Ragadozó ​és préda (A Bestia felemelkedése 2.) 34 csillagozás

Rob Sanders: Ragadozó és préda

Több évszázadnyi béke után az Impériumban kitör a pánik, ahogy a minden irányból közeledő orkok fenyegetni kezdik az emberlakta világokat. A megállíthatatlan vad áradatként özönlő, gyilkos zöldbőrűek támadó holdjai sosem látott erejű gravitációs fegyvereik segítségével egyik bolygót a másik után rombolják porig. Az ősi Terrán a Birodalom Nagyurait már a fenyegetés puszta méretei is cselekvőképtelenné teszik, így elmaradnak a megfelelő válaszlépések. Mikor egész Űrgárdista káptalanoknak vész nyoma, vagy pusztulnak ki az utolsó szálig, vajon lesz-e bárkinek elég ereje és akarata, hogy megmentse az Impériumot?

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Tuan, Budapest, 2017
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639940598 · Fordította: Takács Gergely

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Ikarosz>!
Rob Sanders: Ragadozó és préda

Az elején kicsit döcögve indult, mindenféle lírai monológokkal indított, de nem hiába. Kicsit csapongóbb, mint a nyitókötet, és a borító már végképp nem hagy kétséget afelől, hogy itt a ződ skacok bontják a közrendet. Nem kicsit, nagyon. Galaxis-szerte egyre nagyobb a fennforgás.
Megerősödik a politikai szál, ami még jó eséllyel tartogat izgalmakat, és a szerző nagyon jól adja vissza (a viszonylag szűkös terjedelem ellenére) az Impériumban eluralkodó zűrzavart. És persze sok harc.
spoiler
Ez a kötet is az első részhez hasonlóan mind a borító, mind a szövegkép szempontjából igényes munka, jó kézbe venni őket.

Balázs_Erőss>!
Rob Sanders: Ragadozó és préda

Orkok! Végre! Sok-sok-sok ork. Az űrben. Brutálisabbak, mint az űrgárdisták, kifogyhatatlanul özönlenek, nincs ellenük elegendő tűzerő, még egy káptalanházban sem.
Nem túl sok, de legalább pörgős csaták, ellenben rengeteg intrika. Ez volt az első olvasásom Sanderstől, úgy érzem, van benne lehetőség. Ha több akciót ír a későbbiekben, akkor szép karrier vár rá a W40k világában.
A fordítás illetve a tördelés minősége viszont sokat romlott. Több helyen ráfutottam kimaradó betűkre, illetve volt néhány se füle, se farka mondat is.

Profundus_Librum>!
Rob Sanders: Ragadozó és préda

Kicsit izgultam a kötet elolvasása előtt, hiszen mivel én is tájékozódok online a regényekről, ezért tudtam, hogy a könyv értékelései nem túl fényesek. Persze kíváncsi voltam, mi vele a probléma, de jobban örültem volna egy olyannak, amiről csak szuperlatívuszokban beszél mindenki. Egy több szerző által közösen írt történetben mit lehet elrontani? Csak arról lehet szó, hogy esetleg a szerző kvalitásai kevesek, és mondjuk béna akciójeleneteket írt egy háborús műbe, vagy gagyi párbeszédeket, hiszen a sztori alapja az kötött. Innen jussunk el ide, ez és ez maradjon életben, onnan átveszem – mondhatta Gav Thorpe, a harmadik kötet írója Sandersnek. Nos, a könyvben valóban nincsenek shakespeare-i monológok, de legalább a mondatok kerekek, ahol kell patetikusak, a hősiességtől szinte csepegnek, de ez kell is most, ettől az eltúlzott keménységtől lesznek az űrgárdisták olyan… ööö… kemények. Az egyik badass csapat itt veti meg a lábát, a másik egy lezuhant űrjármű-erőd „falain” próbálja túlélni az éjszakát, a harmadik egy öngyilkos bevetésre indul a biztos halálba. Most komolyan, milyen legyen egy ilyen könyv? Még jó, hogy az amerikai zászlót nem lobogtatják közben, de csak azért, mert van sajátjuk. Ezzel nekem semmi bajom nincs, inkább ez legyen „túltolva” – bár egy háborús könyvben ez még csak túl sincs tolva –, mint a nyálas szövegelés, ami egyébként nincs benne egyáltalán.

Összegzésképpen azt kell mondanom, hogy remekül szórakoztam a regényen. Lenne mit csiszolni még rajta? Persze, úgy gondolom, ehhez kétség sem férhet, de oltári nagy hiányosságok vagy bődületesen ostoba logikátlanságok szerintem nem voltak benne, ennyivel pedig manapság (is) be lehet kerülni a jobb zsánerkönyvek közé. Kezdem is a folytatást…

Bővebben a blogon:
https://profunduslibrum.blogspot.hu/2017/10/rob-sanders…

Psycho_Goreman >!
Rob Sanders: Ragadozó és préda

Erős visszalépés volt ez az első kötethez képest. Sanders stílusa eléggé száraz, ráadásul a fülszöveg is becsapós, mert a Waaagh helyett nagyrészt bitang unalmas politikai intrikározásokról olvashattam. A végére azért magára talált, de sajna túl későn.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Rob Sanders: Ragadozó és préda

ott folytatódik ahol az első kötet abba maradt az orkok támadnak nem lehet megállítani őket. Egymás után esnek el a bolygók, az áldozatok száma sok 100 millió. És igen sok harc, sok áldozat, nincs idő megkedvelni senkit mondjuk nem is erről szól a regény.
A politikai szál bedurvul az orgyilkosok vezére jól nyomja őt igazán kedvelem oda csap keményen zsarol fenyeget de eléri a célját .

Csike_The_Techmarine>!
Rob Sanders: Ragadozó és préda

Erre nem számítottam!
Mindig félek az olyan Warhammertől amit nem Dan Abnett apánk írt, de ez a könyv nagyon össze szedett, jól megírt könyv.
Szerencsére az író tudta, hogy mit akar elérni az egésszel. Aki probléma lehet, hogy egy kívülállónak teljesen érdektelen a könyv, mivel önmagában annyira nem érdekes, viszont a politikai és az Admech vonal is jól fel van építve.
Gondolom sok fontos infó hangzik el a későbbi cselekményekkel kapcsolatban…
Ha a sorozat többi része is ilyen, akkor boldog leszek.
Rajongóknak ajánlott!


Népszerű idézetek

Mzoltan1>!

Ugyanúgy fogadjuk ezeket is, mint bárki mást, aki hívatlanul lép be a Császár Szent Impériumába. Agyonlőjük őket.

59. oldal


A sorozat következő kötete

A Bestia felemelkedése sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ben Counter: Lángoló galaxis
Dmitry Glukhovsky: Metró 2034
Justin Cronin: A szabadulás
Tim Lebbon: Alien: Invázió
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom
T. B. Byrt: A néma csillag dala
Blake Crouch: Sötét anyag
M. R. Carey: Kiéhezettek