Az ​Olimposz vére (Az Olimposz hősei 5.) (Félvér Tábor Krónikák 10.) 94% 264 csillagozás

Az Olimposz hősei 5

Ahogy az elvárható szuper volt a befejező rész is, nagyon tetszett.
A fiatal hősök nagyszerűen helytálltak, az életveszélyes helyzetekben, sorban legyőzték az ellenséges óriásokat, a legtöbbet másodszorra is, mert a Tartarosz nyirott kapujának köszönhetően újjáéledtek és újra előkerültek. A sok harcban nem erővel, hanem ésszel kellett győzelemre vinni az eseményeket.
Az istenek, akár görög, akár római alakjukban most is felelőtlenek voltak, csak néha jelentek meg és segítették győzelemre csemetéiket.
Két fronton zajlottak az események, Görögországban és a Félvér tábornál, ahol az ostoba Apollón csemete Octavianus hódolt hatalmi törekvéseinek, a félreértelmezett prófécia miatt, fenntartva az ellenségeskedést a két tábor között.
A szemszög váltások briliánsak voltak az sorozat összes részében, mindig a legizgalmasabb és legfélelmetesebb eseménynél ugrott át új szereplőre és helyszínre.
Szóval imádtam ezt sorozatot, minden része csodás volt, sok humorral, kalanddal, csatákkal és az igaz barátság mélyenszántó, időnként önfeláldozó érzésének és terrek bemutatásával.

A Harry Potter óta nem volt olyan sorozat, ami így beszippantott volna. Lelkes rajongójává váltam a sorozatnak. Rick Riordan nagyon jót alkotott. Én jó magam nagyon szeretem mind a római, mind a görög mitológiát. Gyerekkoromban nagyon sokat olvastam a témában. A könyvekben előforduló sok mellékszereplő teljes történetét én már mind ismertem pl: Narcisszusz és Ekhó stb… Nagyon jól volt beleszőve a mitológia az egész történetbe. Nagyon tetszettek az istenek karakter ábrázolásai. A félistenek pedig sokszor kicsit vicces ábrázolást kaptak, mint a Hüpnosz bungalló majdnem állandóan alvó lakói.
De ami számomra a leginkább megfogott, az Riordan jó humora volt. Voltak részek amiket többször is visszaolvastam, mert annyira jókat derültem rajtuk. Minden könyv izgalmas volt, sehol nem unatkoztam.
A karakterek is szerethetők. Mondjuk eggyel sehogy nem tudtam megbékélni. :,D
Mivel már olvastam az Elrejtett orákulumot, sok minden már nem igazán okozott meglepetést, mint pl Leo szála.
Aki szeretne csak jól szórakozni. Izgalmas cselekményekre és jó humorra vágyik, azoknak nagyon ajánlom az egész sorozatot.
Én imádtam! :)

Hát csak merő szívjóságból adtam meg az öt csillagot, mert vacilláltam a négy és fél és öt között. De mivel eddig nem igazán adtam a részeire, az utolsó megkapja tőlem. Rick Riordan egy zseni és kész. Szerintem ebben nincs vita. Fantasztikus utazáson vehettünk részt, tele kalandokkal, félelmekkel, szerelmekkel, szeretettel, de részt vett benne a rossz is, nem csak a szörnyek, hanem saját hibák is bekerültek a képbe, bár szinte tökéletes félistenek voltak. Egy-két kivétel, mint Octavianus, vagy a nevére se emlékszem, de akit Nico megölt a vége felé. Nagyon jó sorozat volt, minden gyerkőcnek és felnőttnek is csak ajánlani tudom. Olvasva tanulhatunk a görög és római istenekről, bejárhatjuk a fél világot sírhatunk, nevethetünk, dühönghetünk. Mégis ennél és az előző résznél is végig olyan érzésem volt, hogy már le akarja tudni. Mintha nem lett volna annyira kidolgozva, vagy csak engem nem kapott el már annyira a gépszíj? Ki tudja. De a varázslat az, hogy még így is nagyon tetszett. Csak ódákat tudok zengeni, úgyhogy be is fejezem:))

