The ​Tyrant's Tomb (The Trials of Apollo 4.) (Camp Half-Blood Chronicles 17.) 92% 34 csillagozás

Bár voltak benne olyanok is, amiknél egy picit többet vártam volna, azt kell mondjam, ez az eddigi kedvenc részem a sorozatból.

Negatívumként csak annyit jegyeznék meg, hogy az előző rész vége után azt vártam volna, hogy valami nagyobb esemény lesz itt az elején, többen fognak felbukkanni. Azért na, nem olyan semmiség történt, ami felett át lehet siklani.

És most legszívesebben leírnám az összes szereplőt egy szívecskével a neve mellett. Imádom, hogy Apollo személyisége és gondolkodása milyen irányba fejlődik. Reyna sztorija pedig annyira kerek, hogy így végződött. Gondolom, még fel fog tűnni később is, akár kiegészítőkben vagy valahol, de ez most így tökéletes.

Egy szereplő viszont mindenképp kap szívecskét a neve mellé: Aristophanes ♥

„Never underestimate the power of thousands of human minds all believing the same thing. They can remake reality. Sometimes for the better, sometimes not.”

Azt hiszem ez a könyv nem jókor talált meg, de hogy ez miért nem volt jó időpont az rejtély. Az elején nagyon nehezen vettem rá magam az olvasására. Lehet az előző rész vége miatt(ez a jobb lehetőség), lehet azért, mert régen olvastam azt éés, ami a legrosszabb lehetőség, amit egyelőre nem akarok elfogadni, az az, hogy kezdem unni a middlegrade könyveket és lehet ez a hullám Rick Riordant is elérte. Szomorú leszek, ha ez bebizonyosodik. Legalább ezzel a világával végzek addigra, mert már csak egy rész! Azt mindenképpen elolvasom és lehet minél hamarabb(megyek, meg is veszem).
Az eleje nem meglepő módon szomorú. Valamilyen szinten viszont kellett is a történetnek ez, mert adott neki egy mélységet, ami nélkül szerintem ez a könyv eléggé elveszett volna a szememben. Nem történt egyébként semmi olyasmi, amit negatívumként sorolhatnék fel, csak annyi, hogy már nem érdekel annyira a történet, meg egy kicsit kiszámítható már a cselekménynek a dinamikája.
Viszont a humor továbbra is szuper, ahogy az írásstílus is. Szereplők szempontjából szerintem Apollo karakterfejlődése visz mindent ebben a kötetben. Már az eddigi könyvekben is erőteljesen érződött, szóval tulajdonképpen ennek az egész sorozatnak ez a fő témája, de tényleg ritkán láthatunk egy ilyen szépen kidolgozott karakterfejlődést. Ezek mellett még szerettem a tanító jellegű dolgokat is benne: „‘I forgive you. Not because you deserve it. Not for your sake at all. But because I will not go into oblivion carrying hate when I can carry love.’”
Meg bírtam az ilyen odaszúrásokat emberek viselkedésébe vagy országok hozzáállásába: „I was hungry and exhausted. I wondered if this was how mortal teachers felt after a full day of classes. If so, I didn't see how they managed. I hoped they were richly compensated with gold, diamonds, and rare spices.”

Összességében tehát jó volt ez, nagyobb negatívumot nem tudok mondani, de nem olvastam olyan könnyedén mint eddig és érzésre sem volt ez már nekem 5 csillag. A következő részben ez még változhat.

Nem mondom, hogy jobb volt, mint az előző, de rosszabb sem, az biztos.
Végre visszatért több kedvencem is: Hazel, Frank, Reyna, és persze a Jupiter Tábor.
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
Lavinia először nem volt szimpatikus, reméltem, hogy spoiler A végén azért szépített, de még van hova fejlődnie, fel kell nőnie a feladatához.
Apollo és Meg hozták a formájukat, a jó értelemben.
Az Orákulum-isten téma még mindig tetszik. Ezúttal ez még különlegesebbre sikerült.
Várom a folytatást, de nem várom, hogy vége legyen…

Szerintem ez eddig a kedvencem a sorozatból. Viszont, valami miatt (lehet, mert a hangoskönyvet hallgattam és emiatt nem tudtam száz százalékban ráhangolódni?) még mindig nincs meg ugyanaz az érzés, mint mondjuk Az Olimposz hőseinél. Pozitívum, hogy végre megkedveltem Meget! Apollo továbbra is szerethető, sőt most egyre jobban kezd emberivé válni, nagyon érdekes látni a fejlődését. A cselekmény izgalmas volt, minden megvolt benne, de mégse teljes öt csillag. Jó volt visszatérni Hazelhez, Frankhez és Reynához, bár utóbbinak az egyik döntésével nem voltam megelégedve, mert spoiler Az új karakter, Levinia, izgalmasnak tűnik, kis üde színfolt. Összességében jó élmény volt, szerettem ezt a kötetet is, kíváncsi leszek, mik fognak történni a befejezésben.

