Elveszett ​emlékek (Emily the Strange 1.) 83% 198 csillagozás

Már megjelenéskor, tán 10 éve, olvastam. Akkoriban nagyon vitt magával az Emily- láz, volt ott baba, meg ruhák és minden.
Maga a lecsupaszított történet elég sete- suta, de van egy hangulata, stílusa, arculata az egésznek, ami vagy megérint és azonosulsz vele, vagy nincs. Tényleg így tudom jellemezni. Én nagyon élvezem a maga stupidságával és szürrealista (nem hiszem, hogy ezt a szót erre az esetre kellene használni, de most jobbat nem tudok) eseményeivel, szereplőivel. Értem azt is, aki szerint sima baromság, csak másképp kell nézni :))) Jó volt ismét Emilyzni, most már ideje lenne tovább is olvasni, mert míg duplázom az első részt, folytatni sosem sikerült.

Imádtam.
Egy kicsit elvont, egy fekete humorú és néha morbid sztori, ami meglepő módon mégis egy szórakoztató történet. Engem szórakoztatott, és szerettem olvasni. Bírom, ha minden egyes mellékszereplő jelentőséggel bír egy történetben, ahogy azt is, ha szuper a főszereplő! A sztorihoz abszolút illett a rengeteg rajzocska, kép és mindenféle illusztráció. Kedvelem az ilyesmit!

Plusz pont részemről, hogy káromkodás helyett mindenféle kitalált bohóság szalad ki a lány száján, mint például: „paszományos mongó” vagy „presvedt rücsedék”. :))) Imádtam Hollót, a kalamajkapókert, a gondolatolvasó gyereket és a cicákat. Még Mollyt és a vicces nevű helyek iránti vonzódását is szerettem. (Oké, a pónik nélkül meglettem volna… Az egy igazi mélypont volt. :’))

Blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2018/02/emily-the-…

Egészen másra számítottam, de a végére nagyon megkedveltem ezt könyvet. Napló formájában mesél Bogár a kalandjairól, ami úgy kezdődik, hogy amnéziás és nem emlékszik semmire. Aztán szépen összerakosgatja a darabkákat. Vele együtt próbáltam kibogozni, hogy mi is a helyzet, de szinte mindig le voltam maradva egy lépéssel. A közepétől pedig annyira beindultak az események, hogy már inkább csak sodródtam, mert egészen beszippantott a könyv. A stílus eleinte kicsit túl egyszerűnek tűnt, de aztán valahogy azon kaptam magam, hogy már ez sem zavar. A kezdeti csalódások tehát a végére egészen megszűntek, s kifejezetten tetszett a könyv. A kivitelezés egészen egyedi a firkákkal és képekkel, a fekete-piros grafikával. Rengeteg bonyodalom, furfang, lista és macskaszőr.

Fogalmam sincs mit kéne írnom, talán csak annyit, hogy IMÁDOM! :)

Ha ezekből a pontokból legalább 5 igaz rád, akkor dobd fel a kívánságlistádra a könyvet:

1. Szereted a macskákat. Egy könyv akkor jó, ha minimum négy cuki szőrgombóc is szerepel benne.
2. Úgy gondolod, hogy gyermetegebb vagy, mint az átlag, esetleg a 13 év körüli korosztályhoz tartozol.
3. Nem félsz a 13-as számtól, sőt, különösen szereted.
4. Érdekelnek a rejtélyek és szívesen olvasnál egy amnéziás lányról.
5. Szereted a különc embereket, esetleg te is az vagy.
6. Szeretnél valami rövidebbet olvasni, csak úgy.
7. Rajongsz az olyan könyvekért, amikben vannak aranyos és klassz rajzok.
8. Unod a nyálas, szerelmi szálas sztorikat és valami másra vágysz.
9. Szeretsz listákat készíteni, bármiről, bármikor, bárhol.
10. Különlegesnek tartod a feketét, és a ruhatárad nagyrészt ebből a színből áll.
11. Érdekel egy kisfiú, aki gondolatolvasó, még akkor is, ha véleményed szerint nem a te oldaladon áll.
12. Kíváncsi vagy egy furcsa kisvárosra és Emma Lestrande világára.
13. Bízol bennem és a véleményemben. ;) :P

Bővebben: https://bookdemonkonyvesvilaga.blogspot.com/2019/02/rob…

Kifejezetten érdekelt már a könyv, aztán szerencsére sikerült hozzájutnom Könyvfeszten, de valamiért eddig húztam az olvasását. Azt hiszem, lehetett valami kósza megérzésem, mert sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.
Leírás alapján egy kifejezetten izgalmas könyvnek tűnt, engem mégis untatott. Kedvelem a fantasy könyveket, ha valami elrugaszkodik a valóságtól, de itt valahogy mégsem talált rám. Zavaróak voltak a kölönc elemek. Sokszor csak hitetlenkedve olvastam… spoiler
Emily karakterével sem bírtam mit kezdeni. Meg igazából senkiével, mivel senkiről sem tudtunk meg elég infót ahhoz, hogy egyáltalán ítéletet tudjak róla mondani.
Nem tetszett az írásmód sem. Valahogy túl tárgyilagos, túlzottan elnagyolt volt, nem kaptunk elég részletet semmiről igazából.
Az alapötlet nagyon jó lett volna, illetve az illusztrációk is kifejezetten feldobták az olvasásélményt, de összességében 3 csillagnál többet nem tudok rá adni. Biztos, hogy nem lesz újraolvasós, de még a folytatás beszerezésért sem fogom magam összetörni.

Ötletes és cuki. És teljesen elrugaszkodott a földtől ez a történet, de olyannyira! ^^ imádtam, nagyon imádtam! ^^ kell a második rész is! Most! :D

Ajánlom a könyvet: :) :)

1. Minden 13 évesnek.
2. Olyan felnőtteknek, akik szeretik a furcsa meséket.
3. Macska szeretőknek.
4. Azoknak, akik szeretik a rejtélyeket, titkokat.
5. Azoknak, akik szeretnék megtudni miért rajonganak olyan sokan Emilyért.
6. Azoknak, akik szeretik az illusztrált naplóregényeket.
7. 13-as számot szeretőknek.
8. Azoknak, akik gyerekként rajongtak a Hello Kittyért és most szeretnének egy jobb sztorit megismerni.
9. Azoknak, akik szeretnék megtekinteni az 57 és 120 oldal közötti minimozit.
10. Fekete szín kedvelőknek.
11. Azoknak, akik szeretnek nevetni.
12. Fekete macska rajongóknak.
13. Azoknak, akik szereti a Fumax kiadó könyveit.

E könyv után mindenki fekete cicát akar majd. :)

Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2012/07/10/rob-reger-jessic…

Ez nagyon kis cuki volt.
Aranyos történet egy 13 éves lányról, akinek amnéziája van, és egy furcsa kisvárosban ébred, ami tele van még furcsább emberekkel, bézs épületekkel, és fekete macskákkal.
És az illusztráiók?? Imádtam. Anélkül nem lenne igazi a könyv :)
De azért a végére én egy picit úgy voltam vele, hogy spoiler.
De élveztem a könyv olvasását, tényleg magával ragadott Emily / Bogár története :)

Ha nem várólistacsökkentős lett volna, szerintem leteszem valahol a 20. oldal tájékán, mert untam, és nagyon nem jött be az alaphangulata. Aztán szerencsére egyre izgalmasabb, fordulatosabb lett, egyre jobban élveztem, de a folytatások egyelőre nem annyira érdekelnek, nem teljesen az én világom, annak ellenére sem, hogy egyébként szeretem az ilyen különc főszereplőnőket.