The ​Red Pyramid (The Kane Chronicles 1.) 29 csillagozás

Rick Riordan: The Red Pyramid Rick Riordan: The Red Pyramid Rick Riordan: The Red Pyramid Rick Riordan: The Red Pyramid Rick Riordan: The Red Pyramid

Since their mother's death, Carter and Sadie have become near strangers. While Sadie has lived with her grandparents in London, her brother has traveled the world with their father, the brilliant Egyptologist, Dr. Julius Kane.

One night, Dr. Kane brings the siblings together for a „research experiment” at the British Museum, where he hopes to set things right for his family. Instead, he unleashes the Egyptian god Set, who banishes him to oblivion and forces the children to flee for their lives.

Soon, Sadie and Carter discover that the gods of Egypt are waking, and the worst of them —Set— has his sights on the Kanes. To stop him, the siblings embark on a dangerous journey across the globe – a quest that brings them ever closer to the truth about their family and their links to a secret order that has existed since the time of the pharaohs.

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Brilliance Audio, Grand Haven, 2014
ISBN: 9781491516737 · Felolvasta: Katherine Kellgren, Kevin R. Free
>!
Disney-Hyperion, 125 West End Avenue, New York, 2013
524 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781423113454
>!
Penguin, London, 2013

6 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Sadie Kane · Carter Kane · Anubisz · Básztet · Zia Rashid · Széth · Hórusz · Amos Kane · Thot · Ozirisz · Szahmet


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

Morcant>!
Rick Riordan: The Red Pyramid

Imádtam! Meg merem kockáztatni, hogy eddig ez a kedvenc Riordan kezdőkötetem. Nem is értem, hogy sokan miért nem kedvelik, amikor minden megvan benne, ami egy Riordan könyvben.
✔️Humoros
✔️Mitológiára tanít
✔️Akciódús
✔️Tele van remek karakterekkel
Az egyiptomi mitológia közelebb is áll hozzám, mint mondjuk az északi a Magnus Chase sorozatban, hiszen (csak úgy, mint a görög- és rómairól) tanultam róla az iskolában. Remek érzés volt felfrissíteni az emlékeimet a témáról, Riordan most se hazudtolta meg magát, vagyis tele volt érdekes információkkal.
A két főszereplőt egyből a szívembe zártam, nem is tudnék választani a két testvér közül, mindegyiket másért kedvelem. Sadie a fiatalabb, ami érződik is rajta, de fontos pillanatokban mindig komolyan kezelte a helyzetet. Carter pedig az okostojás bátyja, akinek – afroamerikaiként – még nehezebb a helyzete. Örülök, hogy Riordan ilyennek ábrázolta, ugyanis fontos már korán megismertetni az olvasókat diverz karakterekkel, és ez a sorozata még inkább a fiatalabb korosztályt célozza meg, hiszen főszereplői 12, illetve 14 évesek.
Nagyon tetszett a testvérpár dinamikája, igazan realisztikus volt. Civakodnak, de ha a másik veszélybe kerül, egyből a megmentésére sietnek.
Ez a könyv még morális kérdéseket is felvet: feláldoznád-e egy szerettedet, hogy megmentsd a világot?
De a főszereplőkön kívül is rengeteg érdekes karaktert ismerhettem meg, köztük a nem hétköznapi macskát, páviánt, és persze egy csomó istent.
Összességében tehát, ha féltél eddig, hogy ez egy rosszra sikeredett Riordan kötet, ne habozz, hanem vedd kézbe. A mitológia mesemondója ezúttal is remekelt.

7 hozzászólás
Arianrhod P>!
Rick Riordan: The Red Pyramid

Elragadtatásom nem ismer határokat! Jobban tetszik, mint Percy Jackson sorozata, melynek csak egyik tényezője az egyiptomi-imádatom.