Nagyon régóta húztam-halasztottam ezt a könyvet, és meglepődtem, hogy mennyire jól esett visszatérni Rick bácsi görög-római világába. Annyira a szívemhez nőtt a világ és a szereplők, hogy úgy éreztem, mintha hazaértem volna. Izgultam, nevettem, a fél könyvet kiidéztem, és még sírtam is. spoiler

Apollo jellemfejlődése valami elképesztő. Az izgalmak és az érdekességek mellett ez is rengeteget hozzátesz a történethez. Olyan szívszorító gondolatai tudnak lenni. A spoiler között kialakult barátság meg annyira aranyos volt!

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az utolsó részben, és az egész újrakezdéséhez, egészen Percy kezdeteitől nagy kedvet kaptam. Imádom ezt a világot, a szereplőket, a humort, a stílust… mindent. Különleges helyet foglalnak el Rick bácsi könyvei a szívemben.

Mint a sorozat utolsó előtti része, szerintem megvolt benne az a köztes kötet érzés. Sok minden történt, ugyanakkor olyan érzésem volt, mintha ez tényleg csak ilyen átkötés lett volna. Hozta a szokásos Rick Riordan varázst, és tetszett is, de egyértelműen nem a sorozat legerősebb kötete számomra, de ez csak erősebb várakozást vált ki az utolsó kötet iránt. Ott valami nagynak kell történnie. Apollót továbbra is imádom, de több Percy, Annabeth és Nico kell nekem. :D

spoiler

A kicsit döcögős harmadik rész után annyira jó volt elmerülni újra egy hamisítatlan Rick bácsi által megalkotott agymenésbe, hogy azt elmondani nem tudom.
Eddig toronymagasan vitte a szériát nálam az első rész, de ez most sikerrsen rákontrázott.
Olyan érzés volt visszatérni a Jupiter táborba, mintha haza értem volna. Jó volt újra látni olyan régi barátokat, mint Reyna, Hazel vagy Frank. FRANK ZHANG! Ha még egyszer így rám hozod a frászt, bemászom a könyvbe, és megfojtalak. És még te akartad vállon csapni Leot…
És Dianának igaza van, Apollo tényleg változik. Előnyére. És szeretem nyomon követni a jellemének folyamatos változásait.

Wow. Ez egy kicsit sok volt így egyszerre.
Annyi minden történt, hogy így hirtelen fel sem tudom idézni.
Nagyon-nagyon tetszik nekem ez az Apollo! Rá sem lehet ismerni, annyira édes és olyan emberi, lelkiismerettel és bűntudattal. Tetszik, hogy nem csak arról szólnak a könyvek, hogy milyen csaták és szörnyek jönnek, hanem egy teljes jellemfejlődést is végig követhetünk.
Nagyon tetszik Meg és Apollo kapcsolata, olyan aranyosak voltak, amikor spoiler Kis bogyók.
Reyna.. hmm. Na hát őt nem igazán tudtam hova tenni. Amikor Apollo spoiler Kicsit féltem, hogy tényleg afelé menne a szál, de hála Istennek, Rick bácsi még nem vesztette el a józan eszét. :D Mondjuk Reyna végső döntése egy kicsit megdöbbentő nekem, és még nem tudtam eldönteni, hogyan is érzek azzal kapcsolatban.
Frank, jaj az édes Frank! Nagyon örülök, hogy csodák csodájára spoiler
Most már csak az utolsó kérdés maradt: mi lesz Apollóval? Én még mindig azért szurkolok, hogy végül visszakapja az erejét és mindenét – de az is benne van a pakliban, hogy végül másképp dönt. Azt is megérteném, ha ember maradna, de erre egy kicsit szívom a fogam…. Na, meglátjuk!
Deee! Most jöhet újra a Félvér Tábor! Nagyon-nagyon remélem, hogy a régi nagy kedvenceim – mint Percy! – megjelennek majd!
Szóval… Let's rock it!