Akarsz ​velem játszani? 87% 292 csillagozás

Riley Sagerre akkor figyeltem fel először, amikor megláttam a Három lány című könyvének a borítóját. Már az első regényénél éreztem, hogy nagyon jó képzelőerővel rendelkezik, pontosan tudja, mi kell a pszichothriller rajongóinak: izgalom, rejtély, csavaros befejezés. Debütáló regénye sokak kedvencévé vált – többek között én is a szerző rajongója lettem, és borzasztóan vártam, vajon mivel fog legközelebb előrukkolni. Ha azt mondom, hogy a Három lány szuper jól sikerült, akkor az Akarsz velem játszani? nálam mindenképpen a zseniális kategória.
A szerző ezzel a történettel tényleg játszani hívott. Játszadozott, és megzavarta az elmémet, néha kifejezetten csúfot űzött belőlem. Képes volt olyan szövevényesen bonyolítani a cselekményt, hogy én naiv, bedőltem neki, és többnyire jól pofára estem. Minden felállított teóriám semmissé vált. Az író játszi könnyedséggel alkotta meg a sztori fordulatait, újra és újra csavarva egyet az eseményeken. Nem tudtam rájönni, hogy melyik szereplőnek hihetek, mint ahogy az sem volt világos, hogy ki a jó, vagy a rossz a történetben. Sagernek sikerült végig az orromnál fogva vezetnie. Átvert, és ezt a szó legpozitívabb értelmében gondolom.
Két igazság… egy hazugság.

1. A gyilkos még mindig a táborban van.
2. Mindenki hazudik.
3. Mindez csak a képzelet szüleménye.

Nos? Melyiket gondolod igaznak? Akarsz velem játszani?

Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2021/04/23/riley-sager-akarsz-vel…

Az elmúlt pár hétben eléggé hullámzó időszakot éltem meg az olvasás terén, rengeteg könyvbe belekezdtem, de egyik sem kötötte le igazán a figyelmem. Majd az Akarsz velem játszani? -ba szinte már „minden mindegy” alapon kezdtem bele, mégis ez volt az az olvasmány, aminek sikerült kirángatnia a vegetálásból.

Riley Sager páratlan stílusban tárta elénk a kötetet, mely zsáner szempontjából százszázalékosan hozta a thriller elemeit. Csavarta a szálakat, melyeket bámulatos fordulatokkal párosított. Táncra hívott, mely rendkívül izgalmas, szédítő és körmönfont élményt hagyott bennünk.

Szereted a thrillert? Szívesen olvasnál egy érdekfeszítő olvasmányt? Akkor egyértelmű! Akarsz velem játszani?

A teljes értékelésem itt olvasható:
https://bookishmomentsblog.blogspot.com/2021/08/riley-s…

A nyári tábor emlékére. Tizenöt évvel később. Olykor – olykor kétségbeesetten keresünk valakit, és úgy gondoljuk, hogyha akkor…. Abban reménykedünk, hogy egyszer végre majd „hazaérkezünk”, de amikor újból besétálunk egy másik kelepcébe…..Képzelet vagy valóság? Ahogyan a földkéreg rétegei egymásra rakódnak, az idők során más-más zárványokkal, úgy rendeződnek egységbe Emma személyiségének múltbeli és jelenbeli sajátosságai. Mintha visszafelé haladna a feltárás. Mikor az éjszaka nemcsak a sötétség, meg a gyilkolászás napszaka, hanem a pihentető alvásé, amikor az ágyneműbe vannak elrejtve lelkünk legféltettebb titkai. Az persze kérdés, hogy miért csak sötétben nyílik meg a lélek, olyannyira, hogy még tulajdonosa is legtöbb esetben éjjel szembesül vele. Nincsenek illúzióim, pontosan tudom, hogy mely réteg képezi eme mű célközönségét. Gondolom, mondanom se kell, hogy ez az alapötlet egy bűntudatra apelláló dráma keretein belül tudna igazán kivirágozni, ám ehelyett egy jóval egyszerűbb, és a lehetségesnél jóval kevésbé fajsúlyos (majdnem) tinikrimit kapunk. Ez van, ezt kell szeretni. Ám ettől függetlenül még lehet jó a könyv. No, azért azt ne tessék gondolni, hogy valami világmegváltó alkotásról van szó, de ami jár, azt igenis meg kell neki adnom. Nem egy meghatározó, univerzumokat rengető regény, de a vártnál kétségtelenül több élményt szolgáltatott. Egyszer mindenképpen érdemes elolvasni. spoiler