Amikor az olimposziakat olvastam, eleinte sokat bosszankodtam azon, hogy a szerző mennyire összekutyulja a legendákat, hogy komolytalanul, időnként gúnyolódva idézi fel a halhatatlan görög hősök és istenek meséit. Különösen azon hergeltem magam fel legtöbbször, hogy a nekem legszimpatikusabb szereplőit a mitológiának gonosznak, kicsinyesnek, időnként gyengeelméjűnek ábrázolta.

Itt ennek már nyoma sincs, az egyiptomi istenek és szörnyek a maguk igazi nagyságában ábrázoltatnak, és jóval „istenibbek”, mint görög és római társaik megjelenítései a másik sorozatban. Ebben a könyvben valóban segítséget kaphatunk az egyiptomiak jobb egértésében. Riordan most komolyan mélykutatást végzett az egyiptomi szakirodalomban és hagyományokban, felismertem a sorok között saját olvasmányaim nagy részét is. Viszont nem tudományosan, meseszerűen, de pontosan leírva ábrázolja a helyeket, isteni szereplőket, pontosan – és nem kutyulva, – idézi fel a hozzájuk kapcsolódó mítoszi töredékeket, melyeket összefüggő, hagyományhű történetté épít. Ez a könyv valóban egy elkötelezett tanár műve, aki érdektelen diákjaival meg akarja szerettetni a történelmet, és itt valóban sikerrel is jár. Lebilincselő, letehetetlen könyv, könnyen beletrafál az ifjú olvasó – és a nem ifjú olvasó – szívébe.

Ami hasonlít a görög epikus fantáziához, az a humor, a rengeteg helyzetkomikum, a tudatlan gyerekek beszólásai, ha valamit félreértenek. Csak itt jóval több van belőlük, és jobban is ülnek. Én órákig röhögtem azon, hogy az Egyiptomi halottaskönyvet úgy magyarázza a 12 éves főszereplő tinilánynak, hogy Útmutató a túlvilági élethez hülyéknek (Dummies- kezdők).

A helyszínek leírásai nagyon a szívemhez nőttek, talán azért, mert a legtöbb egyiptomi ősi helyen magam is jártam, és a legtöbb múzeumban is. Pár mondatos helyszínrajzok, és én újra ott voltam a szereplőkkel, láttam magam előtt az épületeket, templomokat, tudtam, merre kell majd fordulni, és mit fogok majd látni ott.

Közben elolvastam a Halottaskönyvet is, és óriási élmény volt, hogy Riordan miatt a legnagyobb részét tisztán értettem. Pedig nem egyszerű olvasmány, és igen nehéz előképzettség, az alapok – legalább az alapok! – ismerete nélkül értelmet találni benne. De így tökéletesen ment. (Köszönöm, Rick!)

Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Már elkezdtem, de a második rész hanguata jóval sötétebb eddig, mint bármelyik más könyvé volt. De a humor mindig meg-megcsillan, és az jó!

Lahara IP>!
Rick Riordan: The Red Pyramid

Őszinte leszek, volt, hogy unalmas volt, persze, nem túl jó ötlet a Percy-hez hasonlítani, persze megtettem, és ahhoz képest nem volt akkora szám. Persze… Persze, az egyiptomi építészeti, kulturális, művészeti, vallási információk érdekesek voltak, azok is, amiket már évek óta tudtam, de valahogy a történet nekem másról sem szólt, mint rohanásról és akcióról, és valahogy humor is kevés volt. Megszeretni nem is nagyon tudtam egyiket sem a testvérpárból, bár Cartert inkább, mint Sadie-t. Bast-et ("Bastet!" Ha-ha!) viszont csíptem, akármilyen formában is legyen. De azért mégis el fogom olvasni a folytatást, hátha az már jobban magába fog szippantani. Meg az is lehet, hogy azért nem, mert agyilag még mindig Elan-ban járok.

