Matilda 58 csillagozás

Roald Dahl: Matilda Roald Dahl: Matilda

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Matildával sok a baj. Falja a betűket, könyvtárnyi olvasnivalót cipel haza, valóságos fejszámoló művész. Szülei szörnyülködve szemlélik leányuk különcségeit, s megpróbálják rávenni az egyetlen értelmes elfoglaltságra, a televízió bámulására. Matildával azonban nem sokra mennek. Iskolába akar járni és tanulni szeretne. Itt találkozik a tündéri tanító nénivel, Édess kisasszonnyal, és a félelmetes igazgatónővel, Ordass kisasszonnyal. Számtalan torokszorító és mulatságos kaland közben döbben rá, hogy csodatevő képességgel is rendelkezik…
Matilda fordulatos és meghökkentő története Roald Dahl legújabb, ifjaknak szóló fantasztikus varázslata.

Matilda három csodája címmel is megjelent.

Eredeti mű: Roald Dahl: Matilda (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Kolibri, Budapest, 2016
304 oldal · ISBN: 9789634370116 · Fordította: Totth Benedek · Illusztrálta: Quentin Blake
>!
Kolibri, Budapest, 2016
296 oldal · ISBN: 9786155501043 · Fordította: Totth Benedek · Illusztrálta: Quentin Blake
>!
Geopen, Budapest, 1998
182 oldal · ISBN: 9639093092 · Fordította: Borbás Mária

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Beléndek Matilda · Ordass Miranda igazgatónő


Kedvencelte 11

Most olvassa 5

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Roald Dahl: Matilda

Roald Dahl-lal szemben meglehetősen elfogult vagyok, kedvenc íróim közé sorolom. A Matilda egy ifjúsági regény, de felnőtt szemmel olvasva színtiszta irónia. Ahogy az író mindent eltúloz, nemtörődöm, buta szülők, ijesztő, félelmetesen gonosz igazgatónő, Matilda sanyarú sorsa, majd Édess kisasszony története. Amikor azt hittem, hogy szegény Matildának elég baj az, hogy a szülei nem törődnek vele, nem szeretik, akkor még jött az igazgatónő, Ordass kisasszony is. Egyre rosszabb és rosszabb volt szerencsétlen Matildának, és a könyvbeli gyerekeknek is. Olyan érzésem volt, mintha Roald Dahl tükröt tartana elénk, felnőttek elé, hogy nézzünk bele, ne legyünk ilyen felnőttek soha, őrizzük meg gyermeki énünket örökké magunkban.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.nl/2016/02/roald-dahl-matilda.html

És egy újraolvasás utáni értékelés 7 hónap után:

http://konyvutca.blogspot.hu/2016/09/roald-dahl-matilda.html

13 hozzászólás
>!
KönyvParfé P
Roald Dahl: Matilda

Szeretem Roald Dahl humorát, amely ebben a könyvben is jól működik. Kicsit morbid, néhol egészen sajátságos, mégis rengeteg vicces szituációt teremt a történeteiben. Nem hiszem, hogy a rajongásommal egyedül vagyok, hiszen világszerte népszerű és könyveit még mindig szívesen olvassák a gyerekek (is). Szeptember 13-át számos országban „Roald Dahl Nap”-ként ünneplik, de arra biztatlak, hogy ne csak ekkor vegyél tőle könyvet a kezedbe. Dahl mindig, mindenkinek jó választás!
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2016/09/15/roald_dahl_matilda

1 hozzászólás
>!
nagyange P
Roald Dahl: Matilda

Hát ez mélyen megdöbbentett, mert annyira nem erre számítottam. Nekem ez a fokú terror túl a lelkembe váj. Komolyan megelevenedett a „A szomszéd lány”, és bár tudom, hogy nem lehet minden mese habos – babos, azért az erőszaknak a mértékét gyerekeknél kicsit lejjebb tenném. Félve pislogtam jobbra balra, vajon kiakadnak e, hát imitt amott jött néhány mély sóhaj, de úgy láttam engem jobban felkavart.
Ez nem feltétlenül kritika, ez a könyv most erről szólt, ilyen is kell. Viszont unalmas, na az nem volt.

