Elsodort ​világok 58 csillagozás

Risto Isomäki: Elsodort világok

India ​nyugati partjainál a kutatók óriási, elsüllyedt városok romjaira bukkannak a tengerfenéken, melyek feltételezhetően a tengerszint emelkedésének következtében pusztultak el. Amrita Desai régész megpróbálja felderíteni a víz alatti romvárosok titkait. Mi történhetett itt tízezer éve? Vajon mi okozta a városok pusztulását? Kutatásaihoz egy különleges tengeralattjáróra van szüksége, így hozza össze a sors az orosz Szergej Szavelnyikovval. Ezzel egy időben Grönlandon Kari Alanen, finn gleccserkutató meglepő felfedezést tesz, ami összeköti a Cambay-öbölbeli romokat, Grönland szárazföldi jégmezeit és a Bahama-szigetek misztikus kőtömbjeit.

Mikor a sok apró részlet végre egésszé áll össze, a tudósok rájönnek: az emberiség jövője veszélybe került. Vajon lesz elég idejük cselekedni? Meg tudják-e hozni a világ vezetői időben a helyes döntéseket? Egyáltalán van még remény?

Risto Isomäki regényét méltán nevezhetjük napjaink egyik legfontosabb könyvének, hiszen… (tovább)

Eredeti cím: Sarasvatin hiekkaa

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633100387 · Fordította: Benyovszki János, Endresz Brigitta, Kiss Klaudia, Lerch Bella, Pasztercsák Ágnes

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Olympia_Chavez P>!
Risto Isomäki: Elsodort világok

Mit csinál a lüke moly, miután sikerült egy jól megírt, objektív és tényfeltáró ismeretterjesztő könyvet olvasnia klímakatasztrófa témában? Keres magának egy öko-thrillert, hogy megint legyen min paráznia.
A finn szerző regénye, mint a borítón is fel lett tüntetve, ebbe a borzongató műfajba tartozik. De thriller ide, vagy oda, nem karmoltam szét magam a feszültségtől. A könyv nagyon lassan, kényelmesen építkezik, a cselekményt is három szálon indítja el. Először egy nagy totált kapunk a bolygó különböző megkapó szépségű pontjairól, majd egyre szűkíti a képet a konfliktus köré. Ördögien elegyít misztikumot és történelmet, fikciót és valóságot, hogy Atlantisz példájával és emlékével építsen föl egy nagyon is hihető jövőképet. Szóval érdekes és jól összerakott történet, még ha a csillagok száma nem is épp ezt tükrözi. Ennek egyik okát pedig már említettem. Feszültségteremtésben a szerző pont olyan tehetséges, mint az iskolai töri, vagy földrajzkönyvek szerzői. A dialógusok meg sokszor iskolás szinten mozognak, szó szerint és átvitt értelemben is. Egy-egy alkalommal az oktatóvideók hangulatát idézte meg. A „tanár” mond valami nagyon érdekeset, perceken keresztül részletezi a megfigyelések tudományos hátterét és összefüggéseit, amire a hallgatóság csak valami bárgyú, csodálkozó visszajelzést tud magából kipréselni, esetleg a tanár által sugallt kérdést, igényelve a további magyarázatot.
Ezek ellenére mégis egy élvezetes, érdekes könyv volt, amire nem bánom, hogy időt szántam, mert ezek a fejezetnyi kiselőadások, a minden irányba kitekintő, a Da Vinci-kód stílusát idéző szövevények igazán szórakoztatóak. Az oktatóvideós stílus is átlép néha egy Albert Barillé-fél Egyszer volt… az ember a kihalás szintű „mesébe”, amiben Szurtos és Pöttöm (ők az emberi rossz megtestesítői) is főszerephez jut, ráadásul a jó oldalon. Ki ne imádná ezt a fajta gazdasági és politikai érdekeket mellőző optimizmust, még akkor is, ha csak egy eszköz a végjáték fokozásához? Biztos, hogy maradandó élmény marad a könyv, de az is, hogy ebből nem fog hollywoodi produkció készülni.

