The ​Demigod Files (Percy Jackson and the Olympians) (Camp Half-Blood Chronicles) 90% 51 csillagozás

Azért kezdtem el olvasni, mert kellett valami, ami lefoglal, amíg nem tudtam hozzáférni a The Blood of Olympushoz, és az egyik novella benne van a 4. részben bónuszként. Aztán a többit is elolvastam, de a legkedvencebb az lett, amit elsőként olvastam, a The Sword of Hades. Örültem, hogy többet megtudtam Bobról, és hogy végre Hadest is “láthattam”. Ebben a novellában a három főisten gyermekei mennek együtt küldetésre, azaz Thalia, Percy és Nico. Természetesen imádtam az összes interakciót, bár furcsa volt Percy szemszögének változása, ugyanis ez még jóval korábban íródott, a PJ sorozat utolsó része előtt. Sokkal gyermekibb, kevésbé érettebb, mint az új sorozatban. A cselekmény nagyon izgalmas, végig izgultam és nevettem. Ez a novella abszolút 5 csillagos volt.
A másik kettő azonban nekem nem nyerte el annyira a tetszésemet. Persze szerettem őket, hiszen mégiscsak Percy, de nem dobtam el az agyam. A The Stolen Chariotban Percy segít Clarisse-nek, a The Bronze Dragonban meg feltűnik egy sokaknak már ismerős bronzsárkány.
Szóval összességében aranyos kis kötet volt, de azért annyira nem nyűgözött le.

Avagy hogyan csökkentsük gyorsan az olvasatlan könyvek listáját? Menjünk rá a rövidekre! Ezzel foglalatoskodtam múlt héten suli után, ő volt az első alanyom.
Jó volt kicsit visszacsöppenni a Percy Jackson és az Olimposziak világába, de fura is, mert ez már olyan rég volt! Nekem Percy már lassan az egyetemet kezdi, itt meg főleg az első történetben még csak pár éve jött rá, hogy félvér.
A legjobban az utolsó sztori tetszett, az a leghiánypotlóbb. Csak néztem a Hádész házában, hogy honnan a francból ismerheti Percy ezt a Bob-ot? Elfelejtettem valamit(nem lenne csoda)? De nem, tényleg nem olvastam eddig az ő történetét.
Beckendorf-os történet azért tetszett, mert Percybeth, azért nem, mert szomorú az Utolsó olimposzi fényében.
Összegezve vicces volt, de csak pár jobban/kevésbé fontos novella egy kötetben, meg egyéb dolgok, amiknek számomra már nincs aktualitása. :D

Tudjátok, mi a legjobb, ha valaki nem akarja végigolvasni az összes könyvet, de nagyon Percy Jacksont akar olvasni? Ez. A. Könyv.
Ezek a rövid kis novellák valami eszméletlen jók. Az egyik novellával, a The Sword of Hades-szel pedig már a Hádész házából is minden érthető.

Már régen olvastam Percy-ről, úgyhogy ideje volt kézhez venni ezt a kis novelláskötetet. Mindegyik kis történetnek megvolt a maga varázsa, jó érzés volt kicsit visszatérni Percy világába. Nekem volt szerencsém a The Sword of Hades-hez már korábban, az angol nyelvű The House of Hades végén, ami akkoriban nagyon jól jött, hiszen fogalmam sem volt, ki az a Bob…
Szokás szerint humoros, Rick bácsis volt, de nem annyira sikerült lenyűgöznie, habár ezt nem is vártam. Ha valakinek hiányzik egy kis Percy Jackson-feeling, és időhiányban nem akar egy sorozat-újraolvasásba belevágni, arra a célra tökéletes.

Jujjj….ez nagyon jó volt. Jó volt ezt olvasni hogy megtudhatuk hogy a hőseink mivel töltik az évüket. Áttudta adni az előző részek hangulatát.

Kiegészítő kötet a Percy Jackson-sorozathoz, a 4. és az utolsó rész között jelent meg, a történet is akkor játszódik. Három novellát tartalmaz, emellett kis interjúkat a főszereplőket, térképet a Félvér Táborhoz, összefoglalót a görög istenekről és feladataikról, illetve egyéb kis kedvességeket, pl. egy képet Annabeth utazóbőröndjének tartalmáról vagy a sorozathoz kapcsolódó keresztrejtvényt. Magához a főtörténethez nem adott hozzá olyan értelemben, hogy nem változtatott egyik novella sem a sorozat menetén, de talán pont ezért volt őket olyan kellemes olvasni, hogy nem tudtam, nincs ennek nagyon tétje, így csak kényelmesen elmerülhettem ebben a kis szeretett világban. Az interjúk mind nagyon viccesek voltak, abszolút tükrözték a szereplők jellemét. Tetszett, hogy a sorozathoz szinte nélkülözhetetlen információkat, amik a könyvek során felbukkantak, egyben összeszedte (pl. az istenek feladatait vagy a tábor térképét), így emiatt nemcsak pár kedves történet, amit a rajongók a következő rész megjelenéséig olvashattak, hanem tényleg a szó szoros értelmében kiegészítő kötet, és még olyan szempontból is nagyon jó, hogy ha valakinek éppen nincs kedve/ideje újraolvasni az egész sorozatot, mégis hiányzik neki az istenek világa, akkor tökéletes, rövid kis hiánypótló.

Nagyon szórakoztató volt. Olvasása közben tűnt fel, hogy a magyar fordítás ugyanolyan jól tükrözi az egész sorozat hangulatát, mint az angol változata.

Egyetlen baj van ezzel a könyvvel: szörnyen rövid >.< Bírtam volna még pár száz oldalon át:) Amúgy mind a három novella hozta a várt színvonalat. Nevettem, izgultam, jó volt.

Ide kellene valami? O.o
Talán az, hogy „Oh, Rick bácsi, megint olyan nagyszerű voltál!” ??
Vagy inkább az, hogy: Ez a könyv kész! Minden, és minden benne volt, aminek benne kellett. És annyira de annyira kellett már ez nekem. Pont azon a héten nem kaptam meg a „PJO-adagomat”, és igazából már attól kezdtem tartani, ha még egy hetet túl kell élnem anélkül, hogy valami Pj-related dolgot lássak, olvassak, szívjak magamba, elvonási tüneteim lesznek, és az egész durvább lesz, mint szokott. De szerencsére ott volt ez a szépség :3

Lehetetlen alak vagyok, mostanság minden sorozatba össze-vissza olvasok bele, pedig régen takarosan, sorban haladtam mindennel. A Villámtolvaj után erősen pihentettem ezt a Percy Jackson-dolgot, mert nem igazán jött be, aztán ez került a kezem ügyébe, és tettem még egy próbát. Érdekes mód egész jól működött. Jobban, mint a regény. Most már csak arra kéne rájönnöm, hogy azért, mert kevesebb az infó (mármint magukban a novellákban), vagy mert több a poén (a regényben kevesebbet éreztem), mert emészthetőbb a cselekmény (bár így is paródiába illően sok az "égi jel"), vagy egyéb oka volt. Lehet, hogy csak folytatom ezt Percy Jackson-szériát, aztán majd meglátom. Ez az extrakötet nem volt rossz.