>!
ddani
Roald Dahl: Matilda

Ez egy tökéletes könyv.
Nagyon régen rendszeresen olvastam Roald Dahl kb összes művét, és ez volt az egyik kedvenc – nem mondom hogy"ronggyá olvastam" volna, mert keményfedeles kiadásban volt meg, és az bírja a strapát – viszont felnőtt olvasóként még kapott egy csomó társadalmi kontextust is ez a történet, és ez nagyjából a fenti mondatban összegezhető.
A magyar fordítás Tótth Benedektől remek, és ezt úgy mondom, hogy a mélységes nosztalgia és újrafelfedezés nagy erővel dorongolná le minden stikliért, de szerencsére nem volt semmi lesújtó, csak csupa jó megoldás. Klassz!
Olvassa el mindenki, aki volt már életében gyerek.

4 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Roald Dahl: Matilda

Ebben a könyvben minden van, mi szem-szájnak ingere: könyvtár, csokitorta, könyvek, varázslat, könyvek, kedves tanító néni, könyvek, humoros szituációk és könyvek. Jahm, a könyveket mondtam már?!

Nem tudom elképzelni, hogy mi kapcsán jutott eszembe ez a könyv, de úgy ébredtem, hogy „Ha ma úgyis könyvtárba megyünk, akkor miért ne venném ki Roald Dahl: Matilda című könyvét?”
A hirtelen felindulásból elkövetett olvasást most sem bántam meg, két kézbevétellel el is olvastam. Imádnivaló történet, nagyon aranyos főszereplővel és elég idióta történetekkel. A fejezetek egy-egy sztorit mesélnek el Matilda születésétől kezdve: külön cím, külön történet. Folyamatosan megy a cselekmény, de az egyes fejezetek is megállnak a lábukon.
Egy-egy esti mese, ha gyereke van az embernek.

Egyetlen bajom van – olyan kurtán-furcsán van vége, mintha kimaradt volna egy utolsó fejezet a könyvből, holott nem. (Jobban tetszett a film vége, szeretem a porcukrot.)

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/01/roald-dahl-…

>!
Gabye
Roald Dahl: Matilda

Matilda imádnivaló csöppség, nagyon tetszik a nyíltsága, az okossága, az önzetlensége. Mégis annyira gyűlöltem olvasni onnantól hogy iskolába ment.. Oké, korábban sem esett jól a szülők díszpéldányaival szembesülni, de Miss Ordass-t szívlapáttal….Komolyan gyomoridegem lett brünhilda eme reinkarnációjától..És hát ha egy könyv ilyen indulatokat tud kelteni az igencsak jól van megírva!