Emmi_Lotta I>!
Risto Isomäki: Elsodort világok

Így jár az, aki igyekszik sok mindent elolvasni, csak azért mert finn. Az olvasásélmény az unalom lett. Még a szokásos finnirodalom-rajongásom sem engedi, hogy ezért a regényért lelkesedjem.
Nekem ez nem volt elég érdekfeszítő. Regénynek álcázott ismeretterjesztés unalmasan megírva, sablonos jellemrajzokkal, holt párbeszédekkel. Az izgalmas téma ellenére sem találtam a regényt érdekesnek, élőnek.
Ez volt az első „ökothriller”, amit olvastam. Én inkább katasztrófaregénynek nevezném a katasztrófafilm mintájára. Mindenesetre azt sem kedvelem. Abban, hogy nem igazán érintett meg engem ez a könyv – amelynek eredeti címe (Szaraszvati homokja) találóbb –, lehet, hogy Jane Austen is hibás. Közvetlenül az ő kiváló regénye után a kontraszt túlzottan nagynak bizonyult.

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633100387 · Fordította: Benyovszki János, Endresz Brigitta, Kiss Klaudia, Lerch Bella, Pasztercsák Ágnes
1 hozzászólás
csartak P>!
Risto Isomäki: Elsodort világok

Ez a könyv régóta várt a polcomon, hogy elolvassam, de mindig csak halasztódott. Aztán nemrég azért kezdtem el olvasni, mert összekevertem egy másikkal, aminek még a címe se hasonlított rá. Az elejét kicsit untam, mert nehezen állt fel, merre felé is tartunk, plusz a szereplők közötti interakció egy gyengébb kategóriás katasztrófafilm epizódszerű jeleneteire emlékeztetett. Így a helyszínek guglizásával és térképezésével szórakoztattam magamat, mert végülis tök jó dolog valós helyszínekről és jelenségekről olvasni. De aztán kb. a felétől felgyorsultak az események. Jól felépített, logikus, tudományos fejtegetésekkel alátámasztott levezetés, az elkerülhetetlen katasztrófáig. Az író alaposan utánajárt a témának, meggyőző volt, jól keverte a fikciót a valósággal, sikerült elérnie, hogy izgalommal faljam be a maradék lapokat, a leírások olyan hatásosak és képszerűek, részletesek voltak, hogy szinte ott éreztem magam a jéghegyek tövében csonttá fagyva.
Aki többet akar megtudni a jégkorszak, özönvíz, felmelegedés, cunami témákról, és hogy egyáltalán milyen természeti jelenségek és folyamatok munkálkodnak a háttérben, ami a sokszor emlegetett ökológiai katasztrófához vezethet, annak mindenképp érdemes elolvasni.

Morpheus>!
Risto Isomäki: Elsodort világok

Könnyű olvasmány, ha mások krimit olvasnak kikapcsolódásként, én öko-thrillert. Ne várjunk művészi mélységeket, alig vannak benne felesleges helykitöltő bonyodalmak, szépen tartunk alfától az ómegáig. Sajnos a történet csak azért fikció, mert még nem tartunk az ómegánál, viszont már valahol az ábécé közepénél járhatunk. Amennyiben a valóságban is eljutunk a katasztrófákig, Magyarország felé nem tíz meg százezrek fognak elindulni, hanem milliók. Igen, baromi jó helyen vagyunk, talán idáig még a megacunamik se fognak elérni. És ha akkor is így fogunk viselkedni, mint most, akkor nem lesz kegyelem, és nem is fogunk érdemelni kegyelmet.
Addig is szeretetben gazdag, gyűlölettől és megacunamiktól mentes, békés napokat kívánok! Élvezzük, ameddig lehet!

