Charlie ​és a csokigyár (Charlie / Karcsi 1.) 94% 156 csillagozás

Őszintén szólva: ha nem kedveled a Charlie és a csokigyárat, akkor nincs szíved! Nagyon édes mese, mégsem fekszi meg a gyomrod. Kifejezetten pimasz, ugyanakkor teret ad a képzeletnek. Gyors folyású, élvezetes, könnyen lehet olvasni, ezért általános iskolásoknak is nyugodt szívvel a kezébe adhatod. De nemcsak a gyerekeknek remek, én is nagyon jól szórakoztam, mert okos és vicces, mindez anélkül, hogy túl sok lenne a jóból.
Bővebben: http://wmn.hu/2016/07/27/charlie-es-a-csokileves-megfoz…

Egyszerűen imádtam! A történetet, az illusztrációkat, a szereplőket, a hangulatát… az egészet!
Először filmen láttam és nagyon tetszett. Örültem, mikor megtudtam, hogy könyv is van.
Amint ráleltem megis vettem és nagyon örülök, hogy olvashattam. Biztosan újraolvasom még. Remélem a kislányommal is. :)
Miután végeztem vele újra megnéztem a filmet. Az a számomra meglepő eset történt, hogy a film több, mint a könyv.
A nagy része teljesen ugyanaz, de
spoiler
Mivel filmen láttam előbb volt egy kis hiányérzetem, de ezért sem tudok levonni az értékelésemből.
Ennek a történetnek hangulata van, ami magával ragad. Egy tanulságos, izgalmas, szeretnivaló mese. :)

Nagyon jó kis könyv. Nem is tudom, hogy eddig miért nem olvastam a fiúknak, mikor egyébként a filmet imádom. A fiúknak is nagyon tetszett, alig várták, hogy milyen kalandokba keverednek majd a csokigyárba. Mikor különböző édességeket mutatta be Vonka úr, akkor mindig megkérdezték tőlem a fiúk, hogy tényleg léteznek például olyan rágó, mert milyen jó lenne mondjuk az a fajta, amivel lehetne helyettesíteni a kajálást. Nemsokára majd a filmet is megnézzük, kíváncsi leszek, hogy az mennyire fog nekik tetszeni.

Nagyon szép történet gyerekeknek és nagyobbaknak egyaránt.
A hangoskönyv is nagyon jó volt, Stohl András nagyon jól játszotta a hangokat, élvezetes volt hallgatni.

A Barátságos óriás óta tudom, hogy valami kimaradt az életemből: Roald Dahl meséi. Még nincs késő, még lehet pótolni. Lehet, hogy gyermekként még jobban rajongtam volna érte, de most sem kell félteni, mert könnyen át tudok szellemülni egy hét éves kislánnyá, aki szereti hallgatni a meséket.
Félig meddig végül is Charlieval és Vonka úrral már találkoztam, mert a könyvből készült filmet (Tim Burton féle változat) már jó párszor láttam, meg is voltam lepődve, hogy egész jól megalkották a mozit a könyv alapján. Ilyenkor fel is vetődik a kérdés, hogy a film emlékei mennyire nyomják rá a bélyegét az adott olvasmányra. Nálam szerencsére nem nagyon. Próbáltam azért a filmes emlékeket mellékelni, és egy újabb világot kreálni a fejemben, ami nem hasonlít rá.
Úgy gondolom, hogy ez is alapmű lesz gyermekeim számára a későbbiekben.
Egyrészt, mert bár Charlie családjának nincs semmije, viszont mégis nekik van a legnagyobb kincsük: az igaz szeretet.
Másrészt mert tele van olyan gyerekekkel, akik egyértelműen nem követendő példák, és sajnos mégis elég sokat találkozni velük a való életben.
Szeretném, ha a mi majdani porontyaink kis Charliek lennének, akikben még él a csoda, a tisztelet és a remény és nem válnának mohó, akaratos, elkényeztetett gyerkőcökké. Tudom, ez mind rajtunk múlik, de remélem ilyen mesék segítségével, lesz némi esélyünk. :)

u.i.: Büszke vagyok magamra, mert a megannyi édesség ellenére, nem ugrottam neki egy doboz bonbonnak vagy tábla csokinak sem :D

