxis polgára-ban is. Van itt minden és valóban úgy tűnik, mintha a vége egy kicsit elkapkodott lenne, de ez abban az időben megszokott volt. Szóval, ez egy több mint fél évszázada írt sci-fi, ezt azért illik figyelembe venni! :D Ahhoz képest nem rossz! :)

>!
Sha
Robert A. Heinlein: A Galaxis polgára

Adott egy srác, aki amióta az eszét tudja, rabszolgaként él. Van némi emléke arról, hogy voltak szülei, és mintha lett volna valami más is, mint a korbács és a kereskedők. Később erőteljesen különböző világokat ismer meg. Mindegyik ad neki valamit.
Érdekes lehet úgy felnőni, hogy újra és újra teljesen más rendszerben kell alkalmazkodni a körülöttünk lévő világhoz. Mindig az előző rendszer(ek) alapján próbáljuk megérteni, hogy hol a helyünk, ki kicsoda, ki micsoda, mi a teendőnk, mik a lehetőségeink, hogyan viszonyulnak hozzánk a többiek.
Heinlein bemutatta, hogy milyen életet él a távoli jövőben egy rabszolga, egy koldus, egy kereskedő család, egy katona, vagy az, aki tagja az emberiség felső tízezrének.
A végén kiderül, hogy honnan jött ez a fiú.
A könyvben legjobban az tetszett, hogy megjelenik egy igazán tiszta céllal élő ember, akire a találkozás után rögtön felnéz az olvasó.
Részemről ez egy ötös.

>!
Marcus P
Robert A. Heinlein: A Galaxis polgára

Egy Murakami-regény után kezdtem bele ebbe a könyvbe, és az első oldalak szinte fájtak, annyira gyengének találtam az írás színvonalát. A faék egyszerűségűnek induló történet azonban újabb és újabb fordulatokat vesz, egyre több réteget kap, míg a végére egy egész jó sztori kerekedik belőle.

Az alapszituáció egész érdekes: egy rabszolga kisfiút, Thorby-t, mivel senki sem akarja megvenni, megvesz egy öreg koldus, Baslim. Az öreg jól bánik vele, elkezdi oktatgatni. Thorby megszereti Baslimot, apjának tekinti, miközben kitanulja a koldus „szakma” trükkjeit is. Azonban Baslim több annál, mint aminek mutatja magát, és ez hamarosan bonyodalmakat okoz. Thorby-nak menekülnie kell, és ekkor kezdődnek az igazán érdekes kalandok. Miközben bejárja a galaxist, több érdekes bolygót is megismerünk, de még náluk is érdekesebbek az űrjáró kereskedők, akik félig-meddig saját nyelvvel, saját kultúrával rendelkeznek. Thorby „családjában” egy igazán érdekes mikrotársadalmat ismerhetünk meg. A nagy fordulatok azonban még csak most következnek, hiszen Thorby saját egyéni sorsa az egész galaktikus rabszolga-sorssal összefügg.

A gyengének tűnő kezdés után úgy gondoltam, hogy a maga bumfordi módján egész érdekes ez a könyv, míg a végére már teljesen beszippantott. A könyv végét itt többen összecsapottnak tartják, de szerintem csak szimplán ellaposodik – bár egy sci-fi regényben igencsak ritka a pénzügyi-jogi manipulációk ilyen részletes bemutatása, ezt akár értékelhetjük is.

Heinlein tipikus amerikai republikánus ideológiával szövi át a történetet, amelyben persze vannak szimpatikus elemek (itt konkrétan az egyéni szabadság a fő téma), ugyanakkor képes elég szépen ellentmondani önmagának is (ilyen rész az, amikor arra figyelmeztet, hogy a gonosz emberek propagandája képes egy idő után pozitív színben feltüntetni a rabszolgaságot, majd pár oldallal később jön a „ha mi csináljuk, akkor rendben van” elve).

Heinlein-rajongó azért nem lettem, de kellemes csalódás volt ez a könyv.

>!
Zsola
Robert A. Heinlein: A Galaxis polgára

Ez egy nagyon jó kis regény volt. Szerintem a vége is jó, nincs elkapkodva és le van zárva.
Egy jól felépített univerzumot kapunk az írótól és egy szép emberi történetet.
Thorby kezdetben egy naív tanulatlan meggyötört rabszolgafiú aki nem ura saját sorsának végül sok-sok kaland után olyan emberé válik aki kezébe veszi saját sorsát, aki akar és tud is tenni valamit az olyan igazságtalanságok elllen mint a rabszolgaság. Felszabadult. Olyan emberé vált amilyet papi mindig is nevelni akart belőle…
Bár sok mindenről olvastam volna még (mi lett a korábban bemutatott szereplők sorsa? pl: a kereskedőhajőn élő "rokonaival"), de a fentiek miatt mégis lezártnak érzem a regényt.

