Akarsz ​velem játszani? 86% 162 csillagozás

A nyári tábor emlékére. Tizenöt évvel később. Olykor – olykor kétségbeesetten keresünk valakit, és úgy gondoljuk, hogyha akkor…. Abban reménykedünk, hogy egyszer végre majd „hazaérkezünk”, de amikor újból besétálunk egy másik kelepcébe…..Képzelet vagy valóság? Ahogyan a földkéreg rétegei egymásra rakódnak, az idők során más-más zárványokkal, úgy rendeződnek egységbe Emma személyiségének múltbeli és jelenbeli sajátosságai. Mintha visszafelé haladna a feltárás. Mikor az éjszaka nemcsak a sötétség, meg a gyilkolászás napszaka, hanem a pihentető alvásé, amikor az ágyneműbe vannak elrejtve lelkünk legféltettebb titkai. Az persze kérdés, hogy miért csak sötétben nyílik meg a lélek, olyannyira, hogy még tulajdonosa is legtöbb esetben éjjel szembesül vele. Nincsenek illúzióim, pontosan tudom, hogy mely réteg képezi eme mű célközönségét. Gondolom, mondanom se kell, hogy ez az alapötlet egy bűntudatra apelláló dráma keretein belül tudna igazán kivirágozni, ám ehelyett egy jóval egyszerűbb, és a lehetségesnél jóval kevésbé fajsúlyos (majdnem) tinikrimit kapunk. Ez van, ezt kell szeretni. Ám ettől függetlenül még lehet jó a könyv. No, azért azt ne tessék gondolni, hogy valami világmegváltó alkotásról van szó, de ami jár, azt igenis meg kell neki adnom. Nem egy meghatározó, univerzumokat rengető regény, de a vártnál kétségtelenül több élményt szolgáltatott. Egyszer mindenképpen érdemes elolvasni. spoiler

Kicsit döcögősen haladtam a regénnyel.
Nem is magával a történettel volt a gondom, hanem azzal, hogy milyen vontatottan haladt. A könyvet szerintem bele lehetett volna préselni 150 oldalba is. Sokszor az volt az érzésem, hogy oldalakon keresztül olvasom ugyanazt, és nem történik semmi említésre méltó.
Az mindenképp jó pont, hogy az írónak azzal sikerült összezavarnia, hogy Emma spoiler. Emiatt már az is megfordult a fejemben, hogy esetleg spoiler. Viszont úgy érzem, hogy a vége kissé össze lett csapva, lényegében 50 oldalba lett belesűrítetve a lényeg. Csillagozásnál figyelembe vettem, hogy spoiler, ez mindenképp sokat nyomott latba. Összességében a könyv nem vette el a kedvem Sager további regényeitől, már csak azért sem, mert a Zárj minden ajtót! című könyve kifejezetten tetszett .

Elejtett célzások, hallucinációk, árnyak, leskelődések, jelen és múlt váltakozása, homályos utalások bűntudatra, elhallgatásokra, hazugságokra. Egyre csak vártam valami áttörésre, valami jó kis csavarra, de az egész olyan volt, mint a Light Cola buborék nélkül. A karakterek, a hangulat, a stílus, csak nem akart magával ragadni, hiába volt a sok lebegtetés: hú, mi történt 15 évvel ezelőtt. Bűntudatom van, mint Emmának, hogy valamit biztos benéztem.

Akkor játszunk! Két igazság egy hazugság:
EGY:
Emma főszereplőnk, nagyon érdekes személyiség volt, aki simán feldolgozott egy 15 évvel ezelőtti traumát, mikor barátnői eltűntek és sose lettek meg. Ez az elmegyógyintézetes sztori is, na kérem , tökéletesen beépítette a cselekménybe . Az író jól csavarta a szálakat, folyamatosan fenntartotta a sejtelmes légkört, vajon mi történt a lányokkal oly sok évvel ezelőtt! Csak ez járt a fejemben, mikor éjjelente vártam az álommanót.
KETTŐ:
Iszonyat meleg van!!!!
HÁROM:
Rengeteg a szúnyog!!!!
Vajon melyik lehet a hazugság?:)

Érdekes , hogy mindenki a végén a csavartól ájult el, ebből is látszik, hogy ízlések és pofonok mennyire különbözőek. Nekem pont az nem tetszett, szerintem az ott egy kicsit elcsépelt és izzadságszagú. Pedig egészen izgalmas volt addig, de úgy emlékszem, a másik könyvével is valami ilyesmi volt a problémám.

