Az ​Olimposz vére (Az Olimposz hősei 5.) (Félvér Tábor Krónikák 10.) 94% 317 csillagozás

„Ne ragadj le! Ne merülj el az önsajnálatban! Mosolyogj és viccelődj, akkor is, ha nincs jó kedved! Pláne, ha nincs jó kedved.”
A könyv befejezése után az első gondolatom az volt, hogy ennek nem lehet vége. Még nem. Túlságosan hiányozni fog minden. A szereplők nagyon hozzám nőttek, és hiába tudom, hogy nem ez az utolsó könyv ebben a világban, ugyanúgy kétségbe esek, hogy mi lesz velem nélkülük.
Tökéletes befejezése egy tökéletes sorozatnak.

Az Olimposz hősei 5

Ahogy az elvárható szuper volt a befejező rész is, nagyon tetszett.
A fiatal hősök nagyszerűen helytálltak, az életveszélyes helyzetekben, sorban legyőzték az ellenséges óriásokat, a legtöbbet másodszorra is, mert a Tartarosz nyirott kapujának köszönhetően újjáéledtek és újra előkerültek. A sok harcban nem erővel, hanem ésszel kellett győzelemre vinni az eseményeket.
Az istenek, akár görög, akár római alakjukban most is felelőtlenek voltak, csak néha jelentek meg és segítették győzelemre csemetéiket.
Két fronton zajlottak az események, Görögországban és a Félvér tábornál, ahol az ostoba Apollón csemete Octavianus hódolt hatalmi törekvéseinek, a félreértelmezett prófécia miatt, fenntartva az ellenségeskedést a két tábor között.
A szemszög váltások briliánsak voltak az sorozat összes részében, mindig a legizgalmasabb és legfélelmetesebb eseménynél ugrott át új szereplőre és helyszínre.
Szóval imádtam ezt sorozatot, minden része csodás volt, sok humorral, kalanddal, csatákkal és az igaz barátság mélyenszántó, időnként önfeláldozó érzésének és terrek bemutatásával.

Ez…ez..fantasztikus!!!
Nagyon-nagyon tetszett!!!!! :-)))
Méltó befejezés! Akciódús! Imádom!!!! :)♥

Hát csak merő szívjóságból adtam meg az öt csillagot, mert vacilláltam a négy és fél és öt között. De mivel eddig nem igazán adtam a részeire, az utolsó megkapja tőlem. Rick Riordan egy zseni és kész. Szerintem ebben nincs vita. Fantasztikus utazáson vehettünk részt, tele kalandokkal, félelmekkel, szerelmekkel, szeretettel, de részt vett benne a rossz is, nem csak a szörnyek, hanem saját hibák is bekerültek a képbe, bár szinte tökéletes félistenek voltak. Egy-két kivétel, mint Octavianus, vagy a nevére se emlékszem, de akit Nico megölt a vége felé. Nagyon jó sorozat volt, minden gyerkőcnek és felnőttnek is csak ajánlani tudom. Olvasva tanulhatunk a görög és római istenekről, bejárhatjuk a fél világot sírhatunk, nevethetünk, dühönghetünk. Mégis ennél és az előző résznél is végig olyan érzésem volt, hogy már le akarja tudni. Mintha nem lett volna annyira kidolgozva, vagy csak engem nem kapott el már annyira a gépszíj? Ki tudja. De a varázslat az, hogy még így is nagyon tetszett. Csak ódákat tudok zengeni, úgyhogy be is fejezem:))

Egy korszak megint lezárult. Véget ért Jászon, Percy, Leo és a többi félisten világmegmentő utazása, ahol szembe szálltak Gaia követőivel, s találkoztak elfeledett istenekkel, akiknek helyet készítenek a mai világban. Ez az utóbbi egy nagyon szép gesztus és törekvés Jászontól.
Leo az igazi jég – bocsánat, tűz -hátán is megélő figura, hatalmas ötletekkel és bátorsággal. spoiler
Percy most valahogy egy kicsit háttérbe szorult, de csak annyira, hogy egyenlően vegye ki mindenki a részét a harcból és a feladatokból. Nagyon sajnáltam az orrvérzés miatt, de hát ez van :(
Végre az istenek is hajlandóak voltak használni a fejüket és nem csak a hiúságukat legyezgetni.
Örültem a pároknak, szépen csiszolódtak, a végén talán spoilerra is rámosolyog szerelem :)