Egy korszak megint lezárult. Véget ért Jászon, Percy, Leo és a többi félisten világmegmentő utazása, ahol szembe szálltak Gaia követőivel, s találkoztak elfeledett istenekkel, akiknek helyet készítenek a mai világban. Ez az utóbbi egy nagyon szép gesztus és törekvés Jászontól.
Leo az igazi jég – bocsánat, tűz -hátán is megélő figura, hatalmas ötletekkel és bátorsággal. spoiler
Percy most valahogy egy kicsit háttérbe szorult, de csak annyira, hogy egyenlően vegye ki mindenki a részét a harcból és a feladatokból. Nagyon sajnáltam az orrvérzés miatt, de hát ez van :(
Végre az istenek is hajlandóak voltak használni a fejüket és nem csak a hiúságukat legyezgetni.
Örültem a pároknak, szépen csiszolódtak, a végén talán spoilerra is rámosolyog szerelem :)

Úgy olvasnám még…
Az előszót is érdemes megemlíteni, ami előrevetíti, hogy lesznek itt még folytatások, mert hát Rick bácsi szeret bennünket. ;)
Picit hiányzott Percy szemszöge, de azt hiszem valahol itt engedte el legnagyobb és legszeretettebb gyermekét az író.
Reynának nagyon drukkolok, hogy ő is megtalálja a párját. No, meg Leo! Hah…
Jó lezárás volt.
(A fordításban azért zavartak itt-ott a névváltozások: Fekete Péter – Blackjack, Connor Ellop – Stoll. Erre figyelni kellene.)

Nagyon megörültem, mikor láttam, hogy ebben a részben Nico szemszög is van, de Percy szemszögeit így is rémesen hiányoltam. Ő és Annabeth ebben a részben kicsit háttérbe szorultak, ami sajnálatos, de azért érthető is, hisz ők már ezelőtt is szerepeltek bőven. Vagyis ezzel próbálom vigasztalni magam.:))
A könyv maga elég jó volt, bár azért az előző részhez képest gyengébbnek éreztem. Bőven akadnak zavaró hibái (khm, khm, spoiler, satöbbi), de hát a szerelem vak, én meg szerelmes vagyok ebbe a történetbe, szóval nemes egyszerűséggel úgy döntöttem, hogy nem érdekel.:D
Az elején még nem gondoltam volna, de minden szereplőt sikerült megkedvelnem a kaland során, annyit fejlődtek. Az is örömmel töltött el, hogy milyen szívmelengető barátságokat kötöttek egymás között. Jó volt látni, hogy Reynának és Jászonnak is milyen közel sikerült kerülnie Nicóhoz, és annak is örülök, hogy a fiú megosztotta Percyvel az érzéseit, hogy teljesen túlléphessen a dolgon. Nagyon jót nevettem azon a jeleneten.:D
Sajnálom, hogy ennek is vége van, de akad még Riordan könyv, ami várja, hogy egyszer elolvassam.:)

Nagyon örülök, mert így az utolsó kötet végére nagy részben visszatért a lelkesedésem a sorozat iránt, és az olvasás 80%-ban aaaaannyira feelgood volt olvasni Percyék történetét. Imádtam, hogy ezúttal Nico és Reyna is kaptak saját szemszöget, nagyon üdítően hatott és kellő színt vitt a már megszokott nézőpontokhoz (és ezúttal Piper fejezetei sem akasztottak ki, sőt! Egész megkedveltem így a végére).

Ismét sokszor megnevettetett a könyv, bár feltűnt azért, hogy új ember fordította, aki annyira nem vette a fáradtságot, hogy a korábban már lefordított neveknek utánanézzen khm, Blackjack, először fel se tűnt, hogy nem új szereplőről van szó, de ennek ellenére a poénok jól lettek lefordítva (vagy csak nálam találtak be, ki tudja :D). Szóval, mint említettem, bár sikerült megkedvelnem Pipert, a végére is ő és Frank (meg Jászon is igazából) maradtak a „gyenge láncszemek” számomra a bagázsból, de most főleg utóbbiból nem is kaptunk valami sokat, úgyhogy úgy éreztem, a balansz rendben volt. A többieket továbbra is imádom, főleg Percyt, Annabethet, Leót, Nicot és most ebben itt Reynát (no meg Hedge edzőt!!!). spoiler

