Georgie ​és a csodaszérum 80% 41 csillagozás

Ez még nekem is túl abszurd volt.

Georgie-t is szerettük. Persze nem annyira, mint a Boszorkányokat.

Az 1981-ben írt kisregény 2001-ben már megjelent magyarul Hugó és a csodaszer címmel Benda Péter fordításában (a kötetben egy másik kisregénnyel, A fantasztikus Róka úr és a három gazdával együtt), a 2014-es kiadás azonban új fordítást kapott és az illusztrációk is Dahl állandó alkotótársához Quentin Blake-hez köthetők. Dahl tulajdonképpen ismételten hozza a szokásos formáját, vagyis egy, a cselekményét tekintve nem túl mozgalmas, ám mégis lendületes és humoros történetet kapunk, amiből a tanulság azért hiányzik, de bizonyos kérdéseket mégis felvet az olvasóban. Tegye fel a kezét, aki gyerekként nem játszott el azzal, hogy mindenféle dolgot összekevert (ez legtöbbször a víz és homok elegyéből keletkező sár lehetett, amihez küönböző adalékokat adtunk), ezáltal készítve „varászszert”, amit elfogyasztva (a szerencsésebbek csak imitálva azt) különleges képességek birtokába kerülünk. Dahl tulajdonképpen ezt a gyermeki fantáziáját lovagolja meg, azzal a különbséggel, hogy főszereplőnknek, Georgie-nak van is oka arra, hogy csodaszérumot keverjen. Ezt az okot pedig Nagyinak hívják, aki állandóan ugráltatja és rémmesékkel ijesztegeti kisunokáját.

A regény első felében ennek a csodaszernek az elkészítési fázisába láthatunk bele, és az is kiderül, hogy a csodaszérum tényleg hat, vagyis a Nagyi – még ha nem is olyan formában, mint ahogyan várnánk – tényleg meg- és átváltozik. A történet további részében pedig ennek a változásnak a családra való hatását vizsgáljuk, ami szintén okozhat meglepetést az ifjú olvasónak. Georgie apja ugyanis, ahelyett, hogy anyósát próbálná megmenteni és az eredeti állapotot helyreállítani, minél nagyobb hasznot akar húzni a varázslatos erejű italból, ezért arra kényszeríti fiát, hogy állítsa elő újból azt. Persze, ez már nem megy olyan könnyen, így újabbnál újabb problémákkal kell szembenézniük.

Dahl mindezt roppant szórakoztató módon tárja az olvasók elé, határtalan fantáziája ismételten előtérbe kerül, én személy szerint felnőttként is élveztem olvasni minden egyes fejezetet. Az önfeledt szórakozáson túl, ahogyan említettem is, bizonyos kérdéseket is felvet a kötet, amelyek arra mindenképpen jók, hogy bizonyos dolgokat átbeszéljünk a gyerekekkel. Miért érezte Georgie szükségét a csodaszer elkészítésének? A szülők reakciója megfelelő volt? Igazságos-e a történet befejezése, különösképpen az egyes szereplők szemszögéből nézve? Éppen emiatt, ha tanulságot és messzemenő következtetéseket nem is lehet levonni, de remek párbeszédet lehet kezdeményezni az ifjú olvasókkal, akikben így könnyedén kialakulhat a saját véleményformálás képessége. Ez pedig nagy kincs lesz a jövőre nézve.

Nem mondom, hogy ez volt az eddig olvasott legjobb Dahl-történetünk, de az biztos, hogy az egyik legviccesebb. Georgie és a Nagyi eszmecseréin együtt dőltünk-borultunk a röhögéstől. Ez a jókedv körülbelül a történet feléig tartott ki. Miután az öreglány beveszi az unokája által pacsmagolt csodaszert, már kevésbé vicces, inkább bizarr jelenetek következnek. A történet természetesen tartogat egy igazi Dahl-os végkifejletet, ahol (majdnem) mindenki elégedett végre. Az olvasók is.

Roald Dahl ,Georgie és a csodaszérum' számomra nagyon vicces.

Ez a csodaszérum elképesztő!Szerintem Georgie világhírű lesz.