Sager második könyve is hozta az első színvonalát, bár a történet teljesen más, mégis sikerült megfognia. Emma felnőttként visszatér gyerekkora szörnyű nyarának helyszínére, ahol három szobatársának nyoma veszett. De mi is történt azon az éjszakán, vagy éppen mi vezetett ahhoz a végzetes éjszakához? Emma sok titkot őriz, amikre talán nem is emlékszik tisztán, csak akkor kezd neki összeállni a teljes kép, mikor szembesül azzal, hogy ismét célponttá vált: valaki tudja mi történt akkor éjjel. A cselekmény néhol belassult és nagyon vártam, hogy lépjünk már tovább a megoldás felé, ami azért elég sokat váratott magára, de legalább addig az összes szereplőt górcső alá vettük és bizony mindenki gyanús volt. A végén a csavar nem volt rossz, de egy kicsit összecsapottnak éreztem. Izgalmas könyv volt, de nekem most valami hiányzott.

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/10/riley-sager-aka…

"Akarsz velem játszani? Két igazság, egy hazugság. Ez a szabály. Kezdetben egy gyerekes játékként tekintettem rá, mint az üvegezésre, ám mint annak is megvannak a maga veszélyei, ebben is több rejlik, ha az ember okosan játssza. Riley Sager erre építette fel a történetét. Bravúros megoldást tálalt az olvasó számára, olyat, amelyet teljes egészében nem is lehet előre kikövetkeztetni. Ám a hiányosságai felett nem tudok szemet hunyni. Kissé meseszerűre alkotta meg a történetét, túl sokat bízott a véletlenre, illetve úgy gondolom, hogy a múlt és a jelen végső összekapcsolódása elmaradt. Én még számítottam valamire, ami által tökéletes párhuzamot lehet vonni a 15 évnyi különbséggel történtek között. De talán pont ez benne a szép: hisz a múlt tapasztalataira építkezve immáron másféle kimenetele is lehet hasonló szituációknak. Ez mindössze nézőpont kérdése.
Többségében jól összeszedett és felépített regény, amely elsősorban olyan borzongást kelt az olvasóban, hogy akaratlanul is néha a háta mögé néz, noha tudja, hogy rá nem leselkedik veszély. A plusz elemek mindig egy újabb lökettel szolgálnak, így nem laposodott el a történet közepe, mint a Három lány esetében. Összességében kikapcsolt, így pozitív élményként könyvelem el."

Gördülékeny stílusú, olvasmányos krimit olvashattam a Lettero kiadó jóvoltából.

Bár az író előző könyve engem egyáltalán nem győzött meg, semmiképp nem találtam izgalmasnak, ez most mégis megfogott.
Már eleve a fülszöveg. Nyári tábor… Tópart… Eltűnt lányok… Titkok… Hmmm…. :) Gyorsan elő is rendeltem és nem bántam meg.
Emma anno a Fülemüle Tábor utolsó diákjai közé tartozott, most festőként dolgozik, tehetséges, sikeres, párkapcsolatban él, ám egyszer csak feltűnik egy alak a múltból és tinédzserkori traumáját leküzdendő, elvàllalja az általa felkínált állást a régi nyári tábor újranyitásakor. És ekkor minden újrakezdődik… Mi történt 15 évvel ezelőtt?

Egy hazugság, két igazság… Vajon ki és mikor hazudott? Emma egész élete egy nagy átverés, vagy ő is csak áldozat? Hova tűntek anno a lány szobatársai? Rájöttek valamire, ami miatt el kellett hallgattatni őket vagy ők okoztak valami véres kegyetlenséget, amiért bűnhődniük kellett? Vagy egy aljas elme manipulációja az egész?

Riley Sager már megmutatta a Három lány című regényében, hogy tud jó pszichológiai thrillert írni. Azonban az Akarsz velem játszani? többszörösen felülmúlta a várakozásaimat.

Ez a könyv tényleg játszani hív bennünket. Az agyunkkal játszik, megzavarja azt, elhiteti, hogy minden úgy van, ahogy azt elképzeljük, majd megcsavarja egy újabb és újabb fejleménnyel. Soha nem tudhatjuk, hogy ki az, aki igazat mond, ki az, aki a jót játssza. Sikerül folyamatosan az orrunknál fogva vezetnie bennünket.
Ajánló folytatása itt:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/02/08/riley_sage…

Hangulat keltésben nagyon jó volt, végig megmaradt a rejtélyes, enyhén borzongató légkör. Az erdei tábori közeg, a Éjfél-tó története sokat hozzáadott ehhez.
A titkok elrejtésében is jó volt, mert mikor azt hiszi az ember, hogy most már tud valamit, akkor kiderült, hogy nem is az volt a lényeg. A hallucinációk rátettek egy lapáttal a kételyre, lehet, hogy az egész csak a képzelet műve?
A lelki vívódások, a korábbi trauma, a 15 évvel korábbi élmények nagy hangsúlyt kaptak, és emiatt borzasztóan vártam a végét, amikor megtudom, kivel mi történt. Kicsit sok volt ez a vívódás, néhol eléggé lelassult a történet, és volt, hogy nem is haladt semerre, de végül csak eljutottunk a megoldásig, amiben persze volt némi csavar, és egy kis meglepetés.