Nem tudok rá 5 csillagot adni, pedig nagyon szeretnék. Egyetlen hibája, hogy néha picit untam. Nyilván amikor az első részeket olvastam én is fiatalabb voltam, most jutottam el az utolsó részig, talán mondhatni kicsit már kinőttem ebből, sokat is felejtettem a történetből. Viszont nem szabad elfelejtenem és nem is akarom, hogy az előző részekre a mai napig jó élményként gondolok vissza, hogy a barátommal teljesen ráfüggtünk a sorozatra és alig vártuk az újabb Riordan könyveket. Azóta eltelt sok-sok év, de azt gondolom, hogy még mindig megnyert magának a hosszú idő ellenére a történet. :) És az unalmas részek ellenére (amik azért nem voltak szörnyen unalmasak, nem így kell elképzelni) érdekelt, olvastam tovább, vártam a végét. :)
Örülök, hogy olvashattam, és bánom, hogy ennyi idő elteltével fogtam neki, talán még nagyobb élmény lett volna korábban. Viszont a tanító nénis énem ujjong, mert egy remek sorozat… :D

Úgy olvasnám még…
Az előszót is érdemes megemlíteni, ami előrevetíti, hogy lesznek itt még folytatások, mert hát Rick bácsi szeret bennünket. ;)
Picit hiányzott Percy szemszöge, de azt hiszem valahol itt engedte el legnagyobb és legszeretettebb gyermekét az író.
Reynának nagyon drukkolok, hogy ő is megtalálja a párját. No, meg Leo! Hah…
Jó lezárás volt.
(A fordításban azért zavartak itt-ott a névváltozások: Fekete Péter – Blackjack, Connor Ellop – Stoll. Erre figyelni kellene.)

Nagyon örülök, mert így az utolsó kötet végére nagy részben visszatért a lelkesedésem a sorozat iránt, és az olvasás 80%-ban aaaaannyira feelgood volt olvasni Percyék történetét. Imádtam, hogy ezúttal Nico és Reyna is kaptak saját szemszöget, nagyon üdítően hatott és kellő színt vitt a már megszokott nézőpontokhoz (és ezúttal Piper fejezetei sem akasztottak ki, sőt! Egész megkedveltem így a végére).

Ismét sokszor megnevettetett a könyv, bár feltűnt azért, hogy új ember fordította, aki annyira nem vette a fáradtságot, hogy a korábban már lefordított neveknek utánanézzen khm, Blackjack, először fel se tűnt, hogy nem új szereplőről van szó, de ennek ellenére a poénok jól lettek lefordítva (vagy csak nálam találtak be, ki tudja :D). Szóval, mint említettem, bár sikerült megkedvelnem Pipert, a végére is ő és Frank (meg Jászon is igazából) maradtak a „gyenge láncszemek” számomra a bagázsból, de most főleg utóbbiból nem is kaptunk valami sokat, úgyhogy úgy éreztem, a balansz rendben volt. A többieket továbbra is imádom, főleg Percyt, Annabethet, Leót, Nicot és most ebben itt Reynát (no meg Hedge edzőt!!!). spoiler

Bár most se sikerült nyílegyenest A-ból B-be eljutni kalandorainknak, muszáj volt folyton bonyodalmakba ütközniük, ahonnan aztán C-be, majd D-be, majd Z-be küldték őket, most nem éreztem annyira fárasztónak, mint általában. Ami viszont zavar, hogy spoiler Ezért akkora szerencséje a sorozatnak, hogy színes a világa, iszonyat szerethetőek a karakterek és többnyire remek poénok vannak benne, mert különben nem lenne semmi, ami megfoghatná az olvasót.

spoiler

Az előző résznél azt mondtam, örülök, hogy vége, de azért mégis hiányozni fognak a szereplők… tudom, tudom, írt még Riordan az univerzumban, meg más sorozatokat is, amik valószínűleg nagyon hasonlítanak ezekhez, de azért Percy Jackson csak egy van, nem igaz?