2 hozzászólás
Juci P>!
Risto Isomäki: Elsodort világok

Az az igazság, hogy én óriási sucker vagyok, ami a katasztrófatörténeteket illeti, legyen az egy múltbeli esemény rekonstrukciója vagy jövőbeli rémségekkel való ijesztgetés, és ilyenkor az sem zavar, ha a könyv nagy része gyakorlatilag (népszerű) tudományos-technológiai értekezés. Na, ezt teljes mértékben megkaptam ebben a könyvben, ami miatt meg tudtam bocsátani a regénytechnikai hibákat (lásd kétdimenziós regényalakok, rettenetesen gyermeteg szerelmi szál, béndzsa párbeszédek, időkezelési problémák stb.). Ne is csúfoljuk ezt regénynek inkább, mondjuk, hogy kalandos formában tálalt ismeretterjesztő ökológiai kiáltvány, annak meg eléggé olvasmányos, közérthető és izgalmas :)

4 hozzászólás
Sai_home>!
Risto Isomäki: Elsodort világok

Nem rossz könyv, nekem eléggé tetszett, de talán kisregénynek mondanám, alig 3 óra alatt elolvasható és a cselekmény se sok, ami engem nem zavar, de tudom, hogy másokat igen :)
Ez a könyv egy figyelemfelkeltés, az író érezhetően olyan témákról ír, amiket ismer, hihetőek az adatok és a katasztrófa lefolyása. Mindig érdekes olyasmiről olvasni, ami még a mi életünkben is megeshet, főleg, ha ennyire részletesen és „valósághűen” van tálalva.
A könyv első fele kicsit túl is van írva, nem történik szinte semmi és információkkal se lát el bennünket, inkább a szereplőkre fókuszál, egyfajta hátteret épít. A második fele viszont pörgősebb, akciódúsabb, sokkal jobban olvasható.
Érdekesség, hogy nem az amerikaiak, hanem az oroszok játszák a „jófiúkat” :)
Jó kis öko-thriller annak ellenére, hogy több, mint 10 éves.

bürök>!
Risto Isomäki: Elsodort világok

Volt szerencsém élőben is látni/hallani az írót. Nagyjából le is lőtte az egész könyvet, egy év viszont – ilyen szempontból szerencsére – jótékonyan ki tudja hipózni a memóriámat, úgyhogy mire belekezdtem a könyvbe, már csak homályos emlékképeim voltak arról, miről is fog szólni. Érződik, hogy elsősorban gondolatébresztőnek szánt regényről van szó, elég sok benne az ismeretterjesztő rész, ami az olvasó szempontjából indokolt lehet, a párbeszédeket viszont helyenként teljesen életszagútlanná tudja tenni. Különösen az elején tűnt sutának a szereplők közötti interakció, a téma maga viszont elég érdekes ahhoz, hogy viszonylag könnyű legyen az ilyesmiken felülemelkedni. Ijesztő, mert hihető.

Coralie>!
Risto Isomäki: Elsodort világok

Félelmetes könyv, mert a valóságra épít. Belegondolni is ijesztő, hogy egy nap talán ilyen végzetes következményei lesznek az emberiség tetteinek. Sajnos nem vesszük elég komolyan a figyelmeztető jeleket, továbbra is maximálisan kizsákmányoljuk a természetet, és úgy teszünk, mintha az egész nem számítana, hiszen képesek vagyunk kezelni a katasztrófákat. De ez nem igaz, a természet mindig erősebb lesz nálunk. A könyv tele van tudományos indoklásokkal, leírásokkal, persze regény formájába öntve. Nagyon érdekesnek találtam, sok értékes információt tartalmaz. A jégmezőn játszódó jelenetek pedig izgalmasak voltak!