Bár most se sikerült nyílegyenest A-ból B-be eljutni kalandorainknak, muszáj volt folyton bonyodalmakba ütközniük, ahonnan aztán C-be, majd D-be, majd Z-be küldték őket, most nem éreztem annyira fárasztónak, mint általában. Ami viszont zavar, hogy spoiler Ezért akkora szerencséje a sorozatnak, hogy színes a világa, iszonyat szerethetőek a karakterek és többnyire remek poénok vannak benne, mert különben nem lenne semmi, ami megfoghatná az olvasót.

spoiler

Az előző résznél azt mondtam, örülök, hogy vége, de azért mégis hiányozni fognak a szereplők… tudom, tudom, írt még Riordan az univerzumban, meg más sorozatokat is, amik valószínűleg nagyon hasonlítanak ezekhez, de azért Percy Jackson csak egy van, nem igaz?

A Hádész házát elég régen olvastam, sok dolog kiesett, ezért kellett egy kis ismétlés (amiben segítségemre voltak a drága molyos lányok). :) Így befejezve könyvet azt gondolom méltó befejezése volt ennek a hosszú sorozatnak.

Amikor megláttam, hogy még decemberben meg fog jelenni rögtön elő is rendeltem. A Hádész háza befejezése után alig vártam, hogy ezt is olvashassam. Hiányoztak már Percyék, és kíváncsi voltam az író mit hoz ki ebből a Gaia felébred dologból. Hát nagyon tetszett, viszont egy kicsit csalódott is vagyok, méghozzá a vége miatt.
Ahogy azt megszokhattuk Riordantől, lassan kezdi a történetet, kisebb bevezetőkkel, visszatekintésekkel (ezeknek én kimondottan örültem, mert ugye nem nagyon rémlett már az előző rész). Aztán a könyv felénél elkezdtek jobban beindulni az események, érződött a feszültség, ahogy közeledünk a nagy végjáték felé. Egyre több titok került felszínre, egyre jobban fáradtak hőseink, de kitartottak a végsőkig. Aztán eljött a pillanat. Gaia felébredt…… És kb. eddig tartott a könyvben is a drámai hatás. Vártam egy igazi, 30-40 (vagy több) oldalon át tartó csatát, erre – és engedjetek meg nekem ennyi spoilert – letudták durván 2 fejezetben. Ez számomra kicsit kevés volt. Leora meg konkrétan haragudtam. spoiler

De összességében meg tetszett, ettől jobb lezárása nem is nagyon lehettet volna a sorozatnak. Rick Riordan már a Percy Jackson sorozatával felpakolta magát a „mindenképpen meg kell vennem” listára, és ezzel a sorozattal továbbra is itt marad. Kíváncsian várom a többi regénye milyen meglepikkel szolgál. :)

Nem leszek túl népszerű, de bevallom, nekem ez már sok volt. Értem én, hogy néhány napjuk marad a világvége előtt, és nincs idő pihizni, jópofizni, városnézni, egymást heccelni, szerelmesnek lenni, de azért ennyire pörgetni az eseményeket – nekem ez már az olvasás örömét rontja. Minden oldalon csak veszély , támadás, menekülés, furfang. spoiler Szóval – én örülök, hogy vége.

Mint ahogy az összes többi részt ezt is nagyon szerettem. Viszont le kellett vonnom fél csillagot, bár mondjuk azt csak a saját szeszélyeim miatt.
1. Nem tetszettek a szemszögek. Nekem kellett volna még egy kis Percy vagy Annabeth. Nem szerettem azt hogy mindent Jászon és Piper old meg, a többiek pedig bár ők is harcolnak, azért jóval kevesebb szituációt oldanak meg mint Piper meg Jászon. A Nicós es Reynas szemszögeket nagyon szerettem, és még Leót is szívesen olvastam.
2. Véleményem szerint túl rövid volt a harc a végén. Ezt nem részletezném mert az már spoileres lenne, de többet vártam volna tőle.
3. Ez nem olyan nagy dolog de ha a Percy Jackson és az Olimposziak sorozatban letudtak fordítani Fekete Péter nevét akkor ebben a könyvben mért maradt Blackjack? off
Ezek miatt adolgok miatt vontam le fél csillagot. Gondolkodtam hogy elveszek egy egész csillagocskát de hát mégis csak Rick Riordan könyvéről beszélünk. :)
Amúgy pedig egy jó, pörgős, vicces könyv volt. ❤
De mi volt az a befejezés?