Suicide ​Squad – The Rebirth Deluxe Edition Book 1. (Suicide Squad (vol. 5) 1-2.) 1 csillagozás

Elég jól lehet járni egy ilyen Deluxe kiadással, sokkal kompaktabb így egyben a 8+2 rész, mint ketté bontva. Ráadásul itt a részek sorrendjén is változtattak, ami azért jó, mert egyrészt az egyébként simán nulladik résznek tűnő – eredetileg a Vol. 2-ben szereplő – April Fools’ Special legelőre került (amolyan duplán prológusi feladattal), másrészt pedig a 8 részben szereplő bónusz origin-epizódok a végére kerültek, létrehozva így egy kényelmes keretet a két fősztorinak, ami meglepetésemre eddig – az összes sorozat közül – a legérdekesebb volt. De előtte a bevezető: Az April Fools'-nál szórakoztatóbb one-shotot még nem olvastam, viszont a történet, ahhoz képest semmi extra. Rob Williams nagyon kreatívan vezeti fel Harley Quinn karakterét és a Suicide Squad lazán akciódús hangulatát. Külön öröm, hogy itt most indokolt a két rajzoló teljesen más stílusa is. Jim Lee részletgazdag rajzaitól az egész sztori dinamikusan szexi, pár oldalon keresztül pedig Sean Galloway stilizálása átszövi – az amúgy majdnem tragikus panelek után – egy nagyon erősen humoros irányába, majd a történet végén Jim Lee visszaránt, abba a dramedikus légtérbe, ami jellemezni fogja a továbbiakat is.
A Rebirth epizódnak különösebb jelentősége nincsen, az azonban feltűnhet, hogy Rob Williams koncepciója a 2016-os film rebootja is lehetne, ami főképp a karakterek tekintetében lehet érdekes (noha, komolyabb viszonyítási alap híján, sajnos egyáltalán nem ismerem a Suicide történelmét, talán utoljára a New52-be kapcsolódtam be, de az biztos, hogy egy-két számnál többet sose olvastam [ellenben Marvelnél a Thunderbolts {mostohatesó} az egyik kedvenc sorozatom volt, a Dark Reign korszak elöttől és közben is]).
A fő sztori, igaz, a kezdeti erős indulás ellenére egy nagyon picit visszavesz a lendületből, néha kis hibák vagy furcsaságok is becsúsznak. Például meglepődtem, hogy crazy-Harley elmenekülne bevetés közben (gondoltam volna inkább ezt Bumerángról, akár még Deadshotról is); vagy olyan apróság, hogy látszott egy elektromos figura az oroszoknál, de még a neve se volt kiírva, igaz alig látszódott a csapatkompozícióban, viszont kétszer le volt rajzolva (más mondjuk nem volt vele). A másik, hogy történt egy számomra igen meglepő dologspoiler, viszont sajnos a Going Sane részben egy kifejezetten erőltetett magyarázattal vissza is lett csinálva. Nem nagy problémák, mert ez(ek) a történet(ek) kb. pont azokat a hibákat javítja ki/gondolja újra, amiket a film nagyon durván elkövetett – csak a kötelező(!) szerelmi szálat emelném ki, ami ugye minimum két párnál alakulhatott volna (Deadshot + Harley vagy Flag + Enchantress), de Williams olyat csavart ezen, hogy le se írom. Egyébként egész végig jellemző a hasonló (ön)paródia, amik végig szórakoztatnak, ám ezek olykor (az utolsó panelen) tragikus lezárásba fordulnak – valójában ettől a technikától lesz kiemelkedő a rendezés.
A +8 különálló rész azoknak lehet érdekes, akik nem ismerik annyira a karaktereket, de ezek a pár oldalak is hatásosak, főleg a Deadshottal, Katanával és June Moonnal foglalkozó részek.
Szóval, több mint elégedett voltam a kötettel.