Indiana ​Jones és az óriások tánca (Indiana Jones 2.) 78% 25 csillagozás

Valószínűleg ezt kellett volna előbb olvasnom. :-) De már hozzászoktam, hogy néha felcserélem a sorrendet. Ettől függetlenül Deirdre-t nem sikerült megkedvelnem. Indy jó kis kalandokba keveredett megint. Én ott haltam volna meg a vonaton a pókok miatt, bár a skorpiók sem voltak semmik. Merlin világát szeretem, így élveztem a róla szóló sorokat. Jack nagyon jó barát, szimpatikus. Az öreg professzort nagyon csíptem, sokat nevettem rajta.

A második kötet egy parathajszálnyival már jobban sikerült, de azért túl sokat ne várjunk tőle.

Azért mondom, hogy jobb, mert az első kötetben Indy még nagyon fiatal volt, itt már befejezte a tanulmányait, és megkezdi a tantást egy Londoni egyetemen. 1922-ből rögtön három évet ugrott MacGregor így 1925-ben járunk. A helyszín is jobb, Stonehenge sokkal misztikusabb mint a valahol talán létező Delphi jósda (lehet nagy titkot árulok el, de nem ott volt eredetileg, amit most Delphinek hívnak, csak kellett egy hely, hogy az emberek tudják mihez kötni). Érdekesség, hogy ez az egyetlen helyszín, ahol MacGregor maga sose járt.

Azután itt ismerkedik meg Indy első nagy szerelmével, akit ugyan honnét is vadászna le mint hallgatói népes táborából. Hogy MacGregor mennyire nem tudott elszakadni a sztereotípiáktól mi sem bizonyítja jobban minthogy skót… Értem egyébként mit akart ezzel elérni és megalapozni MacGregor a karakternek, az is lehet hosszútávon gondolkodott, hiszen ekkor még úgy volt mind a 12 kötetet ő fogja írni, így megtehette azt is, hogy ezeket a regényeket egymásra építette, és a karakterek lassabban fejlődnek. De a helyzet az, hogy nem volt elég tehetséges, hogy mindezt ki is vitelezze, és ez odavezetett, hogy a karakterek SEM fejlődnek semmit. Lényegében ha nem hasonlítanának Fordra a borítók, akkor ez az Indiana néven emlegetett hős lehetne az egyik vándor szabólegény is akkor se vesztenénk sokat. Pl. Shannonról itt már végképp kiderül, hogy ő lesz az ügyeletes mókamajszter. (ha… ha…)

Igazából Merlin legendáját akarta itt MacGregor megfogni, de, hogy mi is az Óriások tánca? Nos, azon mai napig lehet gondolkodni.

Egyszer olvastam egy kritikát a Halálos iramban 7-ről, ahol hiányolták a jellemfejlődést. Pedig szerintem akciófilmnek szuper volt. Mikor ezt a könyvet olvastam, ugyanaz volt az érzésem, hogy számos olyan tulajdonsággal nem rendelkezik, ami egy könyvet naggyá, vagy tartalmassá tesz, de előttem, mint egy film képkockái, úgy peregtek a jelenetek. Egy az egyben láttam Harrison Fordot, a szinkronhangján olvastam a párbeszédet, és élveztem ezt a könyvet, nem is értem, miért olyan béna folytatást csináltak a filmsorozatnak, mikor ilyen könyvek is léteznek.

Nem is volt olyan rossz. Egy könnyed strand könyvnek jó.

Igaz Indiana Jones történet. Teljesen hozza a filmek hangulatát, Indy karaktere tökéletesen megfelel annak, amit már megismertünk, akárcsak a történetvezetés és a poénok is, utóbbiakat Jack Shannon részvételével fűszerezi meg az író, és ennél jobbat nem is tehetett volna ezekkel a történetekkel. :)