Indiana ​Jones és a delphi veszedelem (Indiana Jones 1.) 19 csillagozás

Rob MacGregor: Indiana Jones és a delphi veszedelem

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ősi jósda… egy csábító papnő… és egy ifjú régész, akit Indiana Jonesként ismerünk

Korunk legújabb hőse 1981-ben jelent meg először a mozivásznon. A gátlástalan kalandor, a tudós régész, a múlt titkainak kifürkészője három film és egy tévésorozat főszereplőjeként milliókat hódított meg világszerte – s most visszatért Magyarországra is!
Pythia ősi rendje sok ezer éven át várta, hogy beteljesedjék a jóslat – hogy a rettegett Kígyóisten visszatérjen. Dorian Belecamus, a hatalomra áhítozó professzornő megérezte: közeleg az ő ideje. Egy istenség földi helytartójává válhat – ha közbe nem lép, alá nem száll a szörnyeteg birodalmába a rettenthetetlen Indiana Jones.

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1993
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637632352 · Fordította: Szántai Zsolt

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Scalard>!
Rob MacGregor: Indiana Jones és a delphi veszedelem

Nem akarok nagyon gonosz lenni, de ez az a tipikus sorozat, amiből a borító sikerült a legjobban. Igazából ezeknek a filmkönyveknek sem látom sok értelmét. Mármint amikor egy film sikeres lesz, aztán bár nem könyvből íródott, megkérnek egy írót, hogy ugyan szoborjon már belőle egy regényt. Néha ugyan hozzá tesz ezt azt – ha az író ügyes beleépít olyasmiket amik a forgatókönyvben még léteztek, de a gyártás során kihullottak –, de az esetek 80%-ban szóról szóra ugyanaz mint a film. Mínusz zene, mínusz színészek, mínusz látvány. De minthogy ezeket szerintem nincs élő ember aki előbb olvasná mint a filmeket megnézte volna, úgyis ahhoz méri, társítja őket.

Így volt ez az Indiana Jones sorozattal is. Amely mint kevesen tudják nem Spielberg gyermeke hanem Pénzéhes Lucasé. Ő csak megbízta vele Spigit, hogy rendezze meg a filmeket. Aztán az első részből Campbell Black írta a filmkönyvet 1981-ben, a másodikból 1984-ben James Kahn, majd a harmadikból az ezen könyvet is jegyző Rob MacGregor 1989-ben. Akivel aztán Lucas megállapodott, mert már ekkor nagyban gondolkodott, hogy egy mákszemnyi felületet se hagyjon üresen kedvenc oroszlánszelidítő régészprofesszorunk életéből.

Ekkor indul az Ifjú Indiana Jones sorozat is, ami Indy gyermekkorát és fiatalságát mutatja be, körülbelül 1922-ig. Így MacGregor kapta a lehetőséget, hogy az 1922 és 1934 közötti 12 évet könyvekkel pótolja ki. Lucas annyit kötött ki, hogy minden könyvnek egy adott évben kell játszódnia, nem szerepelhetnek szexjelenetek és, hogy a filmekből Indyn kívül egyedül Marcus Brody karakterét szerepeltetheti. MacGregor tehát azt csinált amit akart, kitalálhatta Indy vadonatúj előtörténetét, vagyis ezekben a regényekben nem találkozunk Marionnal, Sallah-val, hanem egy csomó olyan új szereplővel, akikről most hallunk először.

Pl. Shannonról a vörös hajú suhancról, aki állítólag Indy legjobb barátja és a „poénokért” felelős. Vagy Deirdréről, aki meg állítólag Indy első szerelme (értelemszerűen ezeket el kellett tüntetni 1934-ig :D). Aztán olyan anakronisztikus dolgokat is megtudunk, minthogy Indy szenvedélyes dzsessz rajongó amire a filmekben egy mákszemnyi utalás sincs, csak az azóta non-canon sorozatban. Szóval rengeteg karakteridegen dolog akadályozza meg, hogy igazán beleélhessük magunkat ezekbe az Indy regényekbe. Az is furcsa kicsit, hogy Indy minden kalandjában találkozik a természetfölöttivel, mégis materialista marad, aki nem hisz a Frigyláda varázserejében, a Grálban és sorolhatnám. Ennek a 12 kötetnek hivatalosan a semmitmondó Prequels sorozat címet adták. Hát olyan is.

