Egy olyan kötet van a kezemben, amely egy igazi vászon borítású ékkő, amiről elhiszem, hogy több tíz év múlva úgy beszélnek: ritkaság. Vajon egy ennyire szép kötet megengedheti-e magának, hogy belülről ne legyen értékes?
Pék Zoltán ültette át magyar nyelvre és a kreativitásról szól. Globálisan minden, ami az alkotó tevékenység sajátja. Mindezt olvasás előtt mesélem, de nagyon szeretném szeretni.
A kreativitás mindenkiben fellelhető, egyesek egész nap benne égnek, míg másoknak egy kicsit keresgélni kell. De a megléte megkérdőjelezhetetlen. Tehát nem mindenki él művészként, de úgy gondolom mindenki kreatív.
A figyelem egyfajta érzékelési mód, ahogyan a világot szemléljük. Valaki az égbolt kékjének az árnyalataira összpontosít, míg mások egy szóra kapják fel a fejüket egy regényben, mert arról az egyetlen szóról eszükbe jut egy több oldalas gondolat.
Egy alkotó, egy író, aki az érzelmeiből formál betűket, mindennél jobban próbálja védeni a lelkét, távolságot tart, mert a boldogságot és fájdalmat magasabb szinteken érzékeli és fogadja be. A csontjáig hatol, legyen az a legtisztább öröm vagy a legmélyebb bánat.
Nincs két egyforma festmény, nincs két egyforma felhő, ahogy nincs két egyforma ízű alma sem. Én egy nagyon elvarázsolt ember vagyok, aki mindenre kíváncsi és habár a háttérből, de rendkívül érdeklődő. Minden nap eláll a lélegzetem a természettől. Ténylegesen rácsodálkozom a vonuló madarakra vagy egy őzbakra, akivel percekig egymás szemébe nézünk. Az emberekben azonban eddig nem kerestem ezt a minőségi, mély szépséget, mert nem számítottam semmi jóra, de ha megpróbálom, talán engem is meglep az élet. Hiszen pont ebből indul ki a kreativitás is: folytonos új impulzusok sokszínű feldolgozásából.
Sose leszek az az ember, aki tegnap voltam, és az sem, akivé másnap válok. A világ állandó változásban van, és mi emberek is körülötte. Bárcsak értő figyelemmel óvnánk és védenénk minden bajtól.
Tévutakra visz, ha azt próbálod látni benne, amit más. Hiszen épp arra hívja fel a figyelmet minden egyes festmény, vers, regény és építészeti alkotás, hogy számos szempár más árnyékot vet rá. Munkálkodj szorgosan, de ne túlhajszoltan. Hagyj időt neki és türelemmel szemléld. Gyűjtögesd a gondolatokat, akár az apró magokat, amik idővel meglepően nagyra nőhetnek, és nem a külső hatásokból érkező visszajelzések által lesznek sikeresek, hanem azért mert elmondhatod: kitartottál a saját érzéseid mellett és megcsináltad. Nem csak az ötletnek, hanem talán neked is késznek kell rá lenned, hogy együtt növekedve kiteljesedhess velük: kitöltve színekkel a fejedben megrajzolt kereteket.
Egy művész képes gyermekké válni, előcsalogatni a tapasztalatoktól mentes, ösztöni jelenlétet, ahol az ihlet fényvillanásként érkezik. Egy író az olvasóból empátiát válthat ki, megértést, ítélkezést, szeretetet vagy akár taszító érzéseket. Nem létezik olyan művészeti ág, ami ne támogatná a kapcsolódást. Azonban alkotáskor legyünk önzők és csakis nekünk tetszen, mert ha tetszelegni akarunk, és nem önmagunk legmélyét adni, az eltávolodik tőlünk és olyan lesz, mint a rossz gyógyszer: nem hat.
A halogatás, a tökéletes pillanat utáni várakozás időhúzás, inkább fogj hozzá, például ennek a könyvnek az olvasásához, majd alkoss, és ha újabb regénynek, versnek, festménynek, szobornak kezdesz neki, hidd el kísérletező hittel, hogy ismét sikerülhet.
A művészi lét egyfajta állandóan tüzes állapot, fény felé fordulás. Olyan érzés, mintha állandóan visszafognánk magunkat, és három ember energiája kopogtatna egy lélekben.
Ez a könyv, mindenki kezében más értelmet fog nyerni, mert elgondolkozik róla, hogy mit is jelent a számára a kreativitás. Nekem ezt jelentette, és neked?
Örülök, hogy a polcomon van.
Joó Katalin
Keresd azt, amit te észreveszel, de senki más nem lát. A művészek azt mutatják meg, amit mi nem láthatunk, de valahogy mégis tudunk.
Rick Rubin