Lisie87 P>!
Risto Isomäki: Elsodort világok

Tetszett a könyv. Imádom az öko-thrillereket. :)
Baljós, elgondolkodtató hangulat. Sok tudományos ismeret. Nagyon rossz belegondolni, hogy akár ez tényleg megtörténhet, vagy valamilyen hasonló borzalmas katasztrófa , sokszor az ember bele sem gondol, hogy milyen közel is lehet egy ilyen esemény.
A szereplők kissé kidolgozatlanok, de tekintve a könyv lényegét, érthető, hogy a háttérbe szorulnak. Az események viszont pörgősek, és volt benne egy két igazán izgalmas rész, amikor izgultam értük!
Szóval köszönöm, ez most igazán jól esett! :)

Mandragoria>!
Risto Isomäki: Elsodort világok

Van itt minden, mint a búcsúban!
Atlantisz említésével kezdődik, aztán egy tengeralattjáró fura lökéseket észlel (azt hinné az ember, hogy Nessie az), később folytatódik az Atlantisz körül zajló kutatások során feltárt régészeti leletek elemzésével és a lehetséges okok átbeszélésével, kitérve évezredes birodalmak kultúrájára és a hinduizmusra (meghintve pár csipet romantikus pillanattal), közben folyamatosan kutatnak a jégmezőkön, végül az egész átmegy egy eleve hamvában holt próbálkozással (nyomokban akciót tartalmazva) a világot elpusztítandó megacunami megakadályozására, ám a részletek sehogy sem akarnak összekapcsolódni annak ellenére, hogy minden rész a maga módján felettébb érdekes.
Na jó, csak az első merülésre nincs ok, illetve arra, hogy tulajdonképpen miért kellett ilyen gyorsan cselekedni a jégmezők körül, de a többi kapocs is gyenge lábakon áll, amiket simán ki lehetett volna tölteni még rengeteg más mindennel.
A geológia értekezések nem igazán tudtak lekötni, lévén, hogy sok fogalmam nincs a lemeztektonikáról, főleg a földtörténetről, bár az is tény, hogy nem volt túl bonyolult módon kifejtve.
Legjobban az Atlantisz-legenda tetszett, amire szépen magyarázatot is találtak, és ezt hozták lényegében összefüggésbe a jelen problémákkal (talán). Szívesen elidőztem még volna a vízözön lehetséges értelmezéseivel és az egyes kulturális egyezőségekkel.
Jó volt a végén a magyarázat, hogy mi fikció és mi tudományosan bizonyított, bár egyszerre hittem el mindent, ugyanakkor amilyen képtelen volt, egyszerre is cáfoltam meg. Nem jön még tragédia, de a helyzet közel sem rózsás! (A végén még ad néhány tippet arra is, miként lehetne megpróbálni megmenteni a Földet a globális felmelegedéstől.)
Szóval, jó volt ez, de mégse. Túlteng az üresjáratoktól (romantika, értekezés a családról, az olvadéktavak túlzott részletezéséről, eltévedés a jégmezőn), ugyanakkor a többi rész meg túlságosan érdekes… Egy a lényeg, mindenképpen megéri elolvasni!


Népszerű idézetek

csartak P>!

– Néha a nagy dolgok is apróságokon, akár a véletlenen tudnak múlni. Kína egyetlen villámcsapás miatt vonult vissza a tengerekről. A villám leégette a Tiltott város új fa-épületeit és meghalt a császár kedvenc felesége. Az uralkodó összeomlott, az alattvalók úgy vélték, ez az istenek üzenete. Kína bezárkózott, az európai felfedezők a nagy semmibe hajóztak. Ez az egyetlen villámcsapás az ok, hogy most nem kínaiul, hanem angolul beszélünk egymással.

304. oldal

Morpheus>!

Növelnünk kellene erdőterületeinket, s hagynunk kellene a fákat a mostaninál nagyobbra nőni az erdőgazdaságokban is, mielőtt kivágjuk őket.

352. oldal

csartak P>!

Az emberiség története a 20. század végétől valódi katasztrófafutamhoz hasonlított. Atomfegyverek, atomerőművek, sugárfegyverek, tévedésből kifejlesztett gyilkos vírusok, szándékosan kifejlesztett gyilkos vírusok, önmaguktól kifejlődött gyilkos vírusok, egyre szörnyűbb vegyi fegyverek, az ózonréteget pusztító kemikáliák, a klímát melegítő vegyületek, nanotechnológia, biotechnológia, egyedi emeletes házak erőforrásaként működő kis atomerőművek eszményképei, álmok minél különlegesebb feladatok ellátására kifejlesztett többmillárdnyi robot gyártásáról, melyek kis radioaktív elemekből nyerik hajtóerejüket.