4 hozzászólás
>!
Hintafa P
Roald Dahl: Matilda

Folytatja diadalmenetét Roald Dahl. Ezúttal Matilda történetét izgultuk végig.
Mivel láttam a filmet, meggyőződésem volt, hogy olyan igazán nagy meglepetesék nem érhetnek a könyv kapcsán. Hacsak az nem, hogy milyen sokáig bír a gyerekem szájtátva figyelni. A HABÓhoz képest ez a történet kissé eltávolodik a mesevilágtól. Persze a HABÓ falánk óriásai sem túl barátságosak, de róluk mindannyian tudjuk, hogy a képzelet világába tartoznak. (Ezért is soroltam a 9+-os könyvek közé.) Ettől függetlenül Dahl stílusa, a történetének fordulatai ugyanolyan lebilincselőek, szerethetőek. Totth Benedek kíváló fordításában nem csak a jól megválasztott beszélő neveknek örültünk.
Matilda, egy angilai falucskában él családjával, akik teljességgel alkalmatlanok. Úgy nagy általánosságban és persze konkrétan is. Jó, kivéve ha önmagukról, a bingóról és/vagy az anyagiakról van szó. A könyv fülszövege egyenesen „idiótáknak” becézi Lonczékat (teljesen megérdemelten). Ezért észre sem veszik Matilda zsenijét, aki nemcsak magátol tanul meg számolni és olvasni, de beíratkozik a helyi könyvtárba és Dickens-től kezdve Kiplingig mindent elolvas. Miközben otthon, a bölcs és egy öt éveshez mérten meglehetősen moralista meglátásaiért nem kap mást, csak szidást. Egy idő után elkezd betelni a pohár és Matilda úgy dönt, megtorolja a sérelmeket (a könyvekből rájött, hogy nem is olyan buta, ahogy azt a szülei állítják). Mindezt sikerül olyan ügyesen intéznie, hogy sosem derül ki a turpisság, ő pedig a revans hatására kicsit jobban érzi magát. Így kerül a kandallóba egy titokzatos szellem, Loncz úr hajkoronája is ennek nyomán lesz piszkosszürke. A huncutságok hatására valahogy felmerül a szülőkben, hogy Matildát esetleg be kellene iskolázni. S ekkor jön az új fordulat, az igazán komoly próbatétel. Matilda találkozik az imádnivaló tanítónővel Czukor kisaszonnyal és a minden szempontból rémes igazgatónővel, Dorong kisaszonnyal.
Míg Czukor kisasszony maga a megtestesült báj és kedvesség, aki szívből szereti a gyerekeket, addig az igazgatónő a legvadabb valóságot is meghaladóan gonosz. Rettentő erőszakosan, türelmetlenül és szívtelenül bánik a gyerekekkel. Tulajdonképpen teljességgel érthetetlen, hogyan lehetséges, hogy egy efféle entitás gyerekek közelében lélegezzen. Ez volt egyébként az egyik momentum, amiért nagyon kíváncsi voltam a könyvre. Furdalta az oldalamat, hogy Dahl mivel magyarázza meg Dorong létét. De erről majd később. Matilda rendkívüli képességei hamar feltűnnek a tanító néninek, de Dorong kisasszony annyira korlátolt, mint egy nyúltketrec. Így a tanító néni semmit nem tehet a kislány képességeinek kibontakoztatásáért. Ám az élet hamarosan beigazolja, hogy ez a döntés még sokak javát fogja szolgálni.
Matilda története „karcosabb”, mint a HABÓ és Szofi kalandjai. Itt már szembesülünk az igazi, mélyről gyökerező rosszindulattal, kegyetlenkedésekkel, lélektipró megnyilatkoztatásokkal. Dorong kisasszony és a Loncz szülők a leghalványabban sem érzik aggályosnak saját belső sötétségük külvilágra zúdítását. De vajon miért helyez az író pont egy öt és féléves kislányt ilyen silány helyzetbe? Dahl életrajzának utánanézve derült ki, hogy az iskolai évei alatt számtalan fizikai és lelki megpróbáltatáson esett át az angliai iskolarendszer tévelygéseinek köszönhetően (nemcsak a tanárok, a diákok részéről is). Persze jobban belegondolva Dahl összes általam ismert szereplője a szőnyeg szélén mozog (James és Szofi árva, Charlie komoly szegénységben él, Matilda szülei pedig csak technikai akadályt képeznek a kislány életében). Nehéz szülőként rezzenetlen szívvel ezekről az elhanyagolt, elhagyott gyerekekről olvasni. Mégis a kibontakozó, soha el nem maradó végkifejlet igazán gyönyörű, maradandó élményekké varázsolják Roald Dahl könyveit. Felszabadító élmény, ahogy az író felemeli az addig negligált kicsiket, akikből a megpróbáltatások hatására sem húnyt ki a jóság, és ártatlanság. A történet végére, és a történések dacára a főhösök megmaradnak boldog, az örömtől kicsattanó gyerekeknek.
Fel is tettem Dahl könyvét Ende és a többi klasszikus mellé, mert aki így tud a reményről és a kitartásról írni, arra figyelni kell.

4 hozzászólás
>!
cintiatekla
Roald Dahl: Matilda

Mese és mese között is akadhatnak azért nagy különbségek, és tulajdonképpen azon gondolkodtam, hogy Matilda története miért is tetszett nekem annyira. A kislány olvasás iránti rajongásával abszolút tudtam azonosulni, a szülei negatív szerepei pedig hozzátartoznak minden meséhez (mármint a negatív karakterek), s noha ez kicsit hosszabb, mint néhány oldal, azért megvan az a tipikus mesei íve a cselekménynek, amikor Matilda különféle kalandokon megy keresztül, majd pedig eljön a boldog megoldás – hiszen a mesék erről szólnak, boldog megoldásokról. A történetvezetés zseniális volt, nem voltak benne túlmagyarázások, és a poénok is a kellő időben, jól adagolva jöttek, azaz lehetett rajtuk mosolyogni, nevetni. A rázós részek pedig természetesen nem voltak azért annyira rázósak, hiszen azt hiszem, ennek a könyvnek is mi más lehetne a célja, mint hogy a gyerekekkel megszerettesse az olvasást.