>!
Piintyő
Robert A. Heinlein: A Galaxis polgára

hááát…….. *szeretlek is meg nem is*….. ami jó volt benne: a távoli bolygók különféle lényeinek , életformáinak részletes leírása, életük bemutatása – ez nagyon jó, érdekes volt. de…. Heinlein papi! ez a kedélyeskedő stílus nekem nagyon nem jön be…. mondjuk nem lehet tudni konkrétan, hogy hány éves a főhős (az elején még gyerek az biztos), de később a kamaszkorban…. nem hiszem, hogy ilyenek, ilyen gyermetegek a fiatalok, még akkor sem, ha ötven évvel ezelőtt íródott a könyv, nem beszélve arról, hogy gyerekekre bíz olyan dolgokat, amelyeket felnőtteknek is elég végrehajtani….hümm, hümm…… valahogy nem kerültünk közelebb egymáshoz a *Fenevad száma* óta sem…… asszem, inkább csalódás… egy kicsit olyan gyerekes. persze az is lehet, hogy ifjúsági regénynek szánta…….. pedig vannak benne jó gondolatok is pl. rabszolgaság, szabadság kérdéskörében, és mégis…. kevés…… lehet, hogy egyedül az írói stílusával van bajom?…. mindegy, nálam nem több: 3,5 *

>!
Three
Robert A. Heinlein: A Galaxis polgára

Nem nevezném sci-finek, mert az űrhajók és csillagközi utazás ellenére, a Földön is játszódhatott volna, akár a múltban is.

Thorby, nem olyan mint a mostani hősök; nincs szuper-képessége és nem is zseni, vagy herceg… ő egy makacs, okos, kitartó srác, aki feltalálja magát bármilyen helyzetben.

Nem fogja megmenteni vagy megváltoztatni a világot, de igyekszik segíteni. Nem számol le azokkal, akik rabszolgasorba juttatták. Ez a regény sci-fi létére elég realista.

A könyv nem izgalmas, inkább érdekes. Szappanoperás húzásoktól majdnem mentes.

>!
gyoengyi
Robert A. Heinlein: A Galaxis polgára

Egyszerű, de szórakoztató sci-fi kalandregény. Tetszett a történet, a könyv utolsó harmadáig nagyon érdekes volt, onnantól viszont kezdett ellaposodni, a végét pedig kissé összecsapottnak éreztem.


Népszerű idézetek

>!
Sha

Nem látod a gondolatot, nem ismered a szélességét, a vastagságát, a magasságát, mégis a gondolatok a legvalósabb dolgok a galaxisban.

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gondolat
>!
tamasloczi

…egy bölcs embert nem lehet megsérteni, mivel az igazság nem sértő, ami pedig nem igaz, az nem érdemel figyelmet.

112. oldal

>!
Sha

Tessék, gratulálok és köszöntelek a szabad emberek sorában. Én is ebben az évben szabadultam, és csak azt tudom mondani, hogy a szabadság lazább ugyan, de nem mindig kényelmesebb.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szabadság
>!
Sha

Thorbyban lassan derengeni kezdett, hogy a rendelkezési jog és a tulajdonjog csekély kapcsolatban állnak egymással. Ő mindig úgy gondolt a „rendelkezési jogra" és a „tulajdonjogra" mint egyazon dologra; ha az embernek van valamije, mint például egy alamizsnás tála vagy egy egyenruhája – természetesen rendelkezik is vele!

222. oldal

>!
csartak MP

Amikor bejutottak a városi forgalomba, nem maradt ideje aggódni. A losianiak nem használnak személyautókat, és nem kedvelik az olyan méltóságteljes eszközöket sem, mint a hordszék vagy a gyaloghintó. Lábon kétszer olyan gyorsan képesek kotorni, mint egy rohanó ember; és ha sietnek, felvesznek egy szerkezetet, ami a lökhajtást juttatja az ember eszébe. Négy és néha hat lábukat egyfajta ruhaujjakba bújtatják, mely valamiféle görkorcsolyában végződnek. A váz testhez simul, s a meghajtóegységet (Thorby el sem tudta képzelni, mifélét) egy dudor jelzi. Ebben a mechanikus bohócruhában irányított lövedékként száguldoznak, felelőtlenül felgyorsulnak, szikrákat hánynak, fülrepesztő zajjal töltik meg a levegőt, és vadul bedőlve kanyarognak, mit sem törődve a súrlódással, a tehetetlenségi erővel és a gravitációval, egymást előzgetik, és mindig csak az utolsó percben fékeznek.