Szépen felépített, lendületes és olvasmányos történet egy szegény, ámde álmokban és fantáziában gazdag kisfiúról és egy gyermekkorában az atyai szigor által elnyomott csokigyárosról, akik idővel jó barátságot kötnek. Szomorú látni és átérezni, hogy milyen mély szegénységből érkezik Charlie és milyen sokat jelent neki egy látogatás a csokigyárban. Izgalmas részlet az aranybiléták keresése, szinte már jobban izgul az olvasó mint maga Charlie, hogy övé legyen az utolsó. Dahl nagyon furfangosan a nyertes gyerekek jellemábrázolásában tanítja kis olvasóit a kevésbé szerethető tulajdonságokhoz való viszonyuláshoz mint torkosság, dölyfösség, elkényeztetettség, tudálékosság. Finom éllel társadalomkritikát is megfogalmaz a négy karakter, négy tulajdonság ábrázolásával, a szülőknek a hozzájuk való viszonyulásával. Nagyon szép kiegészítője a történetnek a Johnny Depp főszereplésével készült filmesadaptáció . Nagyon tetszik a biztató végkicsengése isa történetnek, hogy merjünk bátran nagyot álmodni, mert megérdemeljük, hogy előbb – utób mellénk álljon a szerencse.

Az angol eredeti talán egy hangyányit jobb, de azért megunhatatlan, a kedvencem Dahl-tól.

A 2005-ös filmet minden karácsonykor megnézzük és imádjuk. Kellemes érzés volt elolvasni és megismerkedni Roald Dahl meséivel.
Felnőttként olvasva: színtiszta irónia, egy szívmelengető történetbe csomagolva. 4 kitűnő, de elrettentő példa arra, hogyan NE neveld a gyermeked. 1 példa arra, hogy nem minden gyerek elfajzott kis vakarcs.
A magyar fordítás kiváló, emelem nem létező kalapom!

Soha ne feledd: akár egy hóban talált papír fecni is képes megváltoztatni mindent!

Gyerekkorom egyik nagy kedvenc regénye volt. Mélységesen meghatott a fiú szegény családjának helyzete és összetartó, őszinte szeretete. Mivel nem a filmet láttam először, igen máshogy képzeltem el a csokigyárat. A könyv címe lelövi kicsit a történet elején lévő fő aggodalmat, vajon Charlienek sikerül-e eljutni a csokigyárba. Szuper volt rájönni arra, hogy bizony a felnőtt, gazdag Vili Vonkának is bőven van gondja és a gyermekkori traumáit még nem dolgozta fel. Egyébként egy vidám regény volt, nagyon fura és bonyolult csokigyárral, kicsike, cuki umpalumpákkal, egy rakás elkényeztetett, … gyerekkel és csodás mesébe illő véggel. A filmet felnőttként is láttam, a könyvet pedig szeretném beszerezni, mert erre a történetre tényleg szükség van, sose adjuk fel a reményt!

Roald Dahlt elsősorban a felnőtteknek írt könyvei alapján ismertem meg, aztán jött Matilda, aki levett a lábamról… Most pár órára ismét gyerek lehettem és Karcsival együtt fedezhettem fel Vonka úr híres csokigyárát. A történet, a szereplők, a szereplők nevei spoiler… le a kalappal az író előtt. A mese vége spoiler. Sajnálom, hogy nem gyerekként olvastam, de így felnőttként is tetszett. Olvasás közbem gyakran összefutott a nyál a számban, de ennyi finomságról olvasva ez nem is csoda :-).