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.hu/2016/11/roald-dahl-mati…

>!
Media_Addict_Hu
Roald Dahl: Matilda

Magam sem hittem volna, de csodásan szórakoztam a könyvön, sőt, időnként remek WTF pillanatokat is szolgáltatott. Nem csak megmosolyogtatott és vidámabbá tett, mint a többi gyerekkönyv, hanem meglepetéseket is adott, több helyen is csak pislogtam, mert olyan csavart dobott be az író, amire nem voltam felkészülve. Ezeket a helyzeteket pedig egyszerűen imádom.
http://sorok-kozott.hu/2016/09/konyvkritika-roald-dahl-…

>!
Chris P
Roald Dahl: Matilda

Dahl nevével gyermekként találkoztam először is, rémlik, hogy a Danny, a szupersrác című regényét olvastam is, de megvallom őszintén, semmire nem emlékszem belőle. A Charlie és a csokigyár című film pedig számomra nagy csalódás volt, és hiába szereztem be az alapjául szolgáló regényt, a mai napig olvasatlanul áll a polcomon. Így különösen örülök annak, hogy a Kolibri Kiadó most belevágott a Dahl-életmű gondozásába (remélhetőleg a jövőben a társkiadó, a Libri felkarolja a felnőtteknek szóló Meghökkentő mesék sorozatot is), és kapásból két kötettel jelentkeztek. (A barátságos óriás a másik.)

Talán nem véletlen, hogy David Walliamsot a XXI. század Roald Dahljának tartják, ahogyan az sem, hogy a hazai kiadó hasonló formátumban (méret, betűtípus, kivitelezés) jelentette meg mindkét szerző regényeit. Mindkettő szerzőnek megvan a sajátos humora, a történeteiknek egyfajta abszurd bája, és a szórakoztatáson túl a mondanivaló is fontos a számukra. A Matilda is pontosan egy ilyen regény: minden egyes sorából érződik, hogy Dahl imádja a gyermekeket, szinte küldetéstudatának tartja, hogy megszerettesse velük az olvasást és ehhez kivételes tehetséget is kapott. A hozzám hasonló könyvmolyoknak alapból szimpatikus a kislány karaktere: imád olvasni, pedig a szülei inkább a tévénézésre buzdítják. (Elgondolkodtató, hogy 30 évvel ezelőtt Dahl görbe tükröt állított a társadalom elé ezzel, és a helyzet azóta csak romlott.)

A történet minden egyes karaktere – legyen az akár jó, akár rossz – üdítő színfolt. Dahl agyament jellemvonásokkal ruházza fel őket, amelyeket ha kicsit lecsupaszítunk, sajnos abszolút emberivé válnak. Persze, a gyermekek nem ilyen szemmel tekintenek rájuk, ők inkább a humort látják meg bennük, de talán éppen az elnagyoltságuk fogja elültetni a magot az ifjú olvasókban a világ felfedezése tekintetében. A fejezetek – annak ellenére, hogy idővel egy nagy egésszé állnak össze – inkább epizodikusak, így a könyv tökéletes arra, hogy elalvás előtt minden napra jusson egy-egy.

De nem csak a szereplők, hanem a történet és a szituációk is végtelenül humorosak, szinte végig mosolyogva olvastam a sorokat, és nem egyszer hangosan felnevettem egy-egy párbeszéden, időnként pedig családtagjaimat is „kínoztam” ezek felolvasásával. És ha jobban belegondolok, ez Dahl igazi erénye: bár a történetből a gyermek és a felnőtt mást szűr le, mégis minden korosztálynak tökéletes olvasmány, hiszen én felnőttfejjel is ugyanúgy élveztem, mint bármelyik más, az én korosztályomnak szóló regényt. Kevés az olyan író, aki komolyan veszi a gyerekeket, de Dahl közéjük tartozik. Én a magam részéről alig várom, hogy belekezdjek A barátságos óriásba, utána pedig kíváncsian várom, hogy melyik történettel lep meg minket legközelebb a Kolibri Kiadó.

A regényt – még így pár nappal karácsony előtt is – ajánlom minden gyermeknek, szülőnek, nagyszülőnek, mert tényleg mindenkinek tökéletes ajándék lehet. Ó igen, és a rózsaszín borító se riasszon el senkit: nemtől függetlenül is olvasható a történet!


Népszerű idézetek

>!
AniTiger MP

A könyvek idegen világokba röpítették, érdekes emberek izgalmas életével ismertették meg. Hajdanvolt vitorlásokon hajózott Joseph Conraddal. Eljutott Afrikába Ernest Hemingwayjel, Indiába Rudyard Kiplinggel. Beutazta a nagyvilágot – holott ki sem mozdult szobácskájából egy kis angol faluban.

13. oldal, 1. fejezet - A könyvek barátja

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway · Joseph Conrad · könyv · Rudyard Kipling
1 hozzászólás
>!
nagyange P

Az anyukák és az apukák elég furák tudnak lenni néha. Ha az ő gyerekük a legundorítóbb kis féreg a világon, akit csak el lehet képzelni, akkor is el tudják hitetni magukkal, hogy nincsen nála csodálatosabb teremtmény.

