Két ​világ határán 2 csillagozás

– Nem értem, miféle katasztrófasújtotta hely lehet az.
– A Páncélos tette.
– Páncélos? – visszhangozta értetlenül a férfi. – Úgy érti, hogy harcok folytak itt?
– Voltak harcok is, igen, de ide ritkán jutott csak el a háború. A Páncélos pedig egy sárkány, a legnagyobb és legfélelmetesebb mind közül. Az őseim nem figyeltek eléggé, lekötötte minden figyelmüket a Szentföldi hadjárat, ezért tudott átjönni. Felperzselte az egész dombot, aztán eltűnt, senki sem tudja, hová lett. Azóta íratlan szabály, hogy egy Doux egy évnél tovább nem lehet távol a birtoktól, és ezt még maga Napóleon is tiszteletben tartotta, amikor az akkori ősöm el akart távozni az oroszországi hadjáratról.

Pólya Zoltán: Ahol a sárkányok laknak 18. oldal

Beka majdhogynem sokkos állapotban bólintott, mire a másik elengedte, és hátralépett.
– Ki vagy te? Vagyis… hogyan lehetséges, hogy…? Én és te… – rázta a fejét habogva. – Ez hogy lehet?
Az idegen lány karba tett kézzel mosolygott.
– Na, szerinted, hogy lehet? – kérdezte.
Beka nem tudta eldönteni, hogy az összes lehetetlen opció közül melyik hangzik a legkevésbé őrülten.
– Az… ikertestvérem vagy? – kérdezte bizonytalanul, amikor végre sikerült valamennyire összeszednie magát.
Az idegen lány megrázta a fejét.
– Akkor csak képzellek. Bevettem valami gyógyszert, amitől hallucinálok.
Ismét fejcsóválás volt a válasz.
– Ha csak az agyamban létezel, akkor simán lehet, hogy letagadod, szóval… – tárta szét a karját. – Ki vagy?
– Rebeka – mondta az idegen lány magától értetődően.

Molnár-Berta Enikő: Rebeka és Rebeka 47. oldal

A negyedik emeletről csak nyolc lépcsőfok vezetett a padlás felé, mégis rettentő soknak tűnt Eszter számára, amíg remegő lábbal fellépdelt rajta. Most mintha nyögést hallott volna. A falhoz támaszkodva fülelt, de egy ideig semmiféle hang nem hallatszott. Pannit elkapták a gonosz boszorkányok, gondolta rettegve, aztán valami érthetetlen elszántság tovább vitte a lábait.
Amikor megtette az utolsó lépést, borzasztó felismerés érte: izgalmában nem gondolt arra, hogy túl magasan van a villanykapcsoló. Esélye sincs elérni. Itt már nem voltak ablakok, a félhomály félelmet szült. Eszter erős késztetést érzett, hogy visszarohanjon a lakásba. Szólni kell Anyunak, dobolt benne a parancs, közben a lába önkéntelenül vitte előre.

Early Moon: Kistündér 114. oldal

Mara bátorsága pillanatok alatt a bokájába szállt, főleg amikor észrevette, hogy egyszerre négy borostyánfénnyel villanó szempár mered rá.
A válláig érő zömök alak kezében felfénylett Mara telefonjának kijelzője, pedig úgy emlékezett, zsebre rakta. Tehetetlenül végignézte, ahogy a baltával faragott vonású, mágnesezett vasreszelékként meredő hajú fickó könnyűszerrel feloldja a képernyőzárat, megnéz rajta valamit, és átdobja a készüléket a mellette álló, bányászfokoson támaszkodó társának.
– Nincs jel – állapította meg elégedetten.
– Nincs jel, nincs hej – nyugtázta a másik, és hosszú, vörös bányászkabátjának belső zsebébe süllyesztette a telefont. Fokosa élesre fent darabnak tűnt, nem amolyan rézből öntött tompa dísznek.
– Minek az, szóból ért az ember. Ugye, kisasszony? – tette csípőre a kezét. – Mert azt maroktelefon nélkül is elő tudja adni, ugyan mi szükségét érezte, hogy ilyen korán kiverjen minket az ágyból.
Mara csak állt, és meg sem bírt mukkanni. Jól látta, amit a mobil gyönge, múló fényénél látott?

Puska Veronika: Bányavirág 131. oldal