áfonyamuffin>!
Rick Riordan: The Red Pyramid

Azt hiszem a 3 könyv közül az első a kedvencem, aztán sajnos egyre jobban idegesítettek a könyvek. A világ felépítés olyan, amint már megszoktunk Riordan könyveiben, megtudjuk meddig is képesek mágiát használni főszereplőink és hogyan is működik az, amit igazán értékeltem. A második könyv olvasása folyamán felfedeztem jó pár hibát a könyvben, ezek főleg szerkesztésbeli hibák, ami egy kicsit idegesítő volt, kíváncsi vagyok ki vette ezeket észre. Igaz az olvasási élményből azért nem vett annyira vissza, de még sosem találtam ilyeneket egy Riordan könyvben. Valamennyire ismerem az egyiptomi mitológiát, nem úgy mint a Magnus Chase könyvek esetében, itt legalább a fontosabb istenekről tudtam kicsodák, viszont egészen sokat adott hozzá az egyiptomi mitológiai tudásomhoz a könyv. Habár ez egy régebbi sorozata az írónak már itt egészen változatos szereplőgárdával találkozhatunk (kevert származású, fekete karakterek, stb.), amit nagyon jó volt látni. Ha az ember olvasott már más Riordan könyveket, akkor tudja hogyan működnek azok, és nem igazán fogja meglepetés érni, ahogyan engem sem ért itt meglepetés, ennek ellenére élveztem a könyvek olvasását.

Bővebben a blogon: https://berriesandbooksblog.wordpress.com/2018/09/25/th…

Dia9117>!
Rick Riordan: The Red Pyramid

Ez a könyv úgy tökéletes, ahogy van!
Ki merem jelenteni, ennek köszönhetően kezdek kilábalni az olvasási válságomból.
Kicsit bővebben a blogomra írtam le a gondolataimat.
http://ilovereading.blogger.hu/2015/10/25/rick-riordan-…

Borbála_Hantó>!
Rick Riordan: The Red Pyramid

Olyan jó volt újraolvasni -ezúttal eredeti nyelven- és ismét beleélni magamat a Kane-testvérek világába. A főbb eseményekre emlékeztem, de egyes részek azonban röstellem elfelejtődtek. :(
Sadie nálam még mindig tarol, Anubisszal együtt, ők ketten a kedvenc karaktereim. Najó, Cartert is szeretem! :) ❤
Érdekes volt angolul olvasni a szóvicceket, párbeszédeket, de még a hosszabb elbeszéléseket is. Az események itt is végig magukkal ragadtak, pörgősen, dinamikusan tudtam haladni a könyvvel.
Továbbra is kedvencek közé tartozik a sorozat! ❤

