Karcsi ​és a csokoládégyár (Charlie / Karcsi 1.) 89% 214 csillagozás

Mivel előbb a filmet láttam, kissé félve vettem kezembe a könyvet, de szerencsére nem csalódtam az eredeti műben, mely igazi tanmese. Ez a nevelő rész fantasztikus: nekem főleg ez a pedagógiai vonal tetszett. Annyira igaz, hogy a „neveletlen” gyerekek jellemvonásait nagyrészt a szülők alakítják! Kár, hogy nem ők kapnak büntetést a regényben… spoiler

Egy kicsit szokatlan történet számomra de mégsem találtam extra cimkét, egyszerű ifjúsági kötet. Ki az a gyerek aki a csokoládét ne szeretné és menne szívesen gyárlátogatásra a csokigyárba. A történet szereplői is épp ugyanolyanok mint a többiek, mégis egy dologban különböznek, ők lettek a szerencsés nyertesei a gyárlátogatásnak. Ezen kalandjukról olvashatunk egy kicsit meglepő és szórakoztató módon. Többet vártam volna ettől az ifjúsági kötettől már azért is mert az irótól már olvastam a Matildát és az nagyon magával ragadott még régebben.

Nem láttam a filmet, és az is nemrég tudtam meg, hogy a sztorit Dahl jegyzi. Aranyos mese a hibbant csokigyárosról és szegény legényről kisfiúról, aki elnyeri a jutalmát a jóságával, Kár, hogy Dahl antiszemita nézeteiről épp most tájékoztatott a moly. Kár az antiszemitizmusért úgy egészben.

Imádom a filmet, úgyhogy éppen ideje volt, hogy végre elolvassam a könyvet is (utólag pedig külön pluszpont a filmnek, hogy mennyire jól levették a lényeget, és jó adaptációt csináltak). Nos, a csokoládét szeretem, az iróniát szeretem, a fontos tanulságokat szeretem, a meséket szeretem, úgyhogy minden pipa, jöhet a folytatás! (ja, és éppen diót török, tehát AKAROK egy mókust!!!)

Azt hittem, égnek áll majd a hajam a magyarosított nevektől, de ennek a mesének még így, magyarítva, régivágásúan is minden betűjét imádtam!

Ez volt az első Dahl-om. Mindenki azzal bíztatott olvasás előtt, hogy ez messze nem a legjobb. Ezek után izgatottabban várom, milyenek lehetnek a többiek!

Ez az értékelés a lányomé, aki zsinórban három Roald Dahl könyvet elfogyasztott és most várja a következőt.. :)
Szerinte a Boszorkányok és a Karcsi és a csokoládégyár a legjobbak, a Hugó és a csodaszer is rendben van, de a Róka úr nem annyira izgalmas. Hát így.

A filmet többször is láttam (legutóbb pont a könyv vége felé), és fura volt így olvasni. Végülis tanulságos történet: a legkisebb és egyúttal a legszegényebb gyerek nyeri a „próbát” és persze a jutalmat. Az 5 gyerek teljes különböző, sok-sok ellenszenves tulajdonsággal. Ezek által a mese akár felnőtteknek is íródhatott volna inkább, ráebresztve arra, milyen sok számít a nevelés, a család.
Olvasásnál nagyon idegesített a nevek magyarrá fordítása, még a vezetékneveknél annyira nem is, mivel a legtöbb beszédes név volt, na de a keresztneveknél nem értettem az okát.
Ha nem láttam volna a filmet, biztos jobban tetszett volna.

Megint egy könyv, amit kihívás kedvéért kezdtem el. És a magam kedvére fejeztem. be. Nem tudom, a gyerekek mit tudnak kezdeni ezzel az elég kemény iróniával, de én nagyon élveztem. Krcsi családja az állandó képosztalevessel már-már népmesei ihletésű, de nagyon… hát ,mit mondjak rá, édesnek mégsem titulálhatom őket. Aztán viszont az elkényeztetett gyerekek megpróbáltatásai, és végül persze (nem hiszem, hogy ezzeltitkot árulnék el) győz a legrátermettebb…
Ja, és hol is van a dugi-gumicukor?

Na ez jó volt! A filmről tudtam, de sosem éreztem kellő indíttatást, hogy meg is nézzem. Most a kisfiamék olvasták az iskolában délutáni pihenőidőben és őszintén szólva nekem is tetszett. Meglepően jó volt. A filmet is megnézte a kisfiam többször, fülhallgatóval, én így hang nélkül láttam először, de Johnny Depp zseniális mimikája annyira kifejező, hogy szinte kedvencemmé vált a film már akkor.
A történet mondanivalója szintén elgondolkodtató, már annak, aki a csokigyár rejtelmeinek felfedezése közben a csokivízesés meg a mindenízű rágógumi mögött észreveszi a fanyar humort, a csípős fricskát a szülőknek, mert bizony ezek is ott vannak a sorokban és a sorok között. A könyv természetesen gyerekeknek íródott, de felnőtt is bátran kézbe veheti, élvezetes olvasmány.

A filmről természetesen hallottam már, de eszembe se jutott, hogy megnézzem.
Most is csak kihívás miatt került a kezembe, de annyira magával ragadott, hogy most keresem a film – bármelyik – magyar nyelvű változatát, hogy megnézzem.
Ha egyetlen mondattal szeretném jellemezni a könyvet, akkor azt írnám, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát.
Közben volt egy kis „tíz kicsi néger” érzésem, de sebaj.
Az az egy bajom volt csak, és ez azóta is motoszkál a fejemben, hogy senki nem kérdezte meg Karcsit, honnan volt énze egyszerre két tábla csokit megenni.
A máik pedig az, hogy a tábla csokikat Karcsi mindig gondolkodás nélkül megette, nem osztotta el a családtagok között. Mint ahogyan például a születésnapra kaott tortát sem szokta az ünnepelt egymagában megenni.
De ez már megint biztos csak az én kötözködésem.
Ettől függetlenül jöhet a film, ha rátalálok.