Imprimatur (Imprimatur 1.) 74% 186 csillagozás

Nekem pont azért tetszett amiért a legtöbb embernek ITT nem. Sajnos elegem van az olyan "történelmi regényekből ami csak a cselekményre koncentrál, de háttér-információban szegényes, vagy nagyon rövid. Igen is kellenek olyan könyvek amelyek részletességgel beszélnek az adott kor hátteréről, ételeiről, gyógyászatáról, és történelméről is. Sokkal érdekesebb és maradandóbb egy regényen keresztül megismerni így a barokk kort mint utána keresgélni. Aki meg csak pörgős cselekményt akar, izgalmat (ami ebben a könyveben is megvan egyébként-4 nap alatt olvastam ki…) azonban untatják a részletek ami a korról fest bővebb és HITELES képet, azok maradjanak a hígabb irodalomnál. De én már nagyon éheztem egy ilyen könyvre a sok limonádé új történelmi regény között, amiben vajmi kevés a történelmi információ és csak az izgalmon van a hangsúly.

Szerencsére 21. században is akadnak ilyen művek és nem kell állandóan klasszikusokat olvasni, ha az ember valami értékeset akar a kezébe venni.

Megjegyzés: Elkezdtem a 2. kötetet is olvasni és szembesültem a fordító jelentőségével. Todero Anna kiváló munkát végzett az első köteten.

Imprimatur értékelés 5+++

Lassan haladtam a könyv olvasásával, mert tele volt a történet olyan történelmi kifejezésekkel, épültekkel, tárgyakkal és eseményekkel, ami után kellett néznem. De ez az én nem tudásomból adódik. Sokat megtudtam a 17. századi Rómáról és a kor eseményeiről, társadalmi felépítéséről . A krimi szál igazából a könyv felénél gyorsult fel. A történetet inkább mondanám történelminek, mint kriminek. Nekem tetszett a könyv.

Harmadjára fogok neki. És utoljára. Ha nem megy, akkor cserekönyv lesz belőle. (okt. eleje)

Utólagos jelentés: haladok benne és élvezetes és hűde-hajde-jó. (okt. 2. hete)

Legeslegutólagosabb jelentés (okt.24.): elolvastam és komoly pálforduláson estem át, már ami a könyv megítélését illeti. Először is nem tetszett a szerzőpáros. Mesterkéltek, álfontoskodók, hír-felverők, mindezt tudományos köntösbe rakva, jujjujjujj.
Azért többször nekikezdtem a könyv olvasásának, de röviddel azután mindig találtam valami érdekesebb olvasnivalót. Márpedig ha olyan jó lenne… – gondoltam.
No de a történelem iránti csillapítatlan érdeklődésem csak nem hagyott nyugodni, így nekifogtam harmadjára is. Sokkal kisebb, mondhatni minimális lelkesedéssel (ld. legelső bejegyzést). Ja és avval az eltökélt szándékkal, hogy a könyv hátán írni fogom, hogy ki kicsoda, nehogy elmerüljek a szereplők neveinek és hovatartozásának ijesztő tengerében, mint korábban (mert hogy kicsoda is az a Stilone Priaso és várjunk csak, most akkor ki a zenész, ha nem ő és honnan jött és miért is fontos ez? stb.)

Íme a konklúzió: megtalálván az Ariadné-fonalat (= névjegyzék) és lecsökkentvén elvárásaimat, BAROMISÁGOSAN IZGALMATOSAN ÉRDEKESSÉGESnek találtam. Ugonio után szabadon.

Nem rossz, nem rossz, csakhát….
Ejjj, hát túl hosszadalmas. belefáradtam már abba a mindenéjszakai bolyongásba, abba a rengeteg labdacsba, tinktúrába, kenőcsbe stb…. túlbonyolították a cselekményt, igazából már alig vártam, hogy vége legyen. a kevesebb több lett volna. szerintem Ecotól messze elmarad….
Azért nem annyira rossz, csakhát….