Kaosmagier >!
Rick Riordan: The Red Pyramid

Kicsit igazságtalan leszek ezzel a könyvvel szemben, mert egy rendes fantasy könyvként fogom értékelni és nem egy mesekönyvként, annak ellenére, hogy történet és világépítés szempontjából az utóbbinak jobban megállja a helyét.
Szóval, Egyiptom… szerencse, hogy olyan össze-vissza mondák maradtak meg az egészből, hogy nem fájt annyira a történetnek a sok ellentmondás, random magyarázat. Sőt! kimondottan érdekes világot épített belőle Riordan és habár eleinte kicsit ellenérzéseim voltak azzal szemben, hogy mi lesz itt az egyiptomi mitológiából, a végére minden szépen a helyére kattant és egész jó történet keveredett az egészből. Az istenek érdekesek voltak, tetszettek, ahogy átlényegültek a modern világba (plusz pont a „másik istenekre” való utalgatásért, már nagyon kéne egy könyv ami kicsit összekavarja a mitológákat!)
Egyetlen problémám a „varázslattal” (varázsigék és varázsharc) volt… Ami annyira történet-alapján hullámzó volt, hogy fájt olvasni. Egyszer gyilkos varázsigéket dobál a képzetlen-tudatlan 12 éves varázsló, azt két fejezettel később „bocsi, most nem válaszol az istened, mert megsértődött, próbálj nemmeghalni, ok?” Míg a Percy-s könyvekben mindig volt valami képzésféle, hogy a főhősök tudják használni (az egyébként sokkal gyengébb) képességeiket és harci tudásukat, itt a főhősök, össze-vissza ugráltak a tudatlan noob és a mester harcos/varázsló állapot között, és ez még csak nem is volt mindig szinkronban azzal, hogy épp mikor voltak megszállottak és mikor nem. Ez számomra kicsit elrontotta az izgalmat, mert nem az volt, hogy a főhősök szépen felkűzdik magukat egyre jobb és jobb ellenfelek ellen, hanem mindig épp nyernek vagy veszítenek, az író kénye-kedve szerint. De még ha nyernek is, az is olyan mintha az utolsó pillanatban kapják elő a megoldás kulcsát a hátsójukból, még akkor is ha valójában (valamennyit) készültek egyébként a harcra spoiler
A történet egyébként oké volt. Habár nem túl következes, de legalább pörgős és izgalmas, látványos, így nem sok idő van gondolkodni (mondjuk a fent ábrázol inkonzisztenciákon), mert elsodor a történet :D Az is tetszett, hogy itt azért Egyiptomot is meglátogattuk nem csak az új amerikai Egyiptomban játszódott a történet. A szöveg tele elejtett poénokkal, hogy ne unjad az unalmasabb részeket se, szóval olvasás szempontjából is nagyon élvezetes ez a könyv.
A karakterek se voltak rosszak, bár igazából eddig egyik karaktert se sikerült olyannyira megszeretni (bár az is igaz, hogy nem is volt olyan sok karakter ebben a könyvben), kicsit egyelőre sablonosnak hatottak, de az is lehet, hogy csak túl sok ifjúsági könyvet olvastam már, így minden ismerős…
Összességben ez egy jó kis kalandos történet, inkább meseszerű elemekkel, de ha nem akarsz komoly világot építeni belőle, akkor szuper kis olvasmány.

Azt hozzá kell tenni, hogy nem sokkal ezelőtt a könyv előtt olvastam egy nagyon hasonló mangát, aminek az alap koncepciója nagyon hasonló volt ehhez a könyvhöz csak (szerintem) a történet kidolgozása sokkal jobb, így lehet kicsit túl kritikusan álltam ehhez a könyvhöz.

lillia>!
Rick Riordan: The Red Pyramid

Vegyes érzéseim voltak ezzel a könyvvel. Nem volt rossz, egyáltalán nem, csak a végére már kicsit túl sok volt a pörgés, az akció és az információ, amit csak félig-meddig tudtam megjegyezni, így ha folytatom a sorozatot, valószínűleg lesznek problémáim a különböző istenekkel és a róluk szóló információkkal. :D (főleg ha kihagyok pár hónapot a következő kötet előtt, ami szokásom)
Az elején zavart, mennyire a sötétben tartotta mindenki a főszereplő fiatalokat (még akkor is, amikor már a fejük felett zajlottak az események!), végül mégis meglehetősen nagy elvárásokat támasztottak irányukba, ahogy felpörögtek az események.
Nagyon tetszett, hogy egy testvérpár a főszereplő, akik ráadásul felváltva mesélik el a történteket. A kapcsolatuk alakulása volt számomra a legérdekesebb az egész könyvben, ahogy a szinte idegenekből igazi testvérekké váltak. :)
Maga a könyv szinte filmszerű volt, láttam magam előtt a történteket. Kíváncsian várom, hová lehet mindezt még fokozni a következő kötetekben. :)

WildWorld>!
Rick Riordan: The Red Pyramid

Pozitív meglepetés volt számomra ez a könyv, ahhoz képest, hogy első pillantásra úgy tűnhet, az író csak a Percy Jackson gyenge utánzatát adja elő megint, ezúttal az egyiptomi mitológiával, ez egyáltalán nem igaz. Olvasás közben bőven találtam annyi különbséget, ami miatt frissnek hatott az élmény. Persze sok hasonlóságot is, de ezek egy része olyan erénye Riordannek, amiért szeretem, a hibáit meg többé-kevésbé el tudom nézni neki.