341. oldal

Morpheus>!

Minden, a regényben említett, megacunamikat érintő kutatás eredménye – sajnos – valós.

350. oldal

Morpheus>!

Ugyancsak fontos lenne az Európa nyugati partjain és a Egyesült Államok keleti partjain található atomerőműveknek, illetve az elhasznált nukleáris üzemanyag hűtőmedencéinek védelmét megerősíteni, gondolván a különböző méretű cunamikra és az eddigieknél erősebb orkánokra.

354. oldal

bmgrapes I>!

… ha csak egy isten van, akkor egy Igazság, nagy i-vel, nem pedig számtalan kis igazság kis i-vel. Tehát bárminemű problémára csak egy válasz, egy megoldás van. A hinduizmus világképe nem ilyen dualista, se nem …monolitikus, hanem itt valamilyen szempontból bármi igaz lehet.

73. oldal

bmgrapes I>!

-Ha elalszol, és észreveszed, hogy valamelyik tagodat nem érzékeled,kelts fel. Ne tegyél semmit, amíg fel nem ébresztesz! Érted? Ez fontos!
-Rendben- mondta Amrita szófogadóan.- De elmondod, miért?
-Hidd el, jobb, ha nem tudod- biztosította Kari.
-Ez így még rosszabbul hangzik.
-Szóval, ha az orrod megfagy, és nem dörszölöd hóval, a legrosszabb esetben le is törhet.

272. oldal

Olympia_Chavez P>!

Vajon nagy hibát követünk el, ha úgy gondolunk a könyvekre, mint rövid élettartamú fogyasztási cikkre, egy egyszer használatos tárgyra, melyet egyszer elolvasunk, a következő évben pedig már tartósan el is feledünk? – gondolkodott Szergej. Miért vagyunk olyan biztosak benne, hogy minden valóban használható és fontos tudás benne van azokban a könyvekben, melyeket az utóbbi évben vagy évtizedben adtak ki? Miért hisszük, hogy minden fontosat csak most találták fel és az előttünk itt élt számtalan generációnyi ember, az irodalom, kultúra és tudás rétegei üledékként rakódtak egymásra az idő és történelem árában, akár a homok, amit a Szaraszvati hordott a Kathiawar-félszigetre? Honnan tudjuk, hogy nem vagyunk-e sok dologban továbbra is ugyanolyan tudatlan, szerencsétlen bolondok, mint amilyenek az angol telepesek voltak Indiában?

112-113. oldal, 9. (Nyitott Könyv műhely, 2010)

Coralie>!

Ti nyugatiak túl gyakran ragaszkodtok olyan dolgok megvitatásához, hogy vajon a Nap kerek-e avagy forró – fontolgatta Amrita. – Aztán akik szerint a Nap kerek, nem pedig forró, megpróbálják megölni az összes olyat, aki azt mondja, hogy a Nap márpedig forró, és nem kerek.

73. oldal

bmgrapes I>!

Mi lenne akkor, ha egy megacunami több ezer tonnányi sziklát vagy más uszadékot csapna egy atomerőmű védőburkának? Kibírná-e a csapást? …
…mi történne, ha egy nagy szökőár szilánkokra törné a világ atomerőműveinek felét….
…legrosszabb esetben is csak alig több mint egy milliárd évet kell majd várni, mire Európa radioaktivitása a természetes háttérsugárzás szintjére csökken.

253.é s 255. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cunami

Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Schätzing: Raj
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
Paolo Bacigalupi: A vízvadász
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Johanna Sinisalo: A Nap Magja
Michael Crichton: Az elveszett világ
Sylvain Neuvel: Ébredő istenek
M. R. Carey: Kiéhezettek
Justin Cronin: A szabadulás
John Marrs: The One – A tökéletes pár