>!
Zsófi_és_Bea MP

– Utálom a kis embereket – közölte megvetően Dorong kisasszony. – Titokban kellene tartani őket, egy dobozban, mint a gombokat. Fel nem bírom fogni, miért kell ennyi idő ahhoz, hogy megnőjenek. Biztos direkt piszmognak.
Ekkor egy bátor kisfiú az első sorban megszólalt.
– De hát régen az igazgató néni is kicsi volt, nem?
– Én soha nem voltam kicsi – csattant fel Dorong kisasszony. – Én egész életemben nagy voltam, és nem értem, mások miért nem így csinálják.
– De hát egyszer az igazgató néni is kisbaba volt, másképp nem megy – makacskodott a fiú.
– Még hogy én kisbaba?! – üvöltötte Dorong kisasszony. – Hogy merészelsz ilyet feltételezni!? Micsoda arcátlanság! Micsoda pokoli pimaszság!

184. oldal

>!
Zsófi_és_Bea MP

– Szerintem a tökéletes iskolában nincsenek gyerekek. Egy szép napon alapítok egy ilyen iskolát. Lefogadom, hogy rettentő népszerű lesz.
Ez a nő megőrült, gondolta magában Czukor kisasszony. Elment az esze. Nem a gyerekektől kellene megszabadulni, hanem tőle.

195. oldal

>!
Zsófi_és_Bea MP

Czukor kisasszony a terem végéből kiabálta:
– Dorong kisasszony! Hagyja abba! Engedje el a fiút, kérem! Le fogja tépni a fülét!
– A fülek sosem szakadnak le – kiabált vissza Dorong kisasszony. – Régóta kísérletezem velük, Czukor kisasszony, nekem elhiheti. A kisfiúk füle alaposan rá van nőve a fejükre.

188. oldal

>!
Zsófi_és_Bea MP

– Egy…egy…krokodilkölyköt tettél az ivóvizembe! – üvöltött Dorong kisasszony. – Ennél nagyobb bűnt nem lehet elkövetni iskolaigazgató ellen.

199. oldal

>!
AniTiger MP

Gyakran foglalkozom a gondolattal, hogy feltalálok egy kisgyerekirtó szert. De szép is lenne!

119. oldal, 14. fejezet - Az első csoda

Kapcsolódó szócikkek: Ordass Miranda igazgatónő
>!
AniTiger MP

– Ez a bunkó – harsogott az igazgatónő, és lovaglóostorát mint valami vívótőrt Tomira szegezte –, ez a fafej, ez a gennyes kelevény, ez a pöcegödör, aki előttetek áll – egy undorító bűnöző, egy gengszter, egy maffiózó!
– Kicsoda? Én?! – tátotta el a száját Totyak Tomi.
– Tolvaj! – üvöltötte az Ordass. – Betörő! Útonálló! Kalóz! Briganti!
– Marhaság! – szólt Totyak. – Mármint dehogyis, igazgatónő kérem!

91. oldal, 11. fejezet - Totyak Tomi tortája

Kapcsolódó szócikkek: Ordass Miranda igazgatónő
>!
AniTiger MP

– Apuka mostanában elég sok butaságot csinál – jegyezte meg Matilda. – Nem gondolod anyuka?
– A férfiak sajnos nem mindig olyan okosak, amilyennek képzelik magukat – jegyezte meg Beléndekné tárcsázás közben. – Majd te is megtanulod, lányom, ha nagy leszel.

47. oldal, 6. fejezet - A platinaszőke férfi

Kapcsolódó szócikkek: Beléndek Matilda
>!
AniTiger MP

– Nem állhatom az apróságokat – jelentette ki. – Kis ember nem ember. Az ilyet ketrecbe kéne mutogatni. Fel nem foghatom, miért tart olyan sokáig, amíg a gyerekek felnőnek. Alighanem szándékosan csinálják.

112. oldal, 13. fejezet - A rettegett óra

Kapcsolódó szócikkek: Ordass Miranda igazgatónő

Hasonló könyvek címkék alapján

Lewis Carroll: Alice Tükörországban
David McKee: Elmer
Ursula Jones: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma
Margery Williams: A bársony nyuszi avagy a játékok életre kelnek
Jill Tomlinson: A tyúk, aki soha nem adta fel
Alex T. Smith: Claude vidéken
Beatrix Potter: Nyuszi Benjámin kalandjai
Rudyard Kipling: Riki-tiki-tévi
Bonny Becker: Medve szipog
Ursula Jones: A királykisasszony, aki nem mehetett el a bálba