>!
Sha

Másnap reggel egyedül maradt, de nem unatkozott, annyi játékkal el tudott szórakozni. Kinyitogatott dolgokat, visszacsukta őket, és elbűvölten nézte, hogy az illető berendezési tárgy hogyan csomagolja össze magát, hogy a legminimálisabb helyet foglalja el. Arra a következtetésre jutott, hogy ez boszorkányság. Baslim arra tanította, hogy a mágia és a boszorkányság ostobaság, de a tanítás nem egészen hatott…

82. oldal

>!
Sha

– Nagyon hasznos állatok, sok emberi jellemző megtalálható bennük. Hasonlóan viselkednek, mint mi. Vegyünk például egy kölyökkutyát, bánjunk vele rosszul, rugdossuk, gyötörjük… elszökik és vérszomjas fenevad lesz belőle. Vegyük a testvérét, dédelgessük, becézgessük, engedjük, hogy velünk aludjon, idomítsuk… boldog, ártatlan, szobatiszta háziállat lesz belőle. Vegyünk egy harmadikat. Egyik nap kényeztessük, másik nap rugdossuk. Annyira összezavarodik, hogy előbb-utóbb belerokkan valamelyik szerepbe. Nem él úgy, mint egy vadállat, és nem tudja, mit remélhet a dédelgetéstől. Hamarosan felhagy az evéssel, nem bír aludni, nem bír uralkodni a testi funkcióin, örökké retteg és sóhajtozik.
– Hm… A pszichológusok gyakran csinálnak ilyen kísérleteket?
– Én nem. Benne van a szakirodalomban…

179. oldal

>!
Sha

– Tudja, mit mondanának, ha megvádolná őket rabszolga-kereskedelemmel?
– Nem magával a kereskedelemmel. Elvégre ezt én sem hiszem így.
– Csak a kapcsolattal. Először azt mondanák, hogy sohasem hallottak semmilyen rabszolga-kereskedelemről, vagy azt, hogy az egész csak sületlen pletyka. Majd azt mondanák, hogy ők csak hajókat adtak el, és mennyiben felelős a vaskereskedő, aki késeket ad el, ha egy férj elmetszi a felesége nyakát?
– A két eset nem hasonlítható össze.
– Ők nem foglalkoznának vele. Azt mondanák, nem szegtek meg semmiféle törvényt, és legfeljebb megállapítanák, hogy bárhol lehet rabszolgaság. Hogy várhatja el az emberektől, hogy olyasmivel foglalkozzanak, ami fényévekre távol van tőlük? És azt, hogy korrektek legyenek, ne is várjuk tőlük, hiszen sohasem voltak azok. Néhány mézesmázos, jól öltözött egyén még azt a kijelentést is meg fogja kockáztatni, hogy a rabszolgaság… amikor létezett… nem is volt olyan rossz, mivel a népesség egy része valóban boldogabb, ha nem kell a szabad emberek felelősségével rendelkeznie. Majd hozzáteszik, hogy ha nem ők adnának el hajókat, adna el valaki más… ez az üzlet.

249. oldal

>!
alaurent P

Lincoln emlékművének másolatánál kiszálltak, és felfelé néztek a gigantikus, tűnődő alakra. Thorby hirtelen úgy érezte, hogy a szobor pont úgy néz ki, mint papi – nem ő az –, de mégis olyan. Szeme könnyel telt meg.
– Ez a hely mindig megragad engem is… – suttogta Leda. – Olyan, mint egy szellem járta templom. Tudod, ki volt ő? Ő alapította Amerikát. Az ősi történelem félelmetes.
– Tett még valami mást is.
– Mit?
– Felszabadította a rabszolgákat.

Kapcsolódó szócikkek: Abraham Lincoln
>!
csartak MP

A Nagy Találkozó sokkal hatalmasabb volt, mint ahogy Thorby elképzelte. Ameddig csak ellátni, mindenfelé űrhajók: több mint nyolcszáz terjedelmes szabadkereskedő hajó helyezkedett el koncentrikus körökben, amelyek közül a legkülsőnek az átmérője négy mérföld is lehetett… A Sisu a legbelső körben helyezkedett el, s úgy tűnt, ez Thorby anyjának köszönhető. A közelben jóval több hajó állt, mint ahánynak a létezéséről Thorby tudott: Kraken, Deimos, Jemes B. Quinn, Firefly, Bon Marche, Don Pedro, Cee Squared, El Nidó – Thorby elhatározta, hogy meglátogatja Matát –, Saint Christopher, Vega, Vega Prime, Galactic Banker, Romany Lars… Country Store, Joseph Smith, Aloha…


Hasonló könyvek címkék alapján

John Scalzi: Vének háborúja
Joe Haldeman: Örök háború
Buzz Aldrin – John Barnes: A csillagok fiai I-II.
Isaac Asimov: A csillagok, akár a por
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben
Kim Stanley Robinson: 2312
Frank Herbert: A Dűne
Amy Kathleen Ryan: Szikra
Kim Stanley Robinson: Aurora
Vonda N. McIntyre: Az Enterprise elindul