Kicsit döcögősen haladtam a regénnyel.
Nem is magával a történettel volt a gondom, hanem azzal, hogy milyen vontatottan haladt. A könyvet szerintem bele lehetett volna préselni 150 oldalba is. Sokszor az volt az érzésem, hogy oldalakon keresztül olvasom ugyanazt, és nem történik semmi említésre méltó.
Az mindenképp jó pont, hogy az írónak azzal sikerült összezavarnia, hogy Emma spoiler. Emiatt már az is megfordult a fejemben, hogy esetleg spoiler. Viszont úgy érzem, hogy a vége kissé össze lett csapva, lényegében 50 oldalba lett belesűrítetve a lényeg. Csillagozásnál figyelembe vettem, hogy spoiler, ez mindenképp sokat nyomott latba. Összességében a könyv nem vette el a kedvem Sager további regényeitől, már csak azért sem, mert a Zárj minden ajtót! című könyve kifejezetten tetszett .

Elejtett célzások, hallucinációk, árnyak, leskelődések, jelen és múlt váltakozása, homályos utalások bűntudatra, elhallgatásokra, hazugságokra. Egyre csak vártam valami áttörésre, valami jó kis csavarra, de az egész olyan volt, mint a Light Cola buborék nélkül. A karakterek, a hangulat, a stílus, csak nem akart magával ragadni, hiába volt a sok lebegtetés: hú, mi történt 15 évvel ezelőtt. Bűntudatom van, mint Emmának, hogy valamit biztos benéztem.

Nem tudom, hány csillagot adjak… (4?)
Jaj, de szép is visszagondolni azokra az időkre, a zánkai nyári táborra. Zánkára, ahol megtalálták kattanték Malerman elveszettnek hitt házát a tó mélyén. Na meg ott vannak az üvegezés sajátos, hazudozós fordulatai is. Ej, haj, a lányok aztán tudtak élni, csak párnacsaták helyett inkább egymást szívatják, na meg kamatyolnak egyesek a pedellussal. Ej, haj, bűntudat teljes sóhajok a könyvön át … Nem tudom, mi legyen. Látom, hogy mit esznek rajt, mert jó ötlet. Megértem az egyik oldalról sok csillagot, mert jó stílus, csak kissé darabos, és néhol vontatott. Aztán a végét szétcsapta a középszerűség nyári hallucinogén lehelete, de kár. Több is lehetett volna benne, de szerettem, csak tanakodom.

Egy nyári táborban eltűnt 3 lány, senki sem tudja mi történt velük 15 évvel ezelőtt. Most 15 év után ismét megnyit a tábor kapuja, ahová visszahívják Emmát, azt a lányt, aki a 3 lánnyal volt közös faházban annak idején. Emma ki szeretné deríteni mi történt a barátnőivel, hogy végre lezárhassa magában a múltat. A múlt árnyéka ismét rávetül a jelenre, megismétlődik ugyanaz, mint 15 éve. Vajon mi és ki áll az események hátterében? Ki mond igazat és ki hazudik?
Maga a főszereplő, Emma viselkedése idegesítő volt, hogy lépten-nyomon fűt-fát megvádolt, és eleinte untam is az egész történetet, de a végkifejlethez közeledve vált egyre izgalmasabbá az egész sztori. Az utolsó oldalon álltak össze a kirakós darabjai, miután az író csavart rajta egyet :)
Tetszett nagyon.

Akkor játszunk! Két igazság egy hazugság:
EGY:
Emma főszereplőnk, nagyon érdekes személyiség volt, aki simán feldolgozott egy 15 évvel ezelőtti traumát, mikor barátnői eltűntek és sose lettek meg. Ez az elmegyógyintézetes sztori is, na kérem , tökéletesen beépítette a cselekménybe . Az író jól csavarta a szálakat, folyamatosan fenntartotta a sejtelmes légkört, vajon mi történt a lányokkal oly sok évvel ezelőtt! Csak ez járt a fejemben, mikor éjjelente vártam az álommanót.
KETTŐ:
Iszonyat meleg van!!!!
HÁROM:
Rengeteg a szúnyog!!!!
Vajon melyik lehet a hazugság?:)

Meglep, mennyi negatív értékelés van ehhez a könyvhöz. Nekem ez most tetszett. Az elején kicsit lassabban haladtam vele, spoiler, viszont utána beszippantott. Sok helyen igazán hátborzongató volt, a végén pedig leesett az állam. Azért egy ilyen táborban nem szívesen tölteném a nyarat, túl parás vagyok én ehhez. :))

Nem baj, ha nem értem a címet?
A sztori egyébként nagyon jó volt, hozta az írótól elvárható szintet, csavarokat, a legvége csavar az meg mindent vitt nálam. Ennyi beteg, manipulatív … szavakat nem találok. De a végére szerencsére minden tisztázódott, na jó, majdnem. Örültem volna egy utolsó epilógusnak, benne egy újsághírrel, hogy … De ha nem …
Sager kedvenc :)