Érdekes volt…, csak nem is tudom. Nem az, hogy hiányzott volna valami, csak…
Tulajdonképpen tetszett is, csak…. Ez az egész dolog a a pápával…, hát nem is tudom. És egy könyvbe az ember azt ír le, amit akar. Engem kifejezetten érdekel a történelem, és éppen ezért zavar, hogy nem tudhatom, hogy mennyire hitles ez az egész. És itt nem a pápa „befeketítéséről” van szó. Egyszerűen azt nem tudom felfogni, hogy ha tényleg ilyen jelentős dokumentumokat találtak, akkor miért egy regény formájában írták meg, ami engem legalábbis, az igazság szempontából inkább kevésbé szavahihető (hiszen az írók esetleg torzítanak a valóságon, hogy izgalasabb történetet hozhassanak létre, méhgha az igazságból inulnak is ki), szóval nem értem, hogy miért nem egy tudományos dolgozat, értekezés, könyv, stb formájában publikálták, ami esetleg hitelesebb?Ráadásul, amikor valaki ilyen dokumentumokat talál, hát szerintem sokkal jobb, ha rendes, tudományos munkát végez vele. (tőlem utána regényt is írhat, de előtte publikája a kutatásait rendesen.) Persze a történészészek szárára egyes mozzananatok bizonyára ismertek, de valszószínüleg vannak új felfedezéesk is. És ezek így szerintem ellehetetlenítődtek.
Nem tudom érthető-e, amit mondani akartam. Ráadásul némiképp zavaros is.
Ha regényként olvasom, akkor csillagos ötös. Viszont, ha már a történelem hiteles tükréneként akarnám olvasni…, nos annak kissé… nem tudom a megfelelő szót.
Persze, így több emberhez jut el, de nem lehet komolyan venni, akármivel is támasztja alá.

Zseniálisan kitalált összeesküvés elmélet. Bár csak lassan tudtam vele haladni (betegség, színház, bál, na meg a kisbetűs sok-sok oldalnak köszönhetően), de végül már letenni is alig bírtam. A szerzők a végére igencsak belejöttek, remélem, a következő kötetnél nem veszítik el ezt a lendületet. Engem elgondolkodtatott, hogy igazából sohasem tudhatjuk meg, mi lehetett és akár a mai világban is mi lehet egy-egy történelmi esemény mozgatórugója. Várom a következő részt!

Bár a szerzőpáros a függelékben utal arra, hogy a regény hasonlatosságot mutat egyrészt a Sherlock Holmes történetekkel, ahol a naív Watson narratíváján keresztül lehet a történet alakulását nyomon követni, másrészt Bocaccio Decameronjával, ahol szintén egy bezárt helyen mesélnek a szereplők történeteket egymásnak, hogy a pestist elkerüljék, én viszont úgy éreztem, hogy Umberto Eco hatását nem lehet nem észrevenni. Nagyon sok a párhuzam a Rózsa nevével, itt is a tapasztalatlan ifjú szegődik társul a rejtélyes bűnügy szálainak felgöngyölítésében az idősebb, nagy tudású egyházi személynek (mégha itt az apát a regálénak köszönheti is a kinevezését). Amíg ott a kolostor zárt világa szolgáltatja a hátteret, itt egy karantén alatt álló fogadó. Mindenesetre könnyebben olvasható, mint Eco. Erénye a műnek, hogy nagyszerűen jeleníti meg a XVII. század végi Európa életét, a politikai viszonyokról, az uralkodók ármánykodásairól is remek képet ad. A barokk körmondatok, az okkult tudományok felidézése, asztrológia, a gyógyítással kapcsolatos hiedelmek mind a korhűséget támasztják alá, miközben a korabeli Róma utcái, műemlékei, épületei, no meg föld alatti járatai a örök város szerelmeseinek külön élményt nyújtanak. Bár a regény végén szereplő függelék egy kissé terjedelmes, de annál érdekfeszítőbb, nem von le semmit a mű értékéből.

Jó könyv, de mi az a nagy hűhó körülötte? Annyira nem jó

Ez a könyv, ha nagyon sarkítani akarnék, azt mondanám, hogy a fiatalabb korosztálynak való, akik sokkal fogékonyabbak a történelemre, és életük során jobban felhasználhatják a történetben leírt adatokat és tudásanyagot életükbe, mint azok, akik már munkájuk fénykorában vágtak neki, vagy akik nem fogékonyak a témára. Számukra túl részletes, és „érdektelen lesz”, mert ők egy jó cselekménnyel felépített sztorira vágynak, és egy szórakoztató könyvre. Noha, nem minden része élvezetes, olykor leül, de a végén levő epikusba hajló üldözés feldobja a végső pontszámot. Jóindulatú leszek a számokat tekintően, és örömmel várom, hogy kezembe vehessem a folytatást.

Értékelés: 8.5/10
(Később blogban)

Az első kötetet már sokadszorra olvasom, és nem tudom megunni. Érdekel, érdekes is, izgalmas.
Persze az egy teljes oldalt betöltő (picik a betűk) felsorolások fárasztóak voltak, főleg a második kötetnél, de ez mindegyiknél így lesz.
Ezektől függetlenül alig várom, hogy kijöjjön az Intrika, és a Mysterium 8D