2021.05.11.
Hát, ez is eljött. Bár, itt a következő 5 rész a polcomon, úgyhogy még nem búcsúzkodom.
Első olvasás, most nem tudok panaszkodni. Majd legközelebb. Most természetesen megkapja az 5 csillagot.
Az elején nem örültem, hogy csak 3 szemszögkarakter van a Hetekből, de nagyon megszerettem ezt a triót.
Jason kicsit fura volt a sorozat alatt, itt úgy érzem, révbe ért. Tudja végre, mit kezdjen magával, anélkül, hogy mások megmondanák neki.
Leo meg felnőtt. Továbbra sem vagyok oda spoiler
Piper a kedvencem lett. Ez van. spoiler
Hazel, Frank, Percy eddig is az volt. Kár, hogy nem láttunk a fejükbe, de így sem volt rossz.
Annabethről sincs mit mondanom most.
Nico, Reyna, és Hedge szála remek volt. Örültem a két új szemszögnek. Kár, hogy Reyna csak a végén lett főszereplő. Nico fejébe is jó volt végre belelátni. spoiler
A vége nagy vonalakban kitalálható volt, a kivitelezés meg érdekesre sikerült.
Oké, ennyit tudok mondani elsőre.

A sorozat összes kötetére kerek öt csillagot adtam eddig és most sem tennék másként, ha nem lenne pár olyan dolog, ami miatt úgy érzem le kell vonnom egy kicsit. De tényleg csak egy kicsit, mert hát Rick Riordan az tényleg Rick Riordan, aki soha, soha, soha nem tudna csalódást okozni.
Ugyanis a humora, a stílusa, a történetei utánozhatatlanok, alig lehet letenni őket és mint mindig most is megtapasztaltam, hogy nincs olyan, hogy rossz idő, amikor a könyvei a kezeim közé kerülnek. Bármilyen élethelyzetben csodás élményt nyújtanak, kikapcsolnak, megnevettetnek, izgalomban tartanak. Alig várom már, hogy más sorozatát is felfedezhessem, nagyon érdekel, miket alkotott még.
Ami miatt viszont levontam azt a fél csillagot az igazából két dolog.
1) Az egész sorozatnak ugyanaz a váza. Ezzel annyira nincsen gond, elvégre jól működik ez öt köteten keresztül, csakhogy a végére már kezd egy kissé unalmassá válni, hogy ugyanaz a vázlat: van egy cél, amit el kell érni, egy pont, ahová el kell jutni, de addig számtalan kaland és nehézség vezet el, olyan sok, hogy meg sem tudnám már különböztetni, melyik kötetben, mi történt. Valamint emiatt annyira összefolyik az egész, hogy tényleg nehéz olykor felidézni, mi is történt pontosan, mert azért a vége persze mindig ugyanaz: spoiler Meg olykor már elég kiszámíthatóvá vált az is, hogy úgyis az oldja meg a rejtélyt, akinek a nézőpontja van éppen.
2) Az nekem is kicsit furcsa volt, hogy öt köteten keresztül készültek a Gaia elleni támadásra, de végül tényleg nem kapott akkora szerepet a nagy összecsapás. Mármint persze több rész nehézségeit győzték le addig, és szerintem egészen kreatív volt a megoldás, de attól még lehetett volna olyan, ami nagyobb katarzist vált ki.
De ettől még egyébként elégedett vagyok, egyáltalán nem mondanám rossz élménynek, sőt kifejezetten jó volt olvasni (mint mindig), és a befejezés miatt is nagyon boldog vagyok. Jöhetnek a következő történetek!!