Boszorkányok 86% 224 csillagozás

Gyerekkoromban én is féltem a boszorkányoktól, ebben nagy szerepet játszott Jancsi és Juliska meséje, ahol a gonosz, bibircsókos öregasszony becsalogatja a gyerekeket a mézeskalács házikóba és megsüti, majd megeszi őket. Ez persze régi történet, de Dahl könyve után megint elgondolkodtam… Lehet, hogy tényleg léteznek boszik?
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2017/03/16/roald_dahl_boszork…

Nagyon sokszor hangoztattam már, hogy Roald Dahl az egyik kedvenc íróm, és szerencsére még nem olvastam el az összes magyarul megjelent könyvét, így már az a tudat is öröm, hogy még van mit olvasnom tőle.

A Boszorkányok első lapjain azon nevetgéltem, hogy Roald Dahl meglehetősen szereti ijesztgetni a gyerekeket. A főszereplő nagymama ugyanis a boszorkányokról mesél a kisunokájának, és nagyon hatásosan, ijesztően festi le őket.

Roald Dahl remekül keverte a történet szálait, olyannyira, hogy nemcsak a gyerekek tudják beleélni magukat teljességgel a történetbe, hanem én is izgultam és törtem a fejem, hogyan fogja nagyi és unokája elpusztítani a boszorkányseregletet. És el fogja-e egyáltalán? Mert Roald Dahlnál az sem meglepő, ha az események teljesen máshogy alakulnak, mint ahogyan mi elképzeljük.

Csak annyit mondok, ennek a történetnek a vége igazán meglepő! Olvassátok el, de ne úgy, mint a kisfiam, Titusz, akinek szintén elújságoltam balga módon ezt a meglepő véget, amivel annyira felcsigáztam, hogy nem bírt magával, és miután a történet felénél járt, elolvasta a végét. Aztán meg a közepét. :D Szóval, csak szépen sorban!

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/06/roald-dahl-boszork…

Titusz is elolvasta, az ő értékelését itt olvashatjátok:
http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/delutani-matine-ti…

Ennél nagyobb sikert könyv még nem nagyon aratott nálunk. Folyton ezt kellett olvasnom. Éjjel-nappal, amikor csak volt egy kis szabad időnk. Kislányom is elismerte, hogy ennyire még talán nem kattant rá könyvre.
Meglátásom szerint épp a megfelelő életkorban kapta ezt a Roald Dahl dózist. (Egyébként imádjuk Őt magát is!)

Egy vonatúton, időtöltésnek jó volt a történet, de nagyon hamar kiderült, hogy nem én vagyok a célközönség.
A boszorkányokról viszont nagyon sok mindent megtudtam, úgyhogy hasznos volt, ez tagadhatatlan. :)) Igaz, hogy csak a főállású boszorkányokról, akik ízig-vérig boszorkányok, gonoszok, félelmetesek és ijesztőek, és a való életben csak látszattevékenységet folytatnak elterelésként, de a másodállású boszorkányokra nem tér ki a könyv. spoiler
A történet különben mozgalmas és fantáziadús, és elég ijesztő is, méltó egy boszorkányokról szóló meséhez. Ennél már csak az illusztrációk voltak rémisztőbbek, még a nagymama alakja is úgy volt megrajzolva, hogy nem igazán szeretnék vele találkozni személyesen, pedig ő a jó oldalon állt. :)

Boszorkányok márpedig vannak. Igen, uraim, tudjuk, hogy Önök szerint minden nő az (pedig csak arról van szó, hogy nem értik a mi viharos érzelmi életünket, ami nem csoda, sokszor mi sem tudjuk követni saját magunkat), de én én most nem azokról a hölgyekről beszélek, akiktől sokszor falnak mennek, de halálra unnák magukat nélkülük, hanem az igazán gonosz boszorkányokról, akik utálják a gyerekeket és el akarják törölni őket a Föld színéről. Roald Dahl a tőle megszokottól sötétebb tónusú meséje nem éri el A barátságos óriás szintjét, de így is a letehetetlen kategóriába tartozik, izgalmas, bár időnként határozottan horrorisztikus mese, amelyben a boszorkányok tényleg nagyon gonoszok, de mivel az általuk galád módon egérré változtatott kisfiú és vagány nagymamája nem ijedős típusok, természetesen azt kapják, amit megérdemelnek. Nem aratott egyöntetű sikert ez a könyv, mivel helyet kapott az Amerikai Könyvtárosok Egyesülete által összeállított, a leggyakrabban kifogásolt könyeket összegyűjtő listáján, miközben szerzőjét 2012-ben az amerikai tanárok a kedvencüknek válaszották. Pék Zoltán új fordításában jelent meg most a könyv, Quentin Blake rajzaival, amely egyáltalán nem olyan elbűvölő, mint Roald Dahl legismertebb meséje, azonban azoknak, akik nyitottak az átlagosnál elborultabb műfaji darabokra, nagyon jól fognak szórakozni rajta. Nekem nagyon tetszett, pont azért, mert bátran el mert térni a szerző a kliséktől, annak ellenére tudott rendkívül szórakoztató lenni a történet, hogy igencsak hátborzongatóra sikeredett.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/03/09/konyvkritika_r…

Elég meglepő a történet témája, már-már inkább megrettentő is egy kicsit. Megtudjuk, hogy ezek a boszorkányok sem a jó szándéktól vezéreltek mint ahogy általában a mesékben. Mégis mennyire lehet őket kicselezni ha egyáltalán van rá mód vagy mindig minden körülmények között is csak ők győzhetnek? Megtudjuk milyen összejöveteleket tartanak és mennyire közösek a céljaik, mi a feladata a vezérüknek. A végére eléggé izgalmassá vált, hogy együtt izgultam a nagymamával és az unokával az étteremben. Nagyobb gyerekeknek ajánlom inkább. Kisebbek részére még nem annyira való de sok mesében szerepel boszorkány.

Hát ez kellemes meglepetés volt :D Ezt láttam kicsiként filmben, és milyen sokáig kerestem, hogy mi ez! S végre megtaláltam. Nem is tudtam, hogy könyvből van, nagyon tetszett! Így végül örülök, hogy a Maupassant könyvet nem tudtam beszerezni :D

Egészen más szálra futott ki a történet, mint amit a cím alapján vártam volna, de így is nagyon tetszett. Szerettem a kötetlen, E/1-es hangvételét, a sztori maga pedig helyenként kellően ijesztő, izgalmas és a vége felé melankolikus is.

Érdekes olvasmány volt, segített egy kicsit kikapcsolni az agyam. Egy kicsit meseszerű, kicsit fantasztikus, mégis olyan kézzel foghatóan egyszerű.
Adott egy, az unokáját egyedül nevelő nagymama, aki mindent tud a boszorkányokról. Ketten elmennek nyaralni és pont abban a hotelben szállnak meg, ahol az angliai boszorkányok éves gyűlésüket tartják. A boszorkányok azt a tervet eszelik ki, hogy egy Késleltetett Hatású Egércsinálószerrel egész Anglia gyerekeit egyszerre változtatják egérré. Főszereplő párosunk viszont mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a tervet ne tudják végrehajtani.

Ház izé… felnőtt fejjel csak fura, de a célközönséget meg egyáltalán nem érdekelte azon túl, hogy ha esetleg a mi szomszédunkban is lakik egy boszorkány, akkor az bizony a nagymamája off. Elképzelhető, hogy később, önálló olvasással a gyereknél többet tud elérni – bár, eleve hátrány, hogy egerektől hemzseg, nem macskáktól :P