Az ​Olimposz vére (Az Olimposz hősei 5.) 95% 47 csillagozás

Úgy olvasnám még…
Az előszót is érdemes megemlíteni, ami előrevetíti, hogy lesznek itt még folytatások, mert hát Rick bácsi szeret bennünket. ;)
Picit hiányzott Percy szemszöge, de azt hiszem valahol itt engedte el legnagyobb és legszeretettebb gyermekét az író.
Reynának nagyon drukkolok, hogy ő is megtalálja a párját. No, meg Leo! Hah…
Jó lezárás volt.
(A fordításban azért zavartak itt-ott a névváltozások: Fekete Péter – Blackjack, Connor Ellop – Stoll. Erre figyelni kellene.)

Nagyon örülök, mert így az utolsó kötet végére nagy részben visszatért a lelkesedésem a sorozat iránt, és az olvasás 80%-ban aaaaannyira feelgood volt olvasni Percyék történetét. Imádtam, hogy ezúttal Nico és Reyna is kaptak saját szemszöget, nagyon üdítően hatott és kellő színt vitt a már megszokott nézőpontokhoz (és ezúttal Piper fejezetei sem akasztottak ki, sőt! Egész megkedveltem így a végére).

Ismét sokszor megnevettetett a könyv, bár feltűnt azért, hogy új ember fordította, aki annyira nem vette a fáradtságot, hogy a korábban már lefordított neveknek utánanézzen khm, Blackjack, először fel se tűnt, hogy nem új szereplőről van szó, de ennek ellenére a poénok jól lettek lefordítva (vagy csak nálam találtak be, ki tudja :D). Szóval, mint említettem, bár sikerült megkedvelnem Pipert, a végére is ő és Frank (meg Jászon is igazából) maradtak a „gyenge láncszemek” számomra a bagázsból, de most főleg utóbbiból nem is kaptunk valami sokat, úgyhogy úgy éreztem, a balansz rendben volt. A többieket továbbra is imádom, főleg Percyt, Annabethet, Leót, Nicot és most ebben itt Reynát (no meg Hedge edzőt!!!). spoiler

Bár most se sikerült nyílegyenest A-ból B-be eljutni kalandorainknak, muszáj volt folyton bonyodalmakba ütközniük, ahonnan aztán C-be, majd D-be, majd Z-be küldték őket, most nem éreztem annyira fárasztónak, mint általában. Ami viszont zavar, hogy spoiler Ezért akkora szerencséje a sorozatnak, hogy színes a világa, iszonyat szerethetőek a karakterek és többnyire remek poénok vannak benne, mert különben nem lenne semmi, ami megfoghatná az olvasót.

spoiler

Az előző résznél azt mondtam, örülök, hogy vége, de azért mégis hiányozni fognak a szereplők… tudom, tudom, írt még Riordan az univerzumban, meg más sorozatokat is, amik valószínűleg nagyon hasonlítanak ezekhez, de azért Percy Jackson csak egy van, nem igaz?

A Hádész házát elég régen olvastam, sok dolog kiesett, ezért kellett egy kis ismétlés (amiben segítségemre voltak a drága molyos lányok). :) Így befejezve könyvet azt gondolom méltó befejezése volt ennek a hosszú sorozatnak.

Amikor megláttam, hogy még decemberben meg fog jelenni rögtön elő is rendeltem. A Hádész háza befejezése után alig vártam, hogy ezt is olvashassam. Hiányoztak már Percyék, és kíváncsi voltam az író mit hoz ki ebből a Gaia felébred dologból. Hát nagyon tetszett, viszont egy kicsit csalódott is vagyok, méghozzá a vége miatt.
Ahogy azt megszokhattuk Riordantől, lassan kezdi a történetet, kisebb bevezetőkkel, visszatekintésekkel (ezeknek én kimondottan örültem, mert ugye nem nagyon rémlett már az előző rész). Aztán a könyv felénél elkezdtek jobban beindulni az események, érződött a feszültség, ahogy közeledünk a nagy végjáték felé. Egyre több titok került felszínre, egyre jobban fáradtak hőseink, de kitartottak a végsőkig. Aztán eljött a pillanat. Gaia felébredt…… És kb. eddig tartott a könyvben is a drámai hatás. Vártam egy igazi, 30-40 (vagy több) oldalon át tartó csatát, erre – és engedjetek meg nekem ennyi spoilert – letudták durván 2 fejezetben. Ez számomra kicsit kevés volt. Leora meg konkrétan haragudtam. spoiler

