The ​Infinite Sea (The 5th Wave 2.) 79% 20 csillagozás

Már megint úgy érzem, hogy a kisebbséghez tartozom a véleményemmel, de én ezt a részt egyszerűen imádtam!
Lehet ebben közrejátszott az is, hogy a sok negatív kritika hatására szinte rettegtem az olvasástól, de a lényeg az, hogy már az elejétől kezdve magával ragadott.
Azt elismerem, hogy igen kevés cselekmény található ebben a részben, és ami van, az is csak a végén zajlik. Kevés nem elég jó szó – gyakorlatilag nem haladt történet az első 200 oldalon.
Viszont nagyon sokat megtudtunk a hullámok okairól és a patkányok problémájáról. Őszintén szólva, azt nem annyira értem, hogy miért kellett így megoldani ezt a felvilágosodást, mert elég erőltetett hatása volt, mindenesetre nagyon ütött. Én legalábbis egyáltalán nem számítottam ezekre a felfedezésekre.
Az előző részben nem igazán maradt meg számomra Ringer, ebben a kötetben azonban főszerepet kapott, és oda is tette magát. Nekem az ő részei jobban tetszettek, mint Cassie fejezetei. Pedig aztán náluk sem volt híja az életveszélynek! meg a shipem közös jeleneteinek, ahhh. Mindent összevetve pozitívan csalódtam ebben a részben, és alig várom, hogy elkezdhessem az utolsó csillagot kötetet.

Hihetetlenül izgalmas, pörgős cselekmény! Csak kapkodtam a fejem, hogy mi van, mi történik. Bár sokan panaszkodtak rá, engem egyáltalán nem zavart a sok szemszög, sőt! Annyira vitte a történetet, hogy igyekeztem minden szabadidőmben olvasni.
Aduval még mindig nem barátkoztam meg, Voscht hihetetlenül utálom, Sammy a szívemhez nőtt, és Zombiet is nagyon bírtam. De azért még mindig Cassie és Evan a nyerő! :)

Most egy kicsit csalódtam… Valami sokkal érdekesebbre , színvonalasabbra számítottam. De ezt nem nagyon érezte, hogy akár az első kötet szinvnalát megütötte volna, sőt meg se közelítette. Oké az első rész első pár fejezete tényleg unalmas volt… de itt?
Hol is kedjem, jól indult, komolyan! Egyszerűen csak álltam és néztem a cselekmények fordulatos kis csavarjait, de idővel… Nem is tudom. Kicsit lement a cselekmény. Persze az akciódusság maradt, de mégis. Hiányzott belőle a hitelesség, az érzelem, a valódiság. Az író most valamit össze akart kaparintani, de nem sikerült neki.
Az igazat megvallva Ringer jeleneteit nem bírtam. Nem tudom miért, de nekem azok nem voltak szinpik, talán azért is egy fél csillag minusz…
Azért adtam 4 csillagot, mert maga a szállak elképesztőek, a cselekmény olyan amilyet szeretek, ha a kivitelezés is szar :P Továbbra is megvan az a drámai hangulat, de a szereplők jelleme valami csapnivaló. Túl, túl… ezek nem úgyan azok, mint az első részből.
Egyuttal, örülök, hogy elolvastam, egy kicsit a lelkem megnyugodott a cselekménnyel. :) Kíváncsi leszek a harmadik részre, egy pár szereplő sorsa naaaagyon érdekel! :D
Jah és kedves Rick Yancey… a Benes húzás szép volt, komolyan elhittem! O.o xDD

Szerintem ez a rész is nagyon jól sikerült. Tudom, hogy sokak szerint unalmasabb a második rész, de engem végig lekötött és számomra izgalmas volt elejétől a végéig.
Nagyon szeretem ezt a sorozatot és a karakterek mégjobban hozzám nőttek ebben a részben, főleg Cassie, Evan és Zombi aka Ben.
Imádom Evant és nálam már az első kötetben is nagyon bejött a Cassie-Evan szál. spoiler
Mindenki szemszöge tetszett és örültem, hogy nem olvadnak egybe a szereplők a fejemben, nagyon szépen elválasztotta őket szerintem az író. Szuper folytatás!

Hát itt sajnos nem történt túl sok minden. A könyv kb. felében egy helyben rostokoltunk, nagyjából annyi eseménnyel, hogy mindenki sérült és döglődik. Oké, kivéve spoiler.
Aztán a második felében is egy helyben rostokoltunk, csak épp más döglődött, de sajnos ez sem volt elég izgalmas. A legérdekesebb talán még Alex/Razor új karaktere volt, nála legalább megvolt a dilemma, hogy tényleg indokolatlanul érdektelen figura-e, vagy lehet mögötte valami más is.
Nagyjából sejthető volt, hogy az utolsó 20 oldal fogja megmenteni a könyvet, így is lett. A végső csavar tényleg jó, arra is megvan az esély, hogy a harmadik rész ezután tényleg ütős legyen, de ezt sajnos felesleges volt 300 oldalon keresztül húzni.

http://1.bp.blogspot.com/-rHD7izXBJpA/VL8GW-XHa6I/AAAAA…
Oké, pillanat, megkeresem az állam…

Azt a kutya fáját! Ez továbbra is meglepően jó. Nem nagyszerű, semmiképp sem tökéletes, és nem kezdek el fan-sikongatni sem, but holy crap.