MacGregor ontotta magából a regényeket, két év alatt hat és felet megírt, ennek a nagyját (1992-ben összesen négyet). Illetve a hetedik írását épp tervezte, amikor elvették tőle a publikálás jogát. Ez volt a Staff of Kings, amiből aztán a kétes értékű PSP játék született 2009-ben, és amit mindezek miatt 1939-be helyeztek át. Ezek után két részig Martin Caidin vette át a stafétát, – eredetileg úgy volt, hogy a maradék hatot ő írja, de a második regény után meghalt – így az utolsó négyet Max McCoy írta. Ők már csak évente egy könyvet írtak (állítólag ezek jobbak is, meg már szerepltek benne a filmekből ismert karakterek is, de ezt nem nagyon tudhatjuk, mivel a Valhalla csak MacGregort adta ki, és egy Caidin kötetet, aztán leálltak az egésszel).

Nem tudom, hogy a Prequels azóta canon maradt e, mert az Ifjú Indiana Jones már nem az, de ezen kívül egy sereg nyomtatott kalandja van odaát Indynek, amiből mi semmit nem kaptunk. Van egy Untold Adventures sorozat ami már a háború alatt játszódik. Aztán van egy külön német nyelvterületre íródott Wolfgang Hohlbein tollából, ami 1939-43 között folytatja Indy viszontagságos életét. Vannak dobókockás Find Your Fate könyvek is, egy 34 részes képregénysorozat Further Adventures néven a Marveltől, amik a nagy filmek között játszódnak, és vannak képregények a Dark Horse-tól is a 90-es évekből, meg persze videojátékok, amik közül toronymagasan kiemelkedik a Lucasarts gyártotta Fate of Atlantis, de olyannyira hogy mai napig azt tartják a hivatalos negyedik résznek a fanok.

És hogy miért írtam le mindezt? Mert erről a könyvről sokat elmond bérmunka mivolta. Igazából az összes ígér valami nagyívű kalandot, és a végeredmény egy közepes Relic Hunter epizódban ki is merül. Így utólag nagyon bánom már az időt, amit az elolvasásukra szántam. Ebben a részben ha jól emlékszek, még egy különösen kínos románc is kapott helyet. De hát Indiana Jones sok haszontalaságra rávett… mondjuk öt év történészképzésre az egyetemen.

2 hozzászólás
Paulina_Sándorné P>!
Rob MacGregor: Indiana Jones és a delphi veszedelem

Élveztem a történetet, a kalandot. Csak Harrison Ford-ot hiányoltam, hogy nem láthatom, csak a képzeletemre hagyatkozhatom. Tetszett az író stílusa, pörögtek a sorok. Mindig volt, van és lesz olyan ember a történelem során, aki a világ leghatalmasabb embere szeretne lenni. Szerencsére mindig lesznek olyanok, akik tesznek azért, hogy ez ne fordulhasson elő. Tetszik, ahogy Indy gondolkozik.

redneck82>!
Rob MacGregor: Indiana Jones és a delphi veszedelem

Nem a legjobb Indiana Jones történet, de megállja a helyét MacGregor írásai között.
Úgy vagyok ezekkel a könyvekkel, mint a Star Wars történetekkel: jóval több könyv jelent meg mint ahány filmet forgatni fognak esetlegesen belőlük. De lehet hogy jobb is így. Egy két jó történetből egy kutyaütő producer csak silány filmet tudna készíteni. Harrison Fordnak meg még kétszer száz évet kellene élnie hogy az összes Jones-regényből film készüljön.
Visszakanyarodva, nem volt rossz a történet, főleg egy sorozatkezdő regényhez képest.
Talán egyszer majd a többi részét is elolvasom.

Zoebird>!
Rob MacGregor: Indiana Jones és a delphi veszedelem

Annyira nem érdekelt a téma, de a maga nemében egész jó volt.


Népszerű idézetek

Tarabas>!

A kődarab ismét megmoccant. Indy megdermedt, és átkozódva visszacsúszott. Eszébe jutott a párizsi szobája falán lógó ostor. Ó, ha most itt lenne! Egyetlen csuklómozdulattal a fáklyatartóra hurkolhatná a végét. Megesküdött, ha valahogy még is túl éli ezt a kalandot, mindenhová magával viszi majd.

160. oldal


A sorozat következő kötete

Indiana Jones sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leigh Bardugo: Crooked Kingdom – Bűnös birodalom
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Andy Weir: A marsi
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
David Benioff: Tolvajok tele
Noah Gordon: Az orvosdoktor
Frank Herbert: A Dűne
Richard Paul Evans: A 25-ös cella foglya
Stephanie Garber: Legendary