De összességében meg tetszett, ettől jobb lezárása nem is nagyon lehettet volna a sorozatnak. Rick Riordan már a Percy Jackson sorozatával felpakolta magát a „mindenképpen meg kell vennem” listára, és ezzel a sorozattal továbbra is itt marad. Kíváncsian várom a többi regénye milyen meglepikkel szolgál. :)

Nekem egyetlen egy gondom volt a befejező résszel.
Mégpedig az, hogy épp ebben a részben nincs spoiler
Én nagyon hiányoltam ezt és szerintem még egy ideig sérelmezni fogom.
Plusz szomorú vagyok, hogy ezzel ez a sorozat is lezárult. Annyira fog hiányozni… :(
De amúgy tetszett. Sőt, imádtam.
Több, mint 400 oldal volt, de olvastam volna tovább és tovább.
Minél előbb be szerettem volna fejezni, hogy megtudjam mi fog történni hőseinkkel, de egyben sokáig szerettem volna húzni is, hogy ne legyen még vége.
Örök kedvenceim maradnak a karakterek.
Mindannyiukat megszerettem.
Áldom az Isteneket, hogy Rick bácsi megírta ezt a szuper történetet. ;)

Remélem hamarosan Magnus és Apollón sztoriját is olvashatjuk.

Meh.
Valószínűleg Riordan minden további könyvénél le fogom írni, hogy meh hiába talál ki nagyon jó sztorikat, a stílus és a tálalás nekem nagyon idegen. Egyrészt rettenetesen fárasztó, hogy minden akciójelenet ki van élezve, természetesen az utolsó pillanatokban oldódik meg a helyzet, minden úgy ki van centizve. Ha mégsem, akkor is megoldható egy kvázi intéssel. spoiler
A riorandi állandó feszültségkeltéshez tartozik még, hogy a hősök mindig csak vargabetűket leírva tudják elérni a céljukat (mintha útközben nem lenne elég bonyodalmuk). Ez számomra csak unalmassá teszi a cselekményt, mert azt várom, mikor történik meg, amiért eredetileg elindultak… spoiler
A szereplőket még mindig nem éreztem úgy, hogy koruknak megfelelően beszélnének vagy viselkednének, kb. mind sokkal éretlenebb és inkább mondanám őket 12 évesnek, mint 16-17-nek…
Ezen kívül több mozzanat is inkább ellenérzést, mintsem szimpátiát váltott ki belőlem. Az egyik Nico spoiler, a másik Leo spoiler. spoiler
A poénok továbbra is csak felerészt megmosolygatóak, a másik fele eléggé erőltetett.

Sajnálom, hogy ki kellett ábrándulnom Riordanból, és már nem tudtam élvezni a befejező kötetet. Érdekelt a történet befejezése – és azt továbbra is elismerem, hogy nagyon jó történeteket talál ki –, még ha kiszámítható volt is, de azért örülök, hogy vége.

Ja, igen. A kiadónak pedig: felemelő volna, ha egy megkezdett sorozat befejező kötetének kiadását nem halogatnák ilyen sokáig. Továbbá ha Blackjacket eddig lefordították, akkor a fináléban is maradjon meg Fekete Péternek, mert eltartott egy darabig, míg rájöttem, kiről van szó…

Annyira, de annyira vártam már, hogy végre megjelenjen magyarul, és nem csalódtam, imádtam! Méltó befejezése a sorozatnak.
Eltartott egy ideig, hogy felídézzem, mi is történt az előző részekben, elég régen olvastam őket, de szerencsére ahogy haladtam, minden szépen visszajött. Egyszerűen imádom ezt az egész világot, az isteneket, a táborokat, a hősöket. Emiatt a könyv miatt lettem totál görög-mániás. :)
Mág tavaly belefutottam Rick bácsi abba a bejegyzésébe, hogy a Hetek közül nem mindenki fogja túlélni, és ez teljes döbbenet hozott, aztán meg nagyon felpörögtem, és az elmúlt időszak azzal telt, hogy próbálom kitalálni, mégis kitől fogunk búcsúzni. Viszont arra, ami igazából történt nagyon nem készültem fel. De tökéletesen elégedetten tettem le a könyvet.
Ez a rész nagyon harcos lett, mint az várható volt, hisz valahogy csak le kell győzni Gaia-t. Szerencsére ezek nem kerültek elő olyan sokszor, hogy csak ez éltesse az egész regényt, aminek örülök. Nem is illet volna a sorozathoz az eltúlzott harc.
A szereplőket nagyon nehezen engedem el, olyannyira a szívemhez nőttek. Kicsit sajnáltam, hogy most Percy és Annabeth a háttérbe szorult, nem is kaptak fejezeteket. Hiányzott is Percy stílusa. De a többiek sem voltak semmik, megint röpködtek a poénok, a beszólások, sok-sok kacagtató perccel örvendeztetve meg az olvasót. spoiler
Kár, hogy vége, de egyszer el kell engedni. A kis hősök megérdemlik már, hogy békésebben éljenek. :)
Arra vagyok még nagyon kíváncsi, hogy melyik sorozatot fogja lefordítani a kiadó. De végül is mindegy, úgyis megveszem. :D