Ritka és nagyon jó érzés, amikor talál az ember egy olyan könyvet, amit nem bír letenni, amitől nem bír szabadulni, ami folyamatosan ott motoszkál az agyában. Ez most egy ilyen könyv volt a számomra. Végigszáguldottam rajta (saját tempóban mérve :)), az utolsó 1/3-án ma, mert annyira tudni akartam, hogy mi lesz.

Nagyon érdekes volt az összeállítása a könyvnek. Az első rész után felkészültem a több nézőpontos elbeszélésre, de ezt valami fantasztikusan hozta össze az író. A történet Ringerrel kezdődik (akinek eleinte nem örültem, de most már nagyon jónak találom, hogy ilyen sok szerep jutott neki), akiben felmerülnek kérdések. Ezekre a kérdésekre kapunk választ Cassie szakaszában, aminek a végén van egy hatalmas csattanó, és értetlenkedés és OMG! És aztán Evan szakaszában kapunk egy teljes összképet az addig történtekről. És így tovább. És ez a fokozatos felépítés olyan klasszul sikerült, hogy még most is csak ámulok. Sokkal jobban ki lett ez találva, mint az első rész.

A cselekmény nagyon izgalmas, érdekfeszítő és akciódús. Volt egy-két jelenet, ami azonban kuszán sikerült, vagy kérdéseket hagyott maga után. Voltak szakaszok, amiknek többször is neki kellett futnom, és volt olyan dolog is, amit csak kétszáz oldallal később értettem meg igazán. spoiler És ami a végén kiderült… nos, azt még fel kell dolgoznom, és még várom, hogy betömje a kimaradt lyukakat Yancey. De nagyon várom! :)

Megdöbbentem és örültem, hogy mennyire háttérbe szorította a szerelmi szálakat az író; nem voltak nagy jelenetek, ömlengések és sok cupp-cupp-cupp. Aztán egyszer csak úgy döntött, hogy mi lenne, ha ezt most bepótolnám. És a baj ezzel igazából az, hogy némely csók totál érthetetlen volt. Nem értettem, hogy ez most honnan jött, miért történt, mi volt a szereplők indíttatása. Kérdőjeleken lógnak a smacik, Yancey!

Amúgy a stílusa talán kicsit javult, ezúttal legalábbis nem gyűjtöttem ki érthetetlen mondatokat. Pár furába belebotlottam, de nem tartottam érdemesnek feljegyzésre, ezen a kettőn kívül:
– slighter darker – szerintem ez inkább slightly darker
– At it draws closer, the dark imperfection takes on a human shape. – Itt az „at” valószínűsíthetően „as”.

A borító nem olyan hatásos, mint az első részé, de azért nem rossz. Tetszik, hogy a bagoly motívum itt is megjelenik, és már alig várom, hogy lássam, mit dobnak össze a harmadik részhez.

Nem volt olyan jó, mint az előző, ezért gondolkoztam, hogy levonjak-e egy fél csillagot, de aztán a vége annyira meglepett, hogy mégiscsak 5* adtam.
Rengeteg új információt közölt velünk az író, főleg az "idegenekről', és annyi elméletet gyártottam már a fejemben, de még mindig nem tudom, hogy mit higgyek.
A karakterek közül még mindig Cassie a kedvencem. Kicsit sajnáltam, hogy nem olyan sok fejezetet kaptam az ő szemszögéből.
Ennek a könyvnek inkább Ringer volt a főszereplője. Az előző részben nem igazán kedveltem meg, és most is csak a legvégére.
Annyira rövid volt ez a könyv, hogy máris akarom a következő részt!!! És legalább 500 oldalt várok!! :D

Bár élveztem, mégsem ütötte meg az első kötet szintjét. Sokkal érdekesebb volt még az, itt csak mint ha tengtek volna. Vártam hátha történik majd valami, de nem sok volt olyan helyzet volt, amikor komolyan éreztem azt mint amit az első részénél. Sajnálom, de remélem a harmadik sokkal jobb lesz. Attól függetlenül örültem az ismerős szerepőknek, kicsit többet megtudtunk azokról, akikről múltkor csak sejtésünk volt. Talán túl sokat is, a régieket meg elfelejtettük…

Teljesen más volt, mint az előző, sokkal több mindent tudtam meg a szereplőkről így egyiket-másikat jobban megkedveltem, racionálisabbnak hatott a viselkedésük is miurán megismertem az „előéletüket”. ;) Jóval nyugisabb volt, mint Az ötödik hullám, az egész regény hangulata a szereplők személyiségével változott. Kíváncsian várom, hogy mi sül ki a harmadikból. :)