Mindenesetre engem nagyon megfogott Carter és Sadie váltott narrációja, az egyiptomi varázslók és varázslatok rendszere is remek volt, és örültem neki, hogy ez a könyv sokkal komolyabban kezelte a mitológiáját, mint a PJO tette. Remekül szórakoztam, közben ráadásképp az egyiptomi kultúráról is megtudtam egy csomó dolgot, tagadhatatlanul nagy érdeme még mindig Riordan könyveinek az ismeretterjesztés. Bár némileg csalódott vagyok, hogy az alapkoncepcióban nem hajlandó újítani, de örülök, hogy legalább a többi részlet tekintetében ilyen kreativitást mutat.

Maldicion_de_la_Luna>!
Rick Riordan: The Red Pyramid

Ez az első olvasmányom Riordan-tól. Szeretem a mitológiát, de szerencsére nem tudok annyit az egyiptomi mítoszokról, hogy zavarjon az olvasásban. A főszereplők/mesélők számomra szerethetők voltak, bár néhol kicsit sablonosnak, tipikusnak találtam őket és a viszonyukat is. Az Alvilág volt a kedvencem helyszínem, szívesen olvastam volna még róla. Igazából a leíró részeket sokkal jobbnak, hihetőbbnek és átélhetőbbnek éreztem, mint a párbeszédeket. Tetszett, de nem annyira, hogy azonnal el kezdtem volna olvasni a többi részt is. És ahhoz sem csinált kedvet, hogy a Percy Jackson-t kézbe vegyem.


Népszerű idézetek

Dia9117>!

I scowled at Carter. „Stay sharp?”
„I thought it was funny.”
„You're hopeless.”

Chapter 28

u_san>!

“Forgive the interruption,” he said in perfect English. “But you were almost dead.”

Kapcsolódó szócikkek: Sadie Kane
Cammie>!

"But you’re still one of the gods. True, you’re evil, faithless, ruthless, vile—”
„You make me blush, sister.”

310. oldal - Sadie

Kapcsolódó szócikkek: Sadie Kane · Széth
u_san>!

I was on my own.
No you’re not, said a voice inside me.
Great, I thought. I’m on my own and going crazy.

Kapcsolódó szócikkek: Carter Kane
u_san>!

My dear, I’m a cat. Everything I see is mine.

Kapcsolódó szócikkek: Básztet
u_san>!

I almost dropped my plate. “Is that—”
“A crocodile,” Amos confirmed. “For good luck. He’s albino, but please don’t mention that. He’s sensitive.”

Treacle>!

Remind my brother that Egyptians believe in the power of the sunrise. They believe each morning begins not just a new day, but a new world.

Cammie>!

Anubis frowned. He locked his very nice eyes with mine. “You’re not dead.”
„No,” I said. “Though we’re trying awfully hard.”

228. oldal - Sadie

Kapcsolódó szócikkek: Anubisz · Sadie Kane
Cammie>!

Dad looked at Anubis. “What did I tell you about her? Fiercer than Ammit, I said.”
„You didn’t need to tell me.” Anubis’s face was grave. “I’ve learned to fear that sharp tongue.”

322. oldal - Carter

Kapcsolódó szócikkek: Anubisz · Ozirisz · Sadie Kane
zsebibaba007>!

Why the animal heads?” Sadie asked. “All those Egyptian gods have animal heads. They look so silly.”
“They don’t normally appear that way,” Amos said. “Not in real life.”
“Real life?” I asked. “Come on. You sound like you’ve met them in person.

Kapcsolódó szócikkek: Amos Kane · Carter Kane · Sadie Kane

A sorozat következő kötete

The Kane Chronicles sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Lord of Shadows
Kevin Hearne: Hounded
Kerstin Gier: Ruby Red
S. A. Chakraborty: The City of Brass
Ilona Andrews: On the Edge
Colleen Houck: Tiger's Quest
Stephanie Garber: Finale (angol)
Leigh Bardugo: Crooked Kingdom
Ransom Riggs: Library of Souls
Sherrilyn Kenyon: Sins of the Night