Úgy vártam, hogy végre megjelenjen ez a rész is magyarul, és most annyira, de annyira szomorú vagyok, hogy vége :( Kicsit meghalok, hogy nincs több Percy, spoiler hogy lezárult a dolog. De közben örülök, mert annnnyira jó volt, ANNYIRA OLVASNÁM MÉG. Szóval ilyen kevert érzéseim vannak :D
Egyetlen igazi nagy nyűglődésem volt, hogy Percy és Annabeth szemszögéből nem tudtam olvasni. spoiler Ha már Percy és Annabeth szóba került. Eszméletlenül édesek voltak, úgy szerették egymást, hogy legszívesebben belemásztam volna a könyvbe, és ott helyben összeadtam volna őket, ha akarják, ha nem :D Kit érdekel a világ megmentése, csak házasodjatok már össze :D
Reynával és Nicoval nem nagyon tudok azonosulni, az ő száluk annyira nem tartotta fent az érdeklődésemet, mint mondjuk Jászon, vagy Leo része. Reyna pedig még mindig nem szimpatikus.
Kicsit bánom, hogy Frank és Hazel kb. csak dísznek volt ebben a részben, mert túl sok mindent nem csináltak. Pedig Franket nagyon szeretem, de most hogy kigyúrt lett és magas és király, mintha már nem is lehetne semmi érdemlegeset kihozni belőle, PEDIG DE. Frank egy nagyon király karakter. Punktum :D

Az új fordítóval azért akadtak gondjaim, lehetett volna még mit csiszolni a fordításon helyenként, igaz, hogy némelyik szóvicc nem jön át magyarul. Ettől eltekintve, ha Blackjack Fekete Péter volt x részen keresztül, akkor most miért lett Blackjack?

Még fel kell dolgoznom…. De imádtam

*fangirl visítás*

Egy nappal az olvasás után:
Hű. Rick Riordan, te zseni. Minden oldalt, mondatot, szót, betűt imádtam. A karakterek még mindig imádnivalóak, a sztori a zsenialitás határait súrolja, és nem tudom elégszer hangsúlyozni: LEOOO. (Plusz, ha már itt tartunk: NICOOOOOO. spoiler) Na szóval. Amikor néha a tetőfokára hágott az izgalom és a cselekmény kiteljesedett, erre Rick bedobott egy „fejezet vége, másik karakter fejezete következik” dolgot, kedvem támadt az összes olimposzi istenséget a számra venni, de egyébként az egész zseniális volt. Az a spoiler dolog a végén az istenek részéről megint felidegesített, mint a PJ sorozatban is, but who cares.
És az egésznek a vége. Hát… spoiler
Köszönöm a figyelmet, normális értékelés nincs.
(A kiadónak üzenném, hogy Blackjack nevét eddig lefordították a PJ könyvekben…)

Imádtam a sorozatot, az eredetit és ezt is, bár némely tekintetben ez még jobb is volt, mint az eredeti. Viszont az utolsó rész valahogy csalódás volt. Nem tudom, hogy értitek-e, de megpróbálom elmagyarázni.
Másra számítottam. Voltak karakterek, akiknek nem derült ki egyértelműen a sorsa. A vége számomra túl érzelgő volt. Meg az a sok titkolózás is értelmetlen volt. És az istenek mindent másra hárítunk gondolkodása is elég volt egyszer, nemhogy kétszer.
Úgy érzem az író nagyon készült a lezárásra, ám mint az elején közölte: mégsem.
Kíváncsian várom az Apollón-sorozatot is, viszont remélem, ott már teljes lezárást kapunk, nekem ennyi elég volt, el